fóliasátor

Az uborkaplánták ültetéséről

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Kisokos,Uborka ,,,,,,,,,,
Az uborkaplánták ültetéséről

Szétszakadt az uborkahajtatással foglakozó gazdák mezőnye. Azok a termelők, akik korszerű vegetációs fűtési rendszerrel felszerelt fóliasátrakban termelnek, és bevállalták az áramszünetes időszakok veszélyét is, már szedik a termést. A következő kategóriába tartoznak azok, akik óvatosabbak voltak, és csak március hónap folyamán ültették (ültetik) ki a palántákat. A harmadik csoportba pedig azok tartoznak, akik majd csak áprilisban ültetnek a fűtetlen fóliasátrakban. 

Mivel az uborka esetében hatványozottan igaz az a tapasztalat, hogy a megfelelő indítás az egész szezont meghatározhatja, érdemes sorba venni azokat a hibákat, buktatókat, amelyek elkerülésével súlyos problémákat előzhetünk meg.

A talaj előkészítése

A szervestrágyázást és a talajforgatást a gazdák többsége még a tél beállta előtt elvégezte. Ha nincs elővetemény (retek, saláta, hagyma stb.), akkor könnyű dolgunk van. Az ilyen talajból viszonylag könnyen kialakíthatjuk motorkapával (frezával), de akár kézi kapával és gereblyével is a szükséges morzsalékos talajszerkezetet az ültetéshez. Jóval nehezebb dolgunk van a fent említett elővetemények után, mert az öntözésektől, taposástól a talajszerkezet elég rögös lesz.

Ahol gondot jelenthet a magas talajvízszint, feltétlenül szükséges, de máshol is tanácsos bakhátat készíteni. Ezen kívül a megnövelt talajfelszín-felület lehetővé teszi a talaj jobb felmelegedését, ami az uborkánál nagyon fontos.

A télen is fedett fóliaházak talaja általában tavaszra nagyon kiszárad. Az ilyen talajt az ültetés előtt 5-10 nappal fel kell tölteni nedvességgel (vízzel). Ugyanis a száraz talajba ültetett palántákat nagyon nehéz lesz öntözni. Ez azért van, mert az ilyen száraz, poros talajszerkezet rossz „vízvezető”. Még a csekély vízmennyiségtől is a palánták körül egy túlöntözött zóna alakul ki. Ebben először szinte megfulladnak a gyökerek, majd hirtelen kiszáradva szinte egy vályog-tömbbé válik az ilyen talaj.

A talaj-előkészítéshez tartozik még a megfelelő talaj-hőmérséklet biztosítása. Az uborkapalántákat csak olyan talajba szabad kiültetni, amelynek a hőmérséklete 10-15 cm mélységben még a hajnali órákban sem megy 15 oC alá.

A palánták előkészítése  

A tervezett kiültetés előtt 4-5 nappal a palántákat fokozatosan hozzá kell szoktatni a kiültetés utáni viszonyokhoz. Edzésnek csak egy kis jóindulattal nevezhető ez a folyamat, hisz a vízmegvonást kalciumhiányos és só-kártételes tünetekhez, míg a 12 oC alá vitt hőmérséklet gyökérpusztuláshoz vezethet. Ehelyett fokozott szellőztetéssel, a palánták szétrakásával, az éjszakai hőmérséklet 15 oC-on tartásával készíthetjük elő a palántákat a stresszmentes kiültetéshez.Amennyiben valamilyen oknál fogva nem tudjuk idejében kiültetni a palántákat, a felnyurgulás megakadályozására a vízmegvonás helyett használjunk inkább 1/2-1/3 töménységű réztartalmú permetszereket (pl. Fórum R, Champion stb.)

Ültetés

Ültetéskor a legfontosabb teendőnk, hogy megakadályozzuk a palánták gyökérzetének a pusztulását, sőt megfelelő feltételek biztosításával minél intenzívebb növekedésre serkentsük. Ehhez a fent említett, megfelelően magas talajhőmérséklet, valamint könnyen felvehető foszfor szükséges. Bevált gyakorlat, hogy néhány órával kiültetés előtt a még poharas palántákat az úgynevezett „starter-es” tápoldatban rakjuk (1-1,5 dkg/10 liter víz) úgy, hogy az éppen befedje a cserepeket (poharakat). Néhány perc alatt így a palántaföld megszívja magát ezzel a foszfor-dús tápoldattal, biztosítva számára a tápanyagokat a legkritikusabb időszakban. A kiütetés utáni beiszapoló öntözést lehetőleg langyos, 18-20 fokos vízzel végezzük.

