A szója termesztését bemutató cikksorozatunk jelenlegi írásában szeretnénk ismertetni olvasóinkkal, hogy az elővetemények függvényében miként kell helyesen elvégezni a vetést megelőző talajelőkészítési munkálatokat.
Mint azt az előző írásainkban is említettük, a szója nem igazán igényes az elővetemények iránt. Kalászosok és kapások után egyaránt jól terem. Természetesen a szója számára (ahogyan egyéb más növények esetében) is a korán lekerülő növények (pl. búza) után jobbak a feltételek, mivel több idő áll rendelkezésre a talajmunkákra, valamint a talaj biológiai beérésére. A kukorica, mint elővetemény egyenértékű a búzával, ha korán lekerül és utána a szója igényének megfelelő talajelőkészítést tudunk elvégezni. Fontos viszont megjegyezni, hogy kukorica-elővetemény esetén csak és kizárólag olyan gyomirtó szereket lehet alkalmazni a kukorica kezelésére, amelyek a későbbiek folyamán a szóját nem károsítják! Összességében megállapíthatjuk, hogy a szója nem is annyira az előveteményre, mintsem inkább a talaj „kultúrállapotára” igényes.
A foszfor- és a káliumellátás alaptrágyázással biztosítható, de ha vetéskor startertrágyázást is tervezünk, akkor annak foszfortartalmával is számolnunk kell.
A szója talajművelési rendszere hasonlatos a kukorica és a napraforgó talajműveléséhez. Mind forgatásos, mind pedig forgatás nélküli alapműveléssel sikeresen termeszthető. A talajművelés rendszerét mindenképpen az elővetemény lekerülésének ideje határozza meg. Az elővetemény szempontjából meg kell különböztetnünk korán lekerülő növényeket (pl. búza) és későn lekerülő növényeket (pl. kukorica).
Talajművelés a korán lekerülő elővetemények (pl. kalászosok) után
Ebben az esetben a betakarítást követő talajművelés tarlóhántással kezdődik. A tarlót sekélyen (5-8 cm mélyen) hántsuk, melyet tárcsával vagy kultivátorral végezzük. Fontos a tarlóhántást követő talajlezárás. A lezárásnak igen jelentős szerepe van a talaj nedvességtartalmának megőrzésében és a talaj biológiai életének beindításában. A termesztés eredményességének szempontjából szintén fontos művelet a tarló ápolása. A tarló ápolása esetén kerülendőek a mechanikai beavatkozások, helyette törekedni kell a kémiai talajápolásra. Ebben az esetben a glifozát hatóanyagú készítményekkel sikeresen tudjuk kezelni a magról kelő és az évelő gyomnövényeket egyaránt. Ennél az eljárásnál továbbra is meg tudjuk őrizni talajunk nedvességkészletét.
A korán lekerülő elővetemények után kiválóan lehet alkalmazni a közép-mély lazítókat. A művelési mélységük 35-40 cm kell, hogy legyen. Amennyiben a földben káros, tömörödött réteg (eketalp) található, akkor a lazítással a tömörödött rész alá kell menni legalább 5 cm-rel. Amennyiben forgatásos talajművelésben gondolkodunk, akkor abban az esetben az ősszel elvégzendő alap talajművelések egy közép-mély (28-32 cm) szántással fejeződnek be.
Talajművelés a későn lekerülő elővetemények (pl. kukorica) után
A későn lekerülő elővetemények pl. kukorica betakarítása után az első művelet a nagy mennyiségű szártömeg felaprítása és szétterítése. Lehetőségeinkhez mérten ezt elvégezhetjük a betakarítással egy menetben, vagy külön szárzúzóval is. Ilyen esetekben az alapművelésünk fő eleme a szántás, melyet 30-32 cm mélyen ajánlatos elvégezni. Ebben az esetben törekednünk kell az alapművelések őszi elmunkálására. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor télen, fagymentes napokon, de legalább 3-4 héttel a vetést megelőzően történjen meg ez a művelet. Az elmunkálás eszköze könnyűtárcsa, ásóborona vagy szántóföldi kultivátor lehet.
A tavaszi magágykészítés
A vetés előtti tavaszi talajművelésünket alapvetően meghatározza a vetéstechnológiánk. A szóját vethetjük gabonavetőgéppel és szemenkénti vetőgéppel. Mindkét esetben a magágykészítést úgy kell elvégezni, hogy biztosítható legyen az egyenletes vetés és a robbanószerű kelés. A vetést megelőző hetekben az elmunkált területünkön kerülni kell a felesleges talajbolygatást, az esetleges gyomosodás kezelésére használjunk glifozát hatóanyagú gyomirtó szereket.
A tavasszal előforduló záporok, esőzések a talajt visszatömöríthetik. A porhanyítást és a csírázó gyomok irtását inkább sekélyen járatott kultivátorral végezzük, mivel az a talaj szerkezetét jobban kíméli, nem porosítja el, és a vetés után esetleg bekövetkező záporok nem tömörítik a talajt.
Sűrűsoros (gabonavetővel elvégzett) technológia alkalmazásakor a vetés előtt nyissunk magágyat, a vetés mélysége alá műveljünk 1-2 cm-re és a vetés mélységig tömörítsünk vissza.
Magágyat a lehető legkevesebb talajszerkezet-károsítással ajánlatos készíteni. Jó magágy akkor várható, ha az előző beavatkozások – tarlóművelés, alapművelés és elmunkálás – minősége is jó. A magágykészítés, vetés és felszínzárás egymenetes módjának alkalmazásával csökken a talajon okozott kár. Így nemcsak a nyirkos, hanem száraz és nedves (de még járható) talajon is kedvező körülmények alakulnak ki a vetéshez.
Amennyiben van rá lehetőségünk, akkor a vetéssel egy menetbe, kapcsolt műveletként kijuttathatjuk a startertrágyát, talajfertőtlenítőt vagy akár a talajoltó baktériumokat is.
Cikksorozatunk folytatódik.
Nagy Éva,
az „Egán Ede”KGK” JA falugazdásza,
a Pro Agricultura Carpatika Megyei JA munkatársa
Forrás: karpatinfo.net