kártevők

A takácsatkák elleni védekezésről

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,
A takácsatkák elleni védekezésről

Ez a kártevő egy rendkívül sok tápnövénnyel rendelkező károsító, amely a különböző zöldségnövényeken (uborka, paradicsom, paprika stb.) kívül egyéb más gyümölcsféléket (szamóca, szilva, alma stb.), valamint dísz-, gyógy- és fűszernövényeket is erőszeretettel károsít. Mivel ennek a kártevőnek is (hasonlóan a levéltetvekhez) egy éven belül 10-12 nemzedékük is előfordulhat, ezért megjelenésükre az év különböző szakaszaiban számítanunk kell. Egyaránt találkozhatunk velük szabadföldön és a termesztő létesítményekben, valamint kora tavasztól késő őszig, mindaddig, amíg a feltételek adottak az életkörülményeikhez.

Felszaporodásuknak leginkább kedveznek a napos, száraz, páramentes időszakok, ezért a melegebb, őszelei napokon sem dőlhetnek még hátra a gazdák, mondván, „már úgysem tud nagy kárt okozni az atka a növényállományban”, mert bizony jó pár meleg nap elég ahhoz, hogy megsokszorozódjanak a növényeinken. A másik, szintén nagyon fontos ok, amiért még ebben az időszakban is védekeznünk kell ellenük az, hogy minél jobban lecsökkentsük az áttelelni kívánó egyedek számát.

A kártevők

A közönséges takácsatkák (Tetranichus urticae), vagy a másik ismertebb nevén a kétfoltos takácsatkák rendszertanilag a pókszabásúak osztályába sorolandóak. A nőstény 3-4 mm nagyságú, 4 pár lábbal rendelkező, szabad, „jó” szemmel is észrevehető, kissé ellipszis alakú. Színük sárgászöldtől a narancsvörösig változik, melyeknek színét részben a tápnövény részben pedig az adott évszak befolyásolja. A sárgászöld egyedek háti részén két nagy sötétebb színű folt található, innen is kapta a kétfoltos takácsatka elnevezést. Az áttelelő egyedek színe narancssárga, piros. Legkedveltebb zöldségnövényei közé tartozik az uborka, paprika, bab és a paradicsom.

Az évenként kifejlődő nemzedékek száma a hőmérsékleti viszonyoktól függően változó. Az évenkénti 10-12 nemzedék kifejlődése leginkább üvegházi vagy fólia alatti hajtatási körülmények között fordulhat elő. Tavasszal viszonylag korán, már 10–15 °C léghőmérséklet mellett megjelennek. Azonnal a tápnövények leveleire vándorolnak, ahol táplálkozni kezdenek és szövedéket, „pókhálószerű bevonatot” készítenek. Ezért is fordul sokszor elő az, hogy kora tavasszal, rögtön a szezon elején (akár már a palántanevelés alkalmával) találkozhatunk a kártételükkel. A tavaszi nemzedék viszonylag lassan, 20–60 nap alatt fejlődik ki. A nyári nemzedékek kifejlődése mindössze 15–28 napig tart. Az elhúzódó tojásrakás miatt a nyári nemzedékek átfedik egymást. A tojásokon kívül a nőstények képesek az áttelelésre, amelyet a növényi maradványok között, valamint a fák kéregrepedéseiben elbújva végzik. Szabadföldi körülmények között nyár végén, ősz elején jelenik meg az áttelelő alak. Kialakulását a fény- és a hőmérsékleti viszonyok határozzák meg.

Kártételük

A takácsatka károsítása esetén először mindig a kártételt (a károsított növényi részeket) vesszük észre, majd csak azt követően a károsítót. Kártételének első jeleiként a növények leveleinek színén apró, halvány foltok jelennek meg, amelyek a fertőzés fokozódásával összeolvadnak, a levél egész felületére kiterjednek. A levél torzul, fonákát az atka finom szövedéke (pókhálószerű bevonata) fedi be. A kártevőkkel leggyakrabban a levelek fonáki részén találkozhatunk. A kártevők felszaporodását (egyedszámaik növekedését) követően a kártétel kiterjed a virágra és a termésre egyaránt, amelyeknél színvesztés, torzulás, méretbeli lemaradás figyelhető meg.

Védekezés lehetőségei

Mielőtt rátérnénk a takácsatka elleni védekezés lehetőségeire, előtte két nagyon fontos (a védekezés sikerességét meghatározó) tényezőt tisztáznunk kell. Az egyik ilyen fontos tényező a növényállomány gyommentesen tartása! A takácsatka ugyanis nagyon sokféle gyomnövényen jól érzi magát, és amennyiben a területünk el van gyomosodva, úgy a kártevők a gyomokról bármikor visszavándorolhatnak a termesztett növényeinkre.

A másik szintén fontos tényező a helytelen vegyszerhasználat. Gyakran a takácsatkák tömeges elszaporodásához vezet a széles spektrumú rovarölő szerek indokolatlan alkalmazása, amelyek kiirtják a takácsatkák természetes ellenségeit (ragadozó atkák, katicabogarak, fátyolkák, ragadozó poloskák), de őket viszont életben hagyják. Fontos lenne ezért tisztázni, hogy az atkák nem rovarok, hanem a pókszabásúakhoz tartozó „kicsi lények”! Ne csodálkozzunk tehát, ha a sok rovarölő szer nem gyéríti a létszámukat, sőt a természetes ellenségeik kiirtásával akadálytalanul tovább terjednek!

