szaporítás

Az édesburgonya (batáta) palántanevelése

Varga Gabriella batáta,Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,,,,
Az édesburgonya (batáta) palántanevelése

Az édesburgonya termesztésének egyik sajátossága, hogy (eltérően a legtöbb zöldségnövénytől) nem magról, hanem hajtáspalántákról szaporítható. Ezeket a hajtásokat „anyagumókból” neveljük, melyek tavasszal, kellő melegben és fényben bőségesen sarjadnak. A folyamat akár egy egyszerű ablakpárkányon, akár egy felszerelt palántanevelőben is elvégezhető.

Az édesburgonya termesztésének alapja az anyagumóról kinövő hajtás, amelyeket egy bizonyos hossz elérése után levágunk, meggyökereztetjük, majd kiültetjük. Ennek a szaporítási módnak az előnye, hogy az utódnövények teljesen megőrzik fajtabéli tulajdonságaikat. Az édesburgonya szaporításánál két típusú termelő szokott előfordulni. Vannak azok a kertészkedők, akik csak saját részre, néhány szál palántát szeretnének csupán előállítani, és vannak, akik termelői szinten, nagyobb mennyiségben nevelnének ki batáta szaporítóanyagot. Jelenlegi írásunkkal pedig ezt a két változatot szeretnénk ismertetni az olvasóink számára.Otthoni palántanevelés – néhány palánta az ablakban

Az anyagumók kiválasztása

Amennyiben valaki csak otthoni nevelésben (néhány szál palánta kinevelésében) gondolkodik, akkor elegendő egyetlen egészséges, sérülésmentes gumó. A batátagumó lehetőleg biogazdálkodásból vagy megbízható kertészettől származzon, mert a kereskedelmi forgalomban kapható édesburgonya legtöbbje csírásodásgátló szerrel kezelt, amely megakadályozza a hajtások kibújását.A hajtásnevelés módjai

A vizes módszernél a gumót egy pohárba vagy tálba helyezzük úgy, hogy az alsó harmada vízben álljon. Ha szükséges, akkor fogpiszkálókkal megtámaszthatjuk, hogy ne merüljön el teljesen. A poharat meleg, napfényes ablakpárkányra kell elhelyezni és a vizet lehetőleg hetes rendszerességgel cserélni.

A földes módszernél a gumót enyhén nedves, laza palántanevelő földbe félig ágyazzuk be, és szintén meleg, világos helyre helyezzük. Ennél a változatnál ügyelni kell arra, hogy a közeg ne száradjon ki teljesen, de ne is legyen túlzottan vizes.
Az édesburgonya hajtásainak neveléséhez 22–28 °C közötti hőmérséklet szükséges. A legtöbb lakásban ez teljesíthető, különösen egy déli vagy keleti tájolású ablaknál. Közvetlen napfény előnyös, de az erős, szárító meleg és a huzatos helyek kerülendőek.

A hajtások levágása és gyökereztetése

Négy-hat hét alatt a gumón 15-25 centiméteres hajtások fejlődnek. Ha ezek elérték a 15–20 centiméteres hosszt és legalább négy-öt levél van rajtuk, akkor éles késsel vágjuk le őket az alap közelében. A levágott hajtásokról el kell távolítani az alsó leveleket és az így kapott „hajtásbotokat” egy pohár langyos vízbe állítjuk, amelyeket ismét meleg, fényes helyre tesszük. Hét-tíz nap alatt gyökerek jelennek meg a hajtás nóduszaiból (levélnyeleiből), és akkorra a palánta készen áll az ültetésre.

Ültetés előtti edzetés

Mivel az otthon nevelt palánta védett, meleg környezethez szokott, a kiültetés előtt hozzá kell szoktatni a szabadtéri viszonyokhoz. Az edzés során napközben néhány órára árnyékos, szélvédett helyre visszük, majd napról napra hosszabb időre és több napfényre kell kivinni. Ez az öt-hét napos folyamat eredménye javítja majd a kiültetés utáni megmaradást.

Termelői palántanevelés – nagyobb mennyiség, kontrollált körülmények között

Az anyagumó-állomány kezelése

Nagyobb léptékű termelésnél az anyagumók gondos kiválasztása és tárolása önálló feladatot jelent. Az előző évi betakarításból a legszebb, fajtaazonos, egészséges gumókat elkülönítjük, és 10–15 °C-on, jó szellőzésű, sötét helyen tároljuk tél végéig. A fagytól és a tartósan 8 °C alatti hőmérséklettől óvni kell őket, mert a hideg hatására a gumók megfáznak és tönkremennek.

