Prímőr zöldség vagy gyümölcs megtermelésénél mindig szükség van olyan technológiákra, amely a termés minőségének és mennyiségének a javulását eredményezi. A virágbeporzás (terméskötés) az egyik legfontosabb mozzanat a termesztési fázisban. A beporzás elősegítésére többféle módszer áll rendelkezésre. Jelenlegi írásunkban ezt a technológiai változatot fogjuk tüzetesebben áttekinteni.
A virágbeporzás módszerei
Mechanikai beporzás – a növénysorokat tartó acélhuzalok, vagy a növények rázogatása, vibrációs bot (elektromos méhecske) használata. Ez a módszer időigényes, és durva, nem nyújt tökéletes beporzást, sőt még a virágokon mechanikai sérülések is keletkezhetnek, amely terméselrugáshoz vezethet.
Hormonos kezelés – biztosabb kötést eredményez a mechanikus beporzásnál, de több hátránnyal is rendelkezik. Azon kívül, hogy körülményes és fáradságos munka, a készítmény a növény más részeire kerülve a fiatal hajtáscsúcsok torzulását okozhatja, gyakran a kezelés hatására deformált, puha és gyenge minőségű termések fejlődnek, ami termésveszteséget okoz.
Földi poszméhek használata – ez a leghatékonyabb, legmegbízhatóbb és legtermészetesebb megoldás valamennyi, a beporzást elősegítő módszerek közül.
Az első kaptár betelepítésénél figyelembe kell venni, hogy a kiültetett növényeink legalább 10%-ban virágozzanak. A túl korai betelepítés esetén a méhek nem találnak elegendő virágport, és nem tudják elegendő táplálékkal ellátni a fiasítást, ezért ez a téli időszakban a család legyengüléséhez és pusztulásához vezethet, míg a tavaszi és nyári időszakban a fóliaházak elhagyásával okoznak fejtörést a gazdáknak. Ha a családok betelepítésével késünk, akkor az a termés mennyiségének rovására mehet.
Megkülönböztetünk: nagy, közepes és mini poszméhcsaládot. A nagyot 800-2000 m2, a közepest 500-800 m2, a minit pedig 500 m2, vagy az alatti hajtató házakban javasolt alkalmazni.
A kaptárok elhelyezésénél nagyon fontos a megfelelő helyválasztás, hiszen ez nagymértékben befolyásolja a méhek életét. A kaptárt egy 1m magas állványra, a kirepülő nyílással keletnek fordítva helyezzük ki. A keleti irány azért fontos, hogy a felkelő nap sugarai minél hamarabb rávilágítsanak a kaptár bejáratára, ezzel is ösztökélve a méheket a korábbi kirepülésekre. A kaptárokat célszerű a csepegő víztől és az erős déli napsugárzástól védeni, ezért érdemes egy árnyékoló lapot fölé helyezni.
A kaptár utaztatása után és a kaptár kijáratának kihúzása előtt legelső dolgunk a méhek néhány óráig tartó pihentetése. Mivel a szállítást némi stresszként élik meg, és a felzaklatott méhek a túl korai kiengedést követően nem a tájolásra figyelnek, hanem menekülnek a fóliaházakból és sokszor nem találnak vissza, legjobb a reggeli órákban történő kieresztés. Az első röptetés idejére a szellőzőket bezárjuk, mivel a méhek ilyenkor tájékozódnak és a zárt térhez alkalmazkodnak, a helymeghatározásukhoz UV-sugárzásra van szükség, ilyen fény hiánya a poszméhek megporzási hatékonyságának csökkenését okozhatja.
Különösen magas, 35 °C feletti hőmérséklet esetén a méhek a felmelegedett kaptárban a szárnyaik csapkodásával hűtik a fiasítást, és ez idő tájt nem repülnek ki és nem poroznak. Ilyenkor, hogy segítsünk a méheknek, a kaptárok tetejére nedves zsákszövetet, vagy jégakkut helyezünk, amelyet 2-3 óránkét ellenőrzünk.
A poszméhek munka közben
A poszméhek a kihelyezést követő 1-2 napon belül elkezdik a beporzást. Az érett virágokat az illatuk alapján azonnal megtalálják és gyűjtőmunkájuk során elvégzik a kertész számára oly fontos beporzást. A poszméhek előnye a házi méhekkel szemben, hogy 15 °C alatt, borult időben is tevékenyek, és még az erős szél sem akadályozza munkájukat, így szabadföldön is alkalmazhatóak. Általában egy családból 3-5 db dolgozó jár ki virágport gyűjteni, ami elegendő a meghatározott területre. Egy poszméh minden kirepülés alkalmával 400 érett, beporzásra alkalmas virágot keres fel, ami napi 10 kirepülés alkalmával 4000 virágot jelen.
Növényvédő szerek használata
A poszméhek a vegyszerekre érzékeny rovarok, így egyes szerek használatára elpusztulhatnak. Olyan peszticidek jöhetnek számításba, amelyek nem veszélyesek és nem pusztítják el őket. A növényvédő szereket három kategóriába sorolhatjuk:
1. A poszméhekre totálisan mérgező szerek – ezeknek a szereknek a használatánál 2-3 hetet is várni kell a poszméhek betelepítésére.
2. A poszméhekre veszélyes – a befogásukat követően, 1-3 napos evakuálás (fóliaházon kívül helyezés) után, visszahelyezhetőek a termesztő berendezésekbe.
3. A poszméhekre veszélytelen szerek – ezek a méhekkel együtt alkalmazhatóak. Csak a kezelés idejére, a permetlé felszáradásáig kell zárva tartani a kaptárok kijáratát.
A termesztő berendezésekben (üvegházak, fóliasátrak) nevelt kertészeti kultúrák – paradicsom, paprika, tojásgyümölcs, dinnye, szamóca stb. – esetében a poszméhhel történő beporzás esetén, a meglévő feltételektől függően 10-25%-os termésnövekedésen túl, még jelentős termés minőség javulás is megfigyelhető, amely a virágok tökéletes megtermékenyülésére vezethető vissza.
Nagy Éva, az „Egán Ede”KGK” J. A. falugazdásza,
a Pro Agricultura Carpatika Megyei J. A. munkatársa
Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-zoldseghajtatas-zoldsegtermesztes-2026-04-08
