A szója sikeres termesztésének szempontjából az egyik kulcsfontosságú agrotechnológiai művelet a vetés, de mielőtt „kiveséznénk” a vetés munkafolyamatait, előtte választ kell kapjunk arra a nagyon fontos kérdésre, hogy „milyen vetőmagot is vessünk”? Cikksorozatunk jelenlegi írásában a kérdéssel kapcsolatosan felmerülő ismeretekről igyekeznénk minél több információt megosztani az érdeklődő olvasóink számára.

Mint azt a cikksorozatunk előző részeiben is említettük, nagyon fontos, hogy olyan vetőmagot vessünk, amelyek tartalmaznak nitrogénmegkötő baktériumokat, vagyis úgy jó, ha a vetőmagunk oltott.
A vetőmag oltása
A szója nem őshonos a Kárpát-medencében, ezért célszerű a szójamagot minden vetés előtt oltóanyaggal kezelni. Hiszen a szója oltására, baktériumos kezelésére leginkább ott van szükség, ahol még nem termesztettek szóját, ezáltal a talaj még nem tartalmaz Rhyzobium japonicum baktériumokat.
A szója vetésterüle-tének növekedésével újabb és újabb „oltóanyagok” és eljárások jelentek és jelennek meg napjainkban, nagyrészt megkímélve a termelőket a „házilagos” oltás kényes műveletétől. Ugyanakkor, ha saját magunk akarjuk az oltási folyamatot elvégezni, akkor szem előtt tartandóak azok a szabályok, amelyeket célszerű betartani. Ezek a szabályok a következőek:
- Az oltóanyagot a gyártó felhasználási javaslata szerint (egyenletesen és kíméletesen) kell a magra juttatni.
- Hosszabb ideig ne tároljuk a magot (ha lehet, akkor annyi vetőmagot kezeljünk le, amennyit aznap vagy másnap el is vetünk).
- Az oltást lehetőleg közvetlen fénytől védett, árnyékos vagy zárt helyen végezzük.
- Nemcsak az oltóanyagot, de az oltott vetőmagot is védjük a közvetlen fénytől.
A legpraktikusabb megoldás a szója oltásánál az oltópor és a gombaölőszer egyidejű felvitele a mag felületére. Az oltás hatására nemcsak a növényt segítjük a N-megkötésben, de a kijuttatott baktériumok hozzájárulnak a jó talajélet kialakulásához is. Az oltás, illetve a légköri N-kötés hatásosságáról jó esetben már a vegetáció 4-5. hetében meggyőződhetünk. Ekkorra már gombostűfej nagyságú gümőket találhatunk. Később a nagyobb gümők sárgás-rózsaszín metszési felülete mutatja, hogy aktív N-megkötés folyik. Ezek a gümőképződések akkor lesznek a legintenzívebbek, legaktívabbak, ha azok a feltételek biztosítva vannak számára, amelyeket a cikksorozatunk második részében (A szója termesztése 2.) részletesen ismertettünk.
Fajtaválasztási szempontok
A megfelelő fajták kiválasztásánál is van néhány szempont, amit érdemes figyelembe venni. A fajtát az adott termőhely adottságaihoz célszerű választani azért, hogy összhang legyen a termőhely és a választott fajta között. Az egyik leggyakoribb kérdés, amelyet a termelők meg szoktak fogalmazni, hogy „melyik fajtát válasszam”? Erre a gyakori kérdésre nem is olyan egyszerű a válasz, mert nem létezik az a bizonyos „legjobb fajta”, de szerencsére a szója esetében is rengeteg kiváló fajta van napjainkban, amely közül a termelőnek kell kiválasztani a körülményeinek és adottságainak leginkább megfelelőt. A fajtakiválasztás esetében is ismertetnénk néhány szempontot, melyet érdemes figyelembe venni:
- Talajadottságok (talaj típus, pH-tartalom, tápanyag-ellátottság).
- Technikai feltételek (szerepük lehet a sortávolság, sorközművelés megválasztásában).
- Növényi sorrend (elő-, illetve utóvetemény).
- Termesztési cél (takarmány, humán felhasználás, vetőmag stb.).
- Termőképesség, beltartalmi érték, tenyészidő, betegség ellenállóság, klímaérzékenység stb.
Fajtaválasztás esetén a felsorolt néhány szemponton kívül továbbá érdemes még figyelembe venni a fajtatulajdonosok ajánlásait, az adott fajták különböző tájegységeken elvégzett kísérleteinek az eredményeit, és nem utolsó sorban az adott terület termesztési tapasztalatait.
Néhány ismertebb fajta
Pocahontas: ezt az igen korai szójafajtát azoknak a termelőknek ajánlatos választani, akik a hagyományos termesztéstechnológiába jól illeszkedő, döntően gabona- vagy duplagabona sortávon vethető, korán betakarítható és fő, vagy akár másodvetésre is alkalmas, nagy hozamú fajtát keresnek.
Yakari: a korai fajták közül ez az egyik legkorábban betakarítható, így a Kárpát-medence, szinte egész területén sikeresen termeszthető. Állományai kifejezetten egészségesek, a nagy termőképesség mellett termése egyedülállóan magas fehérjetartalmú. A Yakari ott bizonyít elsősorban, ahol jó talajokba és intenzív adottságok közé kerül.
Paula: kompakt felépítésű. Kiemelkedően jól kompenzálja a szélsőséges termőhelyi adottságokat és a szójatáblákon olykor ebből eredő tőszámhiányos állapotot is. Ez a korszerű fajta a jó termőhelyeken túl a legváltozatosabb termesztési körülmények között is sikeresen és jövedelmezően termeszthető. Erre a fajtára magabiztosan alapozhatunk, mert kiemelkedő évjárat-stabilitás jellemzi.
Suraja: ez a fajta a hozamcsúcsok és a hozambiztonság szempontjából egyaránt megelőzi az imént felsoroltakat. Agronómiai adottságai kedvezőek, jól kezelhető, egészséges és kiváló állóképességű növényállományt fejleszt. Stabilan magas a termőképessége, még elnyúló aszályban is csúcshozamokat mutat. Korai érés és kiemelkedő jövedelmezőségbiztonság jellemzi.
Ananda: ez egy viszonylag új fajta, termesztése leginkább a hagyományosan szójatermesztésre alkalmas régiókba ajánlott. Korán érik, mégis a középérésűek kimagasló termőképessége jellemzi. Univerzális fajta kiváló állóképességgel, így veszteségektől mentesen betakarítható. A hozambiztonság mellett a gyors érés és a nagy kompenzációs képesség tette a Kárpát-medencébe közismertté.
Cikksorozatunkat a szója vetésével folytatjuk.
Nagy Éva,
az „Egán Ede KGK” J. A. falugazdásza, a Pro Agricultura Carpatika Megyei J. A. munkatársa
Forrás: karpatinfo.net