A palántanevelés megkezdése előtt az anyagumókat egyenként átvizsgáljuk. A penészes, rothadó vagy elszíneződött példányokat ki kell selejtezni. Egyes termelők a gumókat ültetés előtt enyhe gombaölő oldatban rövid ideig áztatják, majd szárítás után hajtásra helyezik.

A gumók hajtatása

A palántanevelőben az anyagumókat hosszabb ládákba vagy sorba rendezett edényekbe helyezzük, amelyeket fűthető szaporító asztalokra rakjuk. A közeg, amelybe a gumókat helyezzük, általában sterilizált palántaföld és homok keveréke, esetleg perlittel lazítva, amely egyszerre biztosítja a megfelelő vízmegtartást és jó levegőzöttséget. A gumókat egymás mellé fektetve helyezzük úgy, hogy azok félig benne legyenek a közegben és ne érjenek egymáshoz.

Az optimális hajtásnevelési hőmérséklet 24–28 °C, amelyet különböző fűtési megoldásokkal (elektromos szőnyegek, vegetációs fűtések, meleg vizes hőlégbefúvók stb.) kell biztosítani. Az optimális páratartalom 60–70% körüli, mert a túl száraz levegő lassítja a hajtásnövekedést, a túl magas páratartalom viszont penészes betegségekre hajlamosít.

Pótmegvilágítás

Amennyiben a palánta nevelése már a tél végi, kora tavaszi időszakban elkezdődik, amikor is még gyenge természetes fény mellett zajlik, olyankor a mesterséges megvilágítás fontos szerepet játszik. Napi 14-16 óra fényperiódus biztosítása ajánlott, amelyhez a LED-es növénylámpák (fitolámpák) megfelelnek. A megfelelő megvilágítás nemcsak a hajtásnövekedést gyorsítja, hanem a szár vastagságát és a lombozat fejlettségét is javítja, ami közvetlenül hat a kiültetés utáni befoganásra.

A hajtások szedése és gyökereztetése

Ebben az esetben is, amikor a hajtások már elérik a 15-25 centiméteres hosszt, megkezdődik a szedés. Éles késsel vagy metszőollóval vágjuk le őket az anyagumó felszínéhez minél közelebb, ezzel ösztönözve az újabb hajtások sorozatát. Egy gondosan kezelt anyagumó az egész palántanevelési idény alatt több fordulóban adhat hajtásokat.

A leszedett hajtásokat kisebb léptékben vizes gyökereztetéssel, nagyobb léptékben közvetlenül valamilyen közegbe (perlitbe, kókuszrostba vagy homokos tőzegkeverékbe) dugványozva gyökereztetjük. Az utóbbi módszer megkerüli az átültetési stresszt, és a palánta a szubsztrátumban egyszerre gyökerezik és akklimatizálódik.

Tápanyag-ellátás

A palántanevelés első heteiben a növény saját tartalékaiból él, így tápoldatozás nem szükséges. Az ezt követő időszakban viszont (különösen, ha a palánták már saját gyökérzettel rendelkeznek) kiegyensúlyozott összetételű folyékony tápoldattal segíthető az egyenletes fejlődés a kiültetésig.

Palántanevelés alatti növényvédelem

Nagyobb palántaállomány esetén a kórokozók és kártevők megelőzése kiemelt fontosságú. A steril közeg használata, az anyagumók és a szerszámok tisztántartása, a rendszeres szellőztetés, valamint a palánták folyamatos figyelemmel kísérése mind az egészséges állomány fenntartásához vezet. A palántanevelés alatt a leggyakoribb gondot a levéltetvek (melyek ellen ragadós színcsapdákkal védekezhetünk) és a fuzáriumos betegségek (szükség esetén Trihoderma gomba alkalmazása) jelentik, amelyek megfelelő higiéniai eljárásokkal nagyrészt megelőzhetőek.

