Metszés után a szőlőben

Az idei évben, úgy tűnik, már február közepén beköszönt a tavasz. Nehéz ezt pontosan megjósolni, de a napsütés és a napközbeni meleg nemcsak a gazdák kedvét hozza meg a gyümölcsösök, szőlőterületek rendbetételéhez, de a növények vegetációját is beindítja. 

A gyümölcsfák nedvkeringése is beindulóban, elérkezett az ideje a metszésnek és a tavaszi lemosó permetezésnek. Egyedül a kajszibarack fákhoz nem ajánlott még hozzá nyúlni, a többin bátran kezdhetjük a metszést, ügyeljünk a terhelésre, és hogy majd nyáron a lombozat közé elérjen a napfény, ne legyen a fánk túl sűrű. Amennyiben nagyobb sebet ejtünk a fán, kezeljük sebkezelővel. A metszési munka elvégzése után következik a tavaszi lemosó permetezés. Használhatunk különböző lemosó szereket, mint például a Vegesol, Agrokén stb. vagy esetleg a régen használatban lévő és bevált bordói levet. A bordói levet 2-3 % erősséggel használjuk, ügyeljünk, hogy a fának minden részét érintse, és ahogy a neve is mondja, lemosásszerűen alkalmazzuk. 

A szőlő metszésének is ideje van már, hiszen a napi átlag hőmérséklet lassan eléri a 10 fokot, ami a szőlő biológiai nulla fokát jelenti. Amennyiben maradnak ezek a napsütéses napok, a szőlőben beindul a nedvkeringés, ahogy népiesen mondják, könnyezni kezd a szőlő. A szőlő könnyezése egy természetes folyamat. A könnyezés időtartalma, időjárástól függően, 10-60 napig tart. A mennyisége kis tőkeformáknál 3-6 liter, míg nagy tőkeformáknál elérheti a 20 litert is, összetétele jórészt víz. Amennyiben ősszel vagy télen végeztük el a metszést, nem jelentkezik a könnyezés. Tavaszi metszés esetén, a tőkeforma kialakításának éveiben, tehát az első 1-5 évben feltétlen figyeljünk arra, hogy a vágási sebből előtörő könnyezési nedv ne folyhasson a rügyekre, mert az ráfagyhat, gombák telepedhetnek meg benne és a rügyek befulladnak. Ez a jelenség a tőkeforma kialakításánál különösen káros. A nedvkeringés beindulása és a rügyfakadás közötti időszak kedvező a vesszők ívelésére. Egyrészt a „nedvében” lévő vesszők visszanyerik rugalmasságukat, s könnyebben hajlíthatóak, másrészt az időben végzett szálvesszőkikötés eredményeként nő a rügyek kihajtási százaléka. Ez különösen fontos tényező tőkeforma kialakításánál, és a szálvesszős metszési mód fenntartásánál is fontos. A szálvesszős metszési mód – mint például a Guyot vagy ernyőművelésnél – a gyakorlatban úgy néz ki, hogy első menetben eltávolítjuk a tavalyi letermett szálvesszőt és a többi felesleges vesszőt. A tőkén maradt 1-3 szálvesszőt, amelyeket lehajtani szeretnénk, méretre vágjuk, ennek a munkafolyamatnak a nedvkeringés kezdetére kellene a végére érnünk. Ezután következhet a vesszők ívelése, lehajtása. A vesszőket a vezérhuzalra hajlítjuk vagy íveljük, és vagy a fő huzalhoz, vagy ernyőművelés esetében a segéd huzalhoz rögzítjük. A rögzítés történhet vékony drót, zsineg, illetve kötözőgép segítségével. A lényeg, hogy egy évig a vesszőt megtartsa a rögzítés. A leívelt szálvesszők esetében a könnyezés semmilyen kárt nem tud okozni, mivel a nedv nem folyik vissza a rügyekre. A szálvesszős metszés előnye továbbá, hogy azon fajtáknál, amelyek csak a vesszők föntebbi 4-6. rügye körül hoznak termést (pl. Traminer), megfelelő terhelést tudunk beállítani. Az ívelés eredményeképpen továbbá a hajtások egy síkban helyezkednek el a lugassal (egy vonalban), a tőke nem sűrűsödik be, kevesebb zöldmunkát igényel, illetve hatékonyabbá teszi a növényvédelmünket. 

