Kertészkedő emberek számára nem ismeretlen ez a kártevő és annak kártétele sem, ugyanis a kertünk szinte minden zöldség- és gyümölcsnövényén, valamint egyéb más kultúrnövényeken is találkozhatunk velük. A levéltetűfajoknak több ezer fajtája ismert és tápnövényeik szinte „megszámolhatatlanok”. Találkozhatunk: zöld, sárga, fekete, piros stb. színűekkel egyaránt. Időszerű megjelenésük (rajzásuk) az év különböző szakaszaiban fordul elő. Az egyik ilyen a nyár végi, ősz eleji időszak, ugyanis ilyenkor kezdenek leginkább megjelenni és betelepedni (kultúrában nem válogatva) a termesztő létesítményeinkbe. Ezért a termelőnek már ilyenkor „résen kell lennie” és meg kell akadályoznia, hogy felszaporodjanak és elhatalmasodjanak a termesztett növényállományaikon. Jelenlegi írásunkkal szeretnénk bemutatni magát a kártevőt, kártételüket és az ellenük való védekezés lehetőségeit.
A kártevő és kártételeinek a bemutatása
A levéltetű fajok legtöbbjének egy éven belül akár 10-12 nemzedékük is kialakulhat, ezért az ellenük való védekezést nem lehet félvállról venni. Egyedei között egyaránt találkozhatunk szárnyas és szárnyatlan alakjukkal, ezért egyik állományról a másikra, vagy egyik növényről a másikra történő áttelepülésük nem okoz nekik problémát. Ezek a kártevők a szívó kártevők csoportjába tartoznak, amelyeket leginkább a fiatal növényi részek környékén találhatjuk meg, ugyanis ezeken a részeken szívogatják a növényi nedveket. Szívogatásuk hatására ezek a növényi részek torzulhatnak, növekedésük lelassulhat, súlyosabb esetben teljesen le is állhat, amelynek következtében terméskiesés alakulhat ki.
A terméskiesésen túl a másik nagy kártételének számít még a vírushordozásuk, amelyeket a szívogatásuknak és a szárnyas alakjaiknak köszönhetően a fertőzött növényről a vírusfertőzéseket átviszik az egészséges növényekre, nagy kárt okozva ezzel a termelőknek. A zöldségtermesztők körében ismert uborka mozaik vírus kimondottan a levéltetvek számlájára írható. A levéltetvek a szívogatásuk (károsításuk) következtében még egy úgynevezett mézharmatot is kiválasztanak, ami vonzza a hangyákat és elősegíti a gombabetegségek, valamint a korompenész kialakulását is.
Összegezve elmondhatjuk, hogy a levéltetvek esetében egy igen kártékony és szapora kártevőről beszélhetünk. Az ellenük való védekezések között egyaránt találhatunk növénytársítási lehetőségeket, házi praktikákat, valamint biológiai és kémiai védekezési lehetőségeket is, amelyek közül igyekszünk a legismertebbeket és legbeváltabbakat ismertetni az olvasóinkkal.
Védekezési lehetőségek
Növénytársítás
A levéltetvek betelepedésének megakadályozása érdekében már azzal is nagyon sokat tehetünk, hogy ha a termesztett növényeink mellé olyan társnövényeket választunk, amelyeknek az illatát a levéltetvek nem igazán kedvelik, sőt egyenesen riasztják őket. Ilyen növények lehetnek például a bársonyvirág (büdöske), körömvirág, menta, oregánó, illatos levendula, petrezselyem és a jó erős fokhagyma. A levéltetvek nem hogy ezekre a növényekre, de még a szomszédságában lévő növényekre sem akarnak majd „ráfanyalodni”.
A növénytársítás közé sorolhatnánk talán még a „banknövények” alkalmazását is. Ez nem más, mint olyan növények elhelyezése a termesztett növényállományokban, amelyet az adott kártevő (jelen esetben a levéltetű) jobban kedvel a termesztett növénynél. Példaként lehetne említeni egy-egy padlizsán tő elhelyezését a paprika vagy uborka állományokon belül vagy azok végein. Mivel a padlizsánt sokkal jobban kedvelik a levéltetvek, mint az említett másik két zöldségnövényt, ezért azok vonzani fogják azokat, így a növényvédelmi védekezéseket csak koncentráltan, az adott banknövényeken kellene elvégezni.