Biológiai védekezés

A zöldségtermesztésben a takácsatkák ellen egyaránt használnak ragadozó atkákat és ragadozó poloskákat is. A ragadozókat leggyakrabban a hajtatásban alkalmazzák. Az alkalmazandó ragadozók típusa, betelepítésüknek ideje, mennyisége mindig az adott kultúrától függ. Példaként lehetne megemlíteni a Phytoseiulus persimilis ragadozó atkákat, amelyekkel kapcsolatban nagyon sok pozitív tapasztalat gyűlt össze itt, Kárpátalján is. Az eddigi tapasztalatok szerint minden szezon kezdetén újból be kell telepíteni (szükség esetén megismételve) a termesztő létesítményekbe, olyan időszakban, amikor a takácsatka egyedszáma még alacsony. A továbbiakban az ilyen létesítményekben kerülendő azon rovarirtó növényvédő szerek alkalmazása, amelyek a ragadozó atkákra veszélyesek lehetnek.

Kémiai védekezés

A kémiai védekezések közé lehetne sorolni elsőként (kultúrától függően) a kén tartalmú készítmények alkalmazását. Ezeket a készítményeket leginkább a lisztharmat elleni küzdelemben szokták „bevetni” a termelők. Ezek a szerek a lisztharmat elleni küzdelem mellett remek gyérítő hatással is bírnak a takácsatkák ellen.

A kémiai védekezés esetében is figyelembe kell venni egy nagyon fontos dolgot, méghozzá azt, hogy a kimondottan takácsatka elleni készítményeket felváltva vagy kombinálva kell alkalmazni. Először is azért, hogy ne alakuljon ki rezisztencia a kártevőkkel szemben. Másodszor pedig azért, mert jelenleg még nincs olyan készítmény, amelyik egyszerre hatna a kártevő különböző fejlődési (tojás, fiatal és idős egyed) fázisai ellen. Az alkalmazandó növényvédő szerek folyamatosan változnak, de jelenleg a következő atka elleni szerek közül válogathatunk: Vertimec, Nissorun, Floramite, Ortus, Fazilo stb. A védekezéssel ne késlekedjünk, már az első tünetek megjelenésekor érdemes megkezdeni a védekezéseket (főleg a melegebb időszakokban), így megelőzhetjük a kártevők gyors felszaporodását valamint tovább terjedését.

Nagy Éva, az „Egán Ede”KGK” JA falugazdásza, 
a Pro Agricultura Carpatika Megyei JA munkatársa

Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-novenyvedelem-kartevok-2026-07-22

A muskátli gondozása – a hosszan tartó virágzás titkai (2. rész)

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,,,,,,
A muskátli gondozása – a hosszan tartó virágzás titkai (2. rész)

A muskátli népszerűségét nemcsak színpompás virágainak, hanem viszonylag egyszerű gondozásának is köszönheti. Megfelelő körülmények között tavasz végétől egészen az első őszi fagyokig folyamatosan virágzik, így hónapokon át díszítheti balkonunkat, teraszunkat vagy kertünket. Bár a muskátli nem tartozik a legkényesebb dísznövények közé, a bőséges virágzáshoz és az egészséges fejlődéshez néhány alapvető termesztési szabályt érdemes betartani.

A sikeres nevelés az ültetéssel kezdődik. A muskátli melegkedvelő növény, ezért szabadba csak akkor kerüljön, amikor a késő tavaszi fagyok veszélye már teljesen elmúlt. Általában május közepétől biztonságosan kiültethető. Balkonládákban, cserepekben és dézsákban egy­aránt jól fejlődik, de fontos, hogy az ültetőedény alján megfelelő vízelvezetés legyen. A pangó víz ugyanis a gyökérzet károsodásához vezethet. Ültetéshez jó minőségű, tápanyagban gazdag virágföldet használjunk. A növényeket legalább 20 centiméteres távolságra helyezzük egymástól, hogy elegendő helyük legyen a fejlődéshez és a megfelelő légáramláshoz.

A muskátli a fényigényes növények közé tartozik. Ahhoz, hogy folyamatosan újabb és újabb virágokat hozzon, naponta legalább öt-hat óra közvetlen napsütésre van szüksége. A kerti muskátli és a futómuskátli különösen jól érzi magát a déli vagy délnyugati fekvésű erkélyeken. Minél több fényt kapnak, annál gazdagabban virágoznak. Az angol muskátli és az illatos muskátli valamivel érzékenyebb a nyári hőségre, ezért számukra előnyösebb lehet a világos, de a legforróbb délutáni órákban enyhén árnyékolt hely.

Hőigényét tekintve a muskátli a meleget kedveli. Az optimális fejlődéshez 20–30 Celsius-fok közötti hőmérséklet az ideális. A nyári forróságot jól viseli, feltéve, hogy megfelelő vízellátásban részesül. Az erős hőség önmagában nem károsítja a növényt, de ilyenkor fokozott figyelmet kell fordítani az öntözésre. A teleltetés során ezzel szemben hűvös, világos környezetre van szüksége. A 8–15 Celsius-fok közötti hőmérséklet ideális ahhoz, hogy a növény nyugalmi állapotban átvészelje a téli hónapokat.

Az öntözés a muskátli gondozásának egyik legfontosabb eleme. Bár húsos levelei és szárai bizonyos mennyiségű vizet képesek raktározni, a folyamatos virágzáshoz rendszeres vízutánpótlás szükséges. A nyári időszakban, különösen a forró napokon, akár naponta is szükség lehet öntözésre. A legjobb, ha a locsolást a reggeli vagy az esti órákban végezzük. Fontos azonban, hogy a föld ne maradjon tartósan nedves. Két öntözés között a talaj felső rétegének enyhén meg kell száradnia. A túlöntözés következtében a gyökerek levegőhiányos állapotba kerülnek, ami gyökérrothadást okozhat, és a növény pusztulásához vezethet.

