Az előző tízrészes cikksorozatunkban (A fóliaházak talajainak javítása, termőképességének megőrzése, növelése) részletesen ismertettük azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével megőrizhetjük fóliaházaink talajainak minőségét, termőképességét. Fontos, hogy felhívjuk a gazdálkodók figyelmét arra, hogy minden lehetőséget megragadva „tíz körömmel” kell ragaszkodniuk ahhoz, és mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy megőrizzék talajaik termőképességét. Ugyanis abban az esetben, ha egy termelő már nem tud a fóliasátrában talajon termeszteni, akkor a további sikeres termesztés érdekében változtatásokat kell alkalmaznia. Ezen változtatások mindegyike pedig jelentős többletköltségekkel jár, akár a talajjavítási munkálatokhoz viszonyítva is, ami viszont jelentősen meg tudja terhelni egy családi vállalkozás kasszáját.
Az utóbbi években egyre több fóliasátras termelő szembesül azzal a problémával, hogy a korábban még termékeny talaj kimerül, megfertőződik vagy más módon alkalmatlanná válik a zöldségtermesztésre. A megoldás azonban nem feltétlenül a termelés feladása vagy a helyszín költséges áthelyezése. Számos korszerű technológia áll rendelkezésre, amelyek lehetővé teszik a termelés folytatását akár talaj nélkül is, vagy a problémák kiküszöbölését oltási technológiával. Jelenlegi írásunkban eme lehetőségeket fogjuk ismertetni.
Oltási technológia: talajban, de mégis védetten
Az oltási technológia nem talaj nélküli módszer, mégis kiváló megoldást jelenthet a talajproblémák kezelésére. Az eljárás során egy nemesített, értékes fajtát egyesítenek egy ellenállóbb, erőteljesebb növekedésű alannyal. A megfelelően megválasztott alany képes ellenállni számos talajban élő kórokozónak, miközben a nemes rész hozza a kívánt termésminőséget. Ez lehetővé teszi, hogy a termelő továbbra is a megszokott talajkultúrában dolgozzon, mégis kiküszöbölje a talajfertőzések okozta problémákat.
Az oltott növények erősebb gyökérrendszerrel rendelkeznek, ami hatékonyabb tápanyagfelvételt és jobb stressztűrő képességet biztosít. Különösen a paradicsom, a paprika, az uborka és a dinnye esetében terjedt el ez a technológia. Kísérletek bebizonyították, hogy az oltott növények akár 15-20%-kal magasabb hozamot produkálnak, és a termesztési időszak is meghosszabbítható. Az oltványok ára ugyan magasabb, de ez a többletköltség bőven megtérül a megnövekedett termésmennyiségben.
Az oltási technológia bevezetése viszonylag alacsony költséggel jár, hiszen nem igényel jelentős infrastrukturális beruházást, elsősorban az oltott palánták magasabb ára jelent többletkiadást.
Közegkultúra: a kompromisszum művészete
A közegkultúrás termesztés során a növényeket különböző talajt helyettesítő közegekben nevelik. Ez egyfajta átmenetet képez a talajkultúra és a hidropónia között, ami sokak számára könnyebb átállást tesz lehetővé.
Az egyik ilyen lehetőség a kárpátaljai magyarlakta településeken is elterjedt, úgymond „pelenkás módszer”, vagy a másik, a köznyelvben is ismert neve az „iszapos termesztés”. Ennél a termesztéstechnológiánál a talajtól elkülönítve alakítanak ki kiemelt ágyásokat, melyeket „kultúrnövényt még nem látott” földkeverékkel (pl: iszap + szervestrágya + perlit) töltenek fel, amibe beleültetik a termesztendő növényeket.
A kókuszrost, mint természetes és környezetbarát alternatíva, szintén egyre népszerűbb vidékünkön is. Ennél a módszernél a gyökérrögzítő edényeket (vödör, műanyag ládák) darált kókuszrosttal töltenek meg, és abban nevelik a termesztendő növényállományt. A kókuszrost előnye, hogy a termesztési ciklus végén komposztálható, így nem keletkezik hulladék. Tapasztalatok szerint a kókuszroston nevelt zöldségfélék íze jobban hasonlít a talajban termesztettéhez, amit a fogyasztók nagyra értékelnek.
A perlit, ez a vulkáni eredetű, hőkezeléssel előállított kőzet, kiváló közeganyag, különösen más közegekkel keverve. A perlit porózus szerkezete ideális levegő-víz arányt biztosít a gyökereknek, és szinte steril közeget jelent a növények számára. A perlit különösen értékes tulajdonsága, hogy kémiailag semleges, így nem befolyásolja a tápanyagellátást, és hosszú ideig használható.
A tőzeg tradicionálisan használt, természetes közeganyag, amely kiváló vízmegkötő képességgel rendelkezik. A tőzeg használata során fontos a megfelelő pH-beállítás, mivel természetes állapotában általában savas kémhatású. A fenntarthatósági szempontok miatt azonban egyre több termelő keresi a tőzeg alternatíváit, mivel kitermelése környezeti károkat okozhat.
A faforgács és egyéb faipari melléktermékek újrahasznosított közeganyagként való alkalmazása az utóbbi években került előtérbe. A megfelelően előkezelt, komposztált faforgács kiváló közeg lehet különösen a bogyós gyümölcsök termesztésében. A forgács használata előtt fontos a megfelelő előkezelés, hogy elkerülhető legyen a nitrogén-elvonás és a növényekre káros anyagok kioldódása.
A kőzetgyapot a leggyakrabban használt mesterséges közeg Magyarországon és belső Ukrajnában is. Ezt a termesztéstechnológiát leginkább a nagyobb üvegházakban, termesztő létesítményekben szokták alkalmazni. Steril, jól kezelhető, és kiváló víz-, illetve levegőháztartással rendelkezik. Élettartama általában 1-2 év, majd speciális kezelés után újrahasznosítható. A paradicsomot és a paprikát szinte kizárólag kőzetgyapoton termesztik a nagyobb üzemekben.
A közegkultúrás termesztés beruházási költsége még viszonylag alacsonynak számít (kb. 100000-300000 UAH/1000 m²) az egyéb technológiai változatokhoz képest, ezért kisebb gazdaságok számára is elérhető alternatívát jelent.
Cikksorozatunkat a talaj nélküli termesztés kevésbé ismertebb technológiai változatainak a bemutatásával fogjuk folytatni.
Nagy Éva,
az „Egán Ede”KGK” J. A. falugazdásza,
a Pro Agricultura Carpatika Megyei J. A. munkatársa
Forrás: karpatinfo.net