Házi praktikák levéltetvek ellen
A levéltetvek által nem kedvelt, az imént felsorolt növényekből, valamint egyéb más növényi kivonatokból (pl. gyermekláncfű, csalán) készíthetünk olyan humánus, de mégis hatékony permetleveket, amelyek hatásosak lehetnek a levéltetvek ellen. Fontos viszont megjegyezni, hogy ezek nem rovarölő, hanem rovarriasztó hatásúak, ezért ezek használata leginkább megelőző jelleggel működnek hatásosan. Talán kivétel ez alól a szintén házi praktikák közé sorolható szódabikarbóna, ecet, cukor, szappan vagy mosogatószer kombináció, amely nem csak elriasztja, de el is pusztítja a levéltetveket. Mivel ezeknek a házi permetleveknek az elkészítése kissé körülményes, valamint számtalan recept és pozitív-negatív tapasztalat kering vele kapcsolatban, ezért érdemes mindenkinek saját maga kitapasztalnia, hogy melyek azok a receptek, amik az ő saját gazdaságában hatásosan működnek, működhetnek.
Színcsapdák alkalmazása
Növényházi termesztésben, a levéltetvek elleni védekezés elengedhetetlen kelléke a ragacsos csapda. A ragacsos csapda segítségével hamarabb, már a megjelenésének korai szakaszában felfigyelhetünk a kártevőkre. Az észlelésüket követően pedig, időben megkezdhetjük ellenük a biológiai eszközök bevetését (ragadozó rovarok betelepítését), vagy az egyéb növényvédelmi kezeléseket. A ragacsos csapdák használatával a gazdálkodó sokkal jobban felkészülhet a várható veszélyekre.
A színcsapdák különböző színű, levegőn nem száradó ragasztóval bevont rovarfogó lapok, vagy szalagok. A levéltetveket kimondottan vonzza a sárga szín, ezért az ellenük való védekezés esetében ezt kell előnyben részesíteni. Ezek a színcsapdák alkalmasak a kártevők rajzásának nyomon követésére, sőt, ha nagyobb sűrűségben használjuk a ragadós lapokat jelentősen gyéríthetjük a kártevőket, így közvetlenül növényvédelemre is használhatóak.
Biológiai védekezés
A biológiai védekezések közé soroljuk a kártevők természetes ellenségeinek (ragadozóinak) az alkalmazását. Ezt a védekezési módot is leginkább a termesztő létesítményekben szokták alkalmazni. A levéltetvek ellen, kultúrától függően használhatunk fürkészdarazsakat, katicabogár lárvákat, katicabogarakat, fátyolka lárvákat, ragadozó gubacsszúnyogokat és a zengőlegyek lárváit egyaránt. Ezen ragadozók fajtája, betelepítésének ideje és mennyisége mindig az adott kultúrától és a fertőzés mértékétől függ.
Évről évre egyre inkább nő azoknak a mikrobiológiai készítményeknek a választéka, amelyek a készítményben található mikroorganizmusainak és növényi kivonatainak köszönhetően a növénykondicionálás- és növényi szöveterősítés mellett kiváló rovarriasztó hatásokkal is rendelkeznek. E készítmények széles választéka már elérhető a termelők számára.
Kémiai védekezés
A levéltetvek ellen számtalan kémiai készítmény áll rendelkezésünkre, de néhány szempontot viszont figyelembe kell vennünk, ha ezeket alkalmazni akarjuk. Az első és egyben legfontosabb szempont, hogy az élelmezés-egészségügyi várakozási időt (é.v.i.) mindig tartsuk szem előtt. A tenyészidőszak elején a hosszabb, míg a termésre fordulás időszakától a rövidebb várakozási idejű rovarölő szereket alkalmazzuk!
A levéltetvek ellen kémiailag úgy tudunk hatékony és hosszan tartó hatást elérni, hogy a kontakthatású készítményekhez egy felszívódó hatású szert is párosítunk. Míg a felszívódó szerek hatástartamot adnak, addig a kontakt készítmények drasztikusan pusztítanak és megakadályozzák a szerekkel szembeni ellenálló képesség kialakulását. Felszívódó (hosszan tartó hatású) szerek közé soroljuk például a Mospilant, Spilant, Pirimort, Actarát, Teppekit stb., míg a kontaktok közé a Decist, Fendonát, Karatét stb.
Ezek közül a készítmények közül ki lehetne emelni a Pirimort és a Teppekit, amelyek csak kimondottan a levéltetű fajokra hatnak és nem bántják a hasznos élő szervezeteket. A Teppeki pedig kimondottan különleges a hatásmechanizmusának köszönhetően, ugyanis a hatására nem táplálkoznak tovább a levéltetvek és ezért éhen halnak. Ezt a hatását pedig hosszú távon meg is tartja.
Fontos, hogy az egymást követő permetezéseknél változtassunk a szerkombinációkon a rezisztencia elkerülése érdekében!
Nagy Éva, falugazdász
Pro Agricultura Carpatika Megyei Jótékonysági Alapítvány
Forrás: karpatinfo.net