Valószínű sokan hallottak már a növénytársításról, vagy az önvédő növénytársulásokról. Ez nem egy légből kapott kifejezés, és nem a biokertészek találmánya, hanem egy régóta használt és kitapasztalt kertészeti fogás, amely mögött komoly megfigyelések állnak. Olyan növények csoportját ültetjük, vetjük (párosítjuk) egymáshoz, hogy azok együttesen egy olyan növényközösséget hozzanak létre, amelyek védik, támogatják, segítik egymást.
A növénytársítás jelentősége
A monokultúrás gazdálkodásnak komoly környezetromboló hatása van. Az egyoldalú tápanyagfelhasználás, a műtrágyázás és a folyamatos talajművelés rombolja a talajt. A károsítók felszaporodása növeli a növényvédő szerek használatát, az egyoldalú gyomirtószer használat pedig elősegíti az ellenálló gyomok elszaporodását. A növénytársítás környezetkímélő hatással bír. Csökkenthetjük vele a környezeti terhelést, óvhatjuk a talajéletet és nagyobb életteret biztosíthatunk az élővilágnak.
A növények megfelelő társítása gazdaságosabbá teheti a termesztést, hiszen a több fajjal való munka nagyobb termelési stabilitást adhat. Mindig van olyan zöldségnövény, aminek az adott év időjárási viszonyai kedveznek, így még ha vannak is olyan fajok, melyek kevesebbet teremnek, egy másik faj ezt kompenzálni tudja.
A növénytársítás hatásai
A növények közötti kölcsönhatás számos területen megnyilvánul. Az adott társított növények a kórokozók és kártevők távoltartásán túl odacsalogatják az élő hasznos szervezeteket és beporzó rovarokat. Egyes fajok pedig összegyűjtik, ezáltal megkönnyítik a növekedéshez szükséges tápanyagok felvételét, vagy segítik és fokozzák egymás terméseinek ízét, aromáját.
A különböző növények döntően háromféle módon viszonyulhatnak egymáshoz: egyes növények mások társaságában szépen fejlődnek, míg vannak olyan növények, amelyek egymás társaságában csak sínylődnek, nem viselik el egymást, és akadnak olyan párosítások is, amelyek nem ösztönzik és nem is gátolják egymást a fejlődésben.
A társítás növényvédelmi hatása
Fontos tudnunk, hogy a társítandó növények önvédő hatása akkor a legjobb, ha már a kezdetektől fogva együtt fejlődnek, azaz együtt vetettük, ültettük őket. Ezen kívül még azzal is tisztában kell lennünk, hogy az adott társításoktól teljes védettséget nem várhatunk, hiszen ezzel a módszerrel csak az lehet a célunk, hogy a kártevők ne szaporodjanak el mértéktelenül, illetve az általuk okozott kár még elfogadható mértékű legyen. Minden növénynek megvan a maga meghatározott ható és illatanyaga, amelyek időnként számunkra is érzékelhetőek. A rovarokat ezek az illatanyagok tájékoztatják, keresik azokat a növényeket, amelyek a tojások lerakására és táplálkozásukra alkalmasak. Így válnak tehát ezek a rovarok a kertészkedő számára kártékonnyá. Ha azonban kultúráink szomszédságában egészen más illatú és attól eltérő anyagokat kiválasztó növények vannak, akkor ezek a rovart megtévesztik, és az itt keveredő illatanyagok a károsítandó rovarokat további tápnövény keresésre kényszerítik.
Tápanyagutánpótlás
Az egyes növények föld feletti részeinek a másik növényre gyakorolt hatásán kívül a gyökérzónában érvényesülő hatások is igen fontosak, mert különbözőképpen hasznosítják a talaj tápanyagkészletét. Más-más talajbaktériummal működnek közre, tehát a fajok soronkénti váltakozása elősegíti a talajélet egészséges egyensúlyát is. A növények után a talajban maradó gyökérrészek és a sajátos baktériumtársulások (pillangós virágúakkal, borsó, bab) hozzájárulnak a következő termesztett növények táplálékellátásához.
Mit mivel, és mivel ne vessünk, ültessünk együtt
Bab, borsó. Ezek a növények nagyon hasznosak, ugyanis jelentősen javítják a talaj nitrogéntartalmát. Ezt úgy érik el, hogy gyökérgümőikben összegyűjtik a nitrogént és koncentrálják azt a termőhelyen. A bab szívesen társul karfiollal és sárgarépával. De más gyökérnövényekkel, uborkával és káposztával is jól megfér. Általában megsínyli a bab és a borsó a hagymafélék közelségét. A borsfű (csombor) erős illatával távol tartja a babtól a fekete levéltetveket, valamint a bab íze is kifejezettebbé válik a hatására. A borsó ismételt termesztése ugyanazon a helyen terméskieséssel jár. A borsó karotintartalma jelentősen növekszik, ha mustár szomszédságában fejlődik.
A cikkünk következő részében folytatjuk a különböző kultúrák egymásra gyakorolt hatását.
Nagy Csaba falugazdász,
Pro Agricultura Carpatika Alapítvány
Forrás: karpatinfo.net