A palántákat nem szabad túl mélyre ültetni, ugyanis ez gyökérpusztuláshoz és tőbetegségekhez vezethet. A nagykönyv szerint a gyökérnyaki résznek nem volna szabad a fólia talajával érintkeznie, a tápkocka tetejének 1–1,5 cm-rel a talajfelszín fölött kellene maradnia. Rendkívüli esetben, amikor a palántáink nagyon megnyúltak, s nem bírnák ki az álló ültetést, ültethetjük fektetve is. Ilyenkor ügyeljünk arra, hogy a sziklevél mindenképpen a felszínen maradjon. A gyökérnyaki rész befertőződésének megakadályozására a palántanevelésnél már ismertetett szerekkel védekezhetünk. Praktikus módszer, amikor a szükséges szermennyiséget poharazás helyett háti permetezőgépekkel juttatjuk ki a palánták tövéhez. Természetesen ilyenkor ki kell venni a porlasztót, hogy könnyebben és egy sugárban menjen a permetlé.

A begyökerezési időszak   

A kiültetés utáni első héten a csepegtető-szalagok mellett érdemesebb az öntözőkannával is végigjárni az állományt, és külön megöntözni a kókadozó palántákat. Ugyanis gyakran előfordul, hogy annak ellenére mutatnak vízhiányos tüneteket a kiültetett palánták, hogy a talaj megfelelően nedvesnek tűnik. Ez azért van, mert az uborka gyökérzete még nem nőtt ki palántaföldből, továbbra is főleg ebből veszi fel a vizet és a tápanyagot. S hiába adunk a csepegtetőszalagon keresztül elvileg elegendő, sőt sokszor még túl sok vizet is, a palántáink nagyon hamar elhasználják a saját kis szűk gyökérzónájukból a vizet, s „szomjan halnak a folyó közepén”.

5-7 nap múlva aztán elkezdhetjük a rendszeres tápoldatozást. A tápoldatok összetételére és mennyiségére vannak ugyan általános szabályok, de a legfőbb szabály az, hogy folyamatosan igazítsuk azt a növények igényeihez. De ezzel már a következő cikkünkben fogunk foglalkozni.

Gál I., az „Egán Ede” KGK” JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika”  KMJA munkatársa
 

ForrásÍ: karpatinfohttps://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-uborkatermesztes-folias-zoldsegtermesztes-2026-03-25

Miért és hogyan alkalmazzunk színcsapdákat a zöldséghajtatásban

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Kisokos ,,,,,,,,,,,
Miért és hogyan alkalmazzunk színcsapdákat a zöldséghajtatásban

A tavasz közeledtével egyre nagyobb számban kezdenek megjelenni a kártevők a fóliasátrainkban, melyek jelenlétét és rajzásukat nagyon fontos figyelemmel kísérnünk annak érdekében, hogy hatékonyan tudjunk fellépni ellenük. Megfigyelésükre, rajzásuk előrejelzésére és gyérítésükre különféle működési elvű csapdák használhatók. Ebben a cikkünkben ezeknek a csapdáknak a megismertetésével, alkalmazásával, azok helyes kihelyezésével fogunk foglalkozni.

A színcsapdákon belül vannak, amelyek élénk színükkel vonzzák a kártevők viszonylag széles fajtakörét, míg a feromoncsapdák fajspecifikusak, tehát csak egy adott kártevőt lehet velük megfigyelni (monitoringozni).

Feromoncsapdák

A rovarvilágban a feromonok egy adott faj egyedei közötti kémiai kommunikációt szolgálják. A feromonoknak több típusa van, de közülük a növényvédelmi előrejelzésben a leggyakrabban a szexferomont alkalmazzák a rajzás nyomon követésére. Ezeket a feromonokat általában a nőstény termeli majd bocsájtja ki, és ennek alapján talál rá a hím egy adott területen. A feromoncsapdák ezt a specifikus, csakis az adott fajra jellemző illatanyagokat tartalmazzák. A feromoncsapdák alkalmasak arra, hogy csak egy konkrét faj hím egyedeit gyűjtsék be, nevezetesen azét a fajét, amelynek a feromonját tartalmazza a csapda.

Fontos megjegyezni, hogy a feromoncsapdák nem egy kártevő faj összes egyedének begyűjtésére készülnek. A csapda által fogott faj növekedéséből vagy csökkenéséből arra lehet következtetni, hogy a kártevő rajzása indul, vagy éppen csendesedik. A feromoncsapdák használata önmagában nem jelenti azt, hogy szükségtelenné válna a növényvédelmi kezelés, sőt jelzik a termelőnek a védekezések megfelelő időben történő használatát.

