A spenót (spinacia olaracea) világszerte elterjedt egynyári kultúrnövény, amelyet a zöldségek királyának is szokták nevezni, nem véletlenül, mert ez a legegészségesebb salátanövény. Rendkívül magas az ásványianyag tartalma (vas, magnézium, kálium, kálcium), de megtalálható benne számos vitamin, mint a K-, A-, C- E-, sőt még az omega-3 zsírsavak is jelen vannak a finom, friss levelekben. Mindemellett ez az egyetlen természetes folsav és vasforrás. Minden része ehető, de csak a levelét szokás fogyasztani. Ugyanabba a családba tartozik, mint a mángold, a cékla és az íze is hasonló.
Többféle fajtája ismeretes, mint például a Popeye, mely kora tavaszi szabadföldi termesztésre ajánlott. Friss fogyasztásra alkalmas, szára felálló, levele sima és kemény. A Matador főleg őszi vetésre alkalmas szabadföldben, jól tűri a hideget, levele nagy, hólyagos, későn hoz magszárat.
A spenót termeszthető üvegházban vagy fóliasátorban is egyaránt, de elengedhetetlen számára a kellő szellőztetés. Ennek hiányában nagyobb valószínűséggel fertőzi meg a perenoszpóra. Nem tűri a forró levegőt. Sekély gyökérzete miatt rendszeres öntözést igényel, különösen a szárazabb időszakban. Ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy túl ne öntözzük, ezért gyakrabban kisebb adagokban tegyük ezt meg.
Ez a növény a fekete- és a tápanyagban gazdag talajt kedveli, a túl savas, túl lúgos talaj nem kedvez számára. Érzékeny a tömör talajra. Ezért jó, ha előző évben trágyázott talajba kerül elvetésre, ami legalább 30 cm- es mélységben fel van lazítva. Februárban, ha az időjárás engedi, és ha a hőmérséklet meghaladja a 4 celsius fokot már vethetjük is, egészen addig, míg a 20 celsius fok fölé nem kúszik a hőmérő higanyszála. Napos és félárnyékos helyen is jól érzi magát. Magaságyásban kifejezetten előnyös lehet a termesztése, mert könnyebb betakarítani és gondozni a növényt, emellett a csigák okozta kárt is ki lehet kerülni. Ha viszont magaságyásba vetjük, számolnunk kell azzal, hogy az ágyások általában szárazabbak és naposabbak, ennek függvényében válasszunk fajtát, hogy elkerüljük a korai virágzást.
A gyomok visszaszorítása érdekében a spenótot sorba kell vetni 20-30 cm távolságra egymástól így könnyebb elvégezni a talajkarbantartási munkákat. A magokat viszonylag közel 3-4 cm-re ,2-3 cm mélységben vetjük. Alaposan be kell locsolni. Optimális csírázási hőmérséklete 10 és 20 celsius fok között van és az első csírák megjelenésére egy-két hetet várni kell. Bár a spenót alacsonyabb hőmérsékleten is elkezd csírázni, de jóval hosszabb időt vesz igénybe.
A spenótpalánta könnyen át is ültethető, ill. palántázható, akárcsak a közeli rokona, a cékla. A magokat ilyenkor sejttárcákba vetjük egyesével, amit előzőleg érdemes beáztatni.
Tápanyagigénye közepesnek mondható. A nitrogén a levélzet fejlődéséhez elengedhetetlen, a kálium a betegségekkel szembeni ellenállóképesség és a hidegtűrésben segít.
Betakarítása a vetéstől függően 6-12 hét múlva kezdődhet. Friss fogyasztásra kézzel szedik, míg ipari feldolgozásra géppel is vágható. A szedést akkor lehet megkezdeni, ha a zöldségnek legalább 5-6 lomblevele van. A betakarított leveleket minél hamarabb fel kell dolgozni és hűvös helyen tárolni.
Mint minden más zöldségnövénynek, így a spenótnak is vannak kórokozói, mint a spenótmozaik, spenótperenoszpóra, spenótlégy, köztük a fekete répa levéltetű is. Kezdő termesztők bátran hozzáláthatnak a termesztéséhez, mert nem igényel komoly szaktudást. Egy kis odafigyeléssel és türelemmel igazi vitaminbombát termeszthetünk a kertünkben.
Sarkadi Krisztina
2. évfolyamos kertészmérnöki hallgató