A muskátli kifejezetten táp­anyagigényes növény. A folyamatos virágképzés sok energiát igényel, ezért rendszeres tápanyag-utánpótlás nélkül a virágzás hamar meggyengülhet. Az ültetéskor kijuttatott alap­trágya általában néhány hétig biztosítja a szükséges tápanyagokat, ezt követően azonban célszerű hetente egyszer virágzó növények számára összeállított tápoldatot alkalmazni. A káliumban és foszforban gazdag készítmények elősegítik a virágképződést, és növelik a növény ellenálló képességét. A túlzott nitrogénellátást azonban kerülni kell, mert ilyenkor a növény elsősorban leveleket fejleszt, miközben kevesebb virágot hoz.

A dús virágzás érdekében rendszeresen távolítsuk el az elnyílt virágokat és az elsárgult leveleket. Ezzel nemcsak esztétikusabbá tesszük a növényt, hanem elősegítjük az új bimbók kialakulását is. Az elnyílt virágzatokat célszerű kézzel kitörni, így a növény energiáját nem a magok érlelésére, hanem új virágok képzésére fordítja.

Bár a muskátli viszonylag ellenálló növény, bizonyos betegségek és kártevők időnként problémát okozhatnak. A legismertebb gombás megbetegedés a muskátlirozsda, amely apró sárgásbarna foltok formájában jelenik meg a leveleken. Párás, rosszul szellőző környezetben gyakran felléphet a szürkepenész is, amely a virágokat és a leveleket egyaránt károsíthatja. A kártevők közül leggyakrabban a levéltetvek, a molytetvek és a takácsatkák fordulnak elő. Ezek a növény nedveit szívogatják, gyengítik annak fejlődését, és csökkentik a virágzást. A rendszeres ellenőrzés és a megfelelő növényvédelmi beavatkozások segítenek megelőzni a komolyabb fertőzéseket.

A muskátli sikeres nevelésének alapja tehát a napfény, a kiegyensúlyozott öntözés, a rendszeres tápanyag-utánpótlás és a gondos ápolás. Ha ezekre odafigyelünk, a növény egész nyáron át gazdagon virágzik, és színpompás dísze lesz otthonunknak.

Nadimova Erzsébet,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza, a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/07/20/muskatli-gondozasa-hosszan-tarto-viragzas-titkai-2-resz

Tavaszi fagykárok után: hogyan folytassuk a növényvédelmet?

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,,,,,,,,,

Az idei évben is sajnos hasonló tragédia érte a kárpátaljai gyümölcs- és szőlőtermesztőket, mint tavaly. Áprilisban több éjszakán keresztül tartósan fagypont alá süllyedt a hőmérséklet, helyenként mínusz 6–9 °C-ot is rögzítettek. Az ilyen tartós hideg éppen a virágzás időszakában érte a növényeket, így a már kinyílt, a virágzó, illetve a még ki sem nyílt gyümölcsök terméskezdeményeit egyaránt megtizedelte. Sajnálatos módon, amennyiben a hőmérséklet mínusz 6 °C alá süllyed, a gazdák számára már nem sok lehetőség marad a védekezésre. Többen próbálkoztak vegyszeres, füstöléses és egyéb módszerekkel, de ezek sajnos nem jártak nagy sikerrel, mivel többségük csak –5 °C-ig hatékony. Milyen megoldások maradnak, ha a klímaváltozás következtében ezek az extrém hideg éjszakák tartósan velünk maradnak? Sajnos a már meglévő, évről évre elfagyó ültetvények esetében nem sok lehetőségünk van. Viszont, ha új telepítésen gondolkodunk, meg kell figyelnünk az évről évre ismétlődő jelenségeket. Jól látható, hogy védettebb helyeken megmarad a termés, és vannak olyan fajok, fajták is, amelyek kevésbé fagynak el.

Tovább

A növényvédelem helyes alkalmazása a zöldségféléknél: szakmai alapelvek és gyakori hibák (1.)

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Egyéb kultúrák,Kisokos ,,,,,,,,
A növényvédelem helyes alkalmazása a zöldségféléknél: szakmai alapelvek és gyakori hibák (1.)

A zöldségfélék termesz­tése során a növényvédelem elengedhetetlen technológiai elem. Minden kultúrának megvannak a saját, rá jellemző betegségei és kártevői, amelyek ellen célzottan, a megfelelő hatóanyaggal és technológiával kell védekezni. A szakszerű növényvédelem hiánya jelentős terméski­esést, minőségromlást, sőt akár teljes állományvesztést is okozhat. Különösen igaz ez a fóliasátorban termesztett növények esetében, ahol a fertőzések gyorsan és intenzíven terjedhetnek. Az alábbiakban áttekintjük a permetezés során leggyakrabban előforduló hibákat, valamint a hatékony és biztonságos növényvédelem alapelveit.

A fóliás termesztés sajátos mikroklímát teremt: magasabb hőmérséklet, páratartalom és korlátozott légmozgás jellemzi. Ezek a körülmények kedveznek a gombabetegségek és kártevők gyors szaporodásának. Egy kisebb fertőzési góc is rövid idő alatt kiterjedhet az egész állományra (pl. peronoszpóra). Emellett a zárt tér miatt a hibás permetezési gyakorlat következményei – például perzselés vagy fitotoxicitás – is súlyosabbak lehetnek. Ezért fóliasátorban különösen nagy odafigyelést és hozzáértést igényel a növényvédelmi munka.

Fontos a megfelelő időpontban végzett permetezés

A permetezés időzítése alapvető jelentőségű a növényvédelemben, hiszen ha nem a megfelelő körülmények között végezzük el a kezelést, az állomány védelme nem lesz kielégítő a betegségekkel és a kártevőkkel szemben. A túl magas hőmérséklet különösen kockázatos lehet: egyes készítmények esetében már 25 °C felett megnőhet a perzselés veszélye, 35 °C felett pedig általánosságban is számolni kell a növénykárosodás lehetőségével. A nyári időszakban ezért kiemelten fontos a hőmérsékleti viszonyok folyamatos figyelemmel kísérése.

