A cikksorozatunk előző részeiben megismerkedhettünk olyan szántóföldi növényekkel és azok termesztéstechnológiáival, amelyek aszályosabb években is jól teljesítettek a Kárpát-medencében. Kissé elrugaszkodva a szántóföldi növényektől, szétnéztünk a zöldségnövények között is. Köztudott, hogy a zöldségnövények zöme vízigényes és az elmúlt évek tapasztalatai is azt mutatták, hogy egyre kevesebb azon kultúrnövények száma, amelyek öntözetlenül termeszthető lennének. De ettől függetlenül kutakodtunk, akadhatnak-e mégis olyan zöldségnövények, amelyek itt, a Kárpát-medencében, jó eredménnyel mutatkoztak be az elmúlt időszak aszályosabb éveiben.
Ilyen növény volt például a fokhagyma. Ez a növény nagyon kevés vizet igényel, azt is leginkább a tavaszi időszakban. Ebben az időszakban általában még a vidékünk talajai tartalmaznak elegendő vizet a fokhagyma fejek növekedéséhez. Ez nem jelenti azt, hogy az öntözést és a megfelelő gondviselést ne hálálná meg ez a rendkívül sokoldalú gyógy-, fűszer- és zöldségnövény. De ahhoz, hogy gazdaságosan tudjunk fokhagymát termeszteni, meg kell ismerkednünk magával a növénnyel, annak igényeivel, valamint a termesztéstechnológiájával egyaránt.
A fokhagyma a hagymafélék családjába tartozó évelő növény, melyet intenzív íze miatt az ételek ízesítésére használunk. A betakarított fokhagyma jól szárítható, tartósítható, érdemes számára helyet szorítanunk a kertben, annál is inkább, mivel vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag zöldség. Erős antibakteriális és gombaellenes hatása révén gyógyászati célokra is használják. Flavonoidokat, A-, B-, C-, E vitamint tartalmaz, valamint kénvegyületeket, amelyek a jellegzetes fokhagyma illatért felelősek. Számos gyógyhatása ismert, a népi gyógyászatban főként a megfázás kezelésére alkalmazták. Ezenkívül nyálkaoldó, valamint immunerősítő hatása is közismert. Kúraszerűen alkalmazva mérsékli a magas vérnyomást, csökkenti a vér koleszterinszintjét, enyhíti a mellkasi fertőzéseket és tisztítja a szervezetet.
A fokhagyma igényei
A fokhagyma nem tartozik a legigényesebb zöldségek közé, a kertben viszonylag könnyen biztosíthatunk megfelelő környezetet a számára. Hőmérséklet igénye átlagosnak mondható, a különböző fejlődési ciklusokban eltérő. A tenyészidő kezdetén jól tűri a hideget, a vegetáció középső szakaszában kellemes meleget, míg az érést megelőzően 25 fok körüli átlaghőmérsékletet kíván.
A vidékünk fényviszonyai ideálisak a növény számára, legyen szó a nappalhosszúságról, vagy besugárzásról. Ültetési helyéül napos, világos, esetleg kissé árnyékos helyet is választhatunk, teljes árnyékba ne ültessük. Kedveli a tápanyagban gazdag talajokat, ugyanakkor a frissen trágyázott talajokat nem szereti. Emiatt célszerű olyan helyre ültetni, ahol a talajt az előző évben trágyáztuk. A fokhagyma jó szárazságtűrő növény, ugyanakkor a kihajtáskor igényli az öntözést. Tartósan száraz, csapadékban szegény időszakokban meghálálja, ha időnként öntözzük.
Legismertebb fokhagymafajták
Lehet, hogy sokan még nem tudják, de fokhagymát ősszel és tavasszal egyaránt ültethetünk (duggathatunk). A fokhagymafajták között megkülönböztetünk őszi és tavaszi fajtákat. Ha szeretnénk fokhagymát termeszteni, akkor több fajta közül választhatunk. A legismertebbek között vannak hagyományos magyar, valamint francia fokhagyma fajták is. Őszi és tavaszi fokhagymát termeszthetünk úgy konyhakertben, mint nagyobb területeken egyaránt. Az őszi fokhagymát jellemzően október elején-közepén, míg a tavaszi fokhagymát kora tavasszal (február vége-március eleje) kell elduggatni.
Tavaszi fokhagyma fajták
GK Lelexír – Államilag elismert makói fokhagymafajta. A legnagyobb hozamot márciusi ültetéssel hozza. Betakarítása júliusra tehető. Jól tárolható, átlagon felüli fűszerező értékű fokhagyma. Lombozata alacsony növésű, ritkás. Gerezdjeit fehér színű, több rétegű buroklevél öleli körül.
Toscanor – Jól tárolható, elsősorban tavaszi ültetésű fokhagymafajta. Nem fejleszt magszárat. Legkésőbb április végéig a földbe kell kerülnie, betakarítani július közepétől augusztus közepéig lehet. A fokhagymafejek hosszúkás gerezdekből állnak, melyeket fehéres-rózsaszín buroklevelek borítanak.
Őszi fokhagyma fajták
Makói őszi – Középhosszú tenyészidejű, híres magyar fokhagymafajta. Különleges fűszerező képességgel. Magszárat nem hoz, sűrű, közép-zöld színű lombozatot nevel. A hagymafejeket általában 8 gerezd alkotja. Október közepéig el kell ültetni, betakarítása június végén a legideálisabb.
Őszi B 15 – Hosszan tárolható, magszárat képző, államilag elismert magyar fajta. Lombozata erőteljes növekedésű és dús.
Germidour – Szeptember elejétől, november végéig ültethető őszi fokhagymafajta, mely nem nevel magszárat. Június elejétől július elejéig lehet betakarítani. A nagyméretű hagymafejeket, formás, telt gerezdek alkotják. A takarólevelek lilás árnyalatúak, a fokhagymafej így lilás csíkokkal tarkított.
Sprint – Dús lombozatú, magszárat nevelő francia fajta. A többi őszi fajtánál rövidebb ideig tárolható. Erőteljes növekedés jellemzi, hazai körülmények között hajlamos lehet a kifagyásra. Ez megelőzhető azzal, ha november végén ültetjük és takarással óvjuk a kelést a fagyoktól. Betakarítása, akár már június elején is megkezdődhet. A nagyméretű hagymafejeket ízletes, formás gerezdek alkotják, a fejeket lilásan csíkozott héj borítja.
Arno – Hosszan tárolható, magas terméshozamú francia fokhagymafajta. Magszárat nem nevel, lombozata nem túl sűrű. Kelése vontatott, ideális körülmények között is minimum 8-10 hetet vesz igénybe. A hazai teleket nagyon jól bírja, kicsi rá az esély, hogy kifagyjon. Betakarítását legkorábban július elején kezdhetjük meg. Hagymái nagyméretűek, akár 15-20 gerezd is alkothatja őket. A hosszúkás gerezdek több gerezdkörön állnak. A héj rózsaszínes-fehér árnyalatú.
A fokhagyma szabadföldi termesztésével foglalkozó cikksorozatunk következő részben megismerkedhetünk a fokhagyma termesztés-technológiájával.
Pro Agricultura Carpatika Megyei Jótékonysági Alapítvány
Nagy Éva, falugazdász
Forrás: karpatinfo.net