Előző cikkünk folytatásaként most a kerti kakukkfű termesztési technológiájával, azon belül is a nem mindennapi szaporítási módjával, valamint ápolásával, szedésével és felhasználásának lehetőségeivel fogunk közelebbről megismerkedni.
![](https://proagri.org/wp-content/uploads/2022/01/kakkukfu-termesztese-1024.png)
A kakukkfű évelő növény, ezért éves vetésforgóban nem szerepelhet. Amennyiben a növényt saját felhasználás céljából szeretnénk termeszteni, akkor a kerti utak széleinél vagy akár a házak déli, napsütötte oldalán is elhelyezhetjük őket.
Szaporítása
A kakukkfű nemcsak a felhasználását tekintve sokoldalú, de a szaporítási módját figyelembe véve is az, ugyanis helyrevetéssel, palántázással, tőosztással és dugványozással is egyaránt szaporítható.
Helyrevetése kora tavasszal (márciusban) vagy ősszel (októberben), tél alá lehetséges. Utóbbi esetben az őszi talajmunkát szeptemberre kell időzíteni. Nagyon fontos a megfelelően elmunkált aprómorzsás szerkezetű magágy. A magok jó csíraképessége ellenére ajánlatos a sűrű vetés, majd később az egyelés, mert kezdeti fejlődése igen lassú és bizonytalan.
Lassú fejlődése miatt, hogy ne foglalja el egy évig fölöslegesen a területet, célszerű palántát nevelnünk. Ilyenkor a magokat március és május között vethetjük el 15-20 cm távolságú sorokba, igen sekélyen, maximum 0,5 cm földtakarással. Kora tavaszi vetése biztonságosabb fólia alatt. A palántákat egy évig neveljük, majd a következő év tavaszán ültessük ki 40-50 cm sor- és 25-30 cm-es tőtávolságokra. A korai vetésből származó jól fejlett (7-8 cm magas) palánták nyár elején is kiültethetőek. Ősszel már ne ültessük, mert az átültetett fiatal növények könnyen elfagyhatnak, ekkor már jobb, ha a palántaágyban maradnak.
Idősebb, illetve elöregedett állományt tőosztással is felfrissíthetünk. Ősszel (október-novemberben), a nyugalmi időszak kezdetén a kiásott tövek egészséges részeit szétosztva azonnal ültessük el, az erősen fásodott, elöregedett hajtásokkal ne foglalkozzunk. Ilyenkor, a talajuntság elkerülése végett, az ültetésre keressünk új területet.
Dugványkészítésre az egyéves elfásodott hajtásokat használhatjuk. 6-7 cm hosszú hajtásokat vágjunk és laza, tőzeges, komposztos vagy homokos ágyásokba, 5 cm-enként duggassuk el. Vigyázzunk az ültetésnél, hogy a hajtás alsó fele kerüljön a talajba. Árnyékos helyen, állandó öntözéssel nyár végére jól meggyökeresedett dugványokat kapunk, amelyeket augusztusban – szeptemberben, vagy a következő év tavaszán ültessük ki állandó helyére.
Talajelőkészítése, ápolása
A kakukkfű esetében a legoptimálisabb talajelőkészítés az, ha még a telepítést megelőző évben, ősszel (a szervestrágyázást követően) a területet mélyen felássuk vagy felszántjuk, majd tavasszal a talaj felszínét elegyengetve, elsimítva az ültetésig gyommentesen tartjuk.
Legfontosabb ápolási munkája a gyomtalanítás. A gyomnövények nem csak a sorok között kellemetlenek, hanem a bokrosodó töveket is átszövik. Termesztési helyének megválasztásakor részesítsük előnyben az enyhén gyomfertőzött területet, mert ezzel később sok energiát spórolunk meg. Évente egy-két alkalommal, kapálás előtt 10 m2-enként 10-15 dkg pétisóval fejtrágyázhatjuk. A 3-4 éves állománynak szerves trágyát is adhatunk. Érdemes minden év őszén a sorközöket közepes mélyásással vagy mélykapálással fellazítani.
Növényvédelmi kezelése nem csak azért nem indokolt, mert egy gyógy- és fűszernövényről van szó, hanem azért, mert jelenleg sem kártevője, sem kórokozója nem ismert.
Szedése (betakarítása)
A kakukkfű esetében a lombozatot és a magot is egyaránt szüretelhetjük és feldolgozhatjuk. A növény lombozatát a második évtől kezdve évente kétszer vágjuk: a májusi virágzáskor először, majd augusztus végén, szeptemberben ismét. A vágással elfásodott részek ne kerüljenek a betakarított növények közé, tehát a töveken 8-15 cm hosszú fás hajtások maradjanak vissza. A betakarítást lehetőleg a déli órákban (11 és 15 óra között) végezzük, mert ekkor a legnagyobb a növényekben az értékes aroma- és illóolaj mennyisége. A levágott növényi részeket naptól védett, száraz, szellős helyen szárítsuk meg. A növény levágott szárát a szárításon kívül fagyasztással is tárolhatjuk, mindkét esetben megőrzi eredeti ízét.
A magfogás a folyamatos érés és pergésre való hajlam miatt eléggé nehéz. Ne várjuk meg a magok teljes érését, hanem ha a magszáruk alsó felében már sárgásbarnák a magok, akkor az egész szárat vágjuk le és papíron, fólián, védve utóérleljük.
A kakukkfű 5-6 évig marad meg egy helyen, az utolsó években már egyre jobban gyérül az állománya. Jól beállított területről évente 2,5-3 kg/10 m2 zöldtömeget és 7-8 dkg/10 m2 magot ad. Ezermagtömege: 0,25-0,27 g, a magok csak 2-3 évig tartják meg csírázóképességüket.
Felhasználása
Az egész növény kellemes illatú. Nem fásodott, föld feletti hajtásai 1,0-2,5% illóolajat, keserű anyagot, flavonoidokat, szaponint és emellett még egy nem ismert görcsoldó hatású anyagot (összesen több mint harminc összetevőt) tartalmaznak.
Szeszes kivonata fertőtlenítő és nyálkaoldó hatású, ezért is használják a legtöbb köhögés elleni gyógyszerkészítményekben. Szárított hajtásait és illóolaját fűszerként is hasznosítják, főleg a konzerviparban. Néhány országban igen kedvelt húsfűszer, ahol majoránnával, babérral, szerecsendióval, rozmaringgal, zsályával keverik. Teája kiváló immunerősítő és fertőtlenítő hatású. Betegség esetén érdemes naponta többször is kakukkfű teát inni, de az aromáinak köszönhetően fürdővizekbe téve is kifejti pozitív hatását. Ezen kívül a kakukkfűvel találkozhatunk még a parfümökben és a kozmetikai készítményekben egyaránt.
Nagy Csaba falugazdász,
Pro Agricultura Carpatika Alapítvány
Forrás: karpatinfo.net