Ez a viszonylag új termesztési technológia leginkább az ökológiai, biológiai gazdálkodást és a kis földterületen történő kertművelést előnyben részesítők számára kínál hatékony megoldást. Ennek a technológiának a kidolgozása dr. Gyulai Iván ökológus nevéhez fűződik, akit az erdő „önmegművelése” ihletett eme kertészeti módszer kifejlesztésére. Amikor is az erdő ősszel a lehullatott lombozatával betakarja a talaj felszínét, megvédve azt a fagytól, a kiszáradástól, az eróziótól, és nem mellesleg az idő elmúltával a lehullott levelek elkorhadva humuszt képeznek, tápanyagot és védelmet biztosítva ezzel a növényeknek, a hasznos élőlényeknek és a parányi mikroorganizmusoknak. Ezek a parányi élőlények azok, melyek fontos szerepet játszanak a későbbiekben az egészséges talaj kialakításában és megtartásában. Ebben a cikkünkben ezt a kertművelési módot szeretnénk bemutatni olvasóinknak.
Mi is az a mélymulcs?
A mulcsozásról már sok mindenki hallott, nem új keletű dolog. Mulcsozáskor takarjuk (védjük) a talaj felszínét különböző szerves anyagokkal. Vannak módszerek, amelyek különböző rétegekkel (szalma-mulcs, zöld-mulcs, föld-mulcs, faapríték-mulcs) takarják a talajfelszínt. A szalma esetében szalmával vagy szénával, a zöld mulcs esetében a kertbe kikerülő zöld növényzet maradványaival, a föld esetében humusszal vagy komposzttal, míg a faapríték esetében forgáccsal, kéreggel vagy faaprítékkal takarjuk a talaj felszínét.
A hagyományos mulcsozás során lerakott takaró legtöbbször nem felel meg a komposztálódáshoz szükséges feltételeknek. Nincs meg a takaróban a komposztálódáshoz szükséges nitrogén-szén (1N:35C) arány, a takaró túl laza, vagy túl tömörödött, túl nedves, vagy túl száraz, túl vékony vagy túl vastag és gondok vannak a levegőztetéssel is. A mélymulcs kialakításánál ezeket a hibákat küszöböljük ki.
A mélymulcs módszer nem más, mint talajforgatás (ásás, szántás) és talajmozgatás (kapálás) nélküli, talajfelszínen történő komposztálás, ahol nem felfelé, hanem szélességben és hosszúságban növesztünk egy komposztdombot, amelyben a későbbiek folyamán termesztjük növényeinket. A lerakott takaró vastagsága első évben 50-60 cm. A takarót ősszel a fagyok beállta előtt alakítjuk ki, és minden ősszel megújítjuk. A takarást addig ismételjük, amíg 25-30 cm vastag humuszrétegünk ki nem alakul, majd az ezt követő években már csak a helyszínen keletkezett zöld tömeggel takarunk.
Humuszképző anyagok
Vannak a nyers humuszképzők, mint a levágott gyep, kitépett gyomok, friss trágya, amelyek elegendő mennyiségű tápanyagot tartalmaznak, és vannak a rostos humuszképzők, mint a faágak, fakéreg, fűrészpor, faforgács, szalma, széna, tőzeg, amelyek lassan bonthatóak, mert cellulózban gazdagok. Önmagában sem a nyers, sem a rostos humuszképzők nem alkalmasak a humuszréteg kialakítására, ezért célszerű ezek megfelelő egyedarány keverékének és a nitrogén-szén 1:35 arányának a beállítása. A legoptimálisabb nitrogén-szén arány a lehullott lombozatban és a szalmás trágyában található meg.
Fontos még megjegyezni, hogy nem egy rothadásos, hanem egy korhadásos folyamatot szeretnénk elérni, amelyhez elengedhetetlen a megfelelő nedvességtartalom (40-60%), és a kellő mennyiségű oxigén.
A mélymulcs kialakítása
A mélymulcs kialakítása kétféleképpen történhet. Az első esetben olyan kevert anyagból építjük meg, amelyben a nitrogén-szén arány optimális. Ilyen a friss istálló alom. Ha nincs optimális összetételű takarónk, akkor mi magunk keverhetjük meg a nyers és a rostos humuszképzők megfelelő vegyítésével.
A másik eset, amikor rétegezünk, vagyis a rostos és nyers humuszképzőket egymásra rétegezzük. Ennél az eljárásnál pl. először a föld felszínére laza szerkezetű rostos humuszképző réteget rakunk (20 cm szalma), majd ezt nyers humuszképzővel takarjuk (25 cm zöld növényi rész, vagy erősen trágyás alom), és a felső rétegben újra rostos humuszréteg (10 cm szalma) kerül. Ebben az esetben mindig ügyeljünk arra, hogy a réteg ne tömörödhessen be.
Mi történik a mélymulccsal?
Az ősszel lerakott mélymulcs takaró télen feltöltődik nedvességgel, a rostos humuszképzők nitrogénben gazdagodnak és lassan korhadásnak indulnak. Tavasszal már észlelhető a némi hőképződéssel járó komposztálódás. Ez nagy előny a hagyományos mulcsozással szemben, mivel ezek a talajok hamarabb elérik a csírázáshoz szükséges hőmérsékletet. A nyers humuszképződés jó esetben már május végére be is fejeződik.
A mélymulcs előnyei
A mélymulcs a tél során megakadályozza, hogy a talaj megfagyjon és a talajélet aktivitása lelassuljon. A mélymulcs alatt történő élettevékenységeknek köszönhetően tavaszra a talaj minden talajlazítás nélkül felpuhul és alkalmassá válik az ültetésre és veteményezésre. Ezen kívül a mélymulcs megtartja a talajban a nedvességet, megakadályozza a talajfelszín esőcseppek által okozott tömörödését. Megvédi a növények gyökérzetét a napi hőingadozá-soktól. 20 %-ra csökkenti a gyomosodási hajlamot, amely gyomokat sokkal könnyebben lehet eltávolítani a laza talajszerkezetnek köszönhetően.
A mélymulcs használata a növénytermesztésben
Direkt ültetés a mélymulcsba. Ezzel a módszerrel gumókat, palántákat, vegetatív módon szaporítandó hajtásokat, gyökereket ültetünk el, amelyeket tavasszal, közvetlenül a mélymulcsba vasvillával széthúzott árkokba helyezünk el.
Talajba ültetés. Ebben az esetben a talaj felszínéig húzzuk szét a mulcsunkat, a felszínre elszórjuk a magvakat, vagy beültetjük a palántákat, gumókat és szükség szerinti vastagságban (3-5 cm) visszahúzzuk a mulcsot.
Komposzt bakhátakba való ültetés. A mélylaza talajt kedvelő növényfajokat komposztból készített bakhátakba ültetjük. Fontos, hogy a bakhátak közét mindig töltsük fel mulccsal a bakhátak tetejéig, különben a bakhátak erodálódnak, kiszáradnak.
A mélymulcsos technológia nem csupán előnyöket csillogtató módszer. Türelmes embereknek való, akik képesek legalább négy éven keresztül következetesen kitartani, amíg a rendszer önszabályzóvá nem válik. A gazdálkodó nem fogja megtapasztalni azt a gyors növekedést, amit tápoldatokkal, műtrágyákkal lehet biztosítani. A komposzt lassan adja le a tápanyagokat, a növekedési erély később nő meg, ha türelmesek vagyunk, akkor megvárjuk a végeredményt.
Nagy Csaba falugazdász,
Pro Agricultura Carpatika Alapítvány
Forrás: karpatinfo.net