A nedvességmegőrző talajműveléses cikksorozatunk ötödik, és egyben befejező részében továbbra is szeretnénk boncolgatni azokat a talajművelésen kívüli lehetőségeket, amelyek a talajban levő nedvesség megőrzését, annak takarékosságát és a termesztett növényeink jobb életkörülményeit szolgálják. Ezek közé a lehetőségek közé soroljuk például a tápanyagellátást, a növényvédelmet és a gyomok irtását is. További lehetőségként pedig említést kell tennünk azokról a növényi kultúrákról, növényi fajokról is, amelyeket a megváltozott klimatikus viszonyaink mellett is „vígan” termeszteni tudunk.
Tápanyagellátás. A talaj nedvességkészletének minél hatékonyabb felhasználásához harmonikus tápanyagellátás szükséges. Az is igaz, hogy ha trágyázunk, a tápanyagok felvételének feltétele a megfelelő mennyiségű víz. Kísérletek bizonyították, hogy a tápanyaggal jól ellátott növényállomány a rendelkezésére álló vízmennyiséggel jobban gazdálkodik.
Természetesen a harmonikus kifejezésen van a hangsúly, hiszen az egyoldalú (pl. csak nitrogén) műtrágyázással csak rontunk a növények állapotán, ezáltal az elérhető termésmennyiségen és minőségen is, legyen az bármelyik termesztett növényfaj. Ezért is tapasztalható sokszor az, hogy az olyan növényállományoknál, ahol egyoldalú „nitrogénes” tápanyagellátás történt, kapunk egy szépen zöldellő, hirtelen beindult növényzetet, majd később, az első csapadékszegényebb időszak alkalmával ezek a növények teljesen megtorpannak, növekedésük leállhat. Azért is fontos még, hogy a termesztett növényeink a megfelelő nitrogénmennyiség mellett más tápelemekhez is jussanak, mert a csak nitrogénnel ellátott növények szövetei gyengébbek, sérülékenyebbek lesznek, amelyből kifolyólag a kórokozóknak és a kártevőknek kitettebbé válnak.
A növények vízfelvételében az egyik legfontosabb szerepet a foszfor látja el. Ugyanis azok a növények, amelyek a számukra megfelelő mennyiségű foszforhoz hozzájuthatnak, nagy méretű és egyes növényfajok esetében mélyre hatoló gyökérzetet fejlesztenek, ez által pedig messzebbről és mélyebbről tudnak vízhez jutni.
A növények számára elengedhetetlen a megfelelő káliumellátás is. A kálium azon túl, hogy a termésképzésben, termésminőségben, az érésben, íz-, szárazanyag- és cukorképződésben játszik fontos szerepet, nagy hatással van továbbá a növények egyéb életfolyamatainak a szabályozására is. Ezek közé az életfolyamatok közé soroljuk a növények betegség- és hidegellenálló képességét, a vízgazdálkodást, a növények vízforgalmát és nem utolsó sorban a légzőnyílások működését is.
Mint szokták azt mondani: „minden, mindennel összefügg”, nincs ez hát másképp a mezőgazdaságban sem. Ezért a tápanyagellátásnál, a tápanyag kijuttatásánál nagy hangsúlyt kell fektetnünk a talajban élő mikroorganizmu-sok (mikrobiom) megóvására is. Ugyanis ezek anyagcsere folyamataikon keresztül táplálják a növényeinket, ennek hiányában pedig nem képesek a növények a tápanyagok felvételére, azaz csupán vegetálnak és/vagy elpusztulnak.
A tápanyagok és a víz felvehetőségében nagyon fontos szerepet játszik továbbá a talaj pH-értéke. Hiába fogjuk ellátni az adott területet tápanyaggal, vagy lesz elegendő vizünk a növényeink számára, ha nem megfelelő a talajunk pH-értéke. Ugyanis, ha például az adott talajunk pH-értéke túl alacsony (savanyú), akkor abban az esetben a termesztett növényeink gyökérzete nem tudja felvenni a számára szükséges tápanyagot és vizet, amely a továbbiakban minőségi és mennyiségi termésvesztést fog eredményezni.
Növényvédelem, gyomirtás. A talajnedvességgel való észszerű gazdálkodás további közvetett részei a növényvédelem és a gyomirtás. Az a cél, hogy egészséges növényállományunk legyen a tenyészidőszak kezdetétől egészen a betakarításig. A beteg növények életfolyamatai sérülnek, ezáltal vízhasznosításuk is nagyban romlik. A kártevők, kórokozók elleni védelem erről az oldalról megközelítve is igen fontos, de a gyomok irtása is elengedhetetlen, hiszen ezek a növények az állományban több káros hatásuk mellett a talajok vízvesztését is felgyorsítják. Amíg a talajban van elegendő felvehető víz, a gyomnövények „pazarlóbban” bánnak a vízzel, vegetatív fejlődésük gyors, így a nagy ütemben növekvő zöldtömegükhöz nagy mennyiségű vizet vesznek fel a talajból.
Termésünk mennyisége és minősége megőrzése, javítása mellett a vízgazdálkodásra is jelentős hatással vannak a kórokozók, kártevők és gyomnövények, ezáltal a hatékony növényvédelem is a vízmegőrzést, a vízzel való takarékos gazdálkodást szolgálja.
A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás. Az új éghajlati viszonyokhoz jobban alkalmazkodó, más növénykultúrákra való áttérés lehet az egyik legjobb alkalmazkodási lehetőség. A kutatók a klímaváltozás nagy nyerteseinek tartják a gyógy- és fűszernövényeket, amelyek a fajok sokfélesége miatt könnyen alkalmazkodnak a változó éghajlathoz. A klímaváltozás másik nagy nyertes növénye lehet még a cirok. A kukorica részleges kiváltására lehet alkalmas a szemescirok, mint takarmánynövény, hiszen rosszabb termőterületeken és aszályos években is kedvező hozamokra képes. Ez a termésbiztonság pedig felértékelődő szempont minden gazdálkodónak. A cirok a termésbiztonság mellett alacsonyabb termelési költségszintjével, toxinmentességével, ugyanakkor a kukoricához hasonló beltartalmi értékeivel hívta még fel magára a gazdálkodók figyelmét.
Nagy Csaba falugazdász,
Pro Agricultura Carpatika Alapítvány
Forrás: karpatinfo.net