Folytatva cikksorozatunkat, most egy olyan szántóföldi növényt és annak termesztéstechnológiáját szeretnénk bemutatni olvasóinknak, amely sokak számára ismert lehet és a Kárpát-medencén belül, itt Kárpátalján is előszeretettel termesztik. Ez a növény nem más, mint a tritikálé. Igaz, hogy az elmúlt években nálunk is visszaszorult ennek a növénynek a termesztése, de valószínű, hogy a közeljövőben ismét nagyobb figyelmet fog kapni, mivel a tritikálé az aszályos években sokkal jobban teljesített, mint a többi kalászos gabonanövény.
Ennek az úgymond „jobban teljesítésnek” persze megvannak a maga biológiai magyarázatai is. Ugyanis a tritikálé a rozs és a búza keresztezéséből származó, köztes típusú hibrid, amely e két növény génjeinek köszönhetően nagyon jó tűrő-, alkalmazkodóképességgel rendelkezik. A tritikálé olyan növény, amelyet általában gyengébb talajokban termesztenek. A víz- és tápanyagigénye kevesebb a többi kalászosokhoz viszonyítva. Körülbelül 20 %-kal kevesebb vizet használ, mint a búza. Gyökerei mélyre nyúlnak, amely szintén magyarázatot ad arra, hogy miért viseli jobban a szárazabb éveket.
Ez a növény nagyon jól beilleszthető az úgymond költségtakarékos, fenntartható gazdálkodásba, amikor is kevesebb ráfordítással, nehezebb éghajlati adottságok (hideg tavasz, száraz év) mellett is gazdaságosan lehet termeszteni. Ez persze nem azt jelenti, hogy jobb viszonyok között ne lehetne termeszteni, és ha ilyen körülmények közé kerül, a tritikálé meghálálja azt. Általánosságban azt lehet elmondani, hogy a tritikálé jól teljesít ott, ahol a búza már nem, vagy nem az elvárások szerint terem meg.
Beltartalmi értékét tekintve első helyen a fehérjetartalma említhető meg, amely általában 14-18% között ingadozik. Alaktanilag a búza és a rozs között átmenetet képez. Szára a rozshoz hasonlóan magas, de a növénynemesítők alacsonyabb szárú fajták (50-100 cm) előállításán dolgoznak folyamatosan. Kalásza hosszú, elkeskenyedő. A külső pelyva hosszú szálkát hord, mint a rozs, és öntermékenyülő, mint a búza. Szemtermése nagy.
Fajtaválasztás
A növény nemesítése során ez idáig az volt a jellemző, hogy a nemesítők elsődlegesen a stabil és magas szemhozamot tartották szem előtt. Az utóbbi években azonban az újabb generációkban, a termőképesség tekintetében, vagy a szemtermésre, vagy pedig a biomassza-hozamra szelektálnak. Ugyanis megjelentek már olyan tritikálé fajták is, amelyeket zöldtakarmányozás céljából termeszthetnek a gazdák. Ezért az adott fajta kiválasztásánál (mint egyéb más növény esetében is) nagyon körültekintőnek kell lennünk, mivel a fajta ajánlatok között megtalálhatunk az imént említett zöldtakarmányozásra szánt fajtákon túl még őszi és tavaszi tritikálé fajtákat, valamint a szemtermesztésre szánt fajtákon belül is takarmányozásra és étkezésre szánt fajtákat egyaránt.
Miután eldöntöttük, hogy milyen felhasználási célra szánjuk a kiválasztott fajtát, olyan, szintén fontos fajta-kiválasztási szempontokat is figyelembe kell venni, mint a terméshozam, az ellenállóképesség, a szárazságtűrés, a bokrosodási hajlam, a télállóság stb. Mivel a tritikálé fajtakínálatai között bőven lehet válogatni, ezért ismertetünk néhány kiváló fajtát a legfontosabb tulajdonságaival.
Cosinus – Középkorai érésű, száraz területekre ideális fajta. Hosszú szárú, jól bokrosodó képességgel rendelkezik, mindemellett jó állóképességű tritikálé fajta. Jó a télállósága. Kiváló terméshozam (8 t/ha) jellemzi magas ezermagtömeg és magszám/kalász mellett. Ideális vetési ideje szeptember vége. Levélbetegségekkel szemben ellenálló. Célzott növekedés szabályzó alkalmazásával biztosított a jó terméshozam.
Dimenzio – Étkezési célra bejelentett és vizsgált tritikálé. A vizsgálati évek átlagában a szemtermése 7,28 t/ha, ami 5,2%-kal haladta meg a kísérleti standard fajták átlagát. Állóképessége jó, télállósága kiváló. Sárgarozsdára közepesen fogékony, szárrozsdával szemben rezisztens, gabonalisztharmatra a közepesnél fogékonyabb, fahéjbarna levélfoltosságra közepesen fogékony.
Gk Maros – Középérésű, szálkás, őszi tritikálé. Kiemelkedő gazdasági teljesítményű fajta, amely nagyfokú termésbiztonsággal (6,5-9,5 t/ha) párosul. Erőteljes gyökér- és szárnövekedése hozzájárul aszály- és hő-sokk tűrő képességéhez. Optimális vetési ideje október. Jó a fuzáriummal szembeni ellenállósága. Élelmiszer-ipari és takarmányozási felhasználásra egyaránt alkalmas. Vetőmagnorma: 220-280 kg/ha. Szárazságtűrése kiemelkedő. Betegségtoleranciája kiváló.
Gk Szemes – Korai érésű, szálkás, őszi tritikálé. Magyarországon évek óta az egyik legnagyobb területen termesztett tritikálé. Igényes fajta, amely kiemelkedő terméshozamokat (6-10 t/ha) produkál. Kedvező szemminőségű, élelmiszer- és takarmányipari felhasználásra egyaránt hasznosítható. Magas vegetatív hozama és dús levélzete miatt silótakarmányozásra is felhasználható. A korai vetést kerülni kell, az optimális vetésidő: október vége – november eleje. Jó az állóképessége, megdőlésre kevésbé hajlamos. Jó bokrosodási erély jellemzi. Járó típus – kora tavaszi vetésre is alkalmas, legfeljebb április 10-ig. Vetőmagnorma: 260-300 kg/ha. Betegségekkel szemben közepesen ellenálló.
GK IDUS – Ez egy korai (igen rövid tenyészidejű), az első magyar nemesítésű tavaszi tritikálé fajta. Szemtermése értékes takarmány, de erőteljes vegetatív növekedésének köszönhetően, mint szálas, mint pedig zöldtakarmányként is termeszthető. Őrleményéből (megfelelő arányban búzaliszthez keverve) értékes rost-, és fehérjetartalmú pék-, és cukrászipari termék süthető belőle. Kezdeti fejlődése gyors. Termőképessége és a gombabetegségekkel szembeni rezisztenciája kiváló. Vetési ideje: szeptembertől, egészen március végéig bármikor vethető. 200-250 kg/ha a vetőmagszükséglete.
Cikksorozatunk folytatásában a tritikálé termesztéstechnológiájának ismertetésével fogunk foglalkozni.
Pro Agricultura Carpatika Alapítvány
Forrás: karpatinfo.net