Ragadós színcsapdák

A növényházi termesztés elengedhetetlen kelléke a ragacsos csapda. A ragacsos csapda segítségével hamarabb, már a megjelenésének korai szakaszában felfigyelhetünk a kártevőkre. Az észlelésüket követően pedig időben megkezdhetjük ellenük a biológiai eszközök bevetését (ragadozó rovarok betelepítését), vagy az egyéb növényvédelmi kezeléseket. A ragacsos csapdák használatával a gazdálkodó sokkal jobban felkészülhet a várható veszélyekre.

A színcsapdák különböző színű, levegőn nem száradó ragasztóval bevont rovarfogó lapok vagy szalagok. Kiválóan alkalmasak a kártevők rajzásának nyomon követésére, sőt, ha nagyobb sűrűségben használjuk a ragadós lapokat jelentősen gyéríthetjük a kártevőket. Így közvetlen növényvédelemre is használhatók. A zöldségtermesztésben használandó színcsapdák különböző színűek lehetnek.

Kék: ez a színű csapda a speciálisabb, leginkább a különböző tripszfajok megfigyelésére és csapdába gyűjtésére szolgál.

Sárga: a sárga színűek a levéltetvek, molytetvek, aknázólegyek, tőzegszúnyogok és tripszek kifejlett egyedeinek megfigyelésére és gyérítésére alkalmasak.

Fekete: ez a szín leginkább a molykártevőket vonzza. Fontos itt megemlítenünk, hogy a paradicsom hajtatásában nagy veszélyt jelentő paradicsommoly (Tuta absoluta) megfigyelésére és csapdázására is alkalmasak lehetnek. De már beszerezhetőek ezeknek a fekete színű csapdáknak, kimondottan a Tuta absoluta feromonjával ellátott szexferomon csapdái is.

Manapság már beszerezhetőek olyan színcsapdák vagy szalagok is, amelyek egy adott kártevő (pl. tripsz) feromonjával vannak átitatva. Ennek segítségével a színcsapdák jobban vonzzák az adott kártevő egyedeit.

Milyen méretűt, mikor alkalmazzunk

Formailag megkülönböztetünk kis (30 x 10 cm), és nagy (30 x 40 cm) méretű lapokat, valamint ragadós szalagokat (0,15 vagy 0.3 x 100 m). Előrejelzésre a kisebb méretű jelzőlapokat (5-10 db/1000 m2), míg a kártevők gyérítésére viszont a nagyobb méretű lapokat (kb. 50 db/1000 m2) érdemesebb használni. Különösen a kialakulandó gócpontok (szellőzők, fűtéscsövek) közelében érdemes ezeket a csapdákat besűríteni. A hosszú szalagokat olyan helyekre érdemes kihelyezni, ahol várhatóan magasabb számban lesznek jelen a kártevők (minimum 1 tekercs/1000 m2). Az ilyen helyeken a növény fölé kifeszített színes ragadós szalag szintén jelentős gyérítő hatású.

Hová és hogyan helyezzük ki őket

A színcsapdákat 20 cm-re a növény csúcsától helyezzük ki, mivel a kártevők zöme ott repül. A túl magasan kirakott lapok nem fognak semmit, míg a túl alacsonyan kihelyezettekre ráragadnak a növény levelei. A kihelyezés szempontjából a lapokat lehet előnyben részesíteni. Ha viszont költséghatékonyság szempontjából vizsgáljuk, és fogófelületre levetítjük, akkor a ragacsos szalaggal járunk jobban. Viszont ezeknek a szalagoknak a kihelyezése kissé körülményesebb, mint a lapoké.

Ezek a színcsapdák úgy fejtik ki hatásukat, hogy egyszerűen a kártevőket vonzza a ragacsos lapok vagy szalagok színe, és beleragadnak. Gazdatapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy az uborkahajtatás során, ha ezekre a színcsapdákra vékonyra vágott uborkaszeleteket helyezünk, akkor például a tripszek ellen még jobb hatást tudunk elérni, mivel a frissen felszeletelt uborka illata jobban vonzza ezeket a kártevőket.

A színes csapdák alkalmazása mellett a növényállomány rendszeres átvizsgálása sem maradhat el, mivel az atkafertőzéseket csak ily módon észlelhetjük.

