Fő kultúrák

Mitől rothad a kis uborka csúcsa?

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Kisokos,Uborka ,,,,,,,,,,,,
Mitől rothad a kis uborka csúcsa?

Egy évről évre visszatérő probléma a hajtatott uborka termesztésében, hogy amint néhány napra hűvösebbre, szelesebbre fordul az időjárás, néhány nappal később szinte minden gazdánál elkezd „taknyosodni” a kis uborkák csúcsa. A tanácsért folyamodó gazdáknak előbb elmagyarázzuk a tünet kialakulásának okát, folyamatát, veszélyeit, ugyanis a védekezés sikerességéhez fontos, hogy a gazdák megértsék a kiváltó okokat, s azokat szüntessék meg. Így teszünk ebben a cikkünkben is.

A kiváltó okokról

Az okok megértéséhez egy kicsit el kell mélyednünk a növények fiziológiájában. 

Az uborka a vizet a talajból a gyökerein keresztül veszi fel. Innen a növény felső részeibe egy elég bonyolult folyamat révén jut el. Leegyszerűsítve ezt úgy képzelhetjük el, hogy a levelekben, miközben párologtatnak, szívóhatás lép fel, tehát a gyökértől a levelek irányába a víz szívóhatás következtében jut el. De hogyan jut el a termésbe? Oda a vizet a gyökerek „felpumpálják”, amit gyökérnyomásnak hívnak. Normális esetben a levelek szívóhatása és a gyökerek nyomása egy egészséges egyensúlyt biztosít. 

Ahhoz azonban, hogy a levelek párologtatni tudjanak, a levegő relatív páratartalmának elég alacsonynak kell lennie. Ha túl magas, közel van a 100%-hoz, akkor a levelek nem tudnak párologtatni, így szívóhatás sincs. A gyökerekben lévő kis „pumpák” azonban működnek, s a növényekben túlságosan is megnő a „túrbor-nyomás”. A felesleges nyomástól (víztől) a növények megpróbálnak megszabadulni úgy, hogy a levéllemez peremén keresztül „kiizzadják” azt. Sokszor azonban ez már kevésnek bizonyul, s a túlnyomástól belülről robbannak szét a szövetek ott, ahol a leggyengébbek: a növésben lévő termés csúcsán. A kibuggyanó növényi nedvek apró, 1-3 mm átmérőjű, zselatinszerű gömböcskék formájában jelennek meg a termés csúcsán. Tehát, mint látjuk, ezt a tünetet nem kórokozó váltotta ki, hanem a magas páratartalom! 

Betegségek melegágya

Annak ellenére, hogy ez a jelenség nem betegség, a különböző fertőzések melegágyává válik. A leggyakrabban a szürkepenész (botritisz), valamint a fehérpenész (szklerotinia) tud rajtuk megtelepedni. A magas páratartalom, a szabad víz megléte, a növényi szövetek sérülései mind-mind a fent említett betegségek terjedésének kedvez. A megfertőződött kis termésekről aztán a betegség alattomosan átterjed a növény többi részére is. Jobb esetben csak a hozzá érő levélre, súlyosabb esetben viszont a növény szárát is megfertőzheti, gyakorlatilag elpusztítva a növény fölötte lévő részét.

Mit tehetünk ellene?

A paraszti józanész is azt diktálja, hogy a bajt megelőzni a kiváltó okok megszüntetésével tudjuk. Jó időjárást ugyan nem tudunk a növények számára biztosítani, de jó mikroklímát, ezen belül alacsony páratartalmat a fóliaházban – igen! Ezzel a kérdéssel részletesen foglalkoztunk már több korábbi cikkünkben is. Emlékeztetőül a két legfontosabb pont ezek közül: szellőztetés és fűtés.

Szellőztetés

A fóliaházakat megfelelő számú és méretű szellőztetőkkel kell ellátni. Ezeket a szellőztetőket használni is kell!!! A szellőztetők nemcsak a hőmérséklet csökkentésére szolgálnak, hanem a levegő páratartalmának a szabályozására is. Tehát szellőztetni borús, esős időben is kell! Sajnos a gazdák nagy része ezt a fontos szabályt nem tartja be.

Fűtés 

A levegő relatív páratartalmának csökkentésére az egyik leghatékonyabb módszer a fűtés. A ventilátoros kazánok vagy vegetációs fűtés helyes használatával folyamatosan szárazon tudjuk tartani a lombozatot. Így a különböző kórokozók szinte esélyt sem kapnak a fertőzésre. A fűtés plusz költsége bőven megtérül a megmentett termés valamint a megspórolt permetszerek árából. A magasabb (kedvezőbb) hőmérsékleten növő magasabb termés ára pedig már „tiszta pénz” lesz a zsebünkben.

Magasabb EC 

A levegő páratartalmának szabályozásán (csökkentésén) kívül még egy lehetőségünk van: csökkentjük a gyökérnyomást. Azt minden gazda tudja, hogy a száraz talajon (ez magas talaj EC-t jelent) lankadnak – hervadnak a levelek, tehát lecsökken a turbornyomásuk. Hasonló hatást lehet elérni a talaj (tápoldat) EC-jének növelésével. Ehhez nem kell mást tennünk, mint hogy a borús-esős időszakokban átmenetileg megemeljük a tápoldatban feloldott műtrágyák mennyiségét. Az öntözővíz minőségétől (EC-jétől) függően a szokások 1,2 kg műtrágya /1000 liter víz helyett használhatunk akár 
1,5-1,8 kg-ot is a tápoldathoz. Ez a műtrágyamennyiség (koncentráció) közvetlenül súlyos gyökérperzselést még nem okoz, de tartós használata – heteken keresztül – igen.

A legjobb, ha a fenti módszereket (szellőztetés, fűtés, magasabb tápoldat-EC) kombináljuk.

Gál I., az „Egán Ede” KGK” JA falugazdásza, 
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa

Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-uborkatermesztes-folias-zoldsegtermesztes-2026-04-15?fbclid=IwY2xjawRn5qFleHRuA2FlbQIxMABicmlkETE3S3h6RGpIRGY4UlNSQ2hyc3J0YwZhcHBfaWQQMjIyMDM5MTc4ODIwMDg5MgABHtDngXXXfIQKpaXTSg29X8fryMX_kz_EnFtCZzCRrDc4M_UrRzXyGlnD0x7S_aem_KtWHrWelPz1At8mXSMevDA

A növényvédelem helyes alkalmazása a zöldségféléknél: szakmai alapelvek és gyakori hibák (2.)

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák,Kisokos,Paprika,Paradicsom,Uborka ,,,,,,,,,,,
A növényvédelem helyes alkalmazása a zöldségféléknél: szakmai alapelvek és gyakori hibák (2.)

A növényvédelem kulcsfontosságú szerepet játszik a terméshozam és a termés minőségének megőrzésében. Ennek ellenére a gyakorlatban gyakran előfordulnak olyan hibák, amelyek csökkentik a védekezés hatékonyságát. Sok esetben a problémát a helytelen dózis, a készítmények pontatlan használata okozza. Ezek a hibák nemcsak gazdasági veszteséget eredményezhetnek, hanem a növényekre és a környezetre is kedvezőtlen hatással lehetnek. Éppen ezért fontos, hogy a termelők tisztában legyenek a leggyakoribb növényvédelmi hibákkal.

A permetszerek hatóanyagának ismerete

A növényvédő szer hatását a benne lévő hatóanyag biztosítja. Hatásmód szerint megkülönböztetünk:

• kontakt (felületen ható) készítményeket, amelyek csak ott hatnak, ahová a permetlé kerül. A kontakt hatású szerek alkalmazásakor a károsító csak akkor pusztul el, ha közvetlenül érintkezik a kijuttatott szerrel. Felhasználásakor törekedni kell arra, hogy a szer egyenletesen borítsa a levélfonákot, mert a legtöbb károsító itt található. Hátránya, hogy a növény felületéről a csapadék vagy az öntözővíz részben eltávolítja, előnye viszont, hogy megelőző (preventív) védekezésre alkalmas. Az ilyen típusú szerek további előnye, hogy a károsítóban nehezebben alakul ki az ellenálló képesség (rezisztencia).

• felszívódó (szisztemikus) hatóanyagokat, amelyek bejutnak a növény szöveteibe, ezáltal a növényt belülről védik, sőt a szövetek szállítórendszerében továbbhaladva a fiatal hajtásokba is eljutnak. Általános hátránya a felszívódó hatóanyagú növényvédő szereknek, hogy a károsítókban gyorsabb az ellenálló képesség (rezisztencia) kialakulása, emiatt a hatóanyag az adott célszervezetre többé nem lesz hatásos.

• mély hatású (lokoszisztemikus) hatóanyagokat, amelyek a növény felületének felső sejtrétegeibe hatolnak be, és a bejutás helyén felszívódnak. A mély hatású hatóanyag sem szállítódik, akárcsak a kontakt hatóanyag, de a növényt belülről védi, éppen úgy, ahogyan a szisztemikus hatóanyagok.

Hogyan számítjuk ki a megfelelő vegyszermennyiséget a permetléhez?

A növényvédő szerek használatakor az egyik legfontosabb kérdés, hogy mennyi vegyszert kell a permetezőgépbe tenni. A helyes mennyiség meghatározása nemcsak a hatékonyság miatt fontos, hanem a növények, a környezet és a felhasználó biztonsága szempontjából is.

A gyakorlatban a növényvédő szerek használati utasításában a dózist általában hektárra (l/ha
vagy kg/ha) adják meg. Ez azt jelenti, hogy a készítményből mennyit kell kijuttatni egy hektár területre. A hajtatólétesítményekben (fóliasátrakban) azonban a növényvédelem háti permetezővel történik, ezért a termelőnek ki kell számítania, hogy a permetezőgép tartályába pontosan mennyi vegyszert kell tenni.

Tegyük fel, hogy egy 15 literes háti permetezőt használunk, és a készítmény címkéjén az szerepel, hogy az ajánlott dózis 0,8 l/ha, amelyet 400–600 liter vízzel kell kijuttatni hektáronként. A számítás megkönnyítése érdekében a vízmennyiségnél gyakran középértéket veszünk, ami ebben az esetben 500 liter. A számítás a következőképpen alakul: 0,8 l/ha x 15 l / 500 l = 0,024 l. Mivel a gyakorlatban milliliterben mérjük ki a vegyszert, az eredményt ezerszeresére szorozzuk: 0,024 x 1000 = 24 ml. Ez azt jelenti, hogy a 15 literes permetezőgép tartályába 24 ml növényvédő szert kell adagolni. Az így kiszámított mennyiség biztosítja, hogy a permetlé koncentrációja megfeleljen a címkén előírt hektárdózisnak.

Fontos szabály, hogy minden használat előtt újra ellen­őrizzük a készítmény címkéjén található előírásokat, és ezek alapján számoljuk ki a pontos mennyiséget. Nem ajánlott emlékezetből dolgozni vagy a korábbi használatra hagyatkozni, például arra, hogy „legutóbb 20 ml-t tettem bele”. A különböző készítmények ugyanis eltérő koncentrációban tartalmazhatják ugyanazt a hatóanyagot.

Gyakran előfordul, hogy több különböző növényvédő szerben ugyanaz a hatóanyag található, de nem azonos arányban. Ez azt jelenti, hogy bár a hatóanyag megegyezik, a szükséges dózis eltérhet. Ha ezt nem vesszük figyelembe, könnyen alul- vagy túladagolhatjuk a készítményt, ami csökkentheti a védekezés hatékonyságát vagy akár károsíthatja is a növényt.

Ezért minden esetben érdemes követni a címkén szereplő ajánlásokat és a permetezés előtt pontos számítást végezni. A gondos előkészítés segít abban, hogy a növényvédelem hatékony és biztonságos legyen. (Folytatjuk.)

Tihor-Sárközi Mónika, 

az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,

a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/node/78614

Az uborkaplánták ültetéséről

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Kisokos,Uborka ,,,,,,,,,,
Az uborkaplánták ültetéséről

Szétszakadt az uborkahajtatással foglakozó gazdák mezőnye. Azok a termelők, akik korszerű vegetációs fűtési rendszerrel felszerelt fóliasátrakban termelnek, és bevállalták az áramszünetes időszakok veszélyét is, már szedik a termést. A következő kategóriába tartoznak azok, akik óvatosabbak voltak, és csak március hónap folyamán ültették (ültetik) ki a palántákat. A harmadik csoportba pedig azok tartoznak, akik majd csak áprilisban ültetnek a fűtetlen fóliasátrakban. 

Mivel az uborka esetében hatványozottan igaz az a tapasztalat, hogy a megfelelő indítás az egész szezont meghatározhatja, érdemes sorba venni azokat a hibákat, buktatókat, amelyek elkerülésével súlyos problémákat előzhetünk meg.

A talaj előkészítése

A szervestrágyázást és a talajforgatást a gazdák többsége még a tél beállta előtt elvégezte. Ha nincs elővetemény (retek, saláta, hagyma stb.), akkor könnyű dolgunk van. Az ilyen talajból viszonylag könnyen kialakíthatjuk motorkapával (frezával), de akár kézi kapával és gereblyével is a szükséges morzsalékos talajszerkezetet az ültetéshez. Jóval nehezebb dolgunk van a fent említett elővetemények után, mert az öntözésektől, taposástól a talajszerkezet elég rögös lesz.

Ahol gondot jelenthet a magas talajvízszint, feltétlenül szükséges, de máshol is tanácsos bakhátat készíteni. Ezen kívül a megnövelt talajfelszín-felület lehetővé teszi a talaj jobb felmelegedését, ami az uborkánál nagyon fontos.

A télen is fedett fóliaházak talaja általában tavaszra nagyon kiszárad. Az ilyen talajt az ültetés előtt 5-10 nappal fel kell tölteni nedvességgel (vízzel). Ugyanis a száraz talajba ültetett palántákat nagyon nehéz lesz öntözni. Ez azért van, mert az ilyen száraz, poros talajszerkezet rossz „vízvezető”. Még a csekély vízmennyiségtől is a palánták körül egy túlöntözött zóna alakul ki. Ebben először szinte megfulladnak a gyökerek, majd hirtelen kiszáradva szinte egy vályog-tömbbé válik az ilyen talaj.

A talaj-előkészítéshez tartozik még a megfelelő talaj-hőmérséklet biztosítása. Az uborkapalántákat csak olyan talajba szabad kiültetni, amelynek a hőmérséklete 10-15 cm mélységben még a hajnali órákban sem megy 15 oC alá.

A palánták előkészítése  

A tervezett kiültetés előtt 4-5 nappal a palántákat fokozatosan hozzá kell szoktatni a kiültetés utáni viszonyokhoz. Edzésnek csak egy kis jóindulattal nevezhető ez a folyamat, hisz a vízmegvonást kalciumhiányos és só-kártételes tünetekhez, míg a 12 oC alá vitt hőmérséklet gyökérpusztuláshoz vezethet. Ehelyett fokozott szellőztetéssel, a palánták szétrakásával, az éjszakai hőmérséklet 15 oC-on tartásával készíthetjük elő a palántákat a stresszmentes kiültetéshez.Amennyiben valamilyen oknál fogva nem tudjuk idejében kiültetni a palántákat, a felnyurgulás megakadályozására a vízmegvonás helyett használjunk inkább 1/2-1/3 töménységű réztartalmú permetszereket (pl. Fórum R, Champion stb.)

Ültetés

Ültetéskor a legfontosabb teendőnk, hogy megakadályozzuk a palánták gyökérzetének a pusztulását, sőt megfelelő feltételek biztosításával minél intenzívebb növekedésre serkentsük. Ehhez a fent említett, megfelelően magas talajhőmérséklet, valamint könnyen felvehető foszfor szükséges. Bevált gyakorlat, hogy néhány órával kiültetés előtt a még poharas palántákat az úgynevezett „starter-es” tápoldatban rakjuk (1-1,5 dkg/10 liter víz) úgy, hogy az éppen befedje a cserepeket (poharakat). Néhány perc alatt így a palántaföld megszívja magát ezzel a foszfor-dús tápoldattal, biztosítva számára a tápanyagokat a legkritikusabb időszakban. A kiütetés utáni beiszapoló öntözést lehetőleg langyos, 18-20 fokos vízzel végezzük.

A palántákat nem szabad túl mélyre ültetni, ugyanis ez gyökérpusztuláshoz és tőbetegségekhez vezethet. A nagykönyv szerint a gyökérnyaki résznek nem volna szabad a fólia talajával érintkeznie, a tápkocka tetejének 1–1,5 cm-rel a talajfelszín fölött kellene maradnia. Rendkívüli esetben, amikor a palántáink nagyon megnyúltak, s nem bírnák ki az álló ültetést, ültethetjük fektetve is. Ilyenkor ügyeljünk arra, hogy a sziklevél mindenképpen a felszínen maradjon. A gyökérnyaki rész befertőződésének megakadályozására a palántanevelésnél már ismertetett szerekkel védekezhetünk. Praktikus módszer, amikor a szükséges szermennyiséget poharazás helyett háti permetezőgépekkel juttatjuk ki a palánták tövéhez. Természetesen ilyenkor ki kell venni a porlasztót, hogy könnyebben és egy sugárban menjen a permetlé.

A begyökerezési időszak   

A kiültetés utáni első héten a csepegtető-szalagok mellett érdemesebb az öntözőkannával is végigjárni az állományt, és külön megöntözni a kókadozó palántákat. Ugyanis gyakran előfordul, hogy annak ellenére mutatnak vízhiányos tüneteket a kiültetett palánták, hogy a talaj megfelelően nedvesnek tűnik. Ez azért van, mert az uborka gyökérzete még nem nőtt ki palántaföldből, továbbra is főleg ebből veszi fel a vizet és a tápanyagot. S hiába adunk a csepegtetőszalagon keresztül elvileg elegendő, sőt sokszor még túl sok vizet is, a palántáink nagyon hamar elhasználják a saját kis szűk gyökérzónájukból a vizet, s „szomjan halnak a folyó közepén”.

5-7 nap múlva aztán elkezdhetjük a rendszeres tápoldatozást. A tápoldatok összetételére és mennyiségére vannak ugyan általános szabályok, de a legfőbb szabály az, hogy folyamatosan igazítsuk azt a növények igényeihez. De ezzel már a következő cikkünkben fogunk foglalkozni.

Gál I., az „Egán Ede” KGK” JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika”  KMJA munkatársa
 

ForrásÍ: karpatinfohttps://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-uborkatermesztes-folias-zoldsegtermesztes-2026-03-25

A legkorábbi hajtatott vitaminforrásunk (II.)

Varga Gabriella Fő kultúrák ,,,,,,,,,
A legkorábbi hajtatott vitaminforrásunk (II.)

A zöldhagyma hajtatásáról szóló cikkünk előző részében olvasóink választ kaphattak azokra a kérdésekre, hogy mikor és milyen hagymát érdemes hajtatni ebben a késő őszi, kora téli időszakban. A termesztés során felmerülő további kérdések megválaszolásával pedig szeretnénk segítséget nyújtani azoknak a termelőknek és érdeklődőknek, akik a lehető legkorábban és a legjobb minőségben szeretnének zöld hagymaszárat termeszteni.

Tovább

A legkorábbi hajtatott vitaminforrásunk (1.)

Varga Gabriella Fő kultúrák ,,,,,,,,,,
A legkorábbi hajtatott vitaminforrásunk (1.)

A zöldhagyma az egy sok mindenki által kedvelt zöldségnövény. A fogyasztók számára azért, mert ez a növény jelenti számukra a téli és kora tavaszi időszakban az első vitamin-, míg a fólia alatti hideghajtatással foglalkozók számára pedig az első bevételi forrást. Első gondolatra egyszerűnek tűnhet ennek a növénynek a termesztése, viszont a hajtatása során számtalan kérdés felmerülhet, mely kérdéseket igyekszünk most a lehető legnagyobb alapossággal megválaszolni.

Tovább

Az uborka kártevőinek csapdázási eredményei

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Uborka ,,,,,,,,,,,,,,
Az uborka kártevőinek csapdázási eredményei

(Kárpátalja, 2025. augusztus–október)

A növényvédelem szó hallatán legtöbbször a permetezésekre és a különféle kemikáliákra gondolunk, holott ez rendkívül összetett tevékenység. Egyik sarokpontja a rovarcsapdázás, mely történhet monitoring (megfigyelés) vagy a kártevők gyérítése céljából. Esetünkben mindkét módszert vizsgáltuk, az alábbi eredményekkel.

Tovább

Az uborka didimellás betegségéről

Varga Gabriella Fő kultúrák,Uborka ,,,,,
Az uborka didimellás betegségéről

Az uborkatermesztés egyik legelterjedtebb betegsége lett egy szépen csengő nevű betegség, a didimella. A fertőzés a legkülönbözőbb tüneteket tudja produkálni, ezért nagyon nehéz a kezdeti szakaszában egyértelműen azonosítani. Külön-külön egyik vagy másik tünete más betegséggel vagy élettani zavarral is megmagyarázható, a megfelelő laboratóriumi vizsgálatok hiányában igazából csak a fertőzés lefolyásának összképéből lehet egyértelmű diagnózist felállítni.

Tovább

A szamóca őszi ápolása és növényvédelme

Varga Gabriella Fő kultúrák,Szamóca ,,,,,
A szamóca őszi ápolása és növényvédelme

Július–augusztusban telepítik a szabadföldi szamócaállományokat. Az ültetést követően a fiatal szamócanövények folyamatos ápolást és odafigyelést igényelnek, hiszen ekkor még különösen érzékenyek a vízhiányra, valamint a kár­tevők és kórokozók támadására. Ebben az időszakban kiemelt szerepe van a rendszeres öntözésnek és a korai növényvédelmi beavatkozásoknak, melyekkel az alábbiakban foglalkozunk részletesebben.

Tovább

A másodvetésű paradicsom betegségei és kártevői – A paradicsomvész (fitoftóra)

Varga Gabriella Fő kultúrák,Paradicsom ,,,,,
A másodvetésű paradicsom betegségei és kártevői – A paradicsomvész (fitoftóra)

Az őszi időszak nagyon kedvez a paradicsom talán legveszélyesebb betegségének, a paradicsomvész feltűnésének és elterjedésének. A gyorsan növekedő zsenge lombozat, amikor a levelek felületéről hiányzik a védő viaszréteg, kombinálódva az egyre hosszabb és hűvösebb éjszakákkal szinte tökéletes kombinációja e betegség megjelenésének és futótűzként való elterjedésének a paradicsomállományban. Ezért érdemes idejében elkezdeni a megelőző védekezést ez ellen a veszélyes kórokozó ellen.

Tovább

Szamócapalánta előállítása állománytelepítéshez

Varga Gabriella Fő kultúrák,Szamóca ,,,,,,,,,,,
Szamócapalánta előállítása állománytelepítéshez

Az idei év sikere meghozta a gazdák kedvét a szamóca újratelepítéséhez. A termelők között vannak, akik maguk állítják elő a szaporítóanyagot, míg mások a komolyabb technológiát igénylő, úgynevezett frigós (hűtött) palánták vásárlását részesítik előnyben. Akár magunk előállította, akár vásárolt szaporítóanyaggal dolgozunk, mindenképpen az az elsődleges cél, hogy egészséges, fertőzésmentes szaporítóanyagot telepítsünk. Alábbi írásunkban a szamócapalánta előállításának módozatait vesszük sorra.

Tovább