A kiültetés időzítése

Minden esetben alapvető szabály, hogy az édesburgonyát csak akkor szabad kiültetni, ha a talaj már legalább 15–18 °C-ra melegedett, és az utolsó fagyok veszélye elmúlt. Vidékünkön ez általában május közepe és június eleje közé esik. A hideg talajba kerülő palánta nem fejlődik, gyökeresedése megáll, és fogékonnyá válik a talajban élő kórokozókkal szemben. Az édesburgonya palántanevelése (legyen szó egyetlen pohár vízbe állított gumóról vagy nagy mennyiségű palánta előállításáról) ugyanazon biológiai folyamaton alapul. Megfelelő melegre, elegendő fényre és néhány hét türelemre van szükség. Az otthoni kertész számára néhány egyszerű eszköz egy napfényes ablak is elegendő, míg egy termelő számára a kontrollált hőmérséklet, a mesterséges megvilágítás és a gondos növényegészségügyi figyelem biztosítja, hogy időben, megfelelő minőségű palántákkal indulhasson a termesztési szezonnak.

Nagy Éva, az „Egán Ede”KGK” JA falugazdásza, 
a Pro Agricultura Carpatika Megyei JA munkatársa

Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-batatatermesztes-batata-2026-04-28

A fás bazsarózsa ültetése és gondozása

Varga Gabriella Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,,,,
A fás bazsarózsa ültetése és gondozása

A fás bazsarózsa (Paeo­nia suffruticosa) nem véletlenül viseli a virágok királynője címet. Lenyűgöző, hatalmas virágai és elegáns megjelenése miatt a díszkertek egyik legértékesebb növénye.

Nem hivalkodó, mégis azonnal magára vonzza a tekintetet hatalmas, selymes szirmú virágaival, amelyek tavasszal szinte beragyogják a kertet. Ez a különleges, fás szárú cserje nem csupán dísznövény, hanem egyfajta kertészeti örökség is: évről évre gazdagabban virágzik, miközben generációkon át elkísérheti gondos gazdáját.

Kínából származik, ahol évszázadok óta nagy becsben tartják, és ma már Európában is széles körben elterjedt számtalan szín- és formaváltozatban.

Ez a fás szárú, lombhullató cserje lassú növekedésű, de hosszú életű: megfelelő körülmények között akár 50–100 évig is díszítheti kertünket. Kifejlett állapotban elérheti az 1,5–2 méteres magasságot, széles, bokros formát nevel. Levelei szeldeltek, sötétzöldek, fonákjuk enyhén szürkés árnyalatú. Virágai a hajtások végén jelennek meg tavasszal, általában május elején, és akár 15–25 cm átmérőjűek is lehetnek. Színük a fehértől a rózsaszínen és piroson át egészen a sárgás árnyalatokig terjed. Lehetnek egyszerűek, félig teltek vagy telt virágúak, gyakran kellemes illattal.

Az ültetés a siker alapja

A fás bazsarózsa ültetésére legalkalmasabb időszak az ősz vagy a kora tavasz. Fontos, hogy már az elején megfelelő helyet válasszunk, mivel a növény mélyre hatoló gyökérzete miatt később nehezen viseli az átültetést.

A legideálisabb számára a napos vagy félárnyékos, szélvédett fekvés. A talaj legyen laza szerkezetű, jó vízáteresztő képességű, tápanyagban gazdag és lehetőleg semleges kémhatású. Az ültetőgödröt legalább kétszer akkorára ássuk, mint a gyökérzet, és az alját töltsük fel komposzttal vagy érett trágyával.

A növényt úgy helyezzük el, hogy a szemzés helye 3–5 cm-rel a talajszint alá kerüljön. Több növény ültetése esetén hagyjunk legalább 1 méteres tőtávolságot, mivel idővel jelentősen megnőnek és terebélyesednek.

Gondozása egyszerű, de odafigyelést igényel

A fás bazsarózsa gondozása nem bonyolult, de néhány alapvető szabályt érdemes betartani. Vízigénye közepes: a fiatal növényeket rendszeresen öntözzük, később elegendő csak a száraz időszakokban. Fontos, hogy a pangó vizet kerüljük, mert a gyökerek rothadását okozhatja. A talaj nedvességének megőrzésére kiváló megoldás a mulcsozás.

Metszeni általában nem szükséges, elegendő az elhalt vagy sérült ágak eltávolítása. Virágzás után az elnyílt virágokat is levághatjuk, ezzel segítve a növény energiatakarékos fejlődését.

A bőséges virágzás érdekében tavasszal ajánlott szerves trágyával vagy komposzttal tápanyaghoz juttatni. A túlzott nitrogénbevitel kerülendő, mert a virágzás rovására a lombnövekedést serkenti.

A fiatal növények az első években érzékenyebbek lehetnek a fagyra, ezért tövüket érdemes takarással védeni. A nagy, nehéz virágok miatt szükség lehet növénytámasz alkalmazására is.

A szaporítás türelmet igénylő feladat

A fás bazsarózsa szaporítása elsősorban oltással (késő nyáron, lágy szárú alanyra), bujtással (tavasszal vagy kora ősszel) vagy magvetéssel történhet. Az oltás a leggyorsabb (kb. 2-3 év), a bujtás egyszerű, míg a magoncoknak 5–7 év kell a virágzáshoz. A növény nem szereti az átültetést, ezért a szaporított példányokat végleges helyükre tegyük.

Ellenálló, mégis figyelmet érdemel

A fás bazsarózsa alapvetően ellenálló növény, ritkán támadják meg betegségek vagy kártevők. Alkalmanként előfordulhat levéltetű-fertőzés vagy gombás megbetegedés, de ezek rendszeres ellenőrzéssel és szükség esetén célzott védekezéssel jól kezelhetők.

A fás bazsarózsa igazi ékköve lehet minden kertnek. Bár lassan fejlődik, hosszú élettartamával és páratlan szépségével bőségesen meghálálja a gondoskodást. Akár szoliter növényként, akár évelőágyás részeként ültetjük, minden tavasszal lenyűgöző virágpompával ajándékoz meg bennünket. Megfelelő helyválasztással és alapvető ápolással hosszú évtizedeken át kertünk egyik leglátványosabb dísze marad. A díszkertek világában kevés olyan növény van, amely annyi eleganciát és időtálló szépséget sugároz, mint a fás bazsarózsa.

 Nadimova Erzsébet,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/04/25/fas-bazsarozsa-ultetese-es-gondozasa

Kézben oltás a gyakorlatban

Varga Gabriella Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,
Kézben oltás a gyakorlatban

A tél vége és a kora tavasz továbbra is a szőlő szaporításának meghatározó időszaka. A metszéssel egy időben kerül sor az oltási munkák előkészítésére is, amelynek sikeressége nagymértékben a vesszők szakszerű kezelésén múlik. A korábban begyűjtött és hűvös, párás környezetben tárolt alany- és nemesvesszők ilyenkor kerülnek feldolgozásra, ezért különösen fontos, hogy a gyakorlati kivitelezés minden lépése tudatosan, pontosan történjen.

A munkafolyamat az alanyvesszők előkészítésével kezdődik. A vad alanyokon található világos rügyek eltávolítása elengedhetetlen, mivel ezek a hajtatás során kihajtva konkurenciát jelentenének a nemesrész számára. A rügyek eltávolítását éles eszközzel, lehetőleg minél kisebb sebzéssel kell elvégezni. Nagyobb szaporítóüzemekben a művelet gépesített, kisebb gazdaságokban egyszerűbb mechanikai megoldások gyorsíthatják a munkát, míg kis tételszám esetén a kézi kivitelezés is megfelelő. A friss sebfelületek miatt célszerű a vakítást közvetlenül az oltást megelőző napokban elvégezni. Az oltás előtt az alanyvesszők vízháztartását rendezni szükséges, ezért 24–48 órás, 15–18 °C-os vízben történő áztatás javasolt. A vízszint az alsó harmadot érje, a vizet pedig rendszeresen cserélni kell az oxigénellátás biztosítása érdekében.

A nemesvesszők előkészítése rendszerint gyorsabban kivitelezhető, ezért ezt célszerű közvetlenül az oltás ideje előtt elvégezni. Tárolásból kivéve a vesszőket meg kell tisztítani az esetleges homok- vagy egyéb szennyeződésektől, mivel ezek az oltókés élét rövid idő alatt károsíthatják. A nemes részt egy rügyet tartalmazó oltócsapokra vágjuk, ügyelve a metszlap simaságára és a kiszáradás elkerülésére. A feldarabolt oltócsapokat célszerű nedves közegben, felhasználásig takartan tartani, például egy nedves rongyban.

A kézben végzett oltás továbbra is a legnagyobb precizitást igénylő módszer. Bár jelentős kézimunka-igénnyel jár, és csak gyakorlott szakember képes magas napi teljesítményre, a megfelelően kivitelezett kézi párosítás biztosítja a legkedvezőbb eredési arányt. Különösen indokolt ez a technika akkor, amikor értékes vagy korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló fajták szaporítása a cél. A gyakorlatban leginkább az angolnyelves párosítás terjedt el, amely során az alany és a nemes azonos szögben metszett felületeire egy-egy bemetszés kerül, így az illesztéskor stabil kapcsolat és nagy kambiumérintkezési felület alakul ki. A pontos illeszkedés döntően befolyásolja az összeforradás minőségét.

A technológiai fejlődés következtében a gépi oltás mára meghatározóvá vált a nagyobb szaporítóanyag-előállító üzemekben. A kézi működtetésű oltógépek egyetlen mozdulattal alakítják ki az illeszkedő vágásfelületeket, ezáltal gyorsítják a munkát és egyenletesebb metszlapot biztosítanak. A pontos pozicionálás itt is alapfeltétel, mivel a ferde vagy excentrikus vágás rontja az eredést. A korszerű asztali oltógépek elektromos meghajtással, részben vagy teljesen automatizált rendszerben működnek, egyes típusok a kötözést is elvégzik. Ezek alkalmazása nagy teljesítményt tesz lehetővé, ugyanakkor a vesszők átmérőjére és minőségére szigorúbb követelményeket támaszt, jellemzően 8–10 milliméter közötti mérettartományban biztosítanak optimális működést.Az oltási felületek védelme minden módszer esetében alapvető fontosságú. Az illesztést követően a sebfelületeket mielőbb zárni kell, kötözőanyaggal vagy paraffinozással. A paraffin alkalmazása ma is korszerű megoldás, mivel gyors és egyenletes bevonatot képez, csökkentve a kiszáradás és a fertőzés kockázatát. A 65–75 °C hőmérsékletű paraffinba történő rövid, néhány másodperces bemártás elegendő a megfelelő védelem kialakításához, ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy a hőhatás ne károsítsa a szöveteket.

A lezárt oltványokat hajtató ládákba helyezzük, ahol nedves, de levegős közegben várják a kalluszképződés megindulását. A finom szemcséjű fűrészpor vagy más steril, jó víztartó képességű anyag megfelelő környezetet biztosít. A ládák feltöltése után alapos beöntözés szükséges, majd hűvös helyen történő tárolás következik a hajtatás indításáig. A hőmérsékleti és páraviszonyok pontos beállítása döntően befolyásolja az összeforradás minőségét, ezért ezek meghatározása külön szakmai megfontolást igényel. A kézben oltás gyakorlati kivitelezése most is a szőlőszaporítás egyik legfontosabb szakmai művelete. A korszerű eszközök és technológiák alkalmazása mellett továbbra is a precíz előkészítés, a metszlapok pontossága és a megfelelő utókezelés határozza meg az oltványok minőségét és a sikeres eredést. A megfelelő minőségű és mennyiségű oltványok pedig a sikeres telepítés zálogát képezik.

Varga István,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa
Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-szolotermesztes-szolo-oltasa-2026-02-17

Szőlő oltócsapok és vadalanyok gyűjtése, tárolása

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák ,,,,,,,,,
Szőlő oltócsapok és vadalanyok gyűjtése, tárolása

Az idei január különösen kemény hidegekkel érkezett. Több napon át előfordult, hogy napközben is tartósan fagypont alatti hőmérsékletet mérhettünk, éjszakánként pedig jelentős mínuszok alakultak ki. Ilyen időjárási körülmények között fontos hangsúlyozni, hogy nem végzünk metszést, és nem gyűjtünk oltóvesszőt vagy venyigét sem. A nagy hidegben a vesszők szövetei sérülékennyé válnak, a fagyott állapotban történő vágás pedig rontja a későbbi fakadási és eredési arányt. A vesszők begyűjtését és a metszést ezért mindig olyan időszakra időzítsük, amikor a hőmérséklet tartósan 0 °C fölé emelkedik.

Vad alanyok gyűjtése

Az oltás sikerének egyik alapfeltétele a megfelelő minőségű vad alany. A vad vesszők gyűjtését körültekintően kell végezni, mivel nem minden vadon előforduló szőlő alkalmas alanynak. Különösen fontos kiemelni, hogy folyóparti, ártéri vadszőlők általában nem alkalmasak oltási célra, mivel gyökérzetük és növekedési tulajdonságaik nem felelnek meg a termesztési igényeknek. Legjobb, ha saját alanyteleppel rendelkezünk, az itt termelt vadalanyok erősebbek, több tartalék tápanyaggal rendelkeznek, jobb foganási arány várható és erősebb szőlőtövek.

A vadszőlőnek több fajtája ismert, például a Teleki-Kober 5C, Teleki-Kober 5BB, Rupestris du Lot és a Vitis sylvestris stb. Ezek a fajták eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek: egyesek jobban tűrik a szárazságot, mások a magas mésztartalmat tolerálják jobban. A foganási arányokban is jelentős különbségek mutatkoznak. Nagyobb mennyiségben szükséges alaposan tanulmányozni ezeket a tulajdonságokat, és a termőterületnek legfelelőbb fajtát választani. A vad alanyokat egészséges, jól beérett, egyéves vesszőkről szedjük. Hideg időben célszerű kesztyűben dolgozni, hogy a kezünkkel ne melegítsük fel a vesszőket, mivel az ismételt felmelegedés és lehűlés kedvezőtlen élettani folyamatokat indíthat el. A begyűjtött venyigéket lazán kötegeljük, ügyelve arra, hogy ne törjenek, és ne sérüljenek.

A tárolás során a legfontosabb szempont a kiszáradás és a korai fakadás megakadályozása. A vad vesszők tárolhatók:

•    hűvös pincében,
•    földveremben,
•    vagy nedves homokkal, fűrészporral takarva.

A tárolási hőmérséklet ideálisan 0–4 °C között legyen, magas páratartalom mellett.

A nemes oltóvesszők gyűjtése

A nemes vesszők esetében még nagyobb körültekintésre van szükség. A gyűjtést már ősszel meg kell tervezni, amikor kiválasztjuk azokat a tőkéket, amelyekről oltóanyagot szeretnénk szedni. Csak egészséges, vírus- és betegségtünetektől mentes, jó növekedésű tőkékről gyűjtsünk vesszőt. Gyenge növekedésű, beteg, fagykárt szenvedett tőkéről oltócsapot szedni nem szabad.

Az utóbbi években a Kárpát-medencében szinte mindenütt megjelent az aranyszínű sárgaságot okozó fitoplazma is. Ahol a betegség gyanúja felmerült, onnan semmiképpen ne szedjünk oltócsapot! A betegség terjedésének a leggyorsabb formája ugyanis a szaporítóanyaggal történő behurcolás, a vessző szállítása ugyanis mindig gyorsabb, mint ahogy a terjesztő vektor az amerikai szőlőkabóca repülni képes, és a távolság is nyilván nagyobb. A tőkék kiválasztásánál figyelni kell nem csak a fajta tisztaságra, mert az azonos fajtájú tőkék között is vannak eltérések, tőkék leromlanak vagy egyes tőkéken nagyobbak, szebbek a fürtök. Ennek a kiválogatási folyamatnak köszönhetően jönnek létre a klón szelekciók, tehát fontos a legjobb genetikájú és nem beteg tőkék tovább szaporítása.

A nemes vesszőket fajtánként szigorúan elkülönítve kell gyűjteni. A pontos azonosítás érdekében elengedhetetlen a tartós, esőálló anyagból készült címkézés, amely tartalmazza a fajta nevét és lehetőség szerint a gyűjtés időpontját és helyét is. Ennek hiánya később komoly keveredésekhez és hibákhoz vezethet.

A levágott vesszők legyenek jól beértek, ceruza vastagságúak, és világos, ép rügyekkel rendelkezzenek. A gyűjtést itt sem fagyos időben végezzük, és a vesszőket a szedés után minél hamarabb helyezzük tárolóhelyre. A tárolóba való behelyezés minél később történik, annál gyengébb a foganási arány.

Tárolás az oltás megkezdéséig

A nemes oltóvesszők tárolásának célja, hogy az oltás időpontjáig megőrizzék frissességüket és víztartalmukat. A leggyakoribb módszer a nedves homokban vagy fűrészporban történő tárolás, hűvös, fagymentes helyen. Fontos, hogy a tárolóközeg enyhén nedves legyen, de ne álljon benne víz, mert az rothadáshoz vezethet. Rendszeresen ellenőrizzük a vesszők állapotát: ha kiszáradás jeleit mutatják, a nedvességet pótolni kell, ha pedig penészedés indul meg, a fertőzött részeket el kell távolítani. Az oltás kezdetén a tárolóból kiszedett vesszőket mindenképpen ellenőrizzük nem száradtak-e ki, az alanyokat pedig oltás előtt áztassuk tiszta vízben.

A sikeres oltás nem az oltás napján kezdődik, hanem a megfelelő vesszők szakszerű begyűjtésével és helyes tárolásával. A gondosan kiválasztott, egészséges vad és nemes vesszők, valamint a megfelelő tárolási körülmények alapozzák meg a jó fakadási és eredési arányt, ami végső soron az egész szaporítási munka sikerét meghatározza.

Varga István,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa
Forrás: karpainfo.nethttps://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-szolotermesztes-szolo-oltasa-2026-01-27

Kertünk trópusi csodája – az indián banán

Varga Gabriella Egyéb kultúrák ,,,,,,,,,,,,,
Kertünk trópusi csodája – az indián banán

Az utóbbi években egyre több gazda és kertbarát fedezi fel az indián banán (Asimina triloba), más néven pawpaw különleges értékeit. Ebben a cikkben szeretném bemutatni, hogyan telepíthetik és gondozhatják sikeresen ezt az értékes, különleges növényt. Ez az Észak-Amerikából származó, trópusi ízvilágú gyümölcsöt adó fa nemcsak ízletes termésével, hanem kiemelkedő hidegtűrésével is hódít a mérsékelt égövi kertekben. Aki egyszer megkóstolja a gyümölcsét, az többé nem felejti el: az íze a banán, a mangó, az ananász és a vanília aromáját egyesíti, húsa krémes, illata fűszeres és különleges. Fagytűrő, mégis trópusi ízeket ad.

Tovább

A házi kerti kivi gondozása és termesztése

Varga Gabriella Egyéb kultúrák ,,,,,,,,,,,,,
A házi kerti kivi gondozása és termesztése

A kivi (Actinidia deliciosa) látványos, ízletes és igazi vitaminbomba, mégis kevesen tudják, hogy nemcsak a déli országokban, hanem a hazai kertekben is remekül megterem. A kúszónövényként fejlődő kivi nemcsak különleges gyümölcsével, hanem díszítőértékével is kiemelkedik. Lugasra, pergolára felfuttatva árnyékot ad, ősszel pedig zöld arannyal, azaz bő terméssel hálálja meg a gondoskodást.

Tovább

A borostyán örökzöld varázsa

Varga Gabriella Egyéb kultúrák ,,,,,,
A borostyán örökzöld varázsa

A borostyán (Hedera helix) az egyik legismertebb és legkedveltebb örökzöld kúszónövény, amely a világ számos pontján megtalálható. Már az ókori görögök és rómaiak is nagyra becsülték: a hűség, a halhatatlanság és a védelem szimbóluma volt, koszorú formájában gyakran díszítette ünnepi alkalmaikat. Ma is sokoldalúsága miatt népszerű, hiszen nemcsak kertekben, hanem lakásban, erkélyen vagy falak, kerítések befuttatására szintén kiváló választás.

Tovább

A bugás hortenzia varázsa

Varga Gabriella Egyéb kultúrák ,,,,
A bugás hortenzia varázsa

A bugás hortenzia (Hydrangea paniculata) világszerte közkedvelt dísznövény. Nagy méretű, kúp alakú virágzatában nemcsak egész nyáron, de még az őszi hónapokban is gyönyörködhetünk. Gondozása nem igényel különösebb szakértelmet, így a kezdő kertészek számára is ideális választás lehet. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk ezt a nagyszerű cserjét, valamint a helyes metszési és szaporítási technikákba is betekintést nyerhet az olvasó.

Tovább

A kertek kedvelt dísze: a rózsalonc

Varga Gabriella Egyéb kultúrák ,,,,,,,,,,
A kertek kedvelt dísze: a rózsalonc

A rózsalonc (Weigela) a kertek egyik legnépszerűbb lombhullató díszcserjéje. Lenyűgöző virágpompája és könnyű gondozhatósága miatt kezdőknek és tapasztalt kertbarátoknak egyaránt kiváló választás. A Kelet-Ázsiából származó cserje mára a világ számos pontján elterjedt, és dísznövényként méltán népszerű. Cikkünkben részletesen bemutatjuk e mutatós cserje jellemzőit, ültetését, gondozását, metszését, szaporítását és növényvédelmét is.

Tovább