Ugyanakkor a túl alacsony hőmérséklet sem kedvez a hatékony védekezésnek, mivel ilyenkor csökkenhet a hatóanyagok felszívódása, és romolhat a készítmények hatékonysága. Ez különösen kora tavasszal jelent kihívást, amikor az első növényvédelmi beavatkozásokat végezzük, például a szamócaültetvényekben. Ilyenkor elengedhetetlen annak ellenőrzése, hogy a hőmérséklet elérje a készítmények számára optimális tartományt.

További fontos szempont a növényállomány nedvessége. Harmatos, nedves levelek esetén a permetlé felhígulhat, lecsoroghat a levélfelületről, ami rontja a fedettséget, és ezáltal csökkenti a kezelés hatékonyságát is. A legkedvezőbb időpont a permetezésre általában a kora esti órákban adódik, amikor a hőmérséklet már mérséklődik, megközelítőleg 25 °C körül alakul, és a környezeti feltételek összességében kedvezőbbek a biztonságos és eredményes növényvédelemhez.

A permetezőgép állapotának ellenőrzése

A fóliás termesztésben leg­gyakrabban benzines vagy akkumulátoros háti permetezőket alkalmaznak. Az ilyen gépek esetében azonban elengedhetetlen a rendszeres műszaki ellenőrzés és karbantartás. A kifogástalan állapot alapfeltétele a hatékony és biztonságos növényvédelemnek. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a fúvókák ne legyenek eltömődve, sérültek vagy elhasználódottak, mert ez egyenetlen szórásképet és nem megfelelő fedettséget eredményezhet. Emellett a permetezőtartálynak és a teljes rendszernek tisztának kell lennie, hiszen a lerakódások vagy szennyeződések csökkenthetik a hatékonyságot, sőt akár fitotoxikus tüneteket is okozhatnak.

Permetezés előtt minden alkalommal ajánlott átvizsgálni a gépet, ellenőrizni a tömítéseket, csatlakozásokat, szűrőket és a szórófejek állapotát. Amennyiben nem új berendezéssel dolgozunk, célszerű az elhasználódott alkatrészeket – például a fúvókákat vagy szűrőket – időben kicserélni annak érdekében, hogy a kijuttatás egyenletes és pontos legyen. A megfelelő műszaki háttér közvetlenül befolyásolja a védekezés eredményességét és a termesztett növényállomány biztonságát.

Kiemelten fontos szabály, hogy gyomirtásra és állománykezelésre lehetőség szerint ne ugyanazt a permetezőgépet használjuk. Az elmúlt időszakban több esetben is előfordult, hogy a gyomirtó szerrel végzett kezelés után nem kellően kitisztított gépet használtak fel állománypermetezésre, ami súlyos károkat eredményezett, akár az állomány teljes pusztulását is. A gyomirtó szerek maradékai már kis mennyiségben is komoly károsodást okozhatnak a kultúrnövényben. Ezért minden használat után alapos, többlépcsős tisztítást kell végezni, különös tekintettel a tartályra, a csővezetékekre és a fúvókákra. A legbiztonságosabb megoldás pedig az, ha külön gépet alkalmazunk gyomirtásra és külön berendezést az állománypermetezésre, így minimalizálva a keresztszennyeződés és a ter­mesztési kockázatok lehetőségét. (Folytatjuk.)

Tihor-Sárközi Mónika,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/03/21/novenyvedelem-helyes-alkalmazasa-zoldsegfeleknel-szakmai-alapelvek-es-gyakori-hibak-1

Miért és hogyan alkalmazzunk színcsapdákat a zöldséghajtatásban

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Kisokos ,,,,,,,,,,,
Miért és hogyan alkalmazzunk színcsapdákat a zöldséghajtatásban

A tavasz közeledtével egyre nagyobb számban kezdenek megjelenni a kártevők a fóliasátrainkban, melyek jelenlétét és rajzásukat nagyon fontos figyelemmel kísérnünk annak érdekében, hogy hatékonyan tudjunk fellépni ellenük. Megfigyelésükre, rajzásuk előrejelzésére és gyérítésükre különféle működési elvű csapdák használhatók. Ebben a cikkünkben ezeknek a csapdáknak a megismertetésével, alkalmazásával, azok helyes kihelyezésével fogunk foglalkozni.

A színcsapdákon belül vannak, amelyek élénk színükkel vonzzák a kártevők viszonylag széles fajtakörét, míg a feromoncsapdák fajspecifikusak, tehát csak egy adott kártevőt lehet velük megfigyelni (monitoringozni).

Feromoncsapdák

A rovarvilágban a feromonok egy adott faj egyedei közötti kémiai kommunikációt szolgálják. A feromonoknak több típusa van, de közülük a növényvédelmi előrejelzésben a leggyakrabban a szexferomont alkalmazzák a rajzás nyomon követésére. Ezeket a feromonokat általában a nőstény termeli majd bocsájtja ki, és ennek alapján talál rá a hím egy adott területen. A feromoncsapdák ezt a specifikus, csakis az adott fajra jellemző illatanyagokat tartalmazzák. A feromoncsapdák alkalmasak arra, hogy csak egy konkrét faj hím egyedeit gyűjtsék be, nevezetesen azét a fajét, amelynek a feromonját tartalmazza a csapda.

Fontos megjegyezni, hogy a feromoncsapdák nem egy kártevő faj összes egyedének begyűjtésére készülnek. A csapda által fogott faj növekedéséből vagy csökkenéséből arra lehet következtetni, hogy a kártevő rajzása indul, vagy éppen csendesedik. A feromoncsapdák használata önmagában nem jelenti azt, hogy szükségtelenné válna a növényvédelmi kezelés, sőt jelzik a termelőnek a védekezések megfelelő időben történő használatát.

Ragadós színcsapdák

A növényházi termesztés elengedhetetlen kelléke a ragacsos csapda. A ragacsos csapda segítségével hamarabb, már a megjelenésének korai szakaszában felfigyelhetünk a kártevőkre. Az észlelésüket követően pedig időben megkezdhetjük ellenük a biológiai eszközök bevetését (ragadozó rovarok betelepítését), vagy az egyéb növényvédelmi kezeléseket. A ragacsos csapdák használatával a gazdálkodó sokkal jobban felkészülhet a várható veszélyekre.

A színcsapdák különböző színű, levegőn nem száradó ragasztóval bevont rovarfogó lapok vagy szalagok. Kiválóan alkalmasak a kártevők rajzásának nyomon követésére, sőt, ha nagyobb sűrűségben használjuk a ragadós lapokat jelentősen gyéríthetjük a kártevőket. Így közvetlen növényvédelemre is használhatók. A zöldségtermesztésben használandó színcsapdák különböző színűek lehetnek.

Kék: ez a színű csapda a speciálisabb, leginkább a különböző tripszfajok megfigyelésére és csapdába gyűjtésére szolgál.

Sárga: a sárga színűek a levéltetvek, molytetvek, aknázólegyek, tőzegszúnyogok és tripszek kifejlett egyedeinek megfigyelésére és gyérítésére alkalmasak.

Fekete: ez a szín leginkább a molykártevőket vonzza. Fontos itt megemlítenünk, hogy a paradicsom hajtatásában nagy veszélyt jelentő paradicsommoly (Tuta absoluta) megfigyelésére és csapdázására is alkalmasak lehetnek. De már beszerezhetőek ezeknek a fekete színű csapdáknak, kimondottan a Tuta absoluta feromonjával ellátott szexferomon csapdái is.

Manapság már beszerezhetőek olyan színcsapdák vagy szalagok is, amelyek egy adott kártevő (pl. tripsz) feromonjával vannak átitatva. Ennek segítségével a színcsapdák jobban vonzzák az adott kártevő egyedeit.

Milyen méretűt, mikor alkalmazzunk

Formailag megkülönböztetünk kis (30 x 10 cm), és nagy (30 x 40 cm) méretű lapokat, valamint ragadós szalagokat (0,15 vagy 0.3 x 100 m). Előrejelzésre a kisebb méretű jelzőlapokat (5-10 db/1000 m2), míg a kártevők gyérítésére viszont a nagyobb méretű lapokat (kb. 50 db/1000 m2) érdemesebb használni. Különösen a kialakulandó gócpontok (szellőzők, fűtéscsövek) közelében érdemes ezeket a csapdákat besűríteni. A hosszú szalagokat olyan helyekre érdemes kihelyezni, ahol várhatóan magasabb számban lesznek jelen a kártevők (minimum 1 tekercs/1000 m2). Az ilyen helyeken a növény fölé kifeszített színes ragadós szalag szintén jelentős gyérítő hatású.

Hová és hogyan helyezzük ki őket

A színcsapdákat 20 cm-re a növény csúcsától helyezzük ki, mivel a kártevők zöme ott repül. A túl magasan kirakott lapok nem fognak semmit, míg a túl alacsonyan kihelyezettekre ráragadnak a növény levelei. A kihelyezés szempontjából a lapokat lehet előnyben részesíteni. Ha viszont költséghatékonyság szempontjából vizsgáljuk, és fogófelületre levetítjük, akkor a ragacsos szalaggal járunk jobban. Viszont ezeknek a szalagoknak a kihelyezése kissé körülményesebb, mint a lapoké.

Ezek a színcsapdák úgy fejtik ki hatásukat, hogy egyszerűen a kártevőket vonzza a ragacsos lapok vagy szalagok színe, és beleragadnak. Gazdatapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy az uborkahajtatás során, ha ezekre a színcsapdákra vékonyra vágott uborkaszeleteket helyezünk, akkor például a tripszek ellen még jobb hatást tudunk elérni, mivel a frissen felszeletelt uborka illata jobban vonzza ezeket a kártevőket.

A színes csapdák alkalmazása mellett a növényállomány rendszeres átvizsgálása sem maradhat el, mivel az atkafertőzéseket csak ily módon észlelhetjük.

Nagy Éva, az „Egán Ede”KGK” J. A. falugazdásza, 
a Pro Agricultura Carpatika J. A. munkatársa

Forrás: karpatinfo.net http://Nagy Éva, az „Egán Ede”KGK” J. A. falugazdásza, a Pro Agricultura Carpatika Megyei J. A. munkatársa

Miért telelnek át könnyebben a kártevők a fóliasátorban?

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Kisokos ,,,,,,,,,,,,,,
Miért telelnek át könnyebben a kártevők a fóliasátorban?

A termesztési környezet mikroklímája alapvetően meghatározza a kártevők téli túlélési esélyeit. Az előző írásunkban (A rovarok áttelelési stratégiái – Kárpátalja, 1296. szám) tárgyalt hőmérsékleti küszöbértékek a gyakorlatban jelentősen módosulnak attól függően, hogy szabadföldön vagy védett termesztésben (fóliasátor alatt) gazdálkodunk.

A fóliasátor mikro­klímájának alakulása a téli időszakban

A fóliaház téli mikroklímája eltér a szabadföldi viszonyoktól, és ez nem csupán a hőmérséklet-különbségekben nyilvánul meg.

