Tél vége és a tavasz kezdete a szőlészek számára a metszés idejét jelenti. De mikor is kezdjünk hozzá? Az egyik legfontosabb tényező talán a terület nagysága. Kiskert tulajdonosok, akiknek csak pár száz tőkéjük van és a munkával egy két nap alatt végeznek, még ráérnek a kezdéssel. A jobb idő, kicsit melegebb napok kényelmesebbé teszik a munka elvégzését. Abban az esetben, ha nagyobb területen termesztünk szőlőt, hamarabb kell kezdenünk a munkát, hogy a nedvkeringés beindulásáig, az intenzív könnyezés beindulásáig, be tudjuk fejezni azt.
Először is, mi is az a metszés és mi a célja? A szőlő metszése a vesszők nyugalmi időben történő visszavágása. Megkülönböztetünk alakító és fenntartó metszést. A szőlő metszéséről termesztésbe vétele óta lehet beszélni. Miért van rá szükség? Biológiai okok: a termés mennyiségének és minőségének fenntartása. Technikai okok: biztosíthatjuk a szőlő művelhetőségét és a tőkeművelésmód fenntartását. Tehát metszésre feltétlen szükség van.
A metszés végrehajtásához ismernünk kell a szőlőrügyek összetételét. A szőlő rügyében összetett és vegyes rügy is van, ezért egy rügyből több hajtás is fejlődhet. A rügyből fejlődött hajtásokon képződik a termés. A szőlő termése két év alatt alakul ki. A fürtkezdemények az előző évben differenciálódnak a levelek hónaljában képződő téli rügyben. A fürtkezdemények száma később nem változik. A legtermékenyebbek mindig a világos rügyek, őket követi a sárrügy, az alapi rügy és végül a rejtett rügyek. Egy rügyen belül mindig a legtermékenyebb a főrügy, utána a mellékrügy. Nagy különbség van a fajták rügytermékenyülése között. Egyes fajták még a mellékrügyekből is sok termést hoznak (pl. Szürkebarát), míg mások a főrügyeken is keveset (pl. Afuz Ali). A fajta rügytermékenyülési sajátosságait mindenképpen figyelembe kell venni a metszés és terhelés tervezésekor. Ezen kívül az előző évi időjárást is figyelembe kell venni. A tavalyelőtti nagy szárazság nem kedvezett a rügydifferenciálódásnak, ezért a tavalyi évben kevesebb fürtöt hoztak a tőkék. A tavalyi év időjárása kedvezőbb volt, ezért több fürtre számíthatunk.
A másik fontos tényező a metszésnél a szőlő csúcsdominanciája. A szőlő hajtásai eredetüktől függően másképp fejlődnek. Ennek oka az, hogy a felsőbb helyzetű tenyészőcsúcsok (rügyek, hajtások) erőteljesebben növekednek az alsóbb helyzetűekhez képest, ezt nevezzük csúcsdominanciának. A fiatal tőkék kialakításánál könnyen kihasználhatjuk ezt a tulajdonságot. A termő szőlőben viszont a metszés a csúcsdominancia elleni állandó küzdelem. A csúcsdominancia elleni küzdelem lehetőségei: kopaszmetszés, rövid csapos metszés, a rövid és hosszú csapos metszési elemek kombinálása. Ha figyelmen kívül hagyjuk a csúcsdominanciát, akkor fokozódik a felmagasodás, felkapaszkodás a tőke nem tartható a hozzá tartozó támrendszeren.
Következő fontos tényező a termőegyensúly. A termőegyensúly a vegetatív és generatív tevékenység összhangját jelenti. A generatív rész maga a termés, melynek mérése egyszerű. A vegetatív rész (levél, szár stb.) viszont már nehezebben mérhető. Ezek egyensúlya azonban rendkívül fontos, hogy a tőke termőképessége hosszú távon is fenntartható maradjon. Tehát meg kell figyelnünk a hajtások mennyiségét, vastagságát és hosszát a termés mennyiségéhez képest! Ha sok a termés és ehhez csak gyenge elvékonyodó hajtások tartoznak, akkor tőkénket túlterheltük. Abban az esetben viszont, ha a tőkék lombjával és hajtásaival nem tudunk mit kezdeni, azonban termés alig van a tőkén, vegetatív túlsúly áll fent. Mind a két esetet kerülni kell. Tehát a tőkék metszésekor már be kell állítanunk a tőkék terhelését.
A terhelés alatt a tőkén meghagyott világos rügyek számát értjük. A rügyterhelését számíthatjuk rügy/m2 vagy rügy/tőkében. Általánosan bevált módszer négyzetméterenként 20-30 ép világos rügy meghagyása. A terhelés számításakor figyelembe kell venni a sor- és tőtávolságot, a művelés módot és a szőlő fajtáját is. Összefoglalva tehát, a rügyterheléssel állíthatjuk be a termés mennyiségét is. Bőtermő fajtáknál elegendő 4-6 darab kétrügyes rövidcsapot meghagyni, ez körülbelül 10-14 világos rügyet jelent. Gyengébben termő fajtáknál ez a szám akár 20 világos rügy is lehet.
A világos rügyek számán kívül rendkívül fontos az elosztásuk is. Hosszúságuk alapján megkülönböztetünk rövidcsapot (2 rügy), hosszúcsapot (3-5 rügy), fél szálvesszőt (6-8 rügy) és szálvesszőt (9-20rügy). Vidékünkön nagyon elterjedt a váltócsapos metszés, ami lehet rövid és hosszúcsapos egyaránt. Ebben az esetben mindig annyi ugarcsapot hagyunk, ahány termőcsapot, az előző éven meghagyott termőcsapokat pedig tőből levágjuk. Azt, hogy rövid vagy hosszú csapra metszünk, mindig a tőke termőképessége és fajtája határozza meg.
A metszés kezdésénél először készítsük elő kellőképpen a szerszámainkat. Végezzünk még kezdéskor rügyvizsgálatot: hosszanti tengely mentén éles pengével vágjunk ketté néhány rügyet, ha a vágási felületen halványzöld, a rügy nem károsodott, ha esetleg barna, a rügy valószínűleg nem fakad már ki. Mindig vegyük a rügyvizsgálatot figyelembe és csak úgy kezdjünk a munkához.
Varga István falugazdász, a Pro Agricultura Carpatika megbízásából
Forrás: karpatinfo.net