A fokhagyma szabadföldi termesztésével foglalkozó cikksorozatunk harmadik és egyben befejező részében megismerkedhetünk a növény ültetését követő ápolási munkálataival, betakarítási módjával, valamint a minőségét hosszan megtartó tárolási fogásaival.

Megismerkedhetünk a fokhagyma ültetését követő ápolási munkálataival, betakarítási módjával, valamint a minőségét hosszan megtartó tárolási fogásaival.
Ápolási munkák
Gyomirtás
Úgy a tavaszi, mint az őszi vetésű (ültetésű) fokhagyma esetében vegyszeres gyomirtásra a vetés utáni, kelés előtti időszakban van lehetőségünk. Ilyenkor nagyon jól működnek a fokhagyma esetében is a pendimetalin hatóanyagú (Stomp, Pendigan) készítmények. Ezek a magról kelő egy-illetve kétszikű gyomok ellen hatásosak, és elősegítik a fokhagyma kezdeti lendületes fejlődését a magról kelő gyomokkal szemben. A tenyészidőszak további szakaszában csupán mechanikusan védekezhetünk a további gyomfertőzések ellen.
Öntözés
A fokhagyma gondozása nem túl bonyolult folyamat. Megfelelő termőhely kiválasztása után (amelyet az előző részben taglaltunk) az ültetés sűrűsége és mélysége meghatározza a fejek későbbi fejlődését. Habár a fokhagyma igénytelen növény és leginkább öntözetlen körülmények között termesztik, azért ha lehetőségünk van rá, akkor melegebb, szárazabb időszakokban érdemes néha megöntözni, meghálálja azt. Száraz, csapadékmentes tavasz esetén is terem, de abban az esetben a fokhagymafejek elaprósodnak. Amennyiben öntözni szeretnénk a fokhagymát, azért néhány dologgal tisztában kell legyünk. A fokhagyma a gyökeresedés és lombfejlesztés idején, illetve fejesedéskor igényli az öntözést, ha nincs elég csapadék. Az öntözővíz ne legyen túl hideg és egyszerre ne juttassunk ki túl sok vizet, mert nem szeret pangó vízben állni. Locsoláskor ne kerüljön víz a levelekre, gyökérnyakra, mert a vizes közeg elősegíti a betegségek kialakulását. Betakarítás előtt két-három héttel már egyáltalán ne öntözzük, a tárolhatóságát rontja.
Növényvédelem
A fokhagyma betegségei és kártevői többnyire fertőzött talajból indulnak ki. Amennyiben betartjuk a 4-5 éves vetésforgót, abban az esetben felszaporodásuk minimálisra csökkenthető. A legtöbb gombás betegség is csak helytelen kezelés mellett lép fel kártételeivel a hagymákon. A fokhagyma betegségeinek kezeléséhez fontos, hogy minél hamarabb történjen, ezért rendszeresen át kell vizsgálni az állományt. A betegségek elkerüléséhez sokszor elég, ha jó kondícióban, sérülésmentesen tartjuk a fokhagyma növényeket és nem túlozzuk el a nitrogéntrágyázást. A vírusbetegségek terjedése ellen a szívogató rovarok pusztításával (levéltetvek, tripszek) védekezhetünk, amelyek áthurcolják egyik növényről a másikra. A fokhagyma gyakori megbetegedései főleg gombás és baktériumos eredetűek, azokon belül is több olyan van, ami a talajból fertőz. Ezért kell betartani a 4-5 éves vetésforgót, illetve már a fokhagyma ültetésekor védekezni ellenük a szaporítóanyag csávázásával. Amennyiben egyszerre szeretnénk fonálféreg ellen is (pl. Sulex-20 (4%-os)) és egyéb gombás és baktériumos megbetegedések ellen is (pl. Topsin M 70 WP (0,1 %-os)) csávázni, úgy azt külön-külön kell megtennünk. Az előbbi oldatban 6-12 órát, míg utóbbiban csupán 20 percet kell áztatni. Fontos a csávázási sorrend betartása is. A fuzárium ellen az azt parazitáló gombával (pl. Trifender) történő talajbeöntözéssel védekezhetünk.

A szkleróciumos rothadás is a talajban fertőz hagymáról hagymára, ez ellen nem permetezhetünk. Mivel tárolás során is tovább fertőzhet, figyelni kell arra, hogy ne legyenek megfelelőek a körülmények a tárolási helyen. Hasonló, a tárolás során is terjedő betegség még a botrítisz is. Azt tehetjük kifejlődésük, terjedésük ellen, hogy betartjuk a betakarítás szabályait, amelyről részletesen beszámolunk az írásunk második felében.
