Az előző cikkemben a szőlő oltásának gyakorlati kivitelezésével foglalkoztam. Most az oltványok elkészítése utáni műveleteket vesszük sorra. Ezeknek a műveleteknek a végrehajtása és időzítése rendkívül kritikus az oltványok kihozatali százaléka szempontjából. Nézzük sorra, milyen műveleteket kell végrehajtani és mire figyeljünk oda különösen.
Az első lépés az elkészült oltványok kötözése, parafinozása. Az oltványokat rugalmas nejlon kötözőanyaggal is össze lehet kötni, ezt a módszert főleg kis mennyiségben készített kézi oltásoknál alkalmazzák. Nagy mennyiségnél inkább válasszuk a parafinba mártást, mivel sokkal gyorsabb és olcsóbb is ezáltál, mint a kötözés. A parafin hőmérséklete 65-75 °C-os legyen. Az oltványok felső részét mártsuk az olvadt parafinba, fontos, hogy az oltási seb mindenképpen legyen bemártva, de a párolgás csökkentése céljából akár az oltványok felső 1/3-át vagy akár a felét is bemárthatjuk. A vesszők a parafinban ne töltsenek csak 1-3 másodpercet. A mártás után nem kell őket vízbe mártani, a meleg parafin szobahőmérsékleten is pár másodperc alatt megdermed, figyeljünk, hogy az oltványok ne ragadjanak össze, mert ládázáskor az összeragadt oltócsapok könnyen kifordítják egymást a vadszőlővesszőből, rontva a foganási arányt. Az oltás és parafinozás után a vesszőket ne tartogassuk sokáig, minél hamarabb kerüljenek a hajtató ládákba.
Hajtató ládákba helyezés. Az elkészült oltványokat úgynevezett hajtató ládákba helyezzük és tároljuk, és ezekben is hajtatjuk. Két nagyobb változat közül választhatunk: a közeg nélküli és a közeges hajtatás és tárolás. A közeges hajtatás az elterjedtebb, nézzük először annak a kivitelezését, előnyeit, hátrányait. A közeges tárolásnál a közeg általában finom szemcsés fűrészpor, legalkalmasabb a frissen vágott fenyőfűrészpor. A speciálisan kialakított, többnyire fából készült ládák általános mérete 60 cm hosszú, 40 cm széles és 50 cm magas. Amennyiben rövidebb oltványokat készítünk, mint a megszokott 40 cm, a ládák magassága lehet kisebb. A ládák széllessége és magassága lehet nagyobb vagy kisebb is, de kisebb ládákba kevés oltványt tudunk bepakolni, míg ha ennél sokkal nagyobb ládákat készítünk, a megtöltött, belocsolt ládák mozgatása válik nehézkessé. Egy ilyen méretű ládába, a vesszők vastagságától függően, 600-800 oltvány helyezhető. A láda egyik oldalát kivehetőre vagy kihúzhatóra alakítják, ez nagyban megkönnyíti az oltványok berakását, kiszedését. A ládák alját mindenképpen úgy alakítsuk ki, hogy a felesleges víz távozni tudjon belőle. Bepakoláskor a ládákat az oldalukra fordítjuk úgy, hogy a kivehető részük legyen felül. Ezután rétegelve először fűrészporral töltjük ki a ládákat, majd erre helyezzük az oltványokat sorba egymás mellé, ezután újabb réteg fűrészpor, majd oltvány, így haladunk, míg a láda meg nem telik. Fontos, hogy a láda oldalainál 2-4 cm-re ne helyezzünk oltványokat, mert ott a fűrészpor könnyebben kiszárad, a fakadási arány gyengébb lehet. Amikor tele van a láda, helyezük vissza a kiszerelhető oldalát, majd óvatosan fordítsuk vissza a ládát az aljára. Ezután az oltványok tetejére újabb réteg fűrészport szórunk, mintegy 5-8 cm vastagságban. Ezután a ládák tetejét vékonyan megszórjuk kénporral, majd alaposan meglocsoljuk, ezután hűvös helyen tároljuk, 6-8 °C, ameddig nem kezdjük meg a hajtatást. Ezalatt csak arra kell ügyelnünk, hogy a fűrészpor ne száradjon ki. Amennyiben az oltványokat már február elején elkészítettük, szükséges lehet a ládákat meglocsolni.
A másik módszer, ami talán mostanában nagyobb teret nyer, a közeg nélküli (hidroponikus vagy gyökértálcás) hajtatás. Ennek a típusnak több gyakorlati kivitelezése is lehetséges. Az elkészült oltványokat van, hogy egyszerűen vízzel töltött edényekbe, vödrökbe rakják és így hajtatják, vagy csak az oltványok alját (ahol a gyökér képződik) helyezik bele tápanyagdús földbe. Attól függetlenül, hogy a közeg nélküli hajtatás melyik fajtáját választjuk, itt különösen ügyelnünk kell a magas páratartalom megtartására, mivel az oltványok a levegőn vannak, könnyebben kiszáradhatnak, mint a fűrészporban. A közeg nélküli hajtatás egy kicsit nehezebben és nagyobb helyigénnyel bír, ezért nagy mennyiségű oltványok készítése során nehezebben megoldható. A kicsit nehezebben szabályozható páratartalom és helyigény nagysága mellett a módszernek számos előnye is van. Az első a vizuális rálátás, az oltványok összeforrása, hajtások fejlődése, gyökérzet fejlődése folyamatosan nyomon követhető, figyelhető, ez egy nagyon fontos előny, ami a hőmérséklet szabályázásánál kulcsfontosságú. Ezen túl a ládából való kiszedés után a fűrészpor eltávolítása az oltványokról szintén egy komoly hátrány és sok munkát igényel. A következő előny a közeges hajtatással szemben, hogy a fény sokkal jobban pótolható. A fűrészporban ugyanis fehér, fényhiányos hajtások képződnek, amelyeket az edzés során se biztos, hogy sikerül megfelelően „zöldíteni”, ezáltal nyurgulnak és a kiültetés után őket érő erős napsugárzás könnyen okoz náluk perzselést, leszáradást.
A következő nagyon fontos művelet maga a hajtatás végrehajtása. Itt az első dolgunk az időpont kiválasztása. Mikor kezdjük a hajtatást? Itt vissza kell számolnunk. Az oltványok kiültetéséhez fontos, hogy a talaj hőmérséklete elérje a kb. 10 °C-ot. Ez szabad földön valamikor május elején, míg fóliasátorban vagy más zárt közegben ez már április közepén lehetséges. Az oltványok intenzív hajtatása körülbelül 2 hét, ezután következik még 2 hét, amíg az oltványokat folyamatosan hozzá szoktatjuk a hűvösebb időjárási körülményekhez. Tehát a hajtatást elegendő elkezdeni április közepén vagy végén, az ültetés helyétős függően.
A hajtatás hőmérsékletével és az edzés menetével a következő cikkemben részletesen foglalkozom.
Varga István,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa
Forrás: karpatinfo.net