A növények életfolyamatait úgynevezett fitohormonok szabályozzák. Ezek a növényi hormonok vegyületek és jelmolekulák formájában vannak jelen a növények szöveteiben. A fitohormonokat a növények maguk termelik és nagyon-nagyon alacsony koncentrációban vannak jelen a növényi szervezetben. Ezek a hormonok a növény életének minden területét szabályozzák: a növekedést, a szervek kialakulását, a betegségek elleni védekezést, a termésérést, a nyugalmi állapot beálltát és időtartamát, stb. A növényeknek nincs speciális hormontermelő szervük, mirigyük, mint az állatoknak és az embernek, ugyanis minden növényi sejt képes fitohormon termelésre. Mivel ezeknek a vegyületeknek a hatása pontosan ismert és szintetikus úton is előállítható, ezért alkalmazásuk széleskörűen elterjedt a növénytermesztésben.
A következő hormonok és hormonhatású anyagok használatosak a növénytermesztésben:
- auxinok és auxinhatású szintetikus anyagok,
- gibberellinek,
- citokininek,
- etilén,
- törpítőszerek (retardánsok)
Az auxinok a legelsőként felfedezett növényi hormonok, melyeket még Charles Darwin fedezett fel 1880-ban. Paál Árpád pedig 1919-ben behatóbban tanulmányozott és leírta azok hatását. Az auxinok a sejtosztódásra és a sejtmegnyúlásra vannak hatással. A dugványok járulékos gyökérképződése az auxinok hatásának köszönhető. A természetben leggyakrabban a béta-indolecetsav (IES) fordul elő, ami főleg a növekvő hajtáscsúcsokban és a levelekben keletkezik. Az auxinok fény hatására oxidálódnak, ezért a fénnyel ellentétes oldalon a növény háncsrészében (floém) lefelé haladva fejtik ki hatásukat. Mikroszaporításban és dugvány gyökereztetésnél használjuk, bár ez utóbbinál főleg az auxin hatású szintetikus vegyületek a népszerűbbek.
A citokininek (kinetin, zeatin) sejtosztódás-serkentő és öregedés-gátló vegyületek, melyek többek között segítik a hajtások regenerációját és az alvórügyek kihajtását is. A citokininek a gyökércsúcsokban szintetizálódnak és a növényi farészben (xilém) szállítódnak a gyökértől felfelé haladó irányban. Az organogenezisben (növényi szervek kialakulása) az auxinokkal együtt fejtik ki hatásukat.
A gibberellinek sejtmegnyúlást segítő hormonok, melyeknek nagy szerepe van a magvak csírázásának megindulásában és a rügyek téli nyugalmi állapotának megszakításában, valamint a virág- és termésképződésben. Hajtás- és gyökércsúcsokban, magvakban és levelekben képződnek. A gibberellinek az auxinokkal együtt szabályozzák a hajtások csúcsdominanciáját (apikális dominancia).erősítve az auxinok hatását.
Az etilén gáz az érés és öregedés hormonja. Serkenti a gyümölcsök légzését, érését, gátolja az auxinok lefelé történő haladását a növényi háncsrészben (floém) így gátolva a gyökérnövekedést, de indukálja a járulékos gyökér- és a gyökérszőrképződést. Ősszel segíti a levelek leválasztását.
Az abszcizinsav a növekedésgátlás és a nyugalmi állapot beálltát elősegítő hormon. A levelekben és a termésekben képződik. Ősszel segíti a levelekben levő klorofil lebontását (melynek hatására zöldről sárga-, piros-, vagy barna színre váltanak a levelek), majd pedig elősegíti a levelek leválását. A nyugalmi időszakban gátolja a rügyek idő előtti kipattanását. Stressz-hormonként is funkcionál, így például szárazság idején, alacsony vízpotenciállal rendelkező termőtalajban fejlődő növénynél zárja a levelek sztómáit (lélegzésre és párologtatásra szolgáló mikroszkopikus nyílásait), csökkentve ezáltal a párologtatás okozta vízveszteséget. Az abszcizinsav a gibberellinek antagonistája, ezért például a dísznövénytermesztésben a növények téli nyugalmának megtörésére gibberellinsavat használnak valamint hőkezelést alkalmaznak az abszcizinsav semlegesítésére.
A retardánsok olyan mesterségesen előállított szintetikus növekedés-gátlók (törpítőszerek), melyek korlátozzák a növények megnyúlását, hosszanti növekedését és/vagy azok hajtásait sűrű elágazódásra késztetik. Hatásmechanizmusuk a gibberellinek gátlásán és a csúcsdominancia megtörésén alapul.
Krémer István
3. évfolyamos kertészmérnöki hallgató