Nagy Éva, az „Egán Ede”KGK” J. A. falugazdásza, 
a Pro Agricultura Carpatika J. A. munkatársa

Forrás: karpatinfo.net http://Nagy Éva, az „Egán Ede”KGK” J. A. falugazdásza, a Pro Agricultura Carpatika Megyei J. A. munkatársa

Az izolált bakhátak fertőtlenítése

Varga Gabriella Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,
Az izolált bakhátak fertőtlenítése

Az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt azoknak a gazdáknak a száma, akik az uborka tőhervadásának a kivédésére az izolált bakhátas módszert választották. A módszer lényege, hogy „iszap” és istállótrágya keverékéből alakítanak bakhátakat a fóliasátrakban, amelyeket rendszerint fekete fóliával választanak (izolálnak) el a fertőzött talajtól. („Iszap” alatt értjük azt a homokos üledéket, amit a folyók, elsősorban a Tisza árteréről termelnek ki.) Sajnos, ezeken a bakhátakon csak egy évig tudunk biztonságosan termeszteni, a második évben már nagy a valószínűsége a tőhervadás fellépésének. Több gazda is megkeresett azzal, hogyan lehetne meghosszabbítani a bakhátak élettartalmát, mivel azok cseréje nagy kiadással és fáradtsággal jár. Számukra jelenthet megoldást a formalinos talajfertőtlenítés, amivel kapcsolatban már vannak pozitív eredmények.

Miért éppen a formalin?

Különböző totális talajfertőtlenítő szerek vannak forgalomban. Van, ami már eleve gáz halmazállapotú, azonban ennek kijuttatásához speciális gépekre van szükség, és csak megfelelő szakmai képzettséggel rendelkező személy végezheti. A szilárd halmazállapotú Basamid G kijuttatása már sokkal egyszerűbben megvalósítható, a megfelelő védőeszközök (gázálarc, gumikesztyű, esetleg szemüveg) használatával már szinte bármely gazda megteheti. Nem csoda, hogy korábban ennek a talajfertőtlenítőnek a használata terjedt el leginkább vidékünkön, a megfelelő feltételek biztosítása esetén (talaj nedvessége, hőmérséklete, takarása) nagyon jó eredményeket tudtunk vele elérni. Azonban az izolált bakhátak estében nem sikerült működőképes technológiát kidolgozni a Basamid G-vel történő talajfertőtlenítésre. A szer bedolgozásakor a motorkapa széttúrja a keskeny bakhátakat, összevágja az elválasztó fólia réteget. Itt jöhet képbe a folyékony halmazállapotú formalin, mint totális talajfertőtlenítő. Ugyanis fertőtlenítendő területet csak be kell öntözni a formalinos oldattal, és letakarni, nincs szükség a motorkapával történő bedolgozásra.

A formalin beszerzésekor, felhasználásakor győződjünk meg arról, hogy az tökéletesen átlátszó legyen, a kanna alján nincsen semmilyen zavaros üledék vagy kristályos szemcsék. Lehetőleg úgynevezett „stabilizált”-at kérjünk, amely hosszabb ideig tárolható. A formalint szobahőmérsékleten ajánlatos tárolni, túl alacsony hőmérséklet esetén gyorsan tönkre mehet ez a vegyi anyag, ami a fent elírt zavarosságban, üledék képződésében nyilvánul meg.  

A formalinnal történő munkálatok során maximálisan be kell tartanunk a munkavédelmi előírásokat! Védőruha, védőkesztyű, védőmaszk és védő szemüveg használata kötelező! 

Hogyan végezzük el?

1.    A fóliasátorban végezzük el a szokásos nagytakarítást. Teljesen ki kell üríteni a fóliasátrat, nem maradhat benn semmilyen növény, amit nem szeretnénk elpusztítani (szamóca, saláta, dísznövények stb.). 

2.    Ellenőrizzük le, hogy a bakhátak eléggé nedvesek-e, nem száradtak ki túlságosan. Egy-két nappal a formalin kijuttatása előtt ajánlatos tiszta vízzel átnedvesíteni a bakhátakat, hogy a majdan kijuttatandó oldatot ne csak a felső száraz réteg igya be, hanem minél egyenletesebben jusson le a bakhátak belsejébe is.

3.    Az izolált bakhátak felületét kézi kapával lazítsuk fel, hogy a beöntözéskor a kijuttatott oldat ne folyjék le róla, hanem igya be, tudjon bejutni a bakhát belsejébe.

4.    Készítsük elő a fóliacsíkokat a bakhátak letakarásához. Ha új, sérülésmentes fóliát használunk, akkor elegendő egy réteg a takaráshoz, de ha már használt fóliát, amin esetleg lyukak, szakadások is lehetnek, akkor mindenképpen kétrétegű takarást ajánlunk.

5.    Elkészítjük a talajfertőtlenítő oldatot. 100 liternyi 2%-oldat elkészítéséhez 5 liternyi 40%-os formalin szükséges. 1 négyzetméternyi felületre kb. 10 liternyi oldatot kell számolnunk. Ha figyelembe vesszük, hogy az izolált bakhátak átlagos szélessége 50-70 cm, akkor ez azt jelenti, hogy folyóméterenként 5-7 liternyi oldattal kell számolnunk. Ezt a számot beszorozzuk a bakhátak hosszával, és megkapjuk, hogy mennyi oldatra van szükség egy-egy adott bakhát lefertőtlenítéséhez. Az egyenletességet szolgálja, hogy mindig csak annyi oldatot készítünk el, amennyi egy-egy bakhát fertőtlenítéséhez szükséges. 

