növényvédelem

A rovarok áttelelési stratégiái szabadföldön

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Kisokos ,,,,,,
A rovarok áttelelési stratégiái szabadföldön

A szabadföldi termesztésnél szélsőséges időjárási viszonyokkal szembesülhetnek kártevőink. A hőmérséklet-ingadozás – nappal, napos időben gyors felmelegedés, éjszaka pedig drámai lehűlés – nagyban hozzájárul a kártevők gyérítéséhez és elhúzódó ébredéséhez.

A talajmélység mint a kártevők túlélési lehetősége

A talajban élő és áttelelő kár‑
tevők védekezése szempontjából a téli időszakban a talajmélység a legfontosabb. A talaj felszíni rétege közvetlenül ki van téve a levegő hőmérsékletének, de minden egyes centiméterrel, amellyel mélyebbre hatolunk, csillapodik a hőmérséklet-ingadozás. Ha a talaj felső rétege nem fagy át kellőképpen, a talajlakó károsítók egyedszáma sem csökken, márpedig az 50–80 cm-es mélységig csak a rendkívül tartós – hótakaró nélküli – és erős fagy hatol le.

A talajlakó kártevők a téli időszak közeledtével a talaj hőmérsékletének alakulásához igazodva különböző mélységekbe húzódnak vissza: enyhe teleken a felszínhez közel maradnak, míg tartós fagy idején a mélyebb rétegekbe vonulnak. Ez különösen igaz a legfontosabb szabadföldi kártevőkre, amilyenek például a drótférgek, a cserebogárpajorok és a bagolylepkehernyók vagy a rágcsálók. Ezek a kártevők télen a talaj mélyebb rétegeiben tartózkodnak, ahol -20 °C körüli hőmérséklet esetén sem pusztulnak el. Tavasszal érzik a talaj hőmérsékletének emelkedését, és a vetés/ültetés idejére igyekeznek eljutni a gyökérzónába, ahol intenzív károsítást végezhetnek. Esetükben valószínűleg az elmúlt télen (2026) tapasztalt szokatlan hideg sem volt gyérítő hatású. Tehát e kártevőkre számítani kell idén tavasszal is.

Az őszi mélyszántás és talajforgatás éppen ezt a „mélységi védelmet” próbálja megtörni. Minden talajmunka – tárcsa, eke, borona, kultivátor – igen sok kártevőt (lárvát, bábot) pusztít el. A felszínre forgatott lárvák, bábok, imágók ugyanis télen ki vannak téve a fagynak, ahol tehát őszi szántás volt, ott ez év tavaszán kevesebb kártevővel lehet számolni. Ugyanakkor a minimális bolygatással járó talajművelési eljárások terjedése (bár sok előnnyel bírnak) egyértelműen hátrányos a talajlakó kártevők elszaporodásának elősegítése miatt: bolygatás hiányában a kártevők zavartalanul maradhatnak a védelmet nyújtó mélységben.

A téli hótakaró szerepe a kártevők túlélésében

A hótakaró paradoxona, hogy véd is, árt is. A legtöbb esetben télen maximum 10–20 centiméter mélységig fagy át a talaj felső rétege. Ez természetesen a hótakaró nélküli, tartósan fagyos időkre érvényes. Vastag hótakaró alatt viszont az átfagyott talajréteg vastagsága drasztikusan csökken, esetenként a felső néhány centiméterre korlátozódik.

A hótakaró természetes hőszigetelőként működik, óvja a gyökérzónát az extrém lehűléstől, csökkenti az elfagyás kockázatát, és mérsékli a hirtelen hőingadozásokat. Egy 15–20 cm vastag hóréteg akár 10–12 °C-os izolációs hatást is biztosíthat. Ez azt jelenti, hogy amikor a levegő hőmérséklete -20 °C, a hó alatt a talajfelszín csak -8–10 °C-ra hűlhet.

Egy hótakaró nélküli télen a talajfelszín hőmérséklete szinte teljesen követi a léghőmérsékletet.

A növénymaradványok, mulcs és avarszint mint túlélési lehetőség

A szabadföldi növénymaradványok, mulcs és avarszint természetes búvóhelyet kínálnak ugyan, de ezek védelme korlátozott. Szeles, csapadékmentes téli időszakokban ezek a rétegek kiszáradnak, ami elősegíti a kártevők gyérülését, mivel a talajban áttelelő és élő kártevőknek nedves és fagymentes körülményekre van szükségük.

Ugyanakkor a hóborítás (ha van) kiváló hőszigetelő réteget képez, s növeli a kártevők esélyeit az áttelelésre, különösen, ha növénymaradványok és mulcsréteg maradnak télre a talajfelszínen. (Folytatjuk.)

Molnár Ildikó,

az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.nethttps://karpataljalap.net/2026/03/30/rovarok-attelelesi-strategiai-szabadfoldon

A növényvédelem helyes alkalmazása a zöldségféléknél: szakmai alapelvek és gyakori hibák (1.)

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,
A növényvédelem helyes alkalmazása a zöldségféléknél: szakmai alapelvek és gyakori hibák (1.)

A zöldségfélék termesz­tése során a növényvédelem elengedhetetlen technológiai elem. Minden kultúrának megvannak a saját, rá jellemző betegségei és kártevői, amelyek ellen célzottan, a megfelelő hatóanyaggal és technológiával kell védekezni. A szakszerű növényvédelem hiánya jelentős terméski­esést, minőségromlást, sőt akár teljes állományvesztést is okozhat. Különösen igaz ez a fóliasátorban termesztett növények esetében, ahol a fertőzések gyorsan és intenzíven terjedhetnek. Az alábbiakban áttekintjük a permetezés során leggyakrabban előforduló hibákat, valamint a hatékony és biztonságos növényvédelem alapelveit.

A fóliás termesztés sajátos mikroklímát teremt: magasabb hőmérséklet, páratartalom és korlátozott légmozgás jellemzi. Ezek a körülmények kedveznek a gombabetegségek és kártevők gyors szaporodásának. Egy kisebb fertőzési góc is rövid idő alatt kiterjedhet az egész állományra (pl. peronoszpóra). Emellett a zárt tér miatt a hibás permetezési gyakorlat következményei – például perzselés vagy fitotoxicitás – is súlyosabbak lehetnek. Ezért fóliasátorban különösen nagy odafigyelést és hozzáértést igényel a növényvédelmi munka.

Fontos a megfelelő időpontban végzett permetezés

A permetezés időzítése alapvető jelentőségű a növényvédelemben, hiszen ha nem a megfelelő körülmények között végezzük el a kezelést, az állomány védelme nem lesz kielégítő a betegségekkel és a kártevőkkel szemben. A túl magas hőmérséklet különösen kockázatos lehet: egyes készítmények esetében már 25 °C felett megnőhet a perzselés veszélye, 35 °C felett pedig általánosságban is számolni kell a növénykárosodás lehetőségével. A nyári időszakban ezért kiemelten fontos a hőmérsékleti viszonyok folyamatos figyelemmel kísérése.

Ugyanakkor a túl alacsony hőmérséklet sem kedvez a hatékony védekezésnek, mivel ilyenkor csökkenhet a hatóanyagok felszívódása, és romolhat a készítmények hatékonysága. Ez különösen kora tavasszal jelent kihívást, amikor az első növényvédelmi beavatkozásokat végezzük, például a szamócaültetvényekben. Ilyenkor elengedhetetlen annak ellenőrzése, hogy a hőmérséklet elérje a készítmények számára optimális tartományt.

További fontos szempont a növényállomány nedvessége. Harmatos, nedves levelek esetén a permetlé felhígulhat, lecsoroghat a levélfelületről, ami rontja a fedettséget, és ezáltal csökkenti a kezelés hatékonyságát is. A legkedvezőbb időpont a permetezésre általában a kora esti órákban adódik, amikor a hőmérséklet már mérséklődik, megközelítőleg 25 °C körül alakul, és a környezeti feltételek összességében kedvezőbbek a biztonságos és eredményes növényvédelemhez.

A permetezőgép állapotának ellenőrzése

A fóliás termesztésben leg­gyakrabban benzines vagy akkumulátoros háti permetezőket alkalmaznak. Az ilyen gépek esetében azonban elengedhetetlen a rendszeres műszaki ellenőrzés és karbantartás. A kifogástalan állapot alapfeltétele a hatékony és biztonságos növényvédelemnek. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a fúvókák ne legyenek eltömődve, sérültek vagy elhasználódottak, mert ez egyenetlen szórásképet és nem megfelelő fedettséget eredményezhet. Emellett a permetezőtartálynak és a teljes rendszernek tisztának kell lennie, hiszen a lerakódások vagy szennyeződések csökkenthetik a hatékonyságot, sőt akár fitotoxikus tüneteket is okozhatnak.

Permetezés előtt minden alkalommal ajánlott átvizsgálni a gépet, ellenőrizni a tömítéseket, csatlakozásokat, szűrőket és a szórófejek állapotát. Amennyiben nem új berendezéssel dolgozunk, célszerű az elhasználódott alkatrészeket – például a fúvókákat vagy szűrőket – időben kicserélni annak érdekében, hogy a kijuttatás egyenletes és pontos legyen. A megfelelő műszaki háttér közvetlenül befolyásolja a védekezés eredményességét és a termesztett növényállomány biztonságát.

Kiemelten fontos szabály, hogy gyomirtásra és állománykezelésre lehetőség szerint ne ugyanazt a permetezőgépet használjuk. Az elmúlt időszakban több esetben is előfordult, hogy a gyomirtó szerrel végzett kezelés után nem kellően kitisztított gépet használtak fel állománypermetezésre, ami súlyos károkat eredményezett, akár az állomány teljes pusztulását is. A gyomirtó szerek maradékai már kis mennyiségben is komoly károsodást okozhatnak a kultúrnövényben. Ezért minden használat után alapos, többlépcsős tisztítást kell végezni, különös tekintettel a tartályra, a csővezetékekre és a fúvókákra. A legbiztonságosabb megoldás pedig az, ha külön gépet alkalmazunk gyomirtásra és külön berendezést az állománypermetezésre, így minimalizálva a keresztszennyeződés és a ter­mesztési kockázatok lehetőségét. (Folytatjuk.)

Tihor-Sárközi Mónika,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/03/21/novenyvedelem-helyes-alkalmazasa-zoldsegfeleknel-szakmai-alapelvek-es-gyakori-hibak-1

Miért és hogyan alkalmazzunk színcsapdákat a zöldséghajtatásban

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Kisokos ,,,,,,,,,,,
Miért és hogyan alkalmazzunk színcsapdákat a zöldséghajtatásban

A tavasz közeledtével egyre nagyobb számban kezdenek megjelenni a kártevők a fóliasátrainkban, melyek jelenlétét és rajzásukat nagyon fontos figyelemmel kísérnünk annak érdekében, hogy hatékonyan tudjunk fellépni ellenük. Megfigyelésükre, rajzásuk előrejelzésére és gyérítésükre különféle működési elvű csapdák használhatók. Ebben a cikkünkben ezeknek a csapdáknak a megismertetésével, alkalmazásával, azok helyes kihelyezésével fogunk foglalkozni.

A színcsapdákon belül vannak, amelyek élénk színükkel vonzzák a kártevők viszonylag széles fajtakörét, míg a feromoncsapdák fajspecifikusak, tehát csak egy adott kártevőt lehet velük megfigyelni (monitoringozni).

Feromoncsapdák

A rovarvilágban a feromonok egy adott faj egyedei közötti kémiai kommunikációt szolgálják. A feromonoknak több típusa van, de közülük a növényvédelmi előrejelzésben a leggyakrabban a szexferomont alkalmazzák a rajzás nyomon követésére. Ezeket a feromonokat általában a nőstény termeli majd bocsájtja ki, és ennek alapján talál rá a hím egy adott területen. A feromoncsapdák ezt a specifikus, csakis az adott fajra jellemző illatanyagokat tartalmazzák. A feromoncsapdák alkalmasak arra, hogy csak egy konkrét faj hím egyedeit gyűjtsék be, nevezetesen azét a fajét, amelynek a feromonját tartalmazza a csapda.

Fontos megjegyezni, hogy a feromoncsapdák nem egy kártevő faj összes egyedének begyűjtésére készülnek. A csapda által fogott faj növekedéséből vagy csökkenéséből arra lehet következtetni, hogy a kártevő rajzása indul, vagy éppen csendesedik. A feromoncsapdák használata önmagában nem jelenti azt, hogy szükségtelenné válna a növényvédelmi kezelés, sőt jelzik a termelőnek a védekezések megfelelő időben történő használatát.

Ragadós színcsapdák

A növényházi termesztés elengedhetetlen kelléke a ragacsos csapda. A ragacsos csapda segítségével hamarabb, már a megjelenésének korai szakaszában felfigyelhetünk a kártevőkre. Az észlelésüket követően pedig időben megkezdhetjük ellenük a biológiai eszközök bevetését (ragadozó rovarok betelepítését), vagy az egyéb növényvédelmi kezeléseket. A ragacsos csapdák használatával a gazdálkodó sokkal jobban felkészülhet a várható veszélyekre.

A színcsapdák különböző színű, levegőn nem száradó ragasztóval bevont rovarfogó lapok vagy szalagok. Kiválóan alkalmasak a kártevők rajzásának nyomon követésére, sőt, ha nagyobb sűrűségben használjuk a ragadós lapokat jelentősen gyéríthetjük a kártevőket. Így közvetlen növényvédelemre is használhatók. A zöldségtermesztésben használandó színcsapdák különböző színűek lehetnek.

Kék: ez a színű csapda a speciálisabb, leginkább a különböző tripszfajok megfigyelésére és csapdába gyűjtésére szolgál.

Sárga: a sárga színűek a levéltetvek, molytetvek, aknázólegyek, tőzegszúnyogok és tripszek kifejlett egyedeinek megfigyelésére és gyérítésére alkalmasak.

Fekete: ez a szín leginkább a molykártevőket vonzza. Fontos itt megemlítenünk, hogy a paradicsom hajtatásában nagy veszélyt jelentő paradicsommoly (Tuta absoluta) megfigyelésére és csapdázására is alkalmasak lehetnek. De már beszerezhetőek ezeknek a fekete színű csapdáknak, kimondottan a Tuta absoluta feromonjával ellátott szexferomon csapdái is.

Manapság már beszerezhetőek olyan színcsapdák vagy szalagok is, amelyek egy adott kártevő (pl. tripsz) feromonjával vannak átitatva. Ennek segítségével a színcsapdák jobban vonzzák az adott kártevő egyedeit.

Milyen méretűt, mikor alkalmazzunk

Formailag megkülönböztetünk kis (30 x 10 cm), és nagy (30 x 40 cm) méretű lapokat, valamint ragadós szalagokat (0,15 vagy 0.3 x 100 m). Előrejelzésre a kisebb méretű jelzőlapokat (5-10 db/1000 m2), míg a kártevők gyérítésére viszont a nagyobb méretű lapokat (kb. 50 db/1000 m2) érdemesebb használni. Különösen a kialakulandó gócpontok (szellőzők, fűtéscsövek) közelében érdemes ezeket a csapdákat besűríteni. A hosszú szalagokat olyan helyekre érdemes kihelyezni, ahol várhatóan magasabb számban lesznek jelen a kártevők (minimum 1 tekercs/1000 m2). Az ilyen helyeken a növény fölé kifeszített színes ragadós szalag szintén jelentős gyérítő hatású.

Hová és hogyan helyezzük ki őket

A színcsapdákat 20 cm-re a növény csúcsától helyezzük ki, mivel a kártevők zöme ott repül. A túl magasan kirakott lapok nem fognak semmit, míg a túl alacsonyan kihelyezettekre ráragadnak a növény levelei. A kihelyezés szempontjából a lapokat lehet előnyben részesíteni. Ha viszont költséghatékonyság szempontjából vizsgáljuk, és fogófelületre levetítjük, akkor a ragacsos szalaggal járunk jobban. Viszont ezeknek a szalagoknak a kihelyezése kissé körülményesebb, mint a lapoké.

Ezek a színcsapdák úgy fejtik ki hatásukat, hogy egyszerűen a kártevőket vonzza a ragacsos lapok vagy szalagok színe, és beleragadnak. Gazdatapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy az uborkahajtatás során, ha ezekre a színcsapdákra vékonyra vágott uborkaszeleteket helyezünk, akkor például a tripszek ellen még jobb hatást tudunk elérni, mivel a frissen felszeletelt uborka illata jobban vonzza ezeket a kártevőket.

A színes csapdák alkalmazása mellett a növényállomány rendszeres átvizsgálása sem maradhat el, mivel az atkafertőzéseket csak ily módon észlelhetjük.

Nagy Éva, az „Egán Ede”KGK” J. A. falugazdásza, 
a Pro Agricultura Carpatika J. A. munkatársa

Forrás: karpatinfo.net http://Nagy Éva, az „Egán Ede”KGK” J. A. falugazdásza, a Pro Agricultura Carpatika Megyei J. A. munkatársa

Itt a tavasz – a metszés és a lemosó permetezés ideje

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,,
Itt a tavasz – a metszés és a lemosó permetezés ideje

Kárpátaljára is beköszöntött a hamisítatlan tavaszi idő. Bár éjszakánként még előfordulnak gyenge fagyok, napközben a napsütésnek már van ereje, és ilyenkor minden kertet kedvelő ember szívesen tölti idejét a szabadban, rendbe rakva udvarát és kertjét. A nagyobb területen gazdálkodók már hetekkel ezelőtt nekikezdtek a kertészeti munkáknak, a kiskert-tulajdonosoknak azonban valamivel kényelmesebb a helyzetük, hiszen sokan megvárták a kedvezőbb időjárást. Felmerül azonban a kérdés: melyek azok a tavaszi munkák, amelyeket a veteményezés vagy a palánták kiültetése előtt minden szőlő- és gyümölcsfa-tulajdonosnak érdemes elvégeznie? Egyértelműen a metszés és a lemosó permetezés az első két olyan művelet, amely meghatározza az egész éves növényvédelmi helyzetet, és nagyban befolyásolja a várható termést is.

A gyümölcsfák metszése során mindenekelőtt tisztázni kell, hogy milyen korú fával dolgozunk, illetve milyen koronaformát szeretnénk fenntartani. Másképp kell metszeni egy fiatal, még alakítás alatt álló fát, és más módon egy már termő korban lévő, idősebb példányt. A metszés célja egyrészt a megfelelő koronaforma kialakítása vagy fenntartása, másrészt az, hogy elegendő fény jusson a korona belsejébe is. Ha a korona túl sűrű, a levegő nehezebben járja át a lombot, ami kedvez a különböző betegségek megjelenésének. Metszéskor érdemes eltávolítani a sérült, elszáradt vagy beteg ágakat is, valamint azokat a vesszőket, amelyek befelé nőnek vagy egymást keresztezik.

Fontos kérdés a nagyobb metszési sebek kezelése is. Amikor egy vastagabb ágat lefűrészelünk, a keletkező seb felületén a fa szövetei hosszabb ideig védtelenek maradnak. Ezeken a felületeken könnyen megtelepedhetnek különböző gombás betegségek kórokozói, illetve a seb lassabban záródik, ami a fa általános kondícióját is ronthatja. Éppen ezért az ilyen nagyobb sebeket érdemes sebkezelő anyaggal – például fasebkezelő pasztával – bekenni. A sebkezelés segíti a seb gyorsabb gyógyulását, csökkenti a fertőzés veszélyét, és hosszabb távon hozzájárul ahhoz, hogy a fa egészséges maradjon.

A metszést követően kerül sor a lemosó permetezésre, amelynek célja a kártevők telelő alakjainak és a különböző gombás betegségek kórokozóinak gyérítése. Vidékünkön, különösen Bene és környékén, a hagyományos módszer az őszibarackfák „bekékítése”, vagyis a bordói lével történő lemosó permetezés. Ilyenkor a fák jellegzetes kékes színt kapnak, ami sokak számára a tavaszi kertmunkák kezdetének egyik biztos jele. A bordói lé rézgálic és mész keverékéből készül, és elsősorban a tafrinás levélfodrosodás megelőzésében játszik fontos szerepet az őszibaracknál. A módszer régóta ismert és hatékony, ugyanakkor elkészítése és kijuttatása több kézi munkát igényel. A permetlé pontos bekeverése, a folyamatos keverés és az elkészítés körülményei mind odafigyelést igényelnek.

Az utóbbi években egyre többen választanak egyszerűbb megoldásokat, és a bordói lé helyett készítményeket használnak, például Vegasolt. Ezek a készítmények használatra készen vagy könnyen bekeverhető formában kaphatók, így jelentősen csökkentik a permetezés előkészítésével járó munkát. A modern készítmények egyik előnye tehát az egyszerűbb használat és a gyorsabb munkavégzés. Hátrányuk viszont, hogy általában drágábbak, és sok kerttulajdonos a hagyományos módszereket továbbra is megbízhatóbbnak tartja. A választás gyakran nem is annyira szakmai, mint inkább gyakorlati kérdés: ma már sok helyen komoly gondot jelent a kézi munkaerő hiánya, így sok gazda kénytelen olyan megoldásokat keresni, amelyekkel gyorsabban és kevesebb munkával elvégezhető a permetezés.

A szőlő esetében a tavaszi munkák szintén a metszéssel kezdődnek. A metszés módját elsősorban a fajta és az alkalmazott művelésmód határozza meg. Fontos, hogy a korábban kialakított metszési formát fenntartsuk, és a tőkét ne hagyjuk túlterhelni. A szőlő természeténél fogva kúszó növény, ezért metszés nélkül hamar rendezetlenné válna, és a termés mennyisége, illetve minősége is romlana. Metszéskor figyelni kell arra, hogy megfelelő számú rügy maradjon a tőkén, valamint eltávolítsuk az elöregedett vagy sérült vesszőket. A jól elvégzett metszés segít abban, hogy a tőke egyensúlyban maradjon, és elegendő energiát fordítson a termés kinevelésére.

A szőlő lemosó permetezése sok szempontból eltér a gyümölcsfákétól. Fontos megjegyezni, hogy a korábban említett bordói lé, amely az őszibaracknál a tafrina ellen hasznos, a szőlő esetében rügypattanás előtt nem ad valódi védelmet a peronoszpóra ellen. Ez a betegség ugyanis csak később, a tenyészidőszak során jelentkezik, így a korai réztartalmú kezelés ilyen szempontból nem hoz eredményt. Sokkal fontosabb szerepe van viszont a kéntartalmú készítményeknek, amelyek a lisztharmat elleni védekezés első lépései lehetnek.

A szőlő tavaszi lemosó permetezésénél érdemes olajos hatóanyagokat is alkalmazni. Az olajos készítmények segítenek a kártevők telelő alakjainak gyérítésében, különösen az amerikai szőlőkabóca tojásainak számát csökkenthetik. Ez azért is kiemelten fontos, mert az amerikai szőlőkabóca terjeszti azt a fitoplazmás betegséget, amely a szőlő sárgaságát okozza, és az utóbbi években egyre több ültetvényben jelent meg. Bár a lemosó permetezés önmagában nem oldja meg teljesen a problémát, a kabóca tojásainak gyérítése már a szezon elején csökkentheti a későbbi fertőzés veszélyét.

A tavaszi metszés és a lemosó permetezés tehát nem csupán rutinszerű kerti munkák, hanem az egész éves termesztés alapját jelentik. Aki ilyenkor időt szán a fák és a szőlőtőkék átgondolt metszésére, valamint a megfelelő növényvédelmi kezelésekre, az sok későbbi problémát előzhet meg. A gondosan elvégzett tavaszi munkák eredménye pedig ősszel válik igazán láthatóvá, amikor a kertben és a szőlőben is egészségesebb növények és szebb termés fogadja a gazdát.

Varga István,az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa

Forrás:karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-tavaszi-munkalatok-gyumolcstermesztes-2026-03-11?utm_source=dlvr.it&utm_medium=facebook&utm_campaign=k%C3%A1rp%C3%A1tinfo%20port%C3%A1l

Miért telelnek át könnyebben a kártevők a fóliasátorban?

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Kisokos ,,,,,,,,,,,,,,
Miért telelnek át könnyebben a kártevők a fóliasátorban?

A termesztési környezet mikroklímája alapvetően meghatározza a kártevők téli túlélési esélyeit. Az előző írásunkban (A rovarok áttelelési stratégiái – Kárpátalja, 1296. szám) tárgyalt hőmérsékleti küszöbértékek a gyakorlatban jelentősen módosulnak attól függően, hogy szabadföldön vagy védett termesztésben (fóliasátor alatt) gazdálkodunk.

A fóliasátor mikro­klímájának alakulása a téli időszakban

A fóliaház téli mikroklímája eltér a szabadföldi viszonyoktól, és ez nem csupán a hőmérséklet-különbségekben nyilvánul meg.

Egy nem fűtött fóliasátorban derült, napos téli napokon – amikor a külső léghőmérséklet -5–8 °C között alakul – a talajfelszín hőmérséklete délben akár a +10–18 °C-ot is elérheti. Ez a 15–20 °C-os hőmérséklet-különbség az üvegházhatás következménye. A jelenség különösen a talaj felső 5–10 cm-es rétegében szembetűnő, vagyis éppen ott, ahol a kártevő lárvák, bábok és imágók túlnyomó többsége megtelepszik.

Ahogy mélyebbre hatolunk a talajba a fóliasátor alatt, úgy csökken a hőmérséklet. A kár­tevők alkalmazkodnak ehhez, s a talaj felső 5–15 cm-es rétegében telelnek át, ahol a hőmérséklet kedvezőbb.

Fagyos éjszakákon a kép lényegesen árnyaltabb. A fólia alatt a hősugárzás visszaverődése miatt a lehűlés sebessége mindössze 30–40%-a a szabadföldi értéknek. Amikor a külső hőmérséklet -15–17 °C között alakul, a fólia alatti talajfelszín „csak” -3–5 °C-ra hűl. Ez az eltérés életmentő lehet számos kártevő számára, hiszen a kritikus pusztulási küszöb -6–8 °C között húzódik. Itt jegyezném meg, hogy a nagyobb létesítményekben, az akár 2–5 hajós fóliasátrak esetében a belső részeken fagymentes körülmények is lehetnek.

A fagyás gyakorisága és időtartama szintén kritikus tényező. Szabadföldön egy hideg éjszaka során a talajfelszín 8–10 órán át is fagypont alatt maradhat, míg fóliasátorban ez az időtartam ritkán haladja meg a 4–6 órát. Ez jelentősen csökkenti a fagyhatást, és javítja a kártevők túlélési esélyeit.

A relatív páratartalom télen a fóliasátorban általában 70–85% között mozog, szemben a szabadföldi 50–65%-os értékekkel. Ez a magas páratartalom minimalizálja a kiszáradási stresszt az áttelelő egyedek számára. Például az üvegházi molytetű kifejezetten érzékeny az alacsony páratartalomra.

A szélhatás teljes hiánya szintén előnyös a kártevők számára. Szabadföldön a téli szél jelentősen növeli a hőveszteséget, tovább csökkentve az áttelelés esélyét.

A kártevők búvóhelyei a fóliasátorban. A szerkezeti elemek mikro­klímája

A fémívek vagy fa tartóoszlopok tövében, ahol a talaj és a szerkezet találkozik, különösen kedvező körülmények alakulnak ki, elsősorban a déli oldalon. A jelenség magyarázata, hogy a szerkezet a nappali felmelegedés során hőt akkumulál, majd lassan leadja éjszaka – ezért is találkozhatunk a téli időszakban kártevőkkel, bábokkal e helyeken.

A nejlon illesztései és a tűrések szintén kritikus búvóhelyek. Főként a tripszek számára ideális telelési helyek ezek.

A nejlon és a talaj találkozási pontja, ahol a fólia a talajhoz van rögzítve, úgyszintén kitűnő búvóhely. Itt a hőmérséklet kedvezőbb, és a páratartalom is magasabb, ezért is húzódnak leginkább ide a kártevőink; különösen igaz ez a csigára.

Szintén fontos tényező a növénymaradványok problémája, s nemcsak a kártevők, de – legalább ennyire – a kórokozók szempontjából is. Egy 1-2 cm vastag növényi mulcsréteg alatt a kártevők túlélési esélyei jobbak. Ezért is fontos, hogy a szezon végi nagytakarítást a lehető legalaposabban hajtsuk végre, s ne maradjanak bent növényi részek, talajtakaró fóliák, kertészeti eszközök (csepegtetőcső, nejlondarabok stb.). S ha lehet, úgy teleltessük át a fóliasátrunkat, hogy a talajlazítást elvégeztük – ezzel is fokozzuk a téli hideghatás hatékonyságát.

Összefoglalva, a fóliasátrakban a kártevőknek sokkal enyhébb időjárási körülményekkel kell szembenézniük. Ezért is fontos, hogy ha lehetőségünk van rá, a fagyos napokon tartsuk nyitva a sátrat, és növeljük a fagyhatást, elősegítve ezzel a kártevők gyérülését. Ezenkívül a rengeteg búvóhely miatt rendszeres fertőtlenítésre és a megfelelő talajmunkára is szükség van a kártevők kordában tartásához. (Folytatjuk.)

Molnár Ildikó,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/02/22/miert-telelnek-konnyebben-kartevok-foliasatorban

A vöröshagyma termesztése szabadföldön (1.)

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák ,,,,,,,,,,,,,,
A vöröshagyma termesztése szabadföldön (1.)

A vöröshagyma ter­mesztése vidékünkön régóta ismert tevékenység. Az elmúlt években egyre többen próbálkoztak – a konyhakerti termesztés mellett – szabadföldi termesztésével kisebb-nagyobb területeken. Ez a sokoldalúan felhasználható növény szinte minden háztartásban szerepet kap a mindennapi étkezésben. A jó terméseredmények eléréséhez elengedhetetlen a termesztéstechnológia ismerete. Alábbi írásunkban a vöröshagyma ter­mesztésének legfontosabb lépéseit ismertetjük.

A hagyma környezeti igényei

Hőigény. A vöröshagyma a hidegtűrő növények közé tartozik. A növekedés időszakában a hőmérsékleti igénye 19 °C. A csírázás 4-5 °C-on indul meg, míg a tömeggyarapodás 10–15 °C-ot igényel. Fagytűrő képessége nagyon jó, a kikelt csíranövények mínusz 6 °C-os hideget is elviselnek károsodás nélkül. A jól begyökeresedett növények (áttelelő vetés, őszi duggatás) a mínusz 20 °C-os fagyot is kibírják, és jól áttelelnek. Viszont a fejletlenül áttelelő vetések növényei (szikleveles, egy lombleveles állapot) teljesen elpusztulnak kemény teleken.

Vízigény. A hagyma mérsékelt vízigényű növény. Gyökérzete sekélyen helyezkedik el, ezért a tenyészidő alatt gondoskodni kell a folyamatos vízellátásról. Amennyiben a vízellátás akadozik, a hagyma növekedésének többszöri újrakezdése miatt megnyúlt, repedezett buroklevelű lesz, és a nyak nyitott marad. A vöröshagyma az öntözést meghálálja, magról vetve csak öntözés mellett termeszthető, de a dughagymáról ültetett vöröshagyma öntözés nélkül is elfogadható termést ad.

Talaj- és tápanyagigény. A magról vetett vöröshagyma csak jó szerkezetű, cserepesedésre nem hajlamos talajon kel ki biztonságosan. Fontos, hogy a talajban lévő kórokozók és kár­tevők miatt a hagyma ugyanarra a területre 4-5 évnél tovább ne kerüljön vissza. Mérsékelten táp­anyagigényes növény, viszont fontos a különböző tápelemek egyidejű jelenléte a hagyma fejlődése során. A jó nitrogénellátás elősegíti a tömeggyarapodást, de a nitrogén túladagolása késlelteti az érést, rontja a tárolhatóságot. A jó foszforellátás segíti az érést, javítja a száraz buroklevelek minőségét. A kálium a tárolhatóságot javítja.

A vöröshagyma egyéves termesztése magról

Talaj-előkészítés. Az egyéves vöröshagymát magról szaporítjuk, állandó helyre vetéssel. A talaj-előkészítés során oda kell figyelnünk arra, hogy biztosítsuk a lassan csírázó, apró magvak egyenletes kelését. A talajművelés az őszi szántással kezdődik, amelyet megművelünk tárcsával vagy boronával. A tavaszi magágy előkészítése során csak a talaj felső rétegét (3–5 cm) műveljük meg. A vöröshagymát frissen trágyázott területre ne vessük, mert elősegíti a növényi betegségek megjelenését, rontja a tárolhatóságot.

Vetés. A vöröshagymánál törekedjünk a minél korábbi vetésre, ami általában március első felében végezhető el. A vetés mélysége 2-3 cm-nél ne legyen nagyobb. A hagymát legtöbbször ágyásos rendszerben termesztik. A sortávolság 20–30 cm között van. A folyóméterenként elvetett magvak száma kb. 40-50 db. Vetés után nagyon fontos gyomirtást végezni, erre a célra például a pendimetalin hatóanyagú (pl. Stomp) készítmények valamelyikét használhatjuk.

Ápolási munkák. Az ápolási munkáknál figyelembe kell venni, hogy a körülbelül egy hónapig tartó szikleveles állapot (úgynevezett kaszastádium) alatt a vöröshagyma rendkívül érzékeny. Nem alakult még ki a levelén a védelmet nyújtó viaszréteg, gyenge a gyökérzete, ezért a talajmozgatást és a vegyszeres kezelést nem tűri. Az öntözés és eső után a viaszréteg a leveleken elvékonyodik, ebből adódóan nő az érzékenység a vegyszeres kezelésre.

A hagyma legfontosabb ápolási munkái a talajápolás, az öntözés, a gyomirtás és a növényvédelem.

Az egyéves vöröshagyma termesztése csak öntözéssel lesz eredményes. A megfelelő termésmennyiség elérése érdekében az öntözés során az alábbi szempontokat igyekezzünk figyelembe venni:

  • a kelesztő öntözés általában szükségtelen a korai vetés miatt;
  • májusig többnyire elegendő a talaj vízkészlete a növény számára;
  • júniustól – az időjárástól függően – kéthetente kb. 30 mm-es vízadaggal öntözzük a vöröshagymát;
  • a várható betakarítás előtt kb. 4 héttel be kell fejezni az öntözést.

Betakarítás. A betakarítás akkor kezdhető el, ha az érés jelei (a lomb megdől, a nyak záródik) mutatkoznak. Általában a kétmenetes betakarítás a jellemző. Ilyenkor a földből való kiemelés után – időjárástól függően – 5–7 napig a táblán hagyjuk, utóérleljük a rendre rakott hagymát. Majd felszedjük és a tárolóba visszük.

Tihor-Sárközi Mónika,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa


Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/02/15/voroshagyma-termesztese-szabadfoldon-1

A kókusz (mint ültető közeg) pufferolása és mosatása

Varga Gabriella Kisokos ,,,,,,
A kókusz (mint ültető közeg) pufferolása és mosatása

Sok termelő küzd azzal a problémával, hogy a számára megadott helyen, a saját fóliaházában nem megfelelőek a talaj adottságai a különböző kultúrák (legfőképp az uborka) termesztésére. Hiába követ el mindent annak érdekében, hogy feljavítsa, fertőtlenítse a talajt, vagy betartsa a vetésforgót, mégis az olyan érzékeny zöldségnövények esetében, mint az uborka, folyamatosan visszatérnek ugyanazok a gyökérproblémák, amelyek az azt megelőző években. Ezek a problémák orvosolhatóak különböző talajkondicionáló és mikroorganizmusokat tartalmazó készítményekkel, folyamatos talaj-átmosatással és a talaj pihentetésével. De a kellő hatás elérése érdekében időre (van úgy, hogy évekre) van szükség. Sajnos a mai felgyorsult világban nem mindenki teheti meg azt, hogy éveket vár arra, hogy a fóliaház talaja megfelelő legyen az adott növény termesztésére.

Ilyenkor kell elgondolkodniuk a fólia alatti termelőknek azon, hogy vagy kihagyják az érzékenyebb kultúrák termesztését a vetésforgóból, vagy lezárják (izolálják) a talajt, és valamilyen gyökérrögzítő közegben folytatják a termesztést. Ezek a gyökérrögzítő közegek sokfélék lehetnek. Akadnak termelők, akik „vályus” (hordott föld-érett trágya keveréke) vagy szalmabálás termesztést, de akadnak, akik a különböző közegeken (kőzetgyapoton, tőzegen, perliten, kókuszon, vagy ezek kombinációján) való termesztést alkalmazzák.

A gyökérrögzítő közegek közül az egyik legmegbízhatóbb és a gyökér számára (megfelelő pH, levegősség, sterilitás, vízmegtartó képesség) legoptimálisabb a kókuszrost közeg. A kókuszrost közeget más és más formában és minőségben szerezhetjük be:

a)    kókuszrost paplanok – ezeket a paplanokat a fóliaházban hosszanti irányban szétrakjuk a soroknak megfelelően, majd feltöltjük vízzel, és már ültetésre készen állnak. 

b)    pufferolt, mosott kókusztéglák, kókuszblokkok – ezeket a téglákat, blokkokat egy nagy edénybe (nyitott tetejű tartályban, kádban) belerakjuk és feltöltjük vízzel. A 4-5 kg súlyú préselt blokkok akár 30-35 l vizet is képesek magukba venni. Majd ezt követően szétrakjuk őket a termesztendő (vödrökben, cserepekben, fekete fóliával kibélelt ládákban) edényekben.

c)    pufferolatlan kókusztéglák, kókuszblokkok – ez az a közeg, amely a legkönnyebben és a legolcsóbban beszerezhető vidékünkön. Van úgy, hogy ezeket a termesztő közegeket fele annyiból megúszhatjuk, mint akár a paplanos verziót. De tisztában kell lennünk azzal is: ahhoz, hogy ezekbe a közegekbe ültetni tudjunk, még van egy kis tenni valónk, amely elég sok időt vesz igénybe, és ezzel a termelőnek mindenképpen számolnia kell.

Ezek a pufferolatlan és mosatlan kókuszblokkok még tartalmazhatnak a növény számára nem felvehető elemeket és káros sókat. Ezektől a káros anyagoktól és sóktól kell megszabadulnunk a pufferolás és mosatás során, amelyet otthon is elvégezhetünk. Nagyon fontos, hogy ezt a folyamatot helyesen végezzük el, mert nagyban meghatározhatja a termesztésünk sikerességét.

Először is ismerkedjünk meg azzal, hogy mi is az a kókuszrost.

Kókuszrost

A kertészeti felhasználás szempontjából a kókuszdió legfontosabb része a külső, szivacsos-rostos védőburka. A kókuszrost nem más, mint a kókuszdió mellékterméke, amely kiválóan használható termesztőközegként önmagában, de más talajjal, vagy közeggel keverve is.

A kókuszrost, az előállításának köszönhetően, környezetbarát és „olcsó”. Nem csak azért számít olcsónak, mert a kókuszrost mellékterméke, hanem azért is, mert többször használható. Környezetbarát is egyben, mivel nem kell külön forrást biztosítani sem a kitermelésére, sem pedig az előállítására.

A kókusz pufferolása

Ha olyan kókuszblokkot vásárolunk, amelyik nincs pufferolva, akkor ez a művelet kihagyhatatlan. Azért van szükség erre a műveletre, mert a kókuszrostban vannak olyan, a növény számára nem felvehető elemek, amelyek a termesztés során gátolhatják más tápelemek felvehetőségét. Ezeknek az elemeknek a semlegesítésére (ionok cseréjére) alkalmazzák házilag, a kalcium nitráttal történő pufferolást.

Először is, ha ezt a pufferolást a téli hónapokban, az ültetést megelőzően végezzük, akkor biztosítanunk kell egy olyan helyiséget, ahol napokon keresztül 20 °C körüli hőmérsékletet tudunk tartani. Ha ez a helyiség megvan, akkor szükségünk lesz továbbá egy olyan edényre (kádra, tartályra stb.), amelynek az alján van egy csap a víz leengedésére. A tartályunkat feltöltjük annyi vízzel (20-25°C), amennyit a kókusz blokkok magukba szívnak. Egy 4-5 kg súlyú préselt kókuszblokkra kb. 40 l vizet számolunk, és miután ez megdagad, 60-65 l térfogatú közeg válik belőle.

A kókusz (mint ültető közeg) pufferolása és mosatása
A kókusz (mint ültető közeg) pufferolása és mosatása

Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy pl. egy ezer literes edénybe beleengedünk 500 l langyos (20-25°C) vizet, amelyhez annyi kalcium nitrátot adunk, amíg az EC-je el nem éri a 3,5-t, és a PH-t is beállítjuk 6 körülire. Majd ezt követően beleteszünk 13 db kókuszblokkot. Ezek a kókuszblokkok 3 napon keresztül áznak az edényünkben. Naponta legalább két alkalommal átforgatjuk. Ha ezzel megvagyunk, akkor a 3. nap után az alsó csapon leeresztjük róla a vizet és megmérjük az EC-t. Nem ritka a 7-es EC körüli mérés, amely azt mutatja, hogy a közegünk még mindig alkalmatlan a termesztésre. Ezt a folyamatot követi a kókusz mosatása.

A kókusz mosatása

Mivel a kókuszpálma jellemzően part menti növény, ezért ezeken a területeken a talajvíz nagy mennyiségben tartalmaz káros sókat, amelyet a kókuszpálma minden károsodás nélkül könnyen felvesz, ellentétben a kertészetekben termelt növények többségével. Mivel ezek a sók a növény szinte minden részében jelen vannak, ezért szükséges a mosással történő eltávolításuk, hogy ez által az EC-szintet elfogadhatóra csökkentsük.

Miután leeresztettük a pufferolt kókuszunkról a vizet, ugyanabban az edényben feltöltjük tiszta vízzel a tartályt mindaddig, amíg bőven el nem lepi a kókuszt a víz. Ezt követően ismételten 24 órára ázni hagyjuk. Másnap szintén leeresztjük róla a vizet és megmérjük az EC-t. Ezeket mindaddig ismételjük (2-4 alkalom), amíg a közegünk EC-je el nem éri a termesztés számára megfelelő 1-1,5 EC közötti értéket. Minél alacsonyabb a mosatáskor alkalmazandó víz EC-je, annál kevesebb alkalommal kell megismételnünk a mosatási eljárást.

Mivel egy egyszeri pufferolás és mosatás akár 5-7 napot is igénybe vehet, ezért az ültetést megelőzően a termelőnek számolnia kell ezzel az időintervallummal.

Nagy Éva, az „Egán Ede”KGK” J. A. falugazdásza,       
 a Pro Agricultura Carpatika Megyei J. A. munkatársa

Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-folias-zoldsegtermesztes-talajproblemak-2026-02-04

Áfonyatermesztés (2.)

Varga Gabriella Egyéb kultúrák ,,,,,,,,,,,,,,,,,
Áfonyatermesztés (2.)

Cikksorozatunk második részében a már elültetett áfonyabokrok szakszerű gondozásához, metszéséhez, növényvédelméhez, valamint a szaporítás legfontosabb módszereihez adunk gyakorlati útmutatót. Az itt ismertetett termesztéstechnológiai elemek következetes betartásával az áfonya hosszú éveken, akár évtizedeken át is stabil, bőséges terméshozamot biztosíthat. Emellett áttekintjük a növény rendkívüli élettani és egészségvédő hatásait is.

Gondozás év közben

A sikeres áfonyatermesztés egyik legfontosabb feltétele a megfelelő talajkémhatás fenntartása. Az áfonya savanyú közeget igényel, ezért a talaj pH-értékét évente legalább 1-2 alkalommal célszerű ellenőrizni egyszerű pH-teszt segítségével. Amennyiben a talaj lúgos irányba tolódik, savanyú tőzeg, fenyőkéreg, fenyőtű vagy speciális savanyító tápoldat alkalmazásával korrigálhatjuk.

Mulcsozás és gyomkezelés

A vastag mulcsréteg kiemelt szerepet játszik az áfonya termesztésében. Segít megőrizni a talaj nedvességtartalmát, védi a sekélyen elhelyezkedő gyökérzetet, valamint hosszú távon hozzájárul a talaj savanyításához. Mulcsozásra kiválóan alkalmas a fenyőkéreg, a fenyőtű vagy akár a kőzúzalék is.

A gyomirtást minden esetben kézzel végezzük, mivel a kapálás könnyen megsértheti a gyökereket. A folyamatosan fenntartott mulcsréteg jelentősen csökkenti a gyomosodást, így a gyomkezelés munkaigénye is mérsékelhető.

Öntözés és tápanyagpótlás

Virágzás és termésérés idején a talajt folyamatosan enyhén nedves állapotban kell tartani. Tartós szárazság hatására a termés apró marad, illetve a bogyók lehullhatnak. A nyári időszakban a reggeli és esti öntözés a legkedvezőbb.

A tápanyag-utánpótlás során a nitrogént több részletben, fokozatosan adjuk ki. A kálium és a magnézium javítja a bogyók méretét és ízminőségét, ugyanakkor kerülni kell a klóros műtrágyák használatát.

Az áfonya metszése

A telepítést követő két évben nincs szükség erőteljes metszésre, mivel ekkor alakul ki a bokor szerkezete. A harmadik évtől kezdve évente egyszer, tél végén vagy kora tavasszal végezzük el a metszést. Ennek során eltávolítjuk a fagyott, beteg, elhalt vesszőket, kivágjuk az elöregedett, gyenge vagy egymásba fonódott ágakat, és a tőhajtások közül csupán 5-6 erős hajtást hagyunk meg. A rendszeres metszés jelentősen javítja a terméshozamot, és növeli a bogyók méretét.

Virágzás, beporzás és terméskötődés

Az áfonya április–májusban virágzik, harang alakú virágai vonzzák a méheket és más beporzó rovarokat. Bár részben öntermékeny, a különböző fajták egymás mellé telepítése jelentősen javítja a terméskötődést. A virágzás alatti stresszhatások – például az aszály vagy a túlzott vízellátás – terméshullást okozhatnak.

Betegségek és kártevők

Az áfonya viszonylag ellenálló növény, de kedvezőtlen körülmények között felüthetik a fejüket betegségek, és megjelenhetnek a kártevők. Gyakori problémát jelenthet a lisztharmat, a levélfoltosság, a szürkepenész vagy a gombás hajtáselhalás. A megelőzés alapja a szellős ültetés, az egészséges talaj és a tavaszi-őszi lemosó permetezés.

A kártevők közül az áfonyamoly, a levéltetvek, a takácsatkák, valamint a cserebogár pajorja okozhatnak gondot. Erős fertőzés esetén engedélyezett növényvédő szerek vagy biológiai készítmények alkalmazhatók.

Teleltetés és téli védelem

A kifejlett áfonyabokrok jól tűrik a téli hideget, azonban a frissen telepített vagy dézsában nevelt növények fokozott védelmet igényelnek. A tövek körül 10–15 cm vastag mulcsréteg alkalmazása javasolt, míg a dézsás növényeket fagytól védett, szélárnyékos helyre kell állítani.

Szaporítás

Az áfonya legbiztosabban félfás dugványozással szaporítható, de alkalmazható a bujtás és az idősebb bokroknál a tőosztás is.

Az áfonya jótékony hatásai

Az áfonya méltán tartozik a szuperélelmiszerek közé. Magas antioxidáns-tartalma erősíti az immunrendszert, védi az érrendszert, támogatja a szem egészségét, lassítja a sejtek öregedését, valamint segíti a vércukorszint szabályozását. A népi gyógyászatban nem véletlenül nevezték „fekete inzulinnak”.

Megfelelő gondozás mellett egy kifejlett áfonyabokor évente akár 4-5 kg termést is adhat.

Nadimova Erzsébet,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa
Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/01/28/afonyatermesztes-2

Az árpa gyomszabályozása II.

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák ,,,,,,,,,,,,
Az árpa gyomszabályozása II.

Az őszi árpa gyomirtása az elmúlt évtizedben jelentős változásokon ment keresztül. Míg korábban a gyomok elleni védekezést zömmel tavasszal végezték, az utóbbi években nő az őszi vagy a kora tavaszi időszakra előrehozott kezelések aránya. Ennek fő oka az enyhe téli időjárás és az agrotechnikai módszerek változása, például a forgatás nélküli talajművelés.

Ősszel vagy akár kora tavasszal alkalmazható hatóanyagok

A korai gyomirtásnak több előnye van, mint hátránya. Először is az enyhe téli időjárásnak köszönhetően a gyomok már novemberben vagy a téli időszakban fejlődésnek indulnak. Például a korán virágzó kétszikűek (veronikafélék, tyúkhúr, árvacsalánfélék) hatékonyabban irthatók, mint tavasszal, már virágzó állapotban, de az egyszikű gyomok (nagy széltippan, parlagi ecsetpázsit, rozsnokfajok) ellen is ősszel hatékonyabb a védekezés.

A gazdasági szempontok sem elhanyagolhatók, a munkavégzés szempontjából a gyomirtásra több időnk jut ősszel, de akár a téli időszakban is. A +8 °C fölötti hőmérséklet a gyomirtó hatóanyagok felszívódását is lehetővé teszi. Tehát elmondható: addig van időnk a gyomirtásra, míg a tartósan fagyos reggelek be nem köszöntenek. Ha 10–14 napig nem várható talaj menti fagy, a gyomirtás elvégezhető. Szintén egyre aktuálisabb szempont, hogy az ősszel alkalmazható hatóanyagok csökkentik a gyomirtószer-rezisztencia problémáját.

További fontos megjegyzés, hogy az őszi árpában a hatékony egyszikűirtók nagy része tavasszal nem használható, ezért az őszi kezelés kritikus fontosságú.

Következzenek a legismertebb hatóanyagok!

1. Pendimetalin hatóanyag (pl. Sharpen 330 EC, Stomp Aqua 455 SC). Felszívódása a gyökéren és szik alatti szárrészen keresztül történik. Magról kelő – főleg az egyszikűek és néhány kétszikű – gyomok ellen hatékony. Preemergens és korai posztemergens használata javasolt, de legkésőbb a bokrosodás kezdetéig alkalmazható.

2. Klórtoluron hatóanyag (Tolurex 50 SC, Proturan 500 SC). Gyökéren, valamint levélen keresztül is felszívódik. Egyéves, egy- és kétszikű gyomok ellen hatékony. Talaj- és levélherbicid, kontakt és szisztemikus hatású. Legfeljebb a bokrosodás végéig használható. Bizonyos árpafajták érzékenyek rá (pl. Falado, Gabrio, SY Moisson, Dallara, Basmati, Foxyl, Modern, Vyckor).

3. Proszulfokarb hatóanyag (pl. Boxer, Fidox 800 EC). Gyökéren keresztül felszívódó hatóanyag. Pree­mergens és korai posztemergens alkalmazása javasolható. Elsősorban egyszikű gyomok, különösen a nagy széltippan és a parlagi ecsetpázsit ellen hatásos. Legkésőbb háromleveles állapotig használható.

4. Flufenacet hatóanyag (pl. Sunfire, Battle Delta). Gyökéren és a szik alatti szárrészen keresztül szívódhat fel. Magról kelő egyszikű gyomok (nagy széltippan, parlagi ecsetpázsit, rozsnokfajok) ellen hatásos. Pikolinafen hatóanyaggal kombinálva felerősíti az egyszikűirtó hatást. Legkésőbb háromleveles állapotig használható.

5. Izoproturon hatóanyag (pl. Protugan 500 SC, Izoron 500 SC). Levélen keresztül szívódhat fel. Elsősorban egyszikű gyomok, különösen a nagy széltippan ellen hatásos, kétszikűek ellen csak visszatartó hatással bír. Legkésőbb a bokrosodás végéig használható.

6. Szulfoszulfuron hatóanyag (pl. Athos, Aperon). Levélen és kismértékben gyökéren keresztül szívódik fel. Elsősorban egyszikűek ellen, valamint néhány kétszikű ellen hatékony. A bokrosodás kezdetétől a bokrosodás végéig alkalmazható.

7. Diflufenikán hatóanyag (pl. Dilfanil 500 EC, Deflekt 500 EC). Felszívódhat gyökéren és levélen keresztül is. Magról kelő kétszikű gyomok (veronikafélék, árvácska, tyúkhúr, pásztortáska) ellen kiemelten hatásos. Jó partnere a metszulfuron-metil hatóanyag. Legfeljebb háromleveles állapotig használható, csak ősszel.

8. Metszulfuron-metil hatóanyag (pl. Mezo, Alliance 660 WG). Szisztemikus hatású, gyökéren és levélen keresztül szívódik fel. A legtöbb veszélyes kétszikű ellen hatásos. A bokrosodás végéig alkalmazható.

9. Pikolinafen hatóanyag (pl. Pontos). Felszívódása levélen és gyökéren keresztül történik. Magról kelő kétszikűek ellen vethető be, valamint felerősíti az egyszikűirtó hatást. A bokrosodásig alkalmazható.

10. Floraszulam hatóanyag (pl. Saracen, Mustang). Levélen keresztül felszívódó szer. Magról kelő és évelő kétszikű gyomok ellen hatásos. A bokrosodás kezdetéig használható.

Természetesen még jó néhány alkalmazható hatóanyag áll rendelkezésre a felsoroltakon kívül, sőt a legjobb és legbiztonságosabb hatást a hatóanyagok társításával érhetjük el. A legtöbb esetben a gyártók a hatékonyság fokozása céljából két vagy akár három hatóanyagot kombináló termékeket kínálnak. De azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a több gyom­irtó hatóanyag növeli a költségeket és a gyomirtószer-rezisztencia kialakulásának veszélyét. Éppen ezért gyomirtózásnál a gyomok ismerete a legfontosabb.

Molnár Ildikó,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa
Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/01/19/az-arpa-gyomszabalyozasa-ii

Az uborka kártevőinek csapdázási eredményei

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Uborka ,,,,,,,,,,,,,,
Az uborka kártevőinek csapdázási eredményei

(Kárpátalja, 2025. augusztus–október)

A növényvédelem szó hallatán legtöbbször a permetezésekre és a különféle kemikáliákra gondolunk, holott ez rendkívül összetett tevékenység. Egyik sarokpontja a rovarcsapdázás, mely történhet monitoring (megfigyelés) vagy a kártevők gyérítése céljából. Esetünkben mindkét módszert vizsgáltuk, az alábbi eredményekkel.

Tovább