A szója termesztésével foglalkozó cikksorozatunk előző részében megtudhattuk, hogy a termesztés eredményességének szempontjából milyen fontos feladatot látnak el azok a rhizobium baktériumok (gümők), amik a szója gyökérzetén képződnek. Jelen írásunkban pedig ki fogunk térni arra, hogy mik azok az élő és élettelen tényezők, amelyek segítik, vagy éppen gátolják ezeknek a gümőknek a kialakulását, fejlődését.
Ahhoz, hogy sikeresen tudjunk szóját termeszteni, figyelembe kell vennünk azokat az élettelen (abiotikus) és élő (biotikus) tényezőket, amelyek kihatással vannak a szója gyökérzetén keletkező és fejlődő baktériumgümőkre. Ugyanis nagy mértékben azon múlik a termésátlagunk, hogy mennyire sikerült ezeknek a rhizobiumoknak kialakulni és kifejlődni a szója gyökérzetén. Ezeket a tényezőket pedig még inkább figyelembe kell venni abban az esetben, ha „készre oltott” vetőmagot alkalmazunk.
Az abiotikus (élettelen) tényezők közül a legfontosabbak: a talaj kémhatása (pH-értéke), a talaj hőmérséklete, a talaj nedvességtartalma, a talaj tápanyag-ellátottsága, műtrágyahatás, valamint peszticidek (növényvédőszerek) hatása.
A rhizóbiumfélékről általánosságban elmondható, hogy a semleges (pH:7), illetve az enyhén savas (pH: 6-7) közeget kedvelik. 5 alatti pH-értéknél már a rhizobiumok életképességi problémákkal küszködnek, illetve az ilyen mértékű savanyúság már meggátolja magát a szimbiózis (gümőképződés) kialakulásának kezdeti fázisában létrejövő kapcsolatot a rhizobium és a hajszálgyökerek között. Ebben az esetben a rhizobium képtelen behatolni a növény gyökérszövetébe, így a gümőképződés elmarad. A talaj szélsőséges kémhatása közvetetten is befolyásolja a gümőképződést, ugyanis, ha a pH-érték túl alacsony vagy túl magas, akkor az a tápanyagok hozzáférhetőségét, felvehetőségét is gátolhatja.
A szója esetében a túlzóan magas talajhőmérséklet (35-40 °C) a növények gyökérzónájában szintén erősen gátolja a pillangósok gyökerének rhizobium általi gümőképződését, valamint magát a nitrogén megkötést a már létező gümőknél. Az optimálisnál magasabb talajhőmérséklet késleltetheti, vagy mélyebb, illetve hűvösebb talajrétegekre korlátozhatja a gümőképződést. A szemcsés (morzsalékos) szerkezetű talajok esetében a rhizóbiumok hőtűrése (túlélési aránya) magasabb, mint a nem szemcsés szerkezetűeknél, ezért nagyon fontos a helyes talajművelés megválasztása.
A szójánál az enyhe vízhiány „csak” gümőszám csökkenéssel jár, viszont a közepes és szélsőséges vízhiány mind a gümőszámra, mind pedig azok méretére, tömegére negatívan hat. Továbbá a talaj nedvességtartalmának csökkenése a nitrogénmegkötést és annak a növény számára való továbbítást is szintén negatívan tudja befolyásolni. A vízhiány a vegetációs időszakban sokkal károsabb hatású a gümőképződésre és a nitrogénkötésre, mint a termésképzés időszakában. Nedvesebb talajokon a rhizóbiumok hőtűrése is magasabb.
Ami a talaj tápanyagellátottsága és a gümők nitrogénkötési hatékonysága közötti összefüggést illeti, a makro és mezo elemek közül kiemelkedő jelentőséggel bír a kalcium- és a foszfor-ellátottság. A növényeket ért különböző stresszhatásoknál (hőmérséklet, pH, szárazság stb.) a kalciumra és a foszforra a rhizóbiumok igénye megnő, ezért fontos tisztában lennünk talajaink foszfor- és kalciumszolgáltató képességével is.
Vizsgálták továbbá azt is, hogy milyen hatással van a túlzott nitrogén műtrágyázás a gümők fejlődésére, nitrogénmegkötésére és a kutatók egyöntetű véleménye az volt, hogy a növény érzékeli a talajban a nitrát-koncentrációt és képes hozzáigazítani a nitrogénkötés mértékét. A nitrogénműtrágyázással kapcsolatban nem a nagymértékű N-műtrágyázás káros hatásait kell feszegetni, hanem a nagymértékű N-műtrágyázás feleslegességét kell hangsúlyozni.
A következő és egyben az utolsó vizsgált élettelen tényező, amelyik hatással lehet még a szója gyökérzetén kialakult gyökérbaktériumokra az a peszticidhatás (növényvédőszer-hatás). A növénytermesztésben alkalmazott növényvédő szerek szintén hatással lehetnek a rhizóbiumokra és a gümőkre. Ezzel kapcsolatban csupán régebbi kutatások eredményeivel lehet találkozni, ezekben a kutatásokban feltüntetett szerek viszont már többnyire nem engedélyezettek. Ilyen volt például a Gramoxon elnevezésű gyomirtó szer, amelyről a kutatás során kiderült, hogy jelentősen csökkenti a szója által megkötött nitrogén mennyiségét. Az oltóanyag gyártók szinte minden esetben felsorolják, hogy mely csávázószereket lehet a készítményeikkel együtt használni az oltóanyag károsodása nélkül.
Az élettelen befolyásoló tényezők után fontos megemlítenünk a biotikus (élő) tényezőket is. Ezek közül a legfontosabb maga az oltóanyag. Ennek az oltóanyagnak a piacra jutását sok munka előzi meg. Az üzemszerű felszaporítást hosszadalmas izoláció, szelekció, tesztelés előzi meg. Ezzel olyan fajon belüli törzseket választanak ki, amelyek az imént részletezett élettelen tényezőkkel szemben nagyobb tűrőképességűek és emellett nitrogénmegkötő képesség szempontjából magas teljesítménnyel dolgozó gümők létrehozására alkalmasak. A felhasználásra szánt oltóanyag már ilyen B. Japonicum törzseket tartalmaz. Erre a célra használható például az a Hicoat®Super mikrobiális oltóanyag készítmény is, amelyet a szójavetőmag oltására használnak.
A másik élő befolyásoló tényező lehet még, amikor a baktériumos magcsávázás hatékonyságának fokozása érdekében a teljes területen talajoltást végzünk. Ez főként olyan talajoltó készítményeket jelent, amelyek a Rhizobium baktériumokon kívül növekedésserkentő hormonokat termelő törzseket is tartalmaz. Ezeknek egy része (pl. Azospirillum és Bacillus fajok) a gyökérképződés fokozásával segítik a gümők kialakulását.
Cikksorozatunkat folytatjuk a szója termesztésével kapcsolatos további ismeretekkel.
Nagy Éva falugazdász,
a Pro Agricultura Carpatika Alapítvány megbízásából
Forrás: karpatinfo.net