Egy nem fűtött fóliasátorban derült, napos téli napokon – amikor a külső léghőmérséklet -5–8 °C között alakul – a talajfelszín hőmérséklete délben akár a +10–18 °C-ot is elérheti. Ez a 15–20 °C-os hőmérséklet-különbség az üvegházhatás következménye. A jelenség különösen a talaj felső 5–10 cm-es rétegében szembetűnő, vagyis éppen ott, ahol a kártevő lárvák, bábok és imágók túlnyomó többsége megtelepszik.

Ahogy mélyebbre hatolunk a talajba a fóliasátor alatt, úgy csökken a hőmérséklet. A kár­tevők alkalmazkodnak ehhez, s a talaj felső 5–15 cm-es rétegében telelnek át, ahol a hőmérséklet kedvezőbb.

Fagyos éjszakákon a kép lényegesen árnyaltabb. A fólia alatt a hősugárzás visszaverődése miatt a lehűlés sebessége mindössze 30–40%-a a szabadföldi értéknek. Amikor a külső hőmérséklet -15–17 °C között alakul, a fólia alatti talajfelszín „csak” -3–5 °C-ra hűl. Ez az eltérés életmentő lehet számos kártevő számára, hiszen a kritikus pusztulási küszöb -6–8 °C között húzódik. Itt jegyezném meg, hogy a nagyobb létesítményekben, az akár 2–5 hajós fóliasátrak esetében a belső részeken fagymentes körülmények is lehetnek.

A fagyás gyakorisága és időtartama szintén kritikus tényező. Szabadföldön egy hideg éjszaka során a talajfelszín 8–10 órán át is fagypont alatt maradhat, míg fóliasátorban ez az időtartam ritkán haladja meg a 4–6 órát. Ez jelentősen csökkenti a fagyhatást, és javítja a kártevők túlélési esélyeit.

A relatív páratartalom télen a fóliasátorban általában 70–85% között mozog, szemben a szabadföldi 50–65%-os értékekkel. Ez a magas páratartalom minimalizálja a kiszáradási stresszt az áttelelő egyedek számára. Például az üvegházi molytetű kifejezetten érzékeny az alacsony páratartalomra.

A szélhatás teljes hiánya szintén előnyös a kártevők számára. Szabadföldön a téli szél jelentősen növeli a hőveszteséget, tovább csökkentve az áttelelés esélyét.

A kártevők búvóhelyei a fóliasátorban. A szerkezeti elemek mikro­klímája

A fémívek vagy fa tartóoszlopok tövében, ahol a talaj és a szerkezet találkozik, különösen kedvező körülmények alakulnak ki, elsősorban a déli oldalon. A jelenség magyarázata, hogy a szerkezet a nappali felmelegedés során hőt akkumulál, majd lassan leadja éjszaka – ezért is találkozhatunk a téli időszakban kártevőkkel, bábokkal e helyeken.

A nejlon illesztései és a tűrések szintén kritikus búvóhelyek. Főként a tripszek számára ideális telelési helyek ezek.

A nejlon és a talaj találkozási pontja, ahol a fólia a talajhoz van rögzítve, úgyszintén kitűnő búvóhely. Itt a hőmérséklet kedvezőbb, és a páratartalom is magasabb, ezért is húzódnak leginkább ide a kártevőink; különösen igaz ez a csigára.

Szintén fontos tényező a növénymaradványok problémája, s nemcsak a kártevők, de – legalább ennyire – a kórokozók szempontjából is. Egy 1-2 cm vastag növényi mulcsréteg alatt a kártevők túlélési esélyei jobbak. Ezért is fontos, hogy a szezon végi nagytakarítást a lehető legalaposabban hajtsuk végre, s ne maradjanak bent növényi részek, talajtakaró fóliák, kertészeti eszközök (csepegtetőcső, nejlondarabok stb.). S ha lehet, úgy teleltessük át a fóliasátrunkat, hogy a talajlazítást elvégeztük – ezzel is fokozzuk a téli hideghatás hatékonyságát.

Összefoglalva, a fóliasátrakban a kártevőknek sokkal enyhébb időjárási körülményekkel kell szembenézniük. Ezért is fontos, hogy ha lehetőségünk van rá, a fagyos napokon tartsuk nyitva a sátrat, és növeljük a fagyhatást, elősegítve ezzel a kártevők gyérülését. Ezenkívül a rengeteg búvóhely miatt rendszeres fertőtlenítésre és a megfelelő talajmunkára is szükség van a kártevők kordában tartásához. (Folytatjuk.)

Molnár Ildikó,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/02/22/miert-telelnek-konnyebben-kartevok-foliasatorban

A rovarok áttelelési stratégiái

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Kisokos ,,,,,,,,,,,,,,,
A rovarok áttelelési stratégiái

A zöldségtermesztés egyik legkritikusabb, mégis gyakran alulértékelt kérdése a kártevő rovarok téli túlélési stratégiái. A téli időszak nem jelenti a kártevők teljes eltűnését – csupán átmeneti nyugalmi állapotba vonulnak, hogy a következő vegetációs szezonban újult erővel támadják meg termesztett növényeinket.

A klímaváltozás következtében egyre enyhébbek a telek, ami kedvezőbb feltételeket teremt a kártevők túléléséhez. Igaz, az idei tél valószínűleg kedvezően hat majd a kártevők gyérülésére. Ám az is igaz, hogy az elmúlt évtized tendenciáit figyelve látható, hogy a kemény hidegek, tartósan fagyos időszakok ritkábbakká válnak, ami drámaian megnöveli az áttelelt rovarok számát. Ezt bizony magunk is megtapasztalhattuk az elmúlt években a levéltetű elleni egyre problémásabb védekezés vagy akár a paradicsommoly megjelenése kapcsán. Ez különösen a védettebb, fűtött helyeken, hajtatásban jelent fokozott kihívást, ahol a mikroklíma még kedvezőbb a kártevők számára. Az esetleges téli zord időt is túlélhetik a kártevők, hiszen nemcsak az emberek vagy a növények alkalmazkodnak a klímaváltozáshoz, hanem a kár­tevők is.

