Sokan hangoztatják mostanság, hogy a jövőben semmi sem lesz már úgy, mint a járványhelyzet előtti időkben. Sándor Miklós viszont, aki Csongoron családjával fóliagazdaságot üzemeltet, azt vallja, hogy bármit is hozzanak az elkövetkező évek, a minőségi zöldségfélék iránti kereslet nem szűnik meg.
Ők már évekkel ezelőtt az uborka mellett döntöttek, és nem bánták meg. Így jövő tavasszal remélhetőleg Sándorék öttagú csapata – valamennyien családtagok – négy fűtött fóliasátorban kezdi meg az általuk favorizált növény termesztését.
– Úgy tervezzük, hogy a hajtatóközeg területe tavaszra eléri a 2400 négyzetmétert – számol be közeli terveiről a fiatal gazda. – Nagy segítség számunkra, hogy a Magyarország által támogatott Első lépés program keretében az alapítvány megelőlegezte a negyedik fóliasátor költségeit. Ennek az építésén dolgozunk jelenleg. A munka javát elvégeztük, de még mindig akad teendő bőven. Szerencsére minden feladatot önerőből is meg tudunk oldani, hisz például a fóliasátor vázcsöveit magam hegesztem, és a fűtési rendszert is az apósommal együtt alakítjuk ki.
– Sándorék egyébként errefelé egyedi módon, „vályúban” termesztik az uborkát.
– Ennek lényege, hogy a levert cövekek közé szorított fekete fóliába mintegy 40 cm szélességben és 30 cm magasságban termőtalaj kerül. A hajtató közeg egyébként folyami iszapból áll duzzasztott perlittel keverve. A folyami iszappal kapcsolatban is igyekszünk minél kevesebbet bízni a véletlenre. Hogy a legfontosabb tápelemekből éppen mennyit tartalmaz, az az egyik magyarországi laboratóriumban derül ki az általunk küldött minták alapján. Az eljárás előnye, hogy háromévente, amikor már a többnyire erősen átfertőződött talaj megérett a cserére, nem az egész fóliaház földjét kell kihordani, hanem csak ezeket a termesztői sávokat. Mindez az elkövetkező hetekben is rengeteg munkát ad a családnak.
– Miért éppen az uborkában bíznak?
– Azért, mert például az utóbbi 4-5 évben korai paradicsommal piacainkat elárasztják a tőlünk délebbre fekvő balkáni államok. Velük tehát nem versenyezhetünk. A friss fogyasztásra szánt uborkát viszont igencsak kockázatos onnan küldeni kamionszámra, nagy tételben, mivel annak értékesítése többnyire hosszadalmas.
Búcsúzáskor a házigazda még hozzáteszi:
– Éveken át dolgoztam külföldön, távol a családtól, többnyire Németországban, s a végén már nagyon elegem lett az egészből. Most, ha valamivel szerényebben is, de a családi gazdaság jövedelméből meg tudunk élni.
Eszenyi Gábor
Forrás: karpatinfo.net