Elérkeztünk az őszi búza termesztésével foglalkozó átfogó cikksorozatunk tizedik, egyben befejező részéhez. Ebben a részben a búza betakarításával, tárolásával és eme folyamatok körüli tennivalókkal fogunk foglalkozni. Igyekszünk az olvasóink számára a lehető legtöbb információt átadni annak érdekében, hogy az egész évi munkájuk „gyümölcsét” a lehető legjobb minőségben és mennyiségben tudják betakarítani.
Mielőtt rátérnénk a búza betakarítására, előtte egy nagyon fontos feladat vár ránk. Ez a feladat nem más, mint megfelelő körülményeket biztosítani a termény hosszabb távú tárolásához. Amennyiben nem megfelelően készítjük elő a tároló helyiséget, abban az esetben akár az egész évi munkánk is odalehet.
A raktári kártevők elleni védekezés. A növényvédelmi munka nem fejeződik be a termőföldön, hiszen a különböző károsító szervezetek (raktári kártevők) a már betárolt termény mennyiségét csökkenthetik és a minőségét pedig nagy mértékben ronthatják.
Ezért a gazdálkodó feladata, hogy a learatott terményt az aratástól az értékesítésig a lehető legkevesebb súlyvesztéssel és a legjobb minőséggel megőrizze. Több raktári kártevőt is ismerhetünk, de ezek közül a molyok, a zsizsikek és az atkák különböző fajai azok, amelyek a legtöbb gondot okozhatják a tárolás során. Ezeken az apró termetű kártevőkön túl nem szabad megfeledkeznünk a nagyobb testű (rágcsálók) kártevők elleni védekezésről sem, mert a védekezések elmulasztásával és a rágcsálók felszaporodásával szintén nagy károkat kell elszenvednie majd a termelőnek. A szokásos védekezési formán (mérgek kihelyezése) túl kaphatóak még különböző elektromos riasztó berendezések is, de ezeknek a hatékonyságáról mind a mai napig megoszlanak a vélemények.
A raktári kártevők a termény elsődleges károsításán (táplálékul használják) túl, ürülékükkel és tetemükkel szennyezik és ezzel másodlagos romlási folyamatokat indítanak el a tárolt terményben. Ahol fertőzési góc alakul ki, ott emelkedik a termény hőmérséklete, valamint nedvességtartalma, amelynek következtében megindulhat a penészedés és a dohosodás. Az ilyen terményekben egészségre káros gombafajok szaporodnak fel, toxinokat (méreganyagokat) termelnek, ezáltal pedig emberi és állati fogyasztásra alkalmatlanná válnak. Ezért a raktári kártevők elleni védekezés elengedhetetlen.
A terménytárolás során követendő terményvédelmi technológiát négy csoportra lehet osztani.
- A terménytároló helyiségünk üres és élő raktári kártevőktől mentes kell legyen. Ilyenkor a helyiségen belül légtér fertőtlenítést alkalmazunk, amikor is a kitakarított tárolókat gázosodó készítménnyel (pl. Actellic 50 EC) kifertőtlenítjük. Ezután pedig 24 órás hatást követően teljes kereszthuzatos szellőztetést végzünk.
- A betárolt termény is fontos, hogy élő raktári kártevőktől mentes legyen.
- A tárolás ideje alatt rendszeresen ellenőrizzük a terményünket. A kupacok belsejében több ponton is hőmérsékletet mérünk és figyeljük a terményünkben az esetleges rovarmozgást is.
- Amennyiben fertőzést észlelünk, azt azonnal felszámoljuk. Ilyenkor már szükségünk lesz a gázosodó tabletták (pl. Dzsin) alkalmazására, amelyet a mezőgazdasági szaküzletekben beszerezhetünk.
A búza betakarítása. A búza betakarítási idejének meghatározásakor a legfontosabb szempont a szemek érettségi állapota. A tápanyagok beépülése a szembe a viaszérésig tart (ilyenkor a szem nedvességtartalma kb. 20 %). Az érés további szakaszában tápanyagok már nem épülnek be a szembe. A legnagyobb termésmennyiséget teljesérésben, a legjobb minőséget (legnagyobb sikértartalom) pedig viaszérésben betakarított búzánál kapjuk. A betakarítási idő megválasztásakor a mennyiségi-minőségi szempontokat is össze kell hangolni.
A gabonák betakarítási idejének megválasztásánál a mennyiségi-minőségi szempontok mellett figyelembe kell venni a rendelkezésre álló gép- és szárító-tároló kapacitást, a növényvédelmi helyzetet, az időjárást és a fajták érésidejét.
A betakarítás általában július elején-közepén gabonakombájnnal történik. A kombájn beállítását úgy kell elvégezni, hogy a betakarítási veszteség 4 % alatti legyen. A motolla fordulatszáma arányos legyen a haladási sebességgel. A kombájn munkáját jól mutatja a talajon lévő elhullott szemek száma, a cséplés minősége, valamint a törekben és a szalmában maradt szemek mennyisége.
Szárításra szükség lehet, ha a búzát magas nedvességtartalom mellett takarítottuk be. Ez a mi vidékünkre nem igazán jellemző, de például, ha a betakarítás idején csapadékos az időjárás és a búza nedvességtartalma tárolásra nem alkalmas, akkor ilyenkor a búza minőségének megőrzése érdekében ez megoldást jelenthet. A búzát 12-14% szemnedvesség-tartalom elérésig kell szárítani. A kukorica szárítására használt szárítók a búza szárítására is használhatóak.
A betakarítás után visszamaradó szalma felhasználása is többféle módon lehetséges: szalmacsomók lehúzása és a tábla szélén való kazlazás; a renden hagyott szalma járva bálázása; a bálázott szalma lehordása majd kazlazása; a szalma felszecskázása és szétszórása, vagy a szecskázott szalma lehordása. Ezek közül az eljárások közül a szalma szecskázásával és szétszórásával, majd végül a talajba való visszaforgatásával tehetünk a legtöbbet a talajunk minőségi megóvása érdekében.
Nagy Csaba falugazdász,
Pro Agricultura Carpatika Alapítvány
Forrás: karpatinfo.net