Hőmérsékleti tűrés és gyérülési küszöbök

A rovarok hőmérsékleti tűrőképessége fajonként és fejlődési alakonként változó. Ezt nemcsak a hőmérséklet, de a hideg periódus hossza, a hóborítás is jelentősen befolyásolja.

Első lépésként tisztázzunk néhány fogalmat, melyek a továbbiakban fontosak lesznek.

Az aktivitási küszöbhőmérséklet az, amelynél a rovarok mozgása megkezdődik. Ez fajonként változó, de tömeges megjelenésük csak +15 °C felett várható. A levéltetvek esetében van némi eltérés, ezek már +8 °C fok körül mozgolódnak, és általában +10–12 °C-on kezdenek szaporodni.

A hideg merevség állapota általában +5 és -3 °C között alakul ki a legtöbb kártevő rovarfajnál. Ebben a hőmérsékleti tartományban a rovarok mozgásaktivitása lelassul, majd teljesen megszűnik, de az életfolyamatok még nem károsodnak.

A gyérülési hőmérséklet az a kritikus érték, amely alatt a rovarok jelentős hányada elpusztul. Ez az érték fejlődési alakonként és fajonként erősen változó.

A fagyhalál a testfolyadék megfagyásával járó jégkristályosodás következménye, mely csak extrém hideg esetén, -30 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten következhet be.

Áttelelési stratégiák és fejlődési alakok

A rovarok változatos életciklus-stratégiákkal rendelkeznek a tél túléléséhez. Négy fő áttelelési formát különböztetünk meg, amelyek közül mindegyik eltérő hőmérsékleti tűrőképességgel és gyérülési küszöbbel bír.

1. Peteállapotban történő áttelelés. Számos kártevő – köztük a levéltetvek bizonyos fajai – pete formában vészelik át a telet. A peték rendkívül ellenállók lehetnek, hiszen minimálisra csökken bennük az anyagcsere-tevékenység. A peték a növényi maradványokon, kéregrepedésekben vagy a talaj felső rétegében helyezkednek el. Fóliás termesztésben, ahol a hőmérséklet ritkán süllyed extrém alacsony értékekre, a petékből korábban kikelhetnek a lárvák, ami hosszabb károsítási periódust eredményez. A kártevők petéi esetében a gyérülés csak extrém hidegnél, -25–30 °C alatt kezdődik meg.

2. Áttelelés lárvaállapotban. A lárvaforma – bábok, pajorformák vagy kukacok – téli túlélése elsősorban a talajban jellemző. A drótférgek, pajorok és különböző bogárlárvák a talaj mélyebb rétegeibe húzódnak vissza, ahol a hőmérséklet-ingadozás minimális. A talajban 20–30 cm-es mélységben a hőmérséklet télen is viszonylag stabil marad, általában 0 és +5 °C közötti, ami elegendő a lárva túléléséhez. Fóliás termesztésben ez a réteg gyakran még melegebb, akár +8–10 °C is lehet, ami nemcsak a túlélést biztosítja, hanem a lárvák lassú fejlődését is lehetővé teszi a téli hónapokban. A lárvák -12–18 °C között kezdenek erősen gyérülni.

3. Áttelelés bábállapotban. A teljes átalakuláson átmenő rovarok – mint a bagolylepkék és egyes molyfajok – báb formában telelnek. Például a gyapottok-bagolylepke, amely a paradicsom és paprika egyik legjelentősebb kártevője, báb alakban, a talajban vészeli át a telet. A bábállapot rendkívüli ellenálló képességet biztosít. A bábgyérülés küszöbhőmérséklete általában -10–15 °C. Fóliás termesztésben, ahol a talajhőmérséklet ritkán esik -10 °C alá, a bábpopuláció szinte teljes egészében túlélheti a telet.

4. Imágóként történő áttelelés. A kifejlett rovarok téli túlélése a legkockázatosabb stratégia, ám számos faj alkalmazza. Például egyes levéltetűfajok kifejlett egyedekként telelnek. Az imágók általában védett helyeken – kéregrepedésekben, avarban, épületek repedéseiben – húzzák meg magukat. A fóliasátrak, fűtetlen fóliák ideális búvóhelyként szolgálnak számukra, ahol a hőmérséklet ritkán esik fagypont alá. Az imágók viszonylag a legérzékenyebbek: a legtöbb kártevő faj esetében -8–12 °C már jelentős gyérülést okoz. (Folytatjuk.)

Molnár Ildikó,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa
Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/02/01/rovarok-attelelesi-strategiai

                  A hüvelyes zöldborsó termesztése

Varga Gabriella Ösztöndíjasok írásai ,,,,,,,,,,
                  A hüvelyes zöldborsó termesztése

A borsó (Pisum Sativum) az egyik legősibb kultúrnövény. Finom, tápláló a szervezet számára, de ugyanakkor a talajt is rendkívüli módon tudja javítani, mivel a gyökerein keresztül nitrogént köt meg a talajban, így érdemes zöldtrágyának is használni. Hazánkban egyaránt termesztenek kifejtő- és takarmányborsót is.