A leveleket támadó gombák, például a fokhagyma rozsda, azon kívül, hogy nem szép látványt mutat, nem teszi tönkre a termést, csak visszaveti a fejlődésben. Szintetikus vagy környezetbarát gombaölő szerekkel szorítható vissza terjedésük.
Tápanyagellátás
A többi zöldséghez képest a fokhagymának aránylag nagyobb a tápanyagigénye, de ne ültessük frissen szerves trágyázott földbe. A tápanyag pótlását mindig a talaj típusához, ásványi anyag tartalmához és a növény életszakaszához kell igazítani. A foszfor például a gyökérnövekedés idején fontos. A nitrogént általában három lépésben juttatjuk a talajba: őszi talajművelés idején, az első kapáláskor és a fejesedés időszakának elején, később már nem. A kálium a fejesedés idején szükséges leginkább, ez dönti el a termés méretét. A műtrágyákkal szemben részesítsük előnyben a bio tápanyagokat, amelyek a növények tápanyagigényének kielégítése mellett a talaj mikrobiális élővilágára és a talajszerkezetre is jótékony hatással vannak.
A fokhagyma hatóanyag mennyiségének igénye összesen 300 kg/ha (30g/m²). A kijuttatás során általános szabály, hogy a gyökeresedéshez a foszfor, lombosodáskor a nitrogén, míg fejesedéskor a kálium van túlsúlyban. A hagyma minőségét a kalcium ellátottság is befolyásolja, különösen a tenyészidőszak vége felé. A túlzott nitrogénadagolás a növényt fogékonnyá teszi egyes betegségekre, és a késői kijuttatás rontja a tárolhatóságot is.
Felszedés, tárolás
Úgy az őszi, mint a tavaszi ültetésű fokhagymafajtáknak megvannak az előnyei és a hátrányai is egyben. Az őszi fokhagymafajták jobban bírják a hideget a tavaszi fajtáknál. Az októberben duggatott gerezdek még a tél beállta előtt begyökeresednek, és tavasszal korán fejlődésnek indulnak. Az őszi duggatásból általában 2-3 héttel korábban kapunk fogyasztható fokhagymát, mint a tavasziból, melynek terméshozama is nagyobb. Hátránya, hogy a hagymák tarthatósága nem olyan jó, mint a tavasszal duggatottaké. Az őszi fokhagyma rendszerint már januárban romlani kezd, ezért mindkét termesztési módot célszerű alkalmazni.
Az őszi fokhagyma rendszerint már június végén beérik. A növények akkor érettek szedésre, amikor a lombozat megbarnul és elszárad, a talajban levő hagymák külső buroklevelei pedig papírszerűen elvékonyodtak, áttetszővé válnak, a gerezdeket borító héj bőrszerűen elvékonyodik. A felszedést ne halogassuk, mert esős idő esetén könnyen újra kihajtanak, és ezek tárolásra alkalmatlanná válnak. A fokhagyma kézzel nehezen szedhető ki a földből, ezért mindig kapával vagy ásóval szedjük, vigyázva, hogy a hagymák ne sérüljenek meg.
A tavasszal ültetett fokhagyma júliusban visszahúzódik, levele sárgulni kezd, szára elszárad. Ekkor eljött a felszedés ideje, amelyet szintén kapával vagy ásóval érdemes megtenni. A tavaszi fokhagyma aromásabb, keményebb, ellenállóbb, jobban eltartható.
Felszedéskor se néhány héttel előtte, se utána ne érje víz a hagymákat, legyen ideje a gyökérnyaki záródásra, száradásra, melyek meghatározzák a tárolhatóságot. Kiszedés után néhány napig kint hagyjuk utóérésre. Legmegfelelőbb erre a célra a meleg, ám sötét hely. A megszáradt hagymákat lekeféljük, koszorúba fonva felakasztjuk, vagy ládába, szellős zsákba tároljuk. Legmegfelelőbb, ha egy sorban tálcán szárítjuk. A lényeg, hogy jól szellőző, sötét helyen tartsuk őket.
A fokhagyma betakarítása is már gépesítve van. Például vannak már olyan modern fokhagyma betakarító gépek is, amelyek a hagymákat kiszedve a talajból megkötözik és csomóra rakják azt. Ezen gépek megtérülése nagy területen és intenzíven termesztett fokhagyma esetében várható.
Sok helyen ma is hagymafüzért készítenek. Ez biztonságos tárolás, csak az a fontos, hogy még egy kicsit zöldek legyenek a levelei, amikor felszedjük a hagymát a földből. Erősítésnek a fonáshoz vászoncsíkokat, vagy sáslevelet használhatunk.
Pro Agricultura Carpatika Megyei Jótékonysági Alapítvány,
Nagy Éva falugazdász
Forrás: karpatinfo.net