A fejes saláta hajtatását bemutató előző két cikkünkben beszámoltunk arról, hogy mik azok a szempontok, amiket figyelembe kell venni a megfelelő fajta kiválasztásánál. Bemutattuk azt is, hogy miként választhatjuk ki a megfelelő vetési és ültetési időpontokat, annak függvényében, hogy kellő időpontban és a vártnak megfelelően tudjuk betakarítani a termésünket. Továbbá felhívtuk olvasóink figyelmét arra is, hogy a sikeres termesztés szempontjából milyen jelentőséggel bír az, ha erős, egészséges, edzett és fejlett palántákat ültetünk. De a sikeres termesztés szempontjából ezeken az imént felsorolt tényezőkön túl, ugyan ilyen fontos az is, hogy az ültetést követően, hogyan ápoljuk, hogyan óvjuk meg a növényeink egészségét, és nem utolsó sorban, hogyan takarítsuk be a megtermelt portékáinkat. Ebben a cikkünkben a fejes saláta ültetésétől – betakarításáig időszakkal fogunk foglalkozni.
Ápolása
A fejes saláta ápolási munkálatai közé a klímaszabályozást, a talajápolást, az öntözést és az esetleges fejtrágyázást soroljuk. A termesztés során ezekre az ápolási munkálatokra nagy figyelmet kell fordítanunk, mert ha ezeket a munkákat nem a kívánt időben és módon végezzük, akkor a saláta rövid tenyészidejének köszönhetően, a hibák korrigálására alig van lehetőség anélkül, hogy a jövedelmezőség ne csökkenne.
Klímaszabályozás. A hőmérsékletet mindig a növények magasságában és lehetőleg a fóliaház több pontján mérjük, mert csak így kaphatunk reális hőmérsékleti képet. Az optimálisnál alacsonyabb hőmérsékleten lelassul a növekedés, elhúzódik a tenyészidő, súlyosabb esetben egyes fajtákon a levél fonáki részén kismértékű lilás elszíneződés is megfigyelhető. A magasabb hőmérsékleten nagyobb levelek, lazább fejek képződnek, ami minőségromláshoz vezethet. Hogy a fóliaházaink optimális levegő hőmérsékletét, a fényviszonyoktól és az évszaktól függően miként szabályozzuk, azt a következő táblázatban tekinthetjük meg.
| Hónap | Napos idő esetén | Borús idő esetén | ||
| nappal | éjjel | nappal | éjjel | |
| Január | 16-18°C | 6-8°C | 10-12°C | 4-6°C |
| Február | 18-20°C | 6-8°C | 12-14°C | 4-6°C |
| Március | 20-22°C | 8-10°C | 14-16°C | 5-8°C |
| Április | 22-25°C | 8-12°C | 16-18°C | 6-10°C |
| Október | 16-18°C | 8-10°C | 10-12°C | 6-8°C |
| November | 14-16°C | 6-8°C | 8-10°C | 4-6°C |
| December | 12-14°C | 4-6°C | 8-10°C | 4-6°C |
A fejes saláta nagyon érzékeny a levegő páratartalmára. Úgy a palántanevelésnél, mint a tenyészidőszak folyamán is nagy hangsúlyt kell fektetni az optimális (70%) páratartalom megtartására. Ha túl magas a páratartalom, akkor az kedvez a gombás és baktériumos betegedések terjedésének, rontja a tápanyagok (leginkább a kalcium) felvehetőségét. A téli, borús, párás időszakban nehéz a fóliaházaink páratartalmát az optimális értékhez lehúzni. Ebben az időszakban előfordulhatnak, olyan élettani betegségek, amelyek a magas páratartalomra és a kevés fényre vezethetőek vissza. Ilyen például a levélszélbarnulás és az üvegesedés. Megeshet, hogy ebben az időszakban egyszerre kell fűtenünk és szellőztetnünk ahhoz, hogy kedvező értékeket kapjunk és elkerüljük ezeket az élettani betegségeket. Tavasszal, miután a külső hőmérséklet megemelkedik, a hirtelen páratartalom csökkenés okozhat élettani zavarokat. Ha például napos szeles időben erősen kiszellőztetjük a fóliaházainkat, akkor a levelek szélei beszáradhatnak, és szintén megbarnulhatnak, amit külső vagy más néven száraz levélszélbarnulásnak nevezünk. Ez ellen úgy védekezhetünk, hogy ebben az időszakban rendszeresen párásítjuk a termesztőberendezéseinket.
A fóliaházaink rendszeres szellőztetésével nem csak a hőmérsékletet és a páratartalmat tudjuk szabályozni, hanem ilyenkor a növényeinket megfelelő szén-dioxiddal látjuk el, melynek hiányában az asszimiláció (tápanyagbeépülés) előbb lelassulhat, majd fokozatosan leállhat.
Talajápolás. Mivel a fejes saláta gyökérzete rendkívül érzékeny, ezért bármiféle gyomirtózási kísérletet kizárhatunk. Gyomosodásra hajlamos talajon legfeljebb csak az első két-három hétben nyílik lehetőség a terület gyomlálására és átkapálására. Gazdatapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy azok a termelők akik a talajelőkészítést megelőzően eltávolítják a gyomokat (legfőképp a lúdhúrt) a fóliaházaikból, azok jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy a későbbiek folyamán kevesebb gyomlálással és a vele járó taposási kárral nézzenek szembe.
Öntözés. Az öntözést igyekezzük mindig napos időben és a reggeli, vagy déli órákban elvégezni. Ilyenkor a növények gyorsabban felszáradnak és kevesebb az esélye a gombás és baktériumos fertőzések fellépésének. Mivel a saláta egy sekélyen gyökeresedő növény, ezért ajánlatosabbak a kisebb adagú (10-20 mm) öntözések. A késő tavaszi és kora őszi időszakban ezt az öntözést érdemes lenne napi 1-3 alkalommal párásító öntözésekkel (1-2mm) kiegészíteni.
Fejtrágyázás. A talaj tápanyagtartalmától függően egy, esetleg két alkalommal válhat szükségessé a fejtrágyázás. Ez is csak akkor indokolt, ha az ültetést megelőzően a szükséges műtrágyaadagot (nitrogén, kálium) teljes egészében nem tudtuk kijuttatni. A perzselés veszélye miatt, fejtrágyaként, alkalmanként 5g/m2-nél több nitrogént, és 10g/m2 káliumnál több hatóanyagnak megfelelő műtrágyát ne adjunk. Ilyen célra könnyen oldódó, gyorsan hasznosítható műtrágyákat válasszunk.
Növényvédelem
Ha a fejes saláta termesztése során ügyesen választunk fajtát (perenoszpóra, vértetű, saláta mozaik vírus ellenálló), betartjuk a klímaszabályozásokat, megfelelő ültetési mélységbe ültetünk, és megfelelő időben öntözünk, akkor akár teljesen vegyszermentesen is végigvihetjük a termesztési időszakot. A meztelen csiga az, amelyik az utóbbi időben, a rengeteg csapadéknak köszönhetően, sok fejtörést okoz a termelőknek. Ellenük bevethető az a Nemaslug elnevezésű élő biológiai csigaölő készítmény, amely a spanyol csigák ellen is hatékony. De ezen kívül más, a forgalomban kapható csigaölő granulátumokat is bevethetünk. Ha a termesztés során mégis valami oknál fogva szükségünk van valamilyen vegyszeres növényvédelmi kezelésre (perenoszpóra, szürkepenész, tőrothadás, levéltetű stb. ellen), akkor ezeket minél hamarabb, a tünetek megjelenését követően, a zöldségtermesztésben engedélyezett vegyszerekkel, az élelmezési szabályokat betartva válasszuk ki és használjuk.
Betakarítás
Ha a saláta fejek elérték a kívánt méreteket, akkor következhet a betakarítás. Késő tavasszal igyekeznünk kell a betakarítással, mert ha magszárképzésre hajlamos fajtát ültettünk, akkor azok esetében a hosszú nappalok hatására gyorsan megindulhat a magszárképzés. Ha a kiültetés során a palántákat megválogattuk és egy adott helyre, azonos fejlettségű palánták kerültek, akkor nagy valószínűséggel egy, kettő, vagy esetleg háromszori felszedéssel, minél kevesebb taposási kárral tudjuk betakarítani a saláta fejeket.
Vágáskor a fejet az egyik kezünkkel kismértékben megdöntjük, a másikkal a talaj felett 1 cm magasan elvágjuk úgy, hogy az alsó sárga gyakran sérült, piszkos levelek a földön maradjanak. Amennyiben ezt követően is maradtak rajta eltávolítandó levelek, azokat is levágjuk. Ezt követően a levágott és lepucolt fejekről gyenge vízsugárral eltávolítjuk a maradék földet és a vágási felületen jelentkező tejnedvet. Ezt a folyamatot a rutinosabb termelők úgy végzik, hogy dróthálóból egy nagyobb méretű „ágyat” készítenek, amelyre a vágást követően fejjel lefelé fordítva ráhelyezik a salátafejeket és lemossák. Ez után hagyják, hogy egy kicsit lecsorogjon, majd beládázzák és értékesítik.
Nagy Csaba falugazdász,
Pro Agricultura Carpatika Alapítvány
Forrás: karpatinfo.net