A másik, felénk is nagyon elterjedt és kedvelt művelési mód a kordonművelés és annak különböző fajtái, típusai. A kordonművelésnél a tőke egy többé-kevésbé függőleges törzsből és egy vízszintes karból áll. A törzsmagasság szerint megkülönböztetünk alacsony (60 cm), középmagas (70-90 cm) és magas (90 cm felett) kialakítást. A kordonművelés leggyakrabban egy törzsből és egy karból áll, vannak változatok, ahol egy törzs két kar, vagy esetleg két törzs két kar van. A karokon 25-30 cm-es távolságra (egy metszőolló hossza) helyezkednek el a termőalapok. A termőalapok a váltócsapos metszés következtében alakulnak ki. A termőalapokon általában 2 rügyes csapokat hagynak, ezáltal szabályozható pontosan a tőketerhelés. Erre a metszési módra akkor van lehetőség, ha a fajtáknál az alsó rügyek is jó termékenyülnek. A fiatal tőkéknél a törzs és kar kialakításánál figyeljünk arra, hogy ez lehetőleg egy menetben egy év alatt kineveljük. Amennyiben a hajtás gyenge és nem tudjuk még karnak lekötözni, a tőkét vágjuk vissza és csak egy évvel később, mikor a tőke és a belőle képződő hajtásunk megfelelő hosszúságú és vastagságú, csak akkor használjuk kordonkar kialakítására. A törzset ne vágjuk vissza a főhuzal alatt közvetlenül, és ne neveljük két év alatt a kart! Ez a tőke későbbi életfolyamataira lesz hatással, az egy éven kialakított tőkeformában a törzs és a kar megszakítás nélküli, ezáltal jobb lesz a tápanyagok szállítása is. A karokon később kialakuló termőalapoknál nagyon fontos, hogy ügyeljünk a csúcsdominancia hatására, mindig a tökéhez közelebb eső hajtást hagyjuk meg, és igyekezzünk a termőalap évi növekedését minimálisra csökkenteni. 

A tőkék metszése után a levágott vesszőket vagy távolítsuk el a területről és égessük el, vagy ha van rá lehetőségünk, daráljuk (mulcsozzuk), majd dolgozzuk a talajba. Az égetés hátránya, hogy tápanyagot nem juttat vissza a területre, viszont a vesszőkön lévő betegségek szaporító képletei megsemmisülnek. A vesszők bedolgozásának több előnye is van, a legfontosabb, hogy nagyon sok munkát meg tudunk spórolni, mivel a vessző kihordása sok munkaórát igénylő feladat nagyobb területen, emellett a visszaforgatott növényi rész a tápanyagok utánpótlásába is besegít. A metszés befejezése után, amennyiben a tavalyi évben több betegség is felütötte a fejét a területen, mindenképpen végezzünk lemosó permetezést. A lemosó permetezésre a metszés befejezése és a karok lekötése után van lehetőségünk, de még rügypattanás előtt. A lemosó permetezésre alkalmas szerek lehetnek a Nevikén, Agrokén és más hasonló hatóanyagtartalmú szerek. A lemosó permetezés után célszerű elvégeznünk a tavaszi talajmunkákat is. Hosszú, sok éven át tartó talajmunka nélküli termesztésnél a tőkék termőképessége és növekedési ereje csökken, ezért célszerű legalább a sorközöket tavasszal megmunkálni. A sorközök szántása nem gyakori, inkább a talaj lazítása a célszerűbb. Végezhetünk továbbá tárcsázást, talajmarást a sorközökben. 

A korán jött tavasznak mindenki örül, aki szereti a kerti munkát. A gyümölcstermesztők azonban aggodalommal figyelik a márciusi, áprilisi időjárás előrejelzést, nehogy a korai meleg által előcsalt rügyek egy későbbi lehűlési hullám áldozatává váljanak, hiszen a késői fagyok ellen nem sok védekezi mód ismert a gyümölcsösökben. 

Varga István 
falugazdász, a Pro Agricultura Carpatika megbízásából
Forrás: karpatinfo.net