Igényei:

A zöldborsó viszonylag hűvös éghajlaton érzi jól magát, már a csírázás 2-4 oc-on megindul, a növény fejlődéséhez pedig 15-20 oc az ideális, így már február végétől április elejéig, áttelelő fajták esetében november közepe- december elejéig vethető. Napos és félárnyékos helyet egyaránt kedvel, az árnyékban könnyen felnyurgul és kevesebb termést hoz ezáltal. Humuszban gazdag semleges vagy enyhén savas (6.0-7.0 pH) talajt kedveli, mely jó vízlevezetésű legyen, mert a pangó vizet nem szereti. A növény különlegessége, hogy a gyökerén élő baktériumok képesek a levegőből megkötni a nitrogént, így nincs szükség túlzott nitrogéntrágyázásra, inkább káliumra és foszforra van szüksége a kellő virágzáshoz.

A vetés folyamata:

Vetés előtt érdemes a vetőmagokat egy éjszakára vízbe áztatni, így nem lesz vontatott a kelés. Vessük a magokat 3-5 cm mélyre, a sorok közt pedig 25-30 cm távolságot hagyjunk, soron belül pedig 3-5 cm mélyen kell elvetni azokat. Ha futó fajtát választunk, akkor érdemes támasztékról is gondoskodnunk (pl. háló, karó).  Legjobb előveteménye a kalászosok, azonban napraforgó után nem ajánlatos vetni közös betegségek miatt.

Gondozása:

A zöldborsó olyan zöldségnövény, amivel kezdő kertészek is bátran próbálkozhatnak, hiszen nem igényel túl sok törődést. Néhány dologra azonban érdemes odafigyelni. Virágzásig kevésbé, viszont virágzáskor és terméskötődéskor bőségesen kell öntözni. A szárazság miatt a csírázás leáll, a növekedés és terméskötődés nehezebben megy végbe, a szemek nem tudnak kellően kifejlődni, szárazok és kemények, kényszerérettek lesznek. Öntözésnél figyelni kell, hogy csak a növény tövét locsoljuk, nem pedig a leveleket, hogy megelőzzük a betegségek kialakulását. Szükséges a gyomszabályozás is, hiszen az elhanyagolt, kapálatlan vetemény, ha elgazosodik, akkor megnő a gombás betegségek valószínűsége. Kelés után legalább kétszer érdemes óvatosan megkapálni, ami nem csak a gyomszabályozásban játszik szerepet, hanem levegőzteti is a talajt, ezzel segítheti a növény gyökerén élő nitrogént gyűjtő baktériumok szaporodását. A töltögetés is fontos. Amikor a növény eléri a 10-15 cm magasságot, akkor érdemes földet húzni a tövükre, ezáltal stabillá téve a növény szárát.

Kártevői és betegségei:

A legnagyobb problémát a gombás betegségek okozzák, mint pl. a borsólisztharmat, peronoszpóra és fuzáriumos hervadás. Itt már a tünetek megjelenésekor be kell avatkoznunk, különben a veteményünk nagy része tönkre mehet. Pl. a fuzáriumos hervadásra egy hatékony módszer működik, az pedig a vetésforgó. Fajtaválasztásnál figyelembe kell venni a rezisztens fajtákat. Fontos, hogy csak csávázott vetőmagot vessünk, kiküszöbölve a betegségek korai fellépését. Emellett sok kártevője is akad, ami károsíthatja állományunkat, jelentősen csökkentve a termés mennyiségét és minőségét, pl. a borsózsizsik, zöldborsó-levéltetű, borsómoly. Rendelkezésünkre állnak különféle germicidek, fungicidek, ami lehetőséget nyújtanak az állományunk kezelésére. Megemlíthetjük még a koraiságot is, amivel előre láthatjuk a kártevők rajzásának idejét. Különböző feromoncsapdák kihelyezésével előre jelezhető a rajzás és a rovarok számának figyelembevétele. Rajzás csúcsán rovarölő permetezést kell használnunk.

Betakarítás:

A zöldborsót technikai érettségben szedjük, azaz amikor a szemek már teljesen kifejlődtek, de még zsengék és nagy a cukortartalmuk. Ezt onnan tudjuk megállapítani, ha a hüvelyek teltek és megtapintva érződnek a gömbölyű szemek benne, de a hüvely fala még rugalmas, zöld színű. Lehetőleg a reggeli órákban kell elvégezni a betakarítást, mert ekkor a legnagyobb a borsó cukortartalma és a szemek is a legfeszesebbek. Szedés után érdemes felhasználni, különben a zöldség minősége romlani fog.

Bátran termesztjük, hiszen koraiságát tekintve talán a legelső zöldség lehet, amit betakaríthatunk a kertünkből.

Készítette: Sarkadi Krisztina

3. évfolyamos kertészmérnöki hallagató

Az uborka kártevőinek csapdázási eredményei

Varga Gabriella Aktuális növényvédelmi előrejelzés,Uborka ,,,,,,,,,,,,,,
Az uborka kártevőinek csapdázási eredményei

(Kárpátalja, 2025. augusztus–október)

A növényvédelem szó hallatán legtöbbször a permetezésekre és a különféle kemikáliákra gondolunk, holott ez rendkívül összetett tevékenység. Egyik sarokpontja a rovarcsapdázás, mely történhet monitoring (megfigyelés) vagy a kártevők gyérítése céljából. Esetünkben mindkét módszert vizsgáltuk, az alábbi eredményekkel.

Tovább

A borostyán örökzöld varázsa

Varga Gabriella Egyéb kultúrák ,,,,,,
A borostyán örökzöld varázsa

A borostyán (Hedera helix) az egyik legismertebb és legkedveltebb örökzöld kúszónövény, amely a világ számos pontján megtalálható. Már az ókori görögök és rómaiak is nagyra becsülték: a hűség, a halhatatlanság és a védelem szimbóluma volt, koszorú formájában gyakran díszítette ünnepi alkalmaikat. Ma is sokoldalúsága miatt népszerű, hiszen nemcsak kertekben, hanem lakásban, erkélyen vagy falak, kerítések befuttatására szintén kiváló választás.

Tovább