6.    Amennyiben csepegtető szalaggal fogjuk kijuttatni a formalinos oldatot, akkor mindenképen új szalagokat használjunk. A bakhátak szélességétől függően bakhátanként legalább 2-4 szál csepegtetőszagra van szükség, hogy biztosítani tudjuk a vegyszer minél egyenletesebb kijuttatását. A csepegtetőszalagos kijuttatás esetében a bakhátakat már a vegyszer kijuttatása előtt letakarjuk.

7.    Amennyiben a szórórózsával ellátott slangos kijuttatás mellett döntünk, akkor fokozottan kell ügyelni a biztonságunkra, egészségünkre! Ebben az esetben mércével ellátott tartályt kell használnunk, valamint előre felosztani a bakhátat kisebb, például 5-10 m hosszú szakaszokra. Szükség lesz egy segítőre, aki figyeli a vegyszer fogyását a tartályból. Ehhez a módszerhez jól beváltak a kisebb teljesítményű búvárszivattyúk. 

8.    Ha végeztünk egy-egy bakhát fertőtlenítésével, azonnal takarjuk le a már előkészített fóliával, és csak ezután kezdjünk neki a következő bakhát fertőtlenítésének.

9.    A talaj hőmérsékletétől függően 1-4 hétig kell letakarva tartani a bakhátakat.  

a.    5 oC hőmérsékleten – 30 nap. 
b.    10 oC hőmérsékleten – 20 nap,
c.     15 oC hőmérsékleten – 10 nap, 
d.    18 oC hőmérsékleten – 7 nape.    

20 oC hőmérséklet fölött – 5 nap.

10.    A takarófóliák eltávolítása után néhány napig nyitott szellőztetők mellett hagyjuk szellőzni a bakhátakat, és ha már nem érződik a tömény formalinszag, csak akkor szabad kézi kapával átdolgozni a bakhátakat, hogy távozzon a még a talajban rekedt formalingáz. 

11.    Mielőtt kiültetnénk az állományt, érdemes néhány palántát próbaként kiültetni a fóliasátor különböző részeire, hogy meggyőződjünk róla, teljesen kiszellőzött már a bakhátak talaja, nem maradt vegyszer benne.

Gál I., az „Egán Ede” KGK” JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika”  KMJA munkatársa

Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-folias-zoldsegtermesztes-talajproblemak-2026-03-04

Miért telelnek át könnyebben a kártevők a fóliasátorban?

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Kisokos ,,,,,,,,,,,,,,
Miért telelnek át könnyebben a kártevők a fóliasátorban?

A termesztési környezet mikroklímája alapvetően meghatározza a kártevők téli túlélési esélyeit. Az előző írásunkban (A rovarok áttelelési stratégiái – Kárpátalja, 1296. szám) tárgyalt hőmérsékleti küszöbértékek a gyakorlatban jelentősen módosulnak attól függően, hogy szabadföldön vagy védett termesztésben (fóliasátor alatt) gazdálkodunk.

A fóliasátor mikro­klímájának alakulása a téli időszakban

A fóliaház téli mikroklímája eltér a szabadföldi viszonyoktól, és ez nem csupán a hőmérséklet-különbségekben nyilvánul meg.

Egy nem fűtött fóliasátorban derült, napos téli napokon – amikor a külső léghőmérséklet -5–8 °C között alakul – a talajfelszín hőmérséklete délben akár a +10–18 °C-ot is elérheti. Ez a 15–20 °C-os hőmérséklet-különbség az üvegházhatás következménye. A jelenség különösen a talaj felső 5–10 cm-es rétegében szembetűnő, vagyis éppen ott, ahol a kártevő lárvák, bábok és imágók túlnyomó többsége megtelepszik.

Ahogy mélyebbre hatolunk a talajba a fóliasátor alatt, úgy csökken a hőmérséklet. A kár­tevők alkalmazkodnak ehhez, s a talaj felső 5–15 cm-es rétegében telelnek át, ahol a hőmérséklet kedvezőbb.

Fagyos éjszakákon a kép lényegesen árnyaltabb. A fólia alatt a hősugárzás visszaverődése miatt a lehűlés sebessége mindössze 30–40%-a a szabadföldi értéknek. Amikor a külső hőmérséklet -15–17 °C között alakul, a fólia alatti talajfelszín „csak” -3–5 °C-ra hűl. Ez az eltérés életmentő lehet számos kártevő számára, hiszen a kritikus pusztulási küszöb -6–8 °C között húzódik. Itt jegyezném meg, hogy a nagyobb létesítményekben, az akár 2–5 hajós fóliasátrak esetében a belső részeken fagymentes körülmények is lehetnek.

A fagyás gyakorisága és időtartama szintén kritikus tényező. Szabadföldön egy hideg éjszaka során a talajfelszín 8–10 órán át is fagypont alatt maradhat, míg fóliasátorban ez az időtartam ritkán haladja meg a 4–6 órát. Ez jelentősen csökkenti a fagyhatást, és javítja a kártevők túlélési esélyeit.

A relatív páratartalom télen a fóliasátorban általában 70–85% között mozog, szemben a szabadföldi 50–65%-os értékekkel. Ez a magas páratartalom minimalizálja a kiszáradási stresszt az áttelelő egyedek számára. Például az üvegházi molytetű kifejezetten érzékeny az alacsony páratartalomra.

A szélhatás teljes hiánya szintén előnyös a kártevők számára. Szabadföldön a téli szél jelentősen növeli a hőveszteséget, tovább csökkentve az áttelelés esélyét.

A kártevők búvóhelyei a fóliasátorban. A szerkezeti elemek mikro­klímája

A fémívek vagy fa tartóoszlopok tövében, ahol a talaj és a szerkezet találkozik, különösen kedvező körülmények alakulnak ki, elsősorban a déli oldalon. A jelenség magyarázata, hogy a szerkezet a nappali felmelegedés során hőt akkumulál, majd lassan leadja éjszaka – ezért is találkozhatunk a téli időszakban kártevőkkel, bábokkal e helyeken.

A nejlon illesztései és a tűrések szintén kritikus búvóhelyek. Főként a tripszek számára ideális telelési helyek ezek.

A nejlon és a talaj találkozási pontja, ahol a fólia a talajhoz van rögzítve, úgyszintén kitűnő búvóhely. Itt a hőmérséklet kedvezőbb, és a páratartalom is magasabb, ezért is húzódnak leginkább ide a kártevőink; különösen igaz ez a csigára.

Szintén fontos tényező a növénymaradványok problémája, s nemcsak a kártevők, de – legalább ennyire – a kórokozók szempontjából is. Egy 1-2 cm vastag növényi mulcsréteg alatt a kártevők túlélési esélyei jobbak. Ezért is fontos, hogy a szezon végi nagytakarítást a lehető legalaposabban hajtsuk végre, s ne maradjanak bent növényi részek, talajtakaró fóliák, kertészeti eszközök (csepegtetőcső, nejlondarabok stb.). S ha lehet, úgy teleltessük át a fóliasátrunkat, hogy a talajlazítást elvégeztük – ezzel is fokozzuk a téli hideghatás hatékonyságát.

Összefoglalva, a fóliasátrakban a kártevőknek sokkal enyhébb időjárási körülményekkel kell szembenézniük. Ezért is fontos, hogy ha lehetőségünk van rá, a fagyos napokon tartsuk nyitva a sátrat, és növeljük a fagyhatást, elősegítve ezzel a kártevők gyérülését. Ezenkívül a rengeteg búvóhely miatt rendszeres fertőtlenítésre és a megfelelő talajmunkára is szükség van a kártevők kordában tartásához. (Folytatjuk.)

Molnár Ildikó,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/02/22/miert-telelnek-konnyebben-kartevok-foliasatorban

A tavaszi szezon ősszel kezdődik! – A talaj-EC sajátosságai a hajtatásban

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Kisokos ,,,,,,,,,,
A tavaszi szezon ősszel kezdődik! – A talaj-EC sajátosságai a hajtatásban

A cikksorozatunk korábbi részében már kitértünk arra, hogy a tavaszi szezonra történő felkészülés egyik legfontosabb eleme a talajhibák korrigálása, azaz a talaj kémhatásának (pH értékének) valamint a sótartalmának (EC-értékének) a beállítása. A pH-érték mérése viszonylag egyszerű, és többé-kevésbé pontos értéket kapunk attól függetlenül, hogy mennyire szakszerűen végeztük el a mintavételt a fóliaházunk talajából. Sajnos az EC-érték tekintetében nem ilyen egyszerű a helyzet. Nagyon sok gazda esett abba a hibába, hogy egy helytelenül elvégzett, vagy egy rosszul értelmezett mérési eredmény miatt elrontották a talajelőkészítést, ami a későbbiekben jelentős terméskieséssel járt.

Érdemes tehát részletesebben körbejárni ezt a fontos témát, hogy minél kevesebb problémánk legyen a későbbiekben miatta.

A szántóföldi növénytermesztésben a talajok EC-értékére, azaz a benne lévő teljes sótartalomra ritkán szükséges odafigyelni. A talajelemzések célja itt inkább a különböző tápelemek mennyiségének meghatározása külön-külön, hogy a tápanyagellátás folyamán azokból juttassunk ki többet, amiből hiány van. A káros sófelhalmozódás itt igen ritka, kivéve néhány szikesedésre hajlamos területet. A nyári, szárazabb időszakban mindenütt lezajlik ugyan egy kisebb szikesedési, só-felhalmozódási természetes folyamat, ugyanis a talajfelszínről elpárolgó nedvességből ott maradnak az addig benne feloldott ásványi sók. Azonban a csapadékosabb időszakokban ezek az ásványi sók újból feloldódnak, és lemosódnak a mélyebb talajrétegekbe, és helyre áll az eredeti állapot. Mivel ezeknek a tápanyagoknak (ásványi sóknak) az „ingázása” a különböző mélységű talajrétegek között viszonylag egyenletesen megy végbe a szántóföldünk teljes területén, ezért a 2-3 hektárt meg nem haladó tábla esetében elegendő egy vizsgálatot végezni.

A vizsgálathoz a talajmintát a tábla 10-12 pontjáról gyűjtjük be, ezt összekeverjük és ebből a keverékből veszünk ki kb. 1 kg-ot a vizsgálatok elvégzéséhez.

A fóliasátrak talajának esetében azonban másként zajlanak le ezek a folyamatok. A magas hőmérséklet miatt itt sokkal intenzívebb a talajvíz párolgása, így a káros sófelhalmozódás is a talajfelszín közelében. Ráadásul, mivel védve van az esőtől, hótól, ezért nem megy végbe ezeknek a sóknak a természetes kimosódása sem. Ennek a folyamatnak az eredménye az, hogy 1-2 év alatt a gazdaságos zöldséghajtatásra alkalmatlanná válik a fóliasátrunk talaja úgy is, hogy az üresen állt, és egy csepp műtrágyát sem juttattunk ki rá. Azonban még egy ilyen esetben is az általános szabályok alapján elvégzett mintavétellel viszonylag pontos eredményt kaphatunk az átlagos EC-értékről, mivel a sófelhalmozódás, ha fokozottabban is, de viszonylag egyenletesen megy végbe a fóliasátor talajának teljes felületén.

Sokkal összetettebb ez a folyamat azokban a fóliasátrakban, ahol már folyik a termesztés. Ugyanis itt főnövények számára (uborka, paradicsom, paprika stb.) a tápoldatot csepegtetőcsővel juttatjuk ki. Hónapokon keresztül a fóliaház talaja csak ezen a keskeny sávokon kap nedvességet. S mint már írtuk, a talajfelszín viszont mindenütt párologtatja a vizet, s amikor a talajból a víz elpárolog, a talajfelszín közelében hagyja az addig benne feloldott ásványi sókat. Ennek eredményeképpen itt megnövekszik a só koncentráció, azaz az EC. A csepegtetőcső közvetlen közelében az öntözővíz ezeket a felhalmozódott sókat újból feloldja, s viszi magával őket egészen az átnedvesített sáv határáig. Itt aztán a víz egy része elpárolog, a benne feloldott sók pedig a fent leírt módon újra kicsapódnak, felhalmozódnak. Ennek a folyamatnak az eredményeképpen eléggé élesen elhatárolódó sávok alakulnak ki: a csepegtetőcső mentén átnedvesedő sávban egy alacsony EC-jű, míg azon túl egy magas sókoncentrációjú zóna alakul ki. Magyarán, a bakhátak talajának EC-értéke, főleg a csepegtetőszalagok alatt, viszonylag alacsonyabb, míg attól kicsit távolabb, különösen a művelő utaknál, pedig nagyon magas. Ezeket az EC-érték eltéréseket aztán nagyon látványosan kirajzolják az előveteményként termesztett hónapos retek vagy saláta állományok. A csepegtetőcsövek helyén világosabb zöld, dúsabb levélzetűek lesznek a növények, míg attól kicsit távolabb már sötétzöld, apróbb levelüek.

Mint látjuk, a fóliasátrak esetében a káros sófelhalmozódás nem egyenletes, és egészen különböző mérési értékeket fogunk kapni attól függően, hogy éppen honnan vettük a méréshez a mintát. 

A nyári állományváltásnál még megtehetjük azt, hogy csak a bakhátakat mosatjuk át, és az abból vett mintákat mérjük be. Ugyanis ilyenkor általában nem végzünk szántást vagy mélyásást, csak a bakhátak talaját lazítjuk fel, azaz a bakhátak talaja nem keveredik össze a művelő utak „sósabb” talajával. Az őszi talajelőkészítés során azonban már elkerülhetetlen a fóliaház talajának teljes átmosatása a cikksorozatunkban már korábban leírt módon. 

Mint látjuk, ennek az átmosatásnak két célja is van. Az első, kézenfekvő cél a káros sófelhalmozódás megszüntetése, kimosatása a felső talajrétegekből. A másik, kevésbé fontos célunk pedig a talaj „homogenizálása” azaz annak elérése, hogy a talaj-EC értéke a fóliasátorban mindenütt viszonylag egyforma legyen, bárhonnan is vesszük majd a mintát a méréshez. Így érhetjük el, hogy a következő szezonban az állományunk egyenletesen fejlődjön, és maximális termést kapjunk. 

Gál István,
Pro Agricultura Carpatika Alapítvány

Forrás: karpatinfo.net

A legkorábbi hajtatott vitaminforrásunk (II.)

Varga Gabriella Fő kultúrák ,,,,,,,,,
A legkorábbi hajtatott vitaminforrásunk (II.)

A zöldhagyma hajtatásáról szóló cikkünk előző részében olvasóink választ kaphattak azokra a kérdésekre, hogy mikor és milyen hagymát érdemes hajtatni ebben a késő őszi, kora téli időszakban. A termesztés során felmerülő további kérdések megválaszolásával pedig szeretnénk segítséget nyújtani azoknak a termelőknek és érdeklődőknek, akik a lehető legkorábban és a legjobb minőségben szeretnének zöld hagymaszárat termeszteni.

Tovább

A legkorábbi hajtatott vitaminforrásunk (1.)

Varga Gabriella Fő kultúrák ,,,,,,,,,,
A legkorábbi hajtatott vitaminforrásunk (1.)

A zöldhagyma az egy sok mindenki által kedvelt zöldségnövény. A fogyasztók számára azért, mert ez a növény jelenti számukra a téli és kora tavaszi időszakban az első vitamin-, míg a fólia alatti hideghajtatással foglalkozók számára pedig az első bevételi forrást. Első gondolatra egyszerűnek tűnhet ennek a növénynek a termesztése, viszont a hajtatása során számtalan kérdés felmerülhet, mely kérdéseket igyekszünk most a lehető legnagyobb alapossággal megválaszolni.

Tovább

Hogyan tehetjük a növényvédelmet olcsóbbá, hatékonyabbá és környezetkímélőbbé egyszerre?

Varga Gabriella Kisokos ,,,,,,,,,,,,,

Néhány szó az „Öko Gazda” Jótékonysági Alapítványról

A 2017-ben létrehozott „Öko Gazda” Jótékonysági Alapítvány abból a célból jött létre, hogy elősegítse a kárpátaljai gazdák környezettudatos gazdálkodását.

Tovább

Az áramfejlesztő generátorokról – a gazdák szemszögéből – „Reméld a legjobbat, de készülj fel a legrosszabbra…”

Varga Gabriella Kisokos ,,,,,,
Az áramfejlesztő generátorokról – a gazdák szemszögéből – „Reméld a legjobbat, de készülj fel a legrosszabbra…”

Az utóbbi hetekben, sajnos, újra a támadások célpontjává vált Ukrajna energetikai rendszere.   Közeledve a következő hajtatási idényhez, a gazdákban ott bujkál a félelem, hogyan tudják majd esetleg átvészelni a hosszabb áramszünetes időszakokat. A szünetmentes tápegységek megoldást nyújthatnak ugyan a család mindennapi kényelmének a fenntartásában, azonban a nagyobb kazánok üzemeltetéséhez, az öntöző-szivattyúk működtetéséhez már komolyabb áramforrásra, azaz áramfejlesztő generátorra van szükség. Mivel a korábbi nagy áramszünetek idején sok gazda elkövette azt a hibát, hogy nem megfelelően választotta ki ezt a vészhelyzeti áramforrást, érdemes újra áttekinteni a generátorok megvásárlásakor figyelembe veendő szempontokat, valamint, hogy a már meglévő eszközünket hogyan és mire tudjuk hatékonyan használni.

Tovább

Új utakon a fóliasátras zöldségtermesztésben, avagy megoldások a talajproblémákra (9.)

Varga Gabriella Kisokos ,,,,,,,,,,,,,,,
Új utakon a fóliasátras zöldségtermesztésben, avagy megoldások a talajproblémákra (9.)

Cikksorozatunk folytatásában egy olyan, nem szokványos termesztési technológiáról is említést kell ejtenünk és részletesebben bemutatnunk, amely egy kárpátaljai gazdálkodó számára idegennek és elérhetetlennek tűnhet, de napjainkban a talaj nélküli termesztés egyik legmodernebb termesztéstechnológiai módszerének számít.

Tovább