A hűvös-borús medárdi időszak megtette a hatását, tömegesen jelentkeztek a növényvédelmi problémák a hajtatásban is. Több gazdánál is peronoszpóra, szürkepenész és a didimella fertőzés pusztított az uborkában, míg a paradicsomállományokban a fitoftóra és szürkepenész mellett a baktériumos fertőzés okozott komolyabb gondokat.
Az uborkahajtatással foglalkozó gazdák az idei évben is tömegesen szembesültek azzal, hogy egy hűvösebb, borúsabb időszak után, amikor újra kimelegedett az időjárás, az állomány lankadozni, hervadozni kezdett. A hajtáscsúcs elvékonyodott, „becsokrosodott”, a kis uborkák pedig lesárgultak. A termelők szinte azonnal a legrosszabbra gondolnak, azaz az uborkatőhervadás valamelyik vállfajának a fellépésére. Azonban nem minden esetben az uborkatermesztők rémálma okozza a fenti tüneteket.
Mi okozta?
Az idei évben az uborkaállományok tömeges lankadását nagyrészt nem betegség, hanem a szélsőséges időjárás és a helytelen termesztési technológia együttesen okozta. Ugyanis az uborka vízigénye nem állandó: verőfényes napsütéses időben, 20 0C hőmérséklet felett, amihez még egy alacsony relatív páratartalom is társul, az uborka vízigénye a fóliasátorban elérheti a napi 2 litert is tövenként, borús, párás időben ez az érték lecsökkenhet a felére, harmadára is. Ennek a csökkentett vízigénynek a biztosítására az uborkának nincs szüksége nagy, fejlett gyökérzetre. Amennyiben ez az időszak meghaladja a 4-5 napot, drasztikusan lecsökken az uborka aktív gyökérfelülete. Ugyanis a hajszálgyökerek élettartalma mindössze néhány nap, s a növény folyamatosan új gyökerek növesztésével pótolja az inaktívvá váltakat. De az uborka nagyon takarékosan bánik az energiáival, csak annyi gyökérzetet fejleszt, amennyire az adott pillanatban feltétlenül szüksége van, így a fent említett lecsökkent vízigényű időszakban egy vele arányos, viszonylag kis gyökértömeg fejlődik újra. Az kívülről úgy látszik, mintha a gyökérállomány folyamatosan pusztulna, csökkenne. Egy hirtelen időjárásváltozás esetén ez a lecsökkent méretű gyökérzet nem képes kielégíteni a növények hirtelen többszörösére növekedett vízigényét. Ilyenkor a növények lankadnak, több szempontból is az uborka tőhervadásos betegségének tüneteit mutatják. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a gazdák nem veszik figyelembe a növények lecsökkent vízfelvételi képességét. Amikor kimelegedett az idő, elkezdtek lankadozni az uborkák, többszörösére növelték az öntözővíz mennyiségét. De mivel a növények a megfelelő méretű gyökérzet híján nem tudták felvenni a kijuttatott vizet, a talaj a csepegtető csövek alatt fokozatosan túlöntözötté, levegőtlenné vált, ami még tovább súlyosbította a helyzetet. Hisz a gyökerek a túlöntözött talajban oxigén hiányában nem tudnak megfelelően működni, sőt, végső esetben meg is fulladhatnak. Az elpusztult gyökérzeten keresztül aztán a növényeket tényleg megtámadhatják a tőhervadást okozó gombák.
Fokozza az állomány lankadását az is, hogy ebben az időszakban az uborka már felnőtt a felső huzalig, s egész nap beárnyékolja maga alatt a talajt, így a talaj sokkal hidegebb, mint ha üres lenne a fóliasátor! Így nagyon könnyen a kritikus érték alá csökkenhet a gyökérzóna hőmérséklete, amikor lelassul, vagy akár le is állhat a gyökér működése, azaz a vízfelvétele. A tartósan alacsony hőmérséklet aztán az átmeneti lankadáson túl gyökérpusztuláshoz is vezethet.
A hervadásos tünetekre ráerősíthet még a gyökérzóna megnövelt talaj-EC-je. Ugyanis az esős-borús időben töményebb tápoldattal öntözünk, hogy alacsonyabb vízfelvételnél is biztosítani tudjuk a növények tápanyagigényét, valamint hogy megakadályozzuk a kis uborkák „taknyosodását”. Igen ám, de amikor hirtelen napsütésesre vált az időjárás, a növények mesterségesen lecsökkentett turgor-nyomása a levelek lankadásával fog járni. Ilyenkor sürgősen be kell iktatni egy-két tisztavizes öntözést, hogy valamelyest lecsökkentsük a mesterségesen megemelt talaj-EC-t.
Mit tehetünk?
Az első és legfontosabb dolog a nagyobb baj megelőzése, azaz a túlöntözés elkerülése. Ne megszokásból, vagy az uborka leveleinek lankadásából kiindulva öntözzünk, hanem a talaj, pontosabban a gyökérzóna nedvessége alapján.
A második lépés a fóliaház időben történő árnyékolása mésztejes bepermetezéssel, vagy a raselháló felhelyezésével.
Rendszeresen ellenőrizzük a talaj hőmérsékletét! Amennyiben a gyökérzóna hőmérséklete a reggeli órákban 18 0C alá csökken, ha van rá lehetőségünk, indítsuk be a fűtést éjszakára.
A következő lépés a gyökérzet stimulálása Vivával, Radiformmal vagy más gyökérerősítő szerekkel.
A levegő páratartalmának a szabályozása a párásító szórófejek alkalmazásával, az utak belocsolásával, valamint a helyes szellőztetéssel. A szellőztetéskor lehetőleg kerüljük, hogy a növényeket közvetlen huzat érje.
Szabadföldön már sikeresen alkalmazták a különböző olajos szerekkel történő permetezést (Vektafid, Folicot stb.) Ezt a módszert tulajdonképpen a kiültetett palántákra találták ki, hogy csökkentsék a párolgásukat. Érdemes lenne esetleg a fóliasátorban is kipróbálni a lankadozó uborkáknál, kísérleti jelleggel, a többi módszerrel kombinálva.
Gál I. falugazdász,
a Pro Agricultura Carpatika Alapítvány megbízásából
Forrás: karpatinfo.net