Folytatva cikksorozatunkat, most az őszi betakarítású fejes káposzta palántanevelésével, talaj-előkészítésével, majd az ezt követő és az ültetést megelőző munkálatokkal, és magával az ültetési folyamatoknak a legfontosabb tudnivalóival fogunk közelebbről megismerkedni.
A fejes káposztát a termesztés biztonsága miatt főleg palántáról szaporítjuk. A gazdaságos termesztéshez kiváló minőségű palántákra van szükség, ezért a palántanevelésre nagy figyelmet kell fordítani. Mivel a „téli káposzta” ültetési ideje legtöbbször a nyári (legforróbb) időszakra esik, ezért fontos, hogy az adott ültetési időpontra fejlett, a palántanevelő közeget gyökérzettel beszőtt kész palántákat ültessünk.
Palántanevelés
Az őszi betakarítású fejes káposzta palántaneveléséhez nincs szükség palántanevelő létesítményre és pótmegvilágításra, mivel az áprilistól-júniusig (az adott fajta tenyészidejétől függően) elvetett magok kikeléséhez és fejlődéséhez megfelelőek a szabadtéri viszonyok (hőmérséklet és fény). Csupán a megfelelő nedvességet és a palánta fejlődéséhez elegendő tápanyagot (foszfor domináns) kell biztosítani ahhoz, hogy egyenletes kelést és megfelelő fejlettségű palántákat kapjunk.
A gazdatapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy amennyiben tápkockás palántákat nevelünk, akkor a jó minőségű, jó szerkezetű, kellő tápanyaggal ellátott steril közegek (tőzegek) mindig meghálálják a belé vetett magok „bizalmát”.
A magokat vethetjük előre elkészített palántanevelő ágyásokba is, ahol szálas (szabad gyökerű) palántákat kapunk, de a tapasztalatok szintén azt igazolják, hogy egy viszonylag kései (július közepi) kiültetés esetén érdemesebb sejt tálcás (4-5 hetes, legalább 6×6) palántákat alkalmaznunk, mivel ezek a palánták jobban átvészelik az ez idő tájt okozott hőség miatti nagy stresszt, és jobb foganást mutatnak a szálas palántákkal szemben. Ez pedig hamarabbi, lendületesebb fejlődést mutat, ami a továbbiakban megfelelő fejméreteket és időben való betakarítást eredményez.
Talaj-előkészítés
Mint azt az előző cikkünkben is megírtuk, a fejes káposztát a tápanyag-igényesebb növények közé soroljuk és kellően meghálálják a szerves-trágyával bőven ellátott területeket. Ezért ezt a trágya-, és alaptrágyának szánt műtrágya mennyiséget mindig a talaj-előkészítés alkalmával kell a talajba bedolgoznunk.
A talaj-előkészítés szempontjából érdemesebb az őszi szántást előnyben részesíteni, mivel a tavaszi szántás jobban kiszárítja a talajt. Abban az esetben, ha másodültetésként alkalmazunk fejes káposztát, akkor az elővetemény lekerülését követően nincs különösebb tennivalónk a földdel, mint 20-25 cm mélyen átlazítani (kultivátorozni) a területet. Ezt követően, amennyiben az elővetemény előtt nem volt, akkor ebben az időszakban szórjuk ki az érett szerves trágyát és a területre szánt alaptrágyákat (kálium felét és a foszfor túlnyomó részét), a talaj és növénykondicionáló készítményeket, valamint ha a területünk talajlakó kártevőktől fertőzött, akkor a talajfertőtlenítőt is, majd ezeket belemunkáljuk (belefrezázzuk) a talajba. A fejes káposzta termesztésével kapcsolatban fontos megjegyeznünk, hogy amennyiben a talajunk pH-ja alacsony (savanyú) számos tápanyag felvételi problémát és gyökérbetegségek kialakulását okozhatja. Ebben az esetben viszont elengedhetetlen a talajunk meszezése, mész pótlása, amelyet szintén a talaj-előkészítés alkalmával munkálunk be a talajba.
Amennyiben az ültetést kézzel szándékozunk elvégezni, akkor a talaj elmunkálását követően ki jelöljük (ki soroljuk) a sorokat, amellyel kis barázdákat alakítunk ki, ezek a későbbiek során az ültetést megelőző és az azt követő beiszapoló öntözések folyamán fognak döntő szerepet játszani, ugyan is a sorokat jelző kis „kanálisok” jobban megtartják a vizet, amelyek jobb foganást eredményeznek a nyári nagy hőségben.
Ültetés
Az ültetést megelőzően, (kézