növényvédelem

A takácsatkák elleni védekezésről

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,
A takácsatkák elleni védekezésről

Ez a kártevő egy rendkívül sok tápnövénnyel rendelkező károsító, amely a különböző zöldségnövényeken (uborka, paradicsom, paprika stb.) kívül egyéb más gyümölcsféléket (szamóca, szilva, alma stb.), valamint dísz-, gyógy- és fűszernövényeket is erőszeretettel károsít. Mivel ennek a kártevőnek is (hasonlóan a levéltetvekhez) egy éven belül 10-12 nemzedékük is előfordulhat, ezért megjelenésükre az év különböző szakaszaiban számítanunk kell. Egyaránt találkozhatunk velük szabadföldön és a termesztő létesítményekben, valamint kora tavasztól késő őszig, mindaddig, amíg a feltételek adottak az életkörülményeikhez.

Felszaporodásuknak leginkább kedveznek a napos, száraz, páramentes időszakok, ezért a melegebb, őszelei napokon sem dőlhetnek még hátra a gazdák, mondván, „már úgysem tud nagy kárt okozni az atka a növényállományban”, mert bizony jó pár meleg nap elég ahhoz, hogy megsokszorozódjanak a növényeinken. A másik, szintén nagyon fontos ok, amiért még ebben az időszakban is védekeznünk kell ellenük az, hogy minél jobban lecsökkentsük az áttelelni kívánó egyedek számát.

A kártevők

A közönséges takácsatkák (Tetranichus urticae), vagy a másik ismertebb nevén a kétfoltos takácsatkák rendszertanilag a pókszabásúak osztályába sorolandóak. A nőstény 3-4 mm nagyságú, 4 pár lábbal rendelkező, szabad, „jó” szemmel is észrevehető, kissé ellipszis alakú. Színük sárgászöldtől a narancsvörösig változik, melyeknek színét részben a tápnövény részben pedig az adott évszak befolyásolja. A sárgászöld egyedek háti részén két nagy sötétebb színű folt található, innen is kapta a kétfoltos takácsatka elnevezést. Az áttelelő egyedek színe narancssárga, piros. Legkedveltebb zöldségnövényei közé tartozik az uborka, paprika, bab és a paradicsom.

Az évenként kifejlődő nemzedékek száma a hőmérsékleti viszonyoktól függően változó. Az évenkénti 10-12 nemzedék kifejlődése leginkább üvegházi vagy fólia alatti hajtatási körülmények között fordulhat elő. Tavasszal viszonylag korán, már 10–15 °C léghőmérséklet mellett megjelennek. Azonnal a tápnövények leveleire vándorolnak, ahol táplálkozni kezdenek és szövedéket, „pókhálószerű bevonatot” készítenek. Ezért is fordul sokszor elő az, hogy kora tavasszal, rögtön a szezon elején (akár már a palántanevelés alkalmával) találkozhatunk a kártételükkel. A tavaszi nemzedék viszonylag lassan, 20–60 nap alatt fejlődik ki. A nyári nemzedékek kifejlődése mindössze 15–28 napig tart. Az elhúzódó tojásrakás miatt a nyári nemzedékek átfedik egymást. A tojásokon kívül a nőstények képesek az áttelelésre, amelyet a növényi maradványok között, valamint a fák kéregrepedéseiben elbújva végzik. Szabadföldi körülmények között nyár végén, ősz elején jelenik meg az áttelelő alak. Kialakulását a fény- és a hőmérsékleti viszonyok határozzák meg.

Kártételük

A takácsatka károsítása esetén először mindig a kártételt (a károsított növényi részeket) vesszük észre, majd csak azt követően a károsítót. Kártételének első jeleiként a növények leveleinek színén apró, halvány foltok jelennek meg, amelyek a fertőzés fokozódásával összeolvadnak, a levél egész felületére kiterjednek. A levél torzul, fonákát az atka finom szövedéke (pókhálószerű bevonata) fedi be. A kártevőkkel leggyakrabban a levelek fonáki részén találkozhatunk. A kártevők felszaporodását (egyedszámaik növekedését) követően a kártétel kiterjed a virágra és a termésre egyaránt, amelyeknél színvesztés, torzulás, méretbeli lemaradás figyelhető meg.

Védekezés lehetőségei

Mielőtt rátérnénk a takácsatka elleni védekezés lehetőségeire, előtte két nagyon fontos (a védekezés sikerességét meghatározó) tényezőt tisztáznunk kell. Az egyik ilyen fontos tényező a növényállomány gyommentesen tartása! A takácsatka ugyanis nagyon sokféle gyomnövényen jól érzi magát, és amennyiben a területünk el van gyomosodva, úgy a kártevők a gyomokról bármikor visszavándorolhatnak a termesztett növényeinkre.

A másik szintén fontos tényező a helytelen vegyszerhasználat. Gyakran a takácsatkák tömeges elszaporodásához vezet a széles spektrumú rovarölő szerek indokolatlan alkalmazása, amelyek kiirtják a takácsatkák természetes ellenségeit (ragadozó atkák, katicabogarak, fátyolkák, ragadozó poloskák), de őket viszont életben hagyják. Fontos lenne ezért tisztázni, hogy az atkák nem rovarok, hanem a pókszabásúakhoz tartozó „kicsi lények”! Ne csodálkozzunk tehát, ha a sok rovarölő szer nem gyéríti a létszámukat, sőt a természetes ellenségeik kiirtásával akadálytalanul tovább terjednek!

Biológiai védekezés

A zöldségtermesztésben a takácsatkák ellen egyaránt használnak ragadozó atkákat és ragadozó poloskákat is. A ragadozókat leggyakrabban a hajtatásban alkalmazzák. Az alkalmazandó ragadozók típusa, betelepítésüknek ideje, mennyisége mindig az adott kultúrától függ. Példaként lehetne megemlíteni a Phytoseiulus persimilis ragadozó atkákat, amelyekkel kapcsolatban nagyon sok pozitív tapasztalat gyűlt össze itt, Kárpátalján is. Az eddigi tapasztalatok szerint minden szezon kezdetén újból be kell telepíteni (szükség esetén megismételve) a termesztő létesítményekbe, olyan időszakban, amikor a takácsatka egyedszáma még alacsony. A továbbiakban az ilyen létesítményekben kerülendő azon rovarirtó növényvédő szerek alkalmazása, amelyek a ragadozó atkákra veszélyesek lehetnek.

Kémiai védekezés

A kémiai védekezések közé lehetne sorolni elsőként (kultúrától függően) a kén tartalmú készítmények alkalmazását. Ezeket a készítményeket leginkább a lisztharmat elleni küzdelemben szokták „bevetni” a termelők. Ezek a szerek a lisztharmat elleni küzdelem mellett remek gyérítő hatással is bírnak a takácsatkák ellen.

A kémiai védekezés esetében is figyelembe kell venni egy nagyon fontos dolgot, méghozzá azt, hogy a kimondottan takácsatka elleni készítményeket felváltva vagy kombinálva kell alkalmazni. Először is azért, hogy ne alakuljon ki rezisztencia a kártevőkkel szemben. Másodszor pedig azért, mert jelenleg még nincs olyan készítmény, amelyik egyszerre hatna a kártevő különböző fejlődési (tojás, fiatal és idős egyed) fázisai ellen. Az alkalmazandó növényvédő szerek folyamatosan változnak, de jelenleg a következő atka elleni szerek közül válogathatunk: Vertimec, Nissorun, Floramite, Ortus, Fazilo stb. A védekezéssel ne késlekedjünk, már az első tünetek megjelenésekor érdemes megkezdeni a védekezéseket (főleg a melegebb időszakokban), így megelőzhetjük a kártevők gyors felszaporodását valamint tovább terjedését.

Nagy Éva, az „Egán Ede”KGK” JA falugazdásza, 
a Pro Agricultura Carpatika Megyei JA munkatársa

Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-novenyvedelem-kartevok-2026-07-22

A muskátli gondozása – a hosszan tartó virágzás titkai (2. rész)

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,,,,,,
A muskátli gondozása – a hosszan tartó virágzás titkai (2. rész)

A muskátli népszerűségét nemcsak színpompás virágainak, hanem viszonylag egyszerű gondozásának is köszönheti. Megfelelő körülmények között tavasz végétől egészen az első őszi fagyokig folyamatosan virágzik, így hónapokon át díszítheti balkonunkat, teraszunkat vagy kertünket. Bár a muskátli nem tartozik a legkényesebb dísznövények közé, a bőséges virágzáshoz és az egészséges fejlődéshez néhány alapvető termesztési szabályt érdemes betartani.

A sikeres nevelés az ültetéssel kezdődik. A muskátli melegkedvelő növény, ezért szabadba csak akkor kerüljön, amikor a késő tavaszi fagyok veszélye már teljesen elmúlt. Általában május közepétől biztonságosan kiültethető. Balkonládákban, cserepekben és dézsákban egy­aránt jól fejlődik, de fontos, hogy az ültetőedény alján megfelelő vízelvezetés legyen. A pangó víz ugyanis a gyökérzet károsodásához vezethet. Ültetéshez jó minőségű, tápanyagban gazdag virágföldet használjunk. A növényeket legalább 20 centiméteres távolságra helyezzük egymástól, hogy elegendő helyük legyen a fejlődéshez és a megfelelő légáramláshoz.

A muskátli a fényigényes növények közé tartozik. Ahhoz, hogy folyamatosan újabb és újabb virágokat hozzon, naponta legalább öt-hat óra közvetlen napsütésre van szüksége. A kerti muskátli és a futómuskátli különösen jól érzi magát a déli vagy délnyugati fekvésű erkélyeken. Minél több fényt kapnak, annál gazdagabban virágoznak. Az angol muskátli és az illatos muskátli valamivel érzékenyebb a nyári hőségre, ezért számukra előnyösebb lehet a világos, de a legforróbb délutáni órákban enyhén árnyékolt hely.

Hőigényét tekintve a muskátli a meleget kedveli. Az optimális fejlődéshez 20–30 Celsius-fok közötti hőmérséklet az ideális. A nyári forróságot jól viseli, feltéve, hogy megfelelő vízellátásban részesül. Az erős hőség önmagában nem károsítja a növényt, de ilyenkor fokozott figyelmet kell fordítani az öntözésre. A teleltetés során ezzel szemben hűvös, világos környezetre van szüksége. A 8–15 Celsius-fok közötti hőmérséklet ideális ahhoz, hogy a növény nyugalmi állapotban átvészelje a téli hónapokat.

Az öntözés a muskátli gondozásának egyik legfontosabb eleme. Bár húsos levelei és szárai bizonyos mennyiségű vizet képesek raktározni, a folyamatos virágzáshoz rendszeres vízutánpótlás szükséges. A nyári időszakban, különösen a forró napokon, akár naponta is szükség lehet öntözésre. A legjobb, ha a locsolást a reggeli vagy az esti órákban végezzük. Fontos azonban, hogy a föld ne maradjon tartósan nedves. Két öntözés között a talaj felső rétegének enyhén meg kell száradnia. A túlöntözés következtében a gyökerek levegőhiányos állapotba kerülnek, ami gyökérrothadást okozhat, és a növény pusztulásához vezethet.

A muskátli kifejezetten táp­anyagigényes növény. A folyamatos virágképzés sok energiát igényel, ezért rendszeres tápanyag-utánpótlás nélkül a virágzás hamar meggyengülhet. Az ültetéskor kijuttatott alap­trágya általában néhány hétig biztosítja a szükséges tápanyagokat, ezt követően azonban célszerű hetente egyszer virágzó növények számára összeállított tápoldatot alkalmazni. A káliumban és foszforban gazdag készítmények elősegítik a virágképződést, és növelik a növény ellenálló képességét. A túlzott nitrogénellátást azonban kerülni kell, mert ilyenkor a növény elsősorban leveleket fejleszt, miközben kevesebb virágot hoz.

A dús virágzás érdekében rendszeresen távolítsuk el az elnyílt virágokat és az elsárgult leveleket. Ezzel nemcsak esztétikusabbá tesszük a növényt, hanem elősegítjük az új bimbók kialakulását is. Az elnyílt virágzatokat célszerű kézzel kitörni, így a növény energiáját nem a magok érlelésére, hanem új virágok képzésére fordítja.

Bár a muskátli viszonylag ellenálló növény, bizonyos betegségek és kártevők időnként problémát okozhatnak. A legismertebb gombás megbetegedés a muskátlirozsda, amely apró sárgásbarna foltok formájában jelenik meg a leveleken. Párás, rosszul szellőző környezetben gyakran felléphet a szürkepenész is, amely a virágokat és a leveleket egyaránt károsíthatja. A kártevők közül leggyakrabban a levéltetvek, a molytetvek és a takácsatkák fordulnak elő. Ezek a növény nedveit szívogatják, gyengítik annak fejlődését, és csökkentik a virágzást. A rendszeres ellenőrzés és a megfelelő növényvédelmi beavatkozások segítenek megelőzni a komolyabb fertőzéseket.

A muskátli sikeres nevelésének alapja tehát a napfény, a kiegyensúlyozott öntözés, a rendszeres tápanyag-utánpótlás és a gondos ápolás. Ha ezekre odafigyelünk, a növény egész nyáron át gazdagon virágzik, és színpompás dísze lesz otthonunknak.

Nadimova Erzsébet,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/07/20/muskatli-gondozasa-hosszan-tarto-viragzas-titkai-2-resz

Paradicsomvédelem a gyakorlatban: megelőzés, higiénia és fertőzéskezelés

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Fő kultúrák,Kisokos,Paradicsom ,,,,,,,,,,
Paradicsomvédelem a gyakorlatban: megelőzés, higiénia és fertőzéskezelés

Évről évre egyre nagyobb problémát okoz a vírusos és a baktériumos fertőzések megjelenése, ráadásul éppen akkor, amikor termőre fordul a fóliánk. Ilyenkor felmerülhet a kérdés: miért pont most? Fontos kérdés az is, hogy miért nem áll meg a fertőzés?

Nagyon fájó a paradicsomtermelő számára, amikor a szezon közepén a tövek hervadni, foltosodni, satnyulni kezdenek, s kiderül, hogy nem a kánikula, nem a túlöntözés, hanem egy baktérium vagy egy vírus teszi tönkre munkánkat, veszélyezteti megélhetésünket.

A legtöbb ilyen kórokozónak közös vonása, hogy ha egyszer bejutott az állományba, „gyógyszerrel” már nem győzhető le. Pontosabban a baktérium esetében a védekezésre és gyógyításra van lehetőség, de jelentősen megdrágítja a termelést. A baktériumok távoltartására ezért legalább annyira fontos a higiénia és a helyes technológia, mint a védekező permetezés.

Ami viszont a vírusokat illeti, nincs az a permetszer, amely a paradicsomtő vírusfertőzését „kikezelné”. A vírusok ellen gyógykezelésre nincs lehetőség. Egyetlen igazán hatékony fegyverünk van: a megelőzés és a higiéniai szabályok következetes betartása.

Mi a teendő, ha vírusos tüneteket látunk?

A vírusos fertőzésre utaló tünet és a fertőzöttség mértéke egyaránt árulkodó lehet. Naponta járjuk végig az állományt, és figyeljük a hervadás, törpülés, foltosodás, levélsodródás, mozaikosság, illetve a termés ráncosodásának vagy elszíneződésének jeleit!

Amennyiben csak 1-1 tő vagy elvétve néhány tő produkál furcsa tüneteket, arra máris fel kell kapnunk a fejünket, hogy helyesen és időben cselekedhessünk.

Alapvetően a termelő két lehetőség közül választhat.

1. Ha könnyen beazonosítható a vírusfertőzés, és biztosak vagyunk a fertőzés tényében – fájó szívvel, de –, azonnal ki kell húznunk a növényt. A fertőzött tövet gyökerestül egy zárt zsákba emeljük ki, és a sátortól távol semmisítsük meg! A növény eltávolítása után fertőtlenítsük a kezünket és a szerszámokat! Tilos a beteg tövet az állomány közelében tárolni! A legrosszabb, amit tehetünk, hogy reménykedünk a tövek gyógyulásában, és sokáig bent hagyjuk az állományban a beteg növényeket.

2. Amikor nem vagyunk biztosak a fertőzésben, avagy korai stádiumában vesszük észre a betegséget, „karantént” alkalmazhatunk. Ez annyit jelent, hogy nem nyúlunk a tőhöz, amíg ki nem derül, mi okozza az elváltozást, például kihagyjuk a zöldmunkából, nem tekergetjük, stb.

Az alapelv: a higiénia nem költség, hanem biztosítás

A szerszám- és eszközhigiénia rendkívül fontos, és nem hagyható figyelmen kívül. Mivel a termelők többsége a zöldmunkákat kesztyűben, esetleg ollóval végzi, fontos, hogy tisztában legyünk ezek helyes használatával.

A kés, a metszőolló és a kéz a kórokozók legfőbb „futárai” a tövek között. Kacsozás, levelezés, fürtmetszés közben rendszeresen fertőtlenítsük az eszközeinket, akár tövenként is, amennyiben a fertőzés jelen van az állományban.

A baktériumok ellen (Clavibacter, Xanthomonas, Pseudomonas) jó az 1 rész hipó, 9 rész víz oldat (kb. 1-5 perc áztatás). A gazdaboltokban kapható kertészeti fertőtlenítők is eredményesen használhatók.

A vírusok ellen ennél erősebb fertőtlenítőszerekre lehet szükségünk, például alkoholos oldatokra, glutáraldehid és kvaterner ammóniumvegyület alapú szerekre. A házi praktikákkal kisebb hatásfokkal gyéríthetők a vírusok, inkább a kereskedésekben kapható fertőtlenítőszereket tanácsos előnyben részesítenünk ellenük.

Praktikus fogás: tartsunk két vagy több metszőollót, és váltogassuk azokat tövenként vagy soronként, hogy az egyik mindig áztatásban legyen, a megfelelő hatás eléréséhez szükséges ideig. A vírusok ellen hosszabb behatási (áztatási) idő kell, míg a baktériumok ellen a pár másodperces mártogatás is elegendő.

A személyi higiénia és a belépési rend

Sok gazdaságban éppen a gazda saját keze, ruhája és cipője a leggyengébb láncszem.

Kezdjük a kesztyűvel, melyet mindenki használ, de rendszerint nem fordítunk elég figyelmet a tisztán tartására. Rendszeresen, hetente új kesztyűre van szükség, vagy csak alapos mosás után használjuk újra, akár fertőtlenítőszerekkel is szükséges kezelni, így megakadályozva a vírusok és baktériumok terjedését.

Munka előtt – a fóliasátrak, de akár a fajták között is – mossunk alaposan kezet (legalább egy percig szappannal). Fontos tudni: a
ToBRFV-t a puszta kézmosás nem távolítja el megbízhatóan, ezért vírusveszély esetén kesztyű és fertőtlenítés is kell.

Nagyobb fólialétesítmény esetén ajánlott a bejárathoz higiéniai pontot
– kézfertőtlenítőt –
és a lábbeli alá fertőtlenítő szőnyeget (lábtörlő tálcát) elhelyezni, amelyen mindenkinek át kell haladnia belépés előtt.

A munkaruhát tartsuk tisztán, és ne ugyanabban a ruhában, cipőben menjünk át egyik sátorból a másikba, főleg akkor, ha az egyik már fertőzött. A fertőzött tövekkel végzett munka után a felsőruházatot forró vízben, mosószerrel mossuk ki, vagy használjunk egyszer használatos védőruhát!

Látogatók és a „biológiai biztonság”

Vírus- és baktériumfertőzés veszélyénél ne fogadjunk látogatókat a fóliasátorban! Aki belép, viseljen kesztyűt, és lépjen rá a fertőtlenítő szőnyegre!

Aki más – esetleg fertőzött – ültetvényen járt aznap, ne lépjen be tiszta sátorba átöltözés és cipőcsere nélkül! A ToBRFV ruhán, cipőn, sőt ékszeren is „utazik”.

Helyes ápolási gyakorlat a fertőzés terjedése ellen

Ne dolgozzunk a növények között, amikor a lomb nedves (harmat, öntözés, eső után)! A nedves felület a baktériumok terjedésének fő útja.

Kerüljük a felülről való lombra öntözést, a fröccsenő víz fertőzésveszélyes.

A metszést, kacsozást száraz időben, a reggeli órákban végezzük, és lehetőleg az egészséges állományrésznél kezdjük, a gyanús töveket hagyjuk ki!

A zöldmunkák után ajánlott a növényvédelmi permetezés.

A vírusterjesztő rovarok visszaszorítása

Mivel több vírust rovarok hordoznak, a vírusvédelem alapja a vektorok elleni védekezés. Fokozott figyelmet kell szentelnünk a kártevőknek, és rendszeresen permetezzünk ellenük, ha jelen vannak az ültetvényben!

Ragadós szalag színcsapdával (kék/sárga) zárjuk le a fóliasátor szellőzőnyílásait, hogy a liszteskék, tripszek, levéltetvek be se jussanak!

Helyezzünk ki ragacslapokat a korai észleléshez és a kár­tevők mennyiségének gyérítése érdekében!

Tartsuk gyommentesen a sátor belsejét és környékét, mert a gyomok a vírusoknak és a vektoroknak is gazdanövényei és búvóhelyei.

Tihor-Sárközi Mónika,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/07/07/paradicsomvedelem-gyakorlatban-megelozes-higienia-es-fertozeskezeles

Az uborkaperonoszpóra elleni védekezésről általában

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Fő kultúrák,Uborka ,,,,,,,,,
Az uborkaperonoszpóra elleni védekezésről általában

Mint azt sokan tudják az uborka egyik és egyben „legveszedelmesebb” gombás megbetegedése az uborkaperonoszpóra. Ennek a gombás fertőzésnek a megjelenése szabadföldön és fólia alatti hajtatásban egyaránt előfordul. Az uborkaperonoszpóra fertőzés megjelenése leginkább a nyári hónapokra tehető. Ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk fellépni ez ellen a kórokozó ellen, meg kell vizsgálnunk azt, hogy milyen feltételek szükségesek a betegség kialakulásához. Ha az alábbi írásunkban foglaltakat megjegyezzük, valamint kellő figyelemmel és rendszerességgel vizsgáljuk a növényállományunkat, akkor már nagyon sokat tettünk annak érdekében, hogy megelőzzük, esetleg időben felismerve hatékonyan védekezzünk a betegség ellen.

A kórokozó megjelenése és tünetei

A peronoszpóra (Pseudoperonospora cubensis) az uborkán kívül más kabakosokat is megfertőzhet. Fertőzésének megjelenése a nyári hónapokban rendszeresen jelentkezik. Vizsgálatok bizonyították, hogy a betegség elterjedése különösen akkor jelentős, ha éjszakákon át a harmatképződés különösen erős. A fertőzés akkor következik be, ha a harmatképződés időtartama legalább 6 óra. A levelekre kerülő gomba sporangiumok a vizes levélfelületeken kicsíráznak és a légzőnyílásokon keresztül a levelek szöveteibe hatolnak. A fertőzést elindító sporangiumok szél segítségével, légáramlással több száz kilométerre is terjedhetnek.
A betegség kezdetén az uborkalevelek színén élénksárga foltok láthatóak, amelyek levélerek által határoltak, ezért ezek a foltok szögletesek. A levél fonákán a foltok fakó színűek, világosbarnák. A levélfoltok az idő előrehaladtával „idősödnek” és erőteljesebb barna színűvé válnak. A foltok számának növekedésével (főleg a levélszéltől kiindulva) a levél elhal. A levéllemezek hosszú ideig a zölden maradó levélnyeleken csüngenek. A beteg részek fonákán barnás, vagy sok esetben már lilás sporangiumtartó gyepek képződnek. A sporangiumok fő szóródási időszaka a reggeli órákra esik. A sporangiumképzés (10–27°C) és annak csírázása (8 30°C) széles hőmérsékleti határok között van.

A peronoszpóra a hajtatás során és szabadföldön is nagyon gyorsan szétterjed. A védekezési eljárások elmaradása esetén még a nagyobb növényházakban is 14 napon belül teljes megbetegedést okozhat. A kórokozó megjelenését követően már sokkal nehezebb a betegség megfékezése, ezért nagy hangsúlyt kell fektetni a betegség megelőzésére.

A védekezés lehetőségei

A vetőmag palettán már találhatunk, olyan uborka fajtákat, amelyek az uborkaperonoszpórára toleránsak, vagy éppen kevésbé (pl. SV4097) fogékonyak. Fontos megjegyezni, hogy amennyiben nyári termesztésben gondolkodunk, olyan fajtát válasszunk, amelyek ide sorolhatóak. Az ellenálló képességet a növény „hiperszenzitív reakciója” jelenti. A betegség megtámadja ugyan a leveleket, de a fertőzési pont körül (egy belső válasz következtében) elhalnak a sejtek, így nem tud a fertőzés tovább terjedni. Csupán apró, kivilágosodó pontok jelzik a peronoszpóra támadását.

A megelőzési eljárások közé kell sorolnunk azt is, hogy a nyári hónapokban nem zárjuk be a növényházaink szellőzőit éjszakára! Ugyanis ha bezárjuk, akkor a magas relatív páratartalomnak köszönhetően ezzel a lépéssel mi okozunk saját növényállományunknak egy több órás vizes lombfelületet, ami a „melegágya” lesz a peronoszpórának. Amennyiben van rá lehetőségünk és a termesztő létesítményünk el van látva fűtési rendszerrel, úgy abban az esetben, amikor erőteljesen párásabb időszakok vannak, érdemes napi néhány órára beindítanunk a fűtést, megakadályozva ezzel a hosszan tartó (5-6 órán túli) vizes lombfelületet és vele együtt a sporangiumok megtelepedését.

A másik szintén fontos megelőzési lépés a szellős növényállomány megtartása. Kerüljük a sűrű ültetést és idejében végezzük el az aktuális (kacsolás, levelezés) zöldmunkákat. Ezzel is lerövidíthetjük a növényállomány felszáradási idejét.

Az öntözéssel és a termesztő házakban felszerelt párásítók alkalmazásával kapcsolatban is vannak némi szabályok, amiket figyelembe kell venni a betegség elkerülése érdekében. Lehetőleg az öntözés alsó öntözésű (csepegtetőszalagos) legyen, vagyis az uborkatermesztés során kerüljük a lombozatot nedvesen tartó (esőztető) öntözést. Továbbá arra is oda kell figyelni, hogy az öntözések a kora délutáni órákig fejeződjenek be, ugyanis ezzel azt érjük el, hogy az uborka „úgy tér nyugovóra”, hogy csökkentjük annak párolgási intenzitását. Este soha ne öntözzünk! A fóliaházakban alkalmazandó párásítókat is igyekezzük úgy alkalmazni, hogy ne lépjük vele túl az 5-6 órán át tartó nedves lombfelületet.

A nyári időszakban, a tápoldatozás során kerüljük a túlzottan magas nitrogénellátást, valamint az indokolatlanul alacsony EC-jű tápoldatokat, hogy elkerüljük vele az intenzív vegetatív növekedést és ezzel együtt megakadályozzuk, hogy meggyengüljön a növény bőrszövete. A meggyengült szövetű levelek mindig fogékonyabbak a peronoszpóra betegségre. Ezzel ellentétben erősítsük inkább növényünk immunrendszerét, amelyre különböző növénykondicionáló készítmények állnak a rendelkezésünkre, vagy mi magunk is készíthetünk ilyen (pl. csalánlé) permetleveket. Ahogy az embereknél, úgy a növények esetében is fontos az erős immunrendszer, mert így jobban ellenállnak a betegségekkel szemben.

Legyünk mindig figyelmesek és szemfülesek! Amennyiben a tudomásunkra jutott, hogy a közelünkben, a szomszéd faluban, vagy akár több tíz kilométerre odébb egy másik településen már felbukkant a peronoszpóra járvány, akkor idő kérdése, hogy nálunk mikor fog megjelenni. Ebben az esetben, attól függetlenül, hogy egészséges és tünetmentes az állományunk, ajánlatos megkezdeni a megelőző védekezéseket.

Járványos időszakban az uborkaperonoszpóra ellen az alábbi hatóanyagok valamelyikével vagy kombinációjával védekezhetünk. A hatóanyagok között megkülönböztetünk kontakt (pl.: réz-hidroxid, réz-oxiklorid, réz-szulfát, klórtalonil, mankoceb stb.) és felszívódó (azoxisztrobin, metalaxil-m, foszetil, propamokarb stb.) hatású készítményeket, valamint akadnak szép számmal olyanok is, amelyek ezek kombinációit tartalmazzák. Megelőzés képen jól működnek a kontakt hatású készítmények, de amennyiben a fertőzés már felütötte a fejét, akkor abban az esetben a felszívódó és kombinált készítmények azok, amik a leghatásosabbak lehetnek.

Az uborkaperonoszpóra megelőzése ellen is alkalmazhatóak azok az ismertebb biológiai készítmények (gombaevő gombák), amelyek elpusztítják (felfalják) a kórokozó gombákat és megakadályozzák a lombfelület szövetébe való bejutásukat. Ilyen például a lombon keresztül használható Polyverzum vagy Amazon, esetleg a gyökéren keresztül felszívatott Trichoderma készítmények. 

A védekezések hatásának fokozása

A megfelelő hatás- és a kórokozó rezisztenssé válásának megelőzése érdekében egy adott készítményt 2-3-szori alkalmazása után váltani kell.

A védekezés alkalmával fontos a megfelelő lémennyiség (szerborítottság) alkalmazása úgy a levél színén, mint a fonákán egyaránt.

A védekezések alkalmával használjunk olyan kiegészítő készítményeket (pl. Kendál, Megafol), amelyek segítik a növényvédő szerek jobb hatásmechanizmusát.

A nyári időszakban fokozottan ügyeljünk a perzselés elkerülésére, ezért a növényvédelmi kezeléseket igyekezzük kitolni a kora esti órákig.    

Nagy Éva, az „Egán Ede”KGK” JA falugazdásza, 
a Pro Agricultura Carpatika Megyei JA munkatársa

Forrás: karapatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-uborkatermesztes-uborka-betegsegei-2026-07-01

A növényvédelem helyes alkalmazása a zöldségféléknél: szakmai alapelvek és gyakori hibák (5. rész)

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák,Fő kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,,,
A növényvédelem helyes alkalmazása a zöldségféléknél: szakmai alapelvek és gyakori hibák (5. rész)

A növényvédelmi kezelések eredményessége nemcsak a megfelelő készítmény kiválasztásán múlik, hanem azon is, hogy azt milyen technológiával juttatjuk ki. A jó permetezés nem csupán annyit jelent, hogy a növényvédő szer eljut a kívánt területre, hanem azt is, hogy megfelelő mennyiségben, egyenletesen és biztonságosan juttatjuk ki. A permetezés sikerességét számos tényező befolyásolja, többek között a cseppméret, a haladási sebesség, a lémennyiség helyes megválasztása, valamint a munkavédelmi előírások betartása.

Tovább

A növényvédelem helyes alkalmazása a zöldségféléknél: szakmai alapelvek és gyakori hibák (4.)

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,,,,,,
A növényvédelem helyes alkalmazása a zöldségféléknél: szakmai alapelvek és gyakori hibák (4.)

A növényvédő szerek helyes adagolása és bekeverése a permetezőgépbe alapvető feltétele a hatékony és biztonságos növényvédelemnek. A nem megfelelő keverés nemcsak a hatékonyságot csökkentheti, hanem komoly károkat okozhat a növényállományban, sőt a permetezőgépben is lerakódásokat vagy eltömődéseket idézhet elő. Éppen ezért kiemelten fontos a helyes eljárás betartása minden permetezés előtt.

Tovább

Fagy, szárazság és növényvédelem

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák,Fő kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,,,,,,
Fagy, szárazság és növényvédelem

A 2026-os év nem indul túl jól a szőlő- és gyümölcstermesztő gazdák számára. Sajnos a normálisnak mondható tél után igen száraz tavasz következett, amit áprilisban egymást követő fagyos éjszakák súlyosbítottak. Sok helyen a hőmérő higanyszála mínusz 6 °C alá is süllyedt. Ez a hideg a már virágzó gyümölcsfákban jelentős károkat okozott. Szinte minden gyümölcsfajnál számottevő a fagykár, bár bizonyos védett helyeken, domboldalakon maradt valamennyi termés, összességében mégis igen jelentős veszteségről beszélhetünk.

Tovább

Látványos dísznövény a kertekben – a pünkösdirózsa

Varga Gabriella Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,

A pünkösdirózsa (Paeonia officinalis) – más néven bazsarózsa vagy peónia – a kertek egyik legimpozánsabb és legrégebben ismert dísznövénye. Egykor szinte minden vidéki kert elmaradhatatlan része volt, így sokan ma is „nagymamáink virágaként” emlegetik. Bár a modern kertkultúra egy időre háttérbe szorította, az utóbbi években ismét nagy népszerűségnek örvend, köszönhetően gazdag színválasztékának és lenyűgöző megjelenésének.

Tovább

A növényvédelem helyes alkalmazása a zöldségféléknél: szakmai alapelvek és gyakori hibák (3.)

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,,,,,,,,
A növényvédelem helyes alkalmazása a zöldségféléknél: szakmai alapelvek és gyakori hibák (3.)

A növényvédelemnek alapvető szerepe van a terméshozam és -minőség megőrzésében, a gyakorlatban mégis gyakran fordulnak elő hibák. Ezek közül az egyik leggyakoribb a helytelen dózis alkalmazása és a készítmények pontatlan használata. Az ilyen hibák nemcsak gazdasági veszteséget okozhatnak, hanem káros hatással lehetnek a növényekre és a környezetre is. Ezért elengedhetetlen, hogy a termelők ismerjék és elkerüljék a leggyakoribb növényvédelmi hibákat. Cikksorozatunkat folytatva bemutatjuk a helyes dózisok kiszámításának egy további módját. Emellett kitérünk a megfelelő mérőeszközök kiválasztására is. Célunk, hogy segítsük a pontos és hatékony növényvédelmi gyakorlat kialakítását.

Tovább

Az édesburgonya (batáta) palántanevelése

Varga Gabriella batáta,Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,,,,
Az édesburgonya (batáta) palántanevelése

Az édesburgonya termesztésének egyik sajátossága, hogy (eltérően a legtöbb zöldségnövénytől) nem magról, hanem hajtáspalántákról szaporítható. Ezeket a hajtásokat „anyagumókból” neveljük, melyek tavasszal, kellő melegben és fényben bőségesen sarjadnak. A folyamat akár egy egyszerű ablakpárkányon, akár egy felszerelt palántanevelőben is elvégezhető.

Tovább