Cikksorozatunk utolsó részeiben abból a reményből indultunk ki, hogy ha a szezon közben lesznek is áramszünetes időszakok, helyes szervezéssel, a lehetőségek kihasználásával a szükséges napi vízmennyiséget ki tudjuk majd juttatni a növények számára, még ha nem is akkor, és nem olyan adagokban, ami ideális lenne. Megtárgyaltuk azt is, hogy milyen nagy szerepe van a helyes talajművelésnek, azaz magas humusztartalmú, morzsalékos talajszerkezet kialakításának a talajok víztároló képességében. Most, cikksorozatunk utolsó részében folytatjuk ezt a gondolatmenetet, és sorra vesszük azokat a növénytermesztési fortélyokat, amelyek segíthetnek a növényeinknek komolyabb terméskiesés nélkül átvészelni az esetleg rendszertelen öntözésekből adódó negatív hatásokat.
A gyökérzóna növelése
Minél nagyobb aktív gyökérzóna-térfogatot tudunk biztosítani a növényeink számára, annál nagyobb víztartalékot tudunk számukra biztosítani két öntözés között, azaz ritkábban és nagyobb vízadagokkal is megoldhatjuk az öntözéseket. Ennek érdekében több mindent tehetünk. A megfelelően nagyméretű bakhátak kialakításával sokat tehetünk az aktív gyökérzóna növeléséért. Vonatkozik ez a bakhátak magasságára – amivel biztosítani tudjuk a megfelelő levegőzöttséget, valamint a túlöntözésből eredő gyökérfulladás veszélyét is csökkenteni tudjuk –, de a bakhátak szélességére is. Ha elég széles bakhátat készítünk, akkor lehetőségünk lesz a dupla-csepegtetőcsöves öntözésre, amivel, ha nem is duplájára, de legalább 50%-kal is megnövelhetjük a rendszeresen átnedvesedő aktív gyökérzóna térfogatát.
Természetesen ehhez az is kell, hogy a növényeink gyökerei behálózzák azt a térfogatot, azaz kellő nagyságú gyökértömeget fejlesszenek. Ennek elősegítése érdekében megfelelő mennyiségű foszfort kell biztosítanunk a növényeink számára nem csak a kiültetést követően, hanem a későbbiekben is. Természetesen, kerülni kell a túladagolást, mert az komoly tápanyagfelvételi zavarokat („foszformérgezést”) okozhat. Javasolható még e célból a különböző gyökérnövekedést stimuláló algakivonatok alkalmazása. (Radifarm, Rootmost stb.)
Megfelelő tápanyagellátást
A növényeink helyes tápanyagellátásával sokat tehetünk a vízigényük csökkentése érdekében. Van egy olyan fogalom a növénytermesztésben, hogy „transpirációs együttható”, amely azt mutatja meg, hogy 1 kg-nyi termés előállításához a növényeink mennyi vizet használnak fel. Érdekes módon, hogy a növényeink mennyire lesznek vízpazarlók vagy víztakarékosak, az nagyban függ a tápanyagellátástól. Ezen belül is talán a legfontosabb a nitrogén és kálium aránya a tápoldatban, ami az ideális lombozat-termés arányért felelős, azaz, hogy a növényeink a legnagyobb termést hozzák minél kisebb lombfelület mellett.
A megfelelő mennyiségű kálium biztosításának önmagában is meghatározó szerepe van abban, hogy a növényeink mennyire takarékoskodnak a vízzel. Ugyanis a kálium a felelős a leveleken lévő kis légző nyílások optimális működéséért, azok nyitásáért, zárásáért. Amennyiben a növényeink nem jutnak elegendő káliumhoz, akkor ezek a kis légzőnyílások nem tudnak bezáródni idejében, ami jelentős vízveszteséggel jár.
A tápoldat EC-je, ideális összetétele
A növények a tápanyagokat vízben oldott formában veszik fel, tehát minél töményebb formában tudjuk biztosítani számára azokat, annál több tápanyaghoz tudnak hozzájutni egységnyi víz felvétele által. Viszont van egy határ, ami fölé nem mehetünk, hiszen ha túl magas EC-vel dolgozunk, akkor az már könnyen gyökérperzselést okozhat. De a talaj-EC rendszeres mérésével elérhetjük azt, hogy folyamatosan a lehető legmagasabb töménységű tápoldattal öntözzünk, anélkül, hogy kárt tennénk a növényeinkben.
Mivel korlátozva van a tápoldatok töménysége, elengedhetetlenül fontos a víztakarékos növénytermesztés szempontjából, hogy a tápoldatok összetétele mindig ideális legyen: minden tápanyag legyen meg benne, de viszont csak annyi, amire a növényeknek éppen szükségük van. És itt figyelembe kell venni, hogy ez a tápanyagigény a növények fejlődésével folyamatosan változik, sőt, az időjárás alakulása is nagyban befolyásolhatja.
De csak így tudjuk elérni, hogy a kijuttatott tápanyagok minden egyes grammja maximálison hasznosuljon, minimális vízfelvétel mellett.
Szellőztetés, árnyékolás, párásítás
A fentiekben már említettük, hogy a növények a leveleken lévő légzőnyílásokon keresztül vizet párologtatnak el. Erre részben feltétlenül szükség van, hisz csak így tudja a növény a gyökerekből a levelekbe felszívni a vizet és a benne oldott tápanyagokat. Azonban egy másik, néha igen jelentős részére ennek a párologtatásnak azért van szükség, hogy hűtse a növényeket, megakadályozza a túlzott felmelegedését. De ha belegondolunk, akkor mi magunk is sokat tehetünk annak érdekében, hogy a növényeink ne melegedjenek túl. Itt elsősorban a rendszeres szellőztetésre és árnyékolásra gondolunk. Gondolom, a szellőztetés fontosságára nem kell részletesen kitérni. Az árnyékolás esetében viszont érdemes lehet változtatni az eddigi szokásainkon. Ugyanis a klímaváltozás miatt egyre előrébb hozódik az az időszak, amikor a napsugárzás erőssége meghaladja a növények fejlődéséhez szükséges értéket. Ez azt jelenti, hogy míg korábban csak a nyári hónapokban alkalmaztunk árnyékolást, az utóbbi években már akár áprilisban is szükség lehet rá. Természetesen az ilyen korai időszakban csak a rashel hálós árnyékolás jöhet szóba, amit az időjárás változásával levehetünk, majd újra visszahúzhatunk. A fóliasátrak mésztejes bepermetezése esetén már nem tudunk ilyen rugalmasan alkalmazkodni a változó körülményekhez.
Valószínűleg nagyobb hangsúlyt kell majd fordítanunk a fóliasátrak párásítására is, amellyel szintén csökkenthetjük az állomány felesleges párologtatását. A párásító szórófejek használatánál tudni kell, hogy jóval magasabb nyomást igényelnek, mint a hasonló öntöző szórófejek, valamint a víz minőségével kapcsolatban is nagyon igényesek. Szükség esetén megoldható a párásítás a fóliasátor talajának (elsősorban a művelő utaknak) a slangos beöntözésével is.
Pro Agricultura Carpatika Alapítvány
Forrás: karpatinfo.net