A szőlőültetvényekben az idén a szokásos időben indult meg a vegetáció. Bár az elmúlt évek során tapasztalt korai fakadáshoz képest 2025-ben a szokásos ütemben ébredtek a tőkék, a tavasz előrehaladásával elvégzendő zöldmunkák és növényvédelmi feladatok időzítése továbbra is kritikus jelentőségű. A hajtások hossza mára eléri a 10-20 centiméternyi hosszúságot, így a fonológiai állapothoz igazodó műveletek végrehajtása elengedhetetlen.
A venyigék kihordását, mulcsolását vagy égetését mostanra nagyrészt befejezték a gazdák, ami lehetőséget ad a sorközök ápolására. A sorközök megművelése nagyon fontos, amennyiben a szőlő sorközét és soralját több éven keresztül csak kaszáljuk, nem mozgatjuk meg a talajt, a hajtások növekedése, a szőlő tápanyagellátása drasztikusan leromlik. Érdemes minden évben korán tavasszal, a venyigekihordás után a talajt feltörni, forgatni, a tápanyagot utánpótolni. Az év további részében aztán lehetséges a sorközöket csak kaszálni, ennek a gyepesítésnek nagyon fontos hatása van, hiszen a permetezési munkákat júniusban nyári záporok, zivatarok után kell elvégezni, jól jöhet a gyepes sorköz a szőlőben való mozgáshoz.
A zöldmunkák elvégzése. A május folyamán végrehajtandó zöldmunkák fő funkciója vegetatív-generatív egyensúly fenntartása. A leveleit és hajtásait vegetatív résznek, míg a termést generatív résznek nevezzük, és a kettő közötti arány megteremtése alapvetően befolyásolja az ültetvény teljesítményét. A beavatkozások rendszerétől és módszerétől szorosan függ a tőkeművelési módtól és a metszési módtól. Hagyományos művelés esetén a nagy egyedszám miatt gyakrabban kell korlátozni a hajtásnövekedést, míg a másik kisebb tőkeszámnál, nagyobb tőkeformánál ritkább beavatkozás szükséges.
A helyes térállás és terhelés kérdése. Egy hektár szőlőültetvénybe általában 3000–6000 tőkét telepítenek. Ha a cél 10 tonna termés elérése, akkor könnyen kiszámítható, hogy tőkénként 1,5–3,5 kilogrammnyi termésre van szükség. A túlterhelt tőkék gyengébb minőséget produkálnak, és fokozott betegségérzékenységük is.
Lombfelület-számítása. A szőlő optimális érésének biztosításához minden kilogramm termés után körülbelül 1,5 négyzetméter lombfelületet kell biztosítani. Figyelembe kell venni, hogy a fejlődő szint a végleges méret elérése előtt csak saját fenntartásukhoz termelnek asszimilátát. A megfelelő lombfelület eléréséhez a felső fürt feletti 8–12 levél meghagyása szükséges. A szőlő legerőteljesebb hajtásnövekedése a vegetációs periódus kezdeti szakaszában, jellemzően a virágzásig tart. 2025-ben a virágzás ideje várhatóan június elejére esik, ezért a zöldmunkák jelentős hányadát az előttünk álló hetekben kell elvégezni.
Törzskarbantartás. A lugasos nevelésű szőlők esetében minden tavasszal elengedhetetlen a törzsön megjelenő felesleges hajtások eltávolítása. Ezek a lentről fakadó 5-10 centiméteres hossznál célszerű letörni, kivéve, ha tőkemegújítás vagy oltási célok indokolják meghagyásukat. A gyomirtó szerekkel történő soralj-kezelés előtt mindig végezzük el ezt a műveletet, hogy a kijutatott gyomirtó szer ne találkozzon a tőkénk zöld lombjával.
Hajtásrendezés és ritkítás. Altalánosan előfordul, hogy egy meghagyott rügyből több hajtás is képződhet, ami túlzsúfolt tőkét eredményezhet. A hajtásválogatás a metszés kiegészítéseként szolgál, hiszen helyes metszés nélkül is számos felesleges hajtás kihajthat. Ez a munka kihívást jelent, mivel ebben a fenofázisban még nehéz előre jelezni a termésmennyiséget. Első lépésben mindig a termést nem hozó fattyúhajtásokat távolítjuk el, majd a túl sűrűn fakadt hajtásokat. A törekvés az, hogy szellős lombfalat alakítsunk ki, ahol a fürtök kellő megvilágítást kapnak, és a növényvédelmi eljárások hatékonyan végrehajthatók. Metszési módtól függően általában folyóméterenként 10-12 hajtást hagyunk, ami megközelítőleg 10 centiméterenként egy hajtást jelent. Természetesen ezek csak jelzőszámok, a fajta, művelési mód és évjárat meghatározó.
Növényvédelem. A zöldmunkákkal párhuzamosan kezdődik a növényvédelmi szezon is. A téli időszak fagyai nem okoztak súlyos gazdasági károkat, viszont az áprilisi hideg éjszakák nemcsak a gyümölcsfákat károsították, hanem sok helyen a szőlőket is. Különösen korán fakadó fajtáknál fagytak el hajtáskezdemények. A lisztharmat az utóbbi évek tapasztalata szerint az egyik legnagyobb kárt teszi a szőlőkben évről évre. Sajnos az időjárás változása a gombának kedvez, nem a gazdáknak, így szinte biztosan elő fog fordulni az idei évben is. Az első védekezésként a szőlő lemosó permetezése tekinthető, amivel gyengíteni tudjuk a gomba fertőzését, amennyiben a lemosást elmulasztottuk, az első növényvédelmi munkát hozzák előrébb, ezt 4-8 leveles korban végezzük el. Amennyiben védekeztünk, könnyebb dolgunk lesz a későbbi időszakban. Most virágzás előtt a lisztharmat ellen védekezzünk felszívódó és kontakthatású szerkombinációjával. Kontakthatású szer a lisztharmat ellen a kén, emellett több felszívódó hatású szer közül választhatunk, amelyek védelmet nyújtanak. Ajánlásom szerint olyan szereket válasszunk, ami a feketerothadás ellen is védelmet biztosít. A feketerothadás az utóbbi években erősen előre törő gombás betegség, amely rendkívül gyorsan képes a termés 50-80 %-át is tönkre tenni 24-48 óra leforgása alatt. Bár ez a kártétel csak június végén tapasztalható, a védekezést most kell elkezdeni. Tehát válasszunk egy olyan felszívódó gombaölő permetezőszert, ami a lisztharmat és a feketerothadás ellen is védelmet nyújt, tegyünk mellé ként, ami kontakthatóanyagként segíti a védekezést, emellett atkagyérítő hatása is előnyt nyújt.
A növényvédő szerek kijuttatása mellett nagyon fontos a mikroelemek pótlása is a szőlőben, virágzás előtt fontos a bór pótlása, a jobb kötődés érdekében. Használjunk magas bórtartalmú komplex lombtrágyát, hogy rosszabb időjárás esetén is megfelelő kötődést érjünk el a tőkéken.
Varga István, az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa
Forrás: karpatinfo.net