Sokak számára jelent fejtörést, hogy mit is kezdjen azokkal a földterületekkel, ahonnan hamar lekerültek az elővetemények, mint például a hónapos retek, hagyma, áttelelő fejes saláta, korai sárgarépa stb. Fontos, hogy olyan növényt válasszunk másodnövénynek, amelyeket az ősz végéig be is tudunk takarítani. Ezért egy olyan növény termesztési technológiájának bemutatására esett a választás, amelyeket a nyári időszakban, másodnövényként is nyugodtan vethetnek úgy, hogy azokról még termést is érkezzenek betakarítani ez év végéig.

Ez a növény a cékla, amely az emberi szervezet számára egy rendkívül egészséges, gazdag vér- és szövetépítő tulajdonságokkal, magas ásványi anyagokkal és vitaminokkal rendelkező zöldség növény. Termesztését tekintve, ellentétben több más zöldséggel, nem szereti a frissen trágyázott területeket. Ennek, és a kb. 100 napos, viszonylag rövid tenyészidejének köszönhetően könnyen beiktatható másodnövénynek a kiskertünkben.
Fajtakiválasztási szempontok
A cékla legfontosabb minőségét meghatározó paramétere a belső színintenzitás és annak egyöntetűsége, valamint a vízoldható szárazanyag-tartalma. Jelenleg többnyire vörös színű fajtákat termesztenek, de különlegességként szerepel a választékban sárga és fehér répatestű fajta is. Ez utóbbit ételkülönlegességek és halsaláták ízesítésére használják. Emellett találkozhatunk még olyan fehér testű céklával is, amelyet vörös gyűrűk ékesítenek.

A répatest alakja is változatos. Megkülönböztetünk: lapos, gömbölyű és hengeres típusokat. A jelenlegi fajtaválaszték gömbölyű és hengeres típusú, vörös belső színű poligerm fajtákból áll. Az ilyen (poligerm) fajtájú magvakat, az egyenletes kelés, valamint a gyorsabb és egyöntetűbb csírázás érdekében érdemes a vetést megelőzően beáztatni (duzzasztani).
A nemesítői munka eredményeként ma már ismertek egymagvú (monogerm) fajták is, amelyeknél az egyelés fáradságos művelete elmaradhat. A monogerm fajtákra jellemző az egyenletes kelés és az állomány nagyobb egyöntetűsége.
Területkiválasztás, vetésforgó
Területkiválasztásnál figyelembe kell venni, hogy szerves trágyát közvetlenül alá nem lehet kijuttatni, mert rossz ízű, túlfejlett és deformált répatesteket kapunk. Fontos még továbbá, hogy a talaj agyagtartalma ne legyen túl nagy, mert a másodvetésnél a területet öntözni kell, amely kérgesedést követően megnehezíti a kelést, ezáltal lehetőséget ad a gyökérfekély okozta csíranövény-pusztulásnak.
A vetésforgóban trágyázott kapás növények, valamint hüvelyesek és gabonafélék után a legjobb termeszteni. Önmaga, valamint takarmány és cukorrépa után nem vethető.
Jó társnövényei: a bab, a cukkini, a fejes saláta, fokhagyma, hagyma, kapor, koriander, kömény, az uborka és a káposztafélék. Nem szereti viszont a burgonya, a póréhagyma, a kukorica és a sárgarépa közelségét.
Talaj-előkészítés, tápanyagellátás
Talaj-előkészítésnél, ha másodnövényként termesztjük a céklát, akkor az előző kultúra betakarítását követően nehéztárcsás lazítást végzünk, majd elmunkáljuk. Ha túl alacsony a talaj nedvességtartalma, akkor célszerű a területet előtte beöntözni. Így a vetőágy is jobb minőségű lesz, illetve a csírázáshoz szükséges vízmennyiséget is biztosítjuk.
A tápelemek közül legnagyobb mennyiséget káliumból használ fel, ezért a nagyobb hozam elérése érdekében ezt biztosítani és a növény számára hozzáférhetővé kell tenni. Ebben kiemelkedő szerepe van a levegős talajszerkezetnek és a nedvességtartalomnak.
Tápanyagellátásnál a 25 t/ha-os hozam eléréséhez az alábbi hatóanyag-mennyiségekre van szükség: nitrogénből 70-80 kg/ha, foszforból 60-70 kg/ha, káliumból 200-210 kg/ha. Elkerülve az esetleges tápanyag túladagolásokat, gátolva ezzel más tápelemek felvehetőségét, a tápanyag-utánpótlást csak a talaj tápelemtartalmának ismeretében ajánlatos elvégezni.

A cékla fejlődése folyamán nem igényel nagyobb mennyiségű nitrogént. Ezért ennek a tápelemnek az adagolása fokozott odafigyelést igényel, mert a répatest hajlamos a nitrát-felhalmozásra. A nagyobb humusztartalmú talajoknál ez a tápelem többnyire elegendő a répatestek zavartalan fejlődéséhez, ezért nitrogén-fejtrágyázást nem ajánlatos alkalmazni. Ellenkező esetben a termény nitrátszennyezett, alacsonyabb színanyag-tartalmú lesz, valamint a tárolhatósága is csökken.
Termesztése
A céklát leggyakrabban másodveteményként termesztik, június közepétől, július közepéig való magvetéssel. Ehhez leggyakrabban koptatott (monogerm) és csávázott vetőmagot használnak. Vetőmagszükséglet poligerm magnál 9-12 kg/ha, monogerm (egycsírás) szaporítóanyagnál pedig 7-8 kg/ha. Az optimális sortávolság 40-45 cm, és a kelési mélység 2-3 cm. A keléshez 7-8 napra van szükség. Szárazabb talaj esetében kelesztő öntözést alkalmazhatunk, amelyet finom porlasztású (mikro szórófejjel) vízzel végzünk.
Abban az esetben, ha poligerm (nem koptatott) vetőmagot vetettünk, akkor a kelést követően 2-4 lombleveles állapotban tőszámbeállítást kell végezni. A folyóméterenkénti optimális növényszám a 14-16 db.
Növényápolásnál sor- és sorközművelést kell alkalmazni, amelyet kézzel vagy géppel is megoldhatunk. A műveletet akkor is el kell végezni, ha a terület nem gyomos, mert ezzel biztosíthatjuk a talaj jó levegő-ellátottságát.
Kelést követően általában 2-3 alkalommal 30-40 mm vízadagot juttatunk ki. A nyári hónapokban sikeres termesztést csak öntözéssel érhetünk el.
Gyomirtásához a cukorrépánál használatos szereket lehet alkalmazni. Egyéb más vegyszeres gyomirtás alkalmazásánál viszont figyelembe kell venni, hogy a cékla nem ugyanazon növénycsaládhoz tartozik, mint a többi gyökérzöldségféle, így az azoknál alkalmazott szerek nem használhatóak.
Növényvédelménél a répabolha kártételét kell megelőzni, amely szikleveles állapotban jelentős károkat okozhat. A csíranövény pusztulást (gyökérfekély) talajlakó gombák okozzák. Ellenük vetőmagcsávázással, és a kelést elősegítő megfelelő talaj-előkészítéssel védekezhetünk. Más betegségek (pl. cerkospóra, lisztharmat stb.) ellen a tenyészidő folyamán 2-3 gombaölőszeres kezelést kell biztosítani.
Betakarítás
Betakarítását a keléstől számított kb. 100. napra lehet tervezni. A répatestek fagyérzékenyek, ezért október közepéig, a fagyok előtt kell felszedni. Ezt a műveletet könnyen elvégezhetjük kézzel vagy géppel is, mivel a répatestek 1/3-része kiáll a talajból. A levelek eltávolításánál vigyázni kell a répatestek épségére, mert a sérült termésnek romlik a tárolhatósága. A várható termésmennyiség tápanyagban gazdag talajokon 25-30 t/ha is lehet, de a hengeres típusú fajták esetében ez a mennyiség majdnem a dupláját is elérheti.
A cékla betakarítását lehetőleg szárazabb talajállapot mellett, kevesebb szennyeződéssel takarítsuk be, majd a terményt 3-4°C-on és 97% relatív páratartalom mellett tároljuk.
Nagy Éva, az „Egán Ede”KGK” J. A. falugazdásza,
a Pro Agricultura Carpatika Megyei J. A. munkatársa
Forrás: karpatinfo.net

