A szőlő szaporításának számos módja ismert. A szőlő oltásának indoka a filoxéra elterjedése és kártétele. A századforduló idején vidékünkön is végig söprő filoxéravész után az oltásnak számos módszere és technikája elterjedt. Mindenki megtalálhatja közte a számára legmegfelelőbbet és leginkább kivitelezhető módszert.
Zöldre fás és zöldre zöldoltás. A két oltási mód nagyban megegyezik, ezért egyben ismertetem, egyszerűen csak zöldoltásnak nevezném. Az oltás elkészítésére több módszer ismert és használható. A legelterjedtebbek a héj alá oltás, hasítékos ékoltás és a nyerges oltás. Mindegyik oltási módszer jó és eredményes lehet, ha megfelelően végzik. Talán a legegyszerűbben végrehajtható módja a zöldoltásnak a hasítékos ékoltás, ezért ez a legelterjedtebb is.
A tőkék előkészítése mindegyik módszernél azonos és ajánlott már az oltást megelőző évben gondolni rá a vesszők válogatásánál és a metszésnél. Oltás előtt ugyanis tavasszal a tőkék törzsét le kell vágni, az így maradt tőkerészen sok fattyúhajtás képződik, de ezek könnyen letörhetnek, mivel alapuk gyenge. Ezért sokkal könnyebb a dolgunk, ha előző évben a tőke alján egy hajtást meghagyunk és ezt vágjuk vissza tavasszal. Az így kihajtott vessző világos rügyből fakadó, ezáltal sokkal erősebb, biztosabban oltható. A világos rügyekből képződött hajtások már 5-6 leveles korban olthatók. Tehát metszéskor hagyjunk meg két kétszemes fattyúhajtást, a törzset pedig vágjuk le.
Ha nem neveltünk átoltáshoz fattyúvesszőt, akkor vágjuk el szintén a törzset és az alapi rejtett rügyekből képződő hajtások közül válasszunk és neveljük ki az oltásra alkalmasat. A felesleges hajtásokat a tőkéről, ha kell, többször is távolítsuk el. A zöld oltás ideje legjobban az időjárástól függ, de általában május közepétől június elejéig tart. Az oltás elvégzéséhez, ha lehet, borús időt válasszunk.
Az oltásra szánt nemes vesszőt csak egészséges, jól termő tőkéről szedjük, lehet ez a szomszédos tőke vagy akár egy távoli szomszéd, ismerős tőkéje is, lényeg, hogy biztosan jót szaporítsunk. A fajtakeveredés elkerülése végett a különböző fajtákat egyértelműen jelöljük és válasszuk el egymástól. A megszedett hajtásokat az oltásig nedves rongyba tekerve tároljuk. Az oltás kivitelezése a legismertebb módszerrel, hasítékos ékoltással történik. Az alany hajtását úgy vágjuk le, hogy a kiválasztott ízköz fölött, 3-5 cm-es csonk maradjon. A csonkot középen, a levelek állásának irányában (a barázdált és a lapos oldalon keresztül) húzva vágással behasítjuk a szárcsomó közepéig. Az alanyhajtással azonos vastagságú nemes oltó vesszőből egy szemes csapot vágunk, melyen a szem felett 2-3 cm-es csonkot hagyunk. A rügy alatt 0,5-1,5 cm-re kezdve, a rügy melletti oldalakon (a hasi és a háti oldalán) vágva metsz lapokat, a hajtás vastagságának 1,5-2,5-szeresét kitevő hosszúságú éket készítünk. Az ék hossza legyen azonos az alany csonkjában készített behasítás hosszával. A megvágott egyrügyes oltócsapot az alany hasítékába, a bélrekeszig toljuk be, úgy, hogy az alany vége és az oltócsapon készített ék kezdete egy szintben legyen. Az oltócsap behelyezése után az oltást műanyag fólia csíkkal kötözzük be. A bekötözéskor a már ismertetett méretű szalagot a kezünkbe vesszük, kis simító mozdulattal megnyújtjuk. Rugalmassága ellenére nem éri el rögtön eredeti méretét, ezért a bekötés után is folytatódik az összehúzódás, így jól összeszorul az alany és az oltócsap. A szalagot egyszerűen hurkoljuk, és úgy tekerjük körbe-körbe, hogy ne maradjon ki fedetlen rész. A befejező rögzítésnél elég a két véget egyszerűen összekötni csomóval. A beoltott hajtást az oltás helye alatt kössük szükség szerint támaszhoz.
Kézben oltás kivitelezése. Szőlőoltványokat nagy mennyiségben, leggyorsabban és legbiztonságosabban kézben, fásoltással és az ezt követő előhajtatással és iskolázással állíthatunk elő. Ennél függetleníthetjük legjobban az időjárástól az oltási műveletek elvégzését és biztosíthatjuk leginkább a megeredés feltételeit. A kézben oltással az oltványok készítése gépesíthető és nagy mennyiségben is termelhető. A kézben oltásnak számos változata ismert, ezek közös problémája az eredési százalék nagy ingadozása (15-85%). Ennek elsősorban élettani és technológiai okai vannak. Az oltás végzése során rengeteg apró részlet befolyásolja az eredési százalékot, nagyon jelentéktelennek tűnő művelet is tönkre teheti a végeredményt. Az első mozzanat az alany vesszők begyűjtése, erre a műveletre a vegetáció leállását követően a téli időszakban van lehetőség. Fontos, hogy az alany vírusmentes területről származzon. A vesszők szedésére az olyan téli napok alkalmasak, amikor napközben fagypont felett van a hőmérséklet. A vad vesszőket általában három ízköz (kb. 40 cm) hosszúra vágjuk. A szedést követően 100-200-as kötegekbe kötjük, és az oltásig betároljuk vagy nejlon zsákokban vagy nedves homokban. Az oltás előtt a vad vesszőket „vakítjuk”, éles késsel kivágunk minden világos rügyet a vadveszőről, hogy ne a vad hajtson ki. A nemes vesszőket begyűjthetjük közvetlenül oltás előtt néhány nappal. Az oltás ideje februártól március közepéig tart, a későn oltott vesszők fakadási aránya gyengébb. Az oltás történhet géppel, asztali gép vagy kézi oltó olló segítségével, de akár kézi oltással is. A gépi oltásnál az omega profil, míg kézi oltásnál az angol nyelves párosítás a legelterjedtebb. A gépi oltás sokkal gyorsabb, de a kézi oltással jobb foganási arány érhető el. Az összeoltott vesszőket olvadt parafinba mártjuk, a parafin hőmérséklete legyen 65-75 0C között. A parafin nagyon jól lezárja az oltási sebet és csökkenti a vessző párologtatását. A vesszőket ezután erre a célra kialakított ládákba helyezik, a vesszők közti teret fűrészporral kitöltve. A fűrészpor legyen apró szemcsés és a vesszők berakása után alaposan öntözzük be, majd hajtatásig tároljuk hűvös, de fagymentes helyen. A vesszők hajtatása kulcsfontosságú az eredés szempontjából. A ládákat egy könnyen felfűthető terembe rakjuk, belocsoljuk és kezdetben 32-35 0C-ra fűtjük, 4-5 nap elteltével a hőmérsékletet 26-28 0C-ra csökkentjük. A hajtatás alatt fontos a magas páratartalom, amit a ládák külsejének és lehetőség szerint a fűtőtest öntözésével biztosítunk. A hajtatás időtartalma 14 nap körül van, ez alatt többször ellenőrizzük a kallusz képződést és a hajtás kezdemények növekedését. A hajtatást követően a hőmérsékletet csökkentjük, majd az induló oltványokat folyamatosan a kinti hőmérséklethez szoktatjuk „eddzük” őket. Az edzést követően általában május első napjaiban történik az oltványok iskolázása. Kis területen elég sok oltvány elfér, fontos, hogy az iskola talaja tápanyagban gazdag legyen és rendelkezésre álljon az öntözés lehetősége is. A fiatal oltványok nagy odafigyelést, sok gondoskodást kívánnak.
Amennyiben minden műveletet helyesen végeztünk, akár 80-90 %-os foganási arányt is elérhetünk. Telepítésre alkalmasnak azokat az oltványokat tekintjük, amelyeknél az őszi felszedést követően az oltás helye teljesen körbeforrt, az oltócsap nem lóg vagy nem féloldalas, illetve minimum 4-5 szál 10-15 cm hosszú gyökere van, a gyökérzet szintén ne legyen féloldalas, az alany minden oldaláról indulók legyenek. Az így termelt oltványoknál rendkívül fontos a telepítésig a tárolás, ügyeljünk arra, hogy a gyökerek nehogy kiszáradjanak, mert ez nagyon károsan hat az oltványok eredési arányára az ültetést követően!
Varga István
falugazdász,
a Pro Agricultura Carpatika megbízásából
Forrás: karpatinfo.net