A cukkini talán nem a legnépszerűbb zöldség, de az elmúlt években egy igen „felkapott” növénnyé nőtte ki magát. Egyre gyakrabban megtalálni a kiskertekben és a piacokon egyaránt. Ez a különleges zöldség, amely az uborka és a tök házasságából született, az egészséges életmód egyik nagykövete lett. Ennek a konyhakerti növénynek több fajtája közül is (sárga, zöld vagy éppen csíkos) választhatunk. Ez egy nagyon ízletes, egészséges, többféle módon (előételként, desszertként, savanyúságként stb.) elkészíthető zöldségnövény. Ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű termést kapjunk, nem árt tisztában lenni néhány, a termesztéssel kapcsolatos fontos információval, amelyet a jelenlegi cikkünkben fogunk taglalni.
A növény ismertetése
A cukkini a kabakosok családjába tartozó, viszonylag egyszerűen termeszthető növény. A cukkini erősen fejlett orsógyökere mélyre hatol, és számos oldalgyökérre ágazódik el. A gyökér mélységben és szélességben akár a 1,5 m-t is elérheti, így egy-egy tő, akár 2-3 m2 talajrészt is behálózhat, amely a vetésforgóba beiktatva, az őt követő növény számára egy levegősebb talajszerkezetet biztosít. Hatalmas karéjos leveleket hajt, ám nincsenek indái, mint a többi tökfélének, de ültetésnél így is érdemes kb. 1 méteres távolságot hagyni, hogy legyen helye fejlődni. Ezeknek a tökféléknek ugyanazon szárán hím- és nőnemű virágai is vannak, így szükségük van a beporzásra. Ezért érdemes méheket vonzó, virágzó növények közelében elhelyezni őket.
Társnövények
Fényigényes növény, de gyenge árnyékot vagy szórt fényt is elvisel, ezért nem túl sűrű állományban köztesként is vethető. Például fiatal, kevés lombú gyümölcsösökben nyugodtan termeszthető. A cukkini jól társítható babbal, borsóval, borsmentával, céklával, hagymával, kukoricával vagy esetleg retekkel. Nem szereti viszont a burgonya közelségét.
Környezeti igénye
Melegigényessége az uborkáéhoz hasonló. Magjai 12-13°C alatt nem, vagy csak rendkívül hosszú idő múlva csíráznak. Optimális csírázási hőmérséklete 23–27°C. A vegetatív részek fejlődéséhez elegendő a 20–25°C, míg a virágok fejlődéséhez a 25°C feletti hőmérséklet az optimális. 10–15°C közötti hőmérsékleten a termések alig növekednek, csupán csak öregednek.
Tűző napon, nedves, párás környezetben gyorsan növekszik. Zsenge terméseket csak nagy vízigényének kielégítésekor várhatunk. Mélyre hatol a gyökérzete, ezért a kevés nyári csapadék miatt csak öntözéssel termeszthető biztonságosan. Megfigyelték, hogy a tápkockával palántázott növények sokkal nehezebben alkalmazkodnak a szárazsághoz, mint a helyre vetett növények.
Szélsőséges talajtípusok kivételével általában minden, a zöldségfélék termesztésére alkalmas talajokon termeszthető. Az erősen kötött, agyagos talajokon a gyökerek befulladnak, ezért fejlődése vontatottá válik, a termések nagyon gyorsan elöregednek. A jó vízgazdálkodású, laza, morzsalékos szerkezetű területeket kedvelik a legjobban.
Tápanyagigénye
Gyors növekedése, folytonos terméskötése miatt, rövid tenyészideje ellenére is sok tápanyagra van szüksége. Nagy tápanyagigényét a tápelemeket folytonosan leadó szerves trágyával elégíthetjük ki a legjobban. Ha nincs módunkban az egész területet trágyázni, (50kg/10m2), akkor feltétlenül végezzünk fészektrágyázást: az ültetés vagy vetés előtt két héttel a kijelölt és kiásott fészkekbe tegyünk 1-1 lapát érett trágyát, majd temessük vissza földdel, hogy a gödör talaja megülepedjen. A bővebb termés elérése érdekében a szerves trágyán túl 10 m2-enként 30–40 dkg szuperfoszfátot és káliumot, valamint 30–50 dkg pétisót is kijuttathatunk. Folyamatos szedése miatt a tenyészidőszak folyamán nagyon fontos a nitrogén fejtrágyázás, amelyet vízben feloldva a legcélszerűbb kijuttatni. Ezen kívül a növény meghálálja az év közbeni lombtrágyázásokat is (pl. wuxal család).
Termesztése
Közvetlen helyrevetéssel és palántáról is szaporíthatjuk, az utóbbi esetében a májusi kiültetésig érdemes a területet rövid tenyészidejű, vagy áttelelő zöldségfélével hasznosítani. Az őszi talaj-előkészítés előtt szórjuk ki a szerves trágyát, a foszfor és a kálium tartalmú műtrágyákat, valamint, ha kissé szalmás az istállótrágya, akkor a nitrogénműtrágya 1/3-át is szintén ősszel szórjuk ki. Ezt követően a szántással vagy az ásással beforgatjuk a kijuttatott tápanyagokat. Április végén megkezdhetjük a területet előkészíteni a cukkini alá.
Szabadföldön a helyrevetést május első felében (amikor a talajhőmérséklet megfelelő) végezzük. A magokat egymástól 0,8 m×1 m-re helyezzük el (4-5 db/fészek) és 2-3 cm földdel takarjuk be, amelyből később, a kelést követően fészkenként 2 db-ot hagyunk.
Palántákat is nevelhetünk, ha tudunk megfelelő feltételeket (melegágy, palántanevelő, egyéb meleg és világos helyek) biztosítani hozzá. Ebben az esetben csak a tavaszi fagyok elmúltával (május második fele) ültessük ki a tápkockával együtt úgy, hogy a tápkocka a talajfelszínnel szintben legyen. A kiültetés után öntözzük be.
A helyrevetett cukkini esetében az első kapálással egy menetben történik a megfelelő tőszám (1-2 db/fészek) beállítása. Az öntözések és kapálások helyes arányával (a jó időben végzett kapálás felér egy öntözéssel) tartsuk morzsalékosan, nedvesen és gyommentesen a talajt. Átlagtermése 10 m2-enként a 35–40 kg-ot is eléri. Kifejezetten érzékeny a talaj magas sótartalmára és a növényvédőszer-, különösen a gyomírtószer-maradványokra. Majdnem minden évben megjelenik rajta a levéltetű és az atka, de különösebb kárt nem okoznak, így az ellenük való védekezés nem indokolt.
Betakarítása
Gyors fejlődése miatt virágzás után a töveket állandóan kísérjük figyelemmel, mert a megkötött termések rendkívül gyorsan fejlődnek. Legízletesebbek a 15-20 cm hosszúak, de tölteni vagy rántani a nagyobbak alkalmasabbak. Meleg időben, ha a talajban elegendő a nedvesség, 3-4 napos szedési ciklusokat iktassunk be. A rövid hajtásokról éles késsel vágjuk le a terméseket, ügyelve arra, hogy a hajtás megtörjön, vagy a virágok és a kis termések megsérüljenek. A leszedett termések zsenge voltuk miatt könnyen nyomódnak ütésre, ezért a szedések alkalmával erre ügyelni kell. Az ép, egészséges cukkinik kamrában 1-2 napig, míg hűtőszekrényben 1-2 hétig tarthatóak el minőségromlás nélkül.
Nagy Csaba falugazdász,
Pro Agricultura Carpatika Alapítvány
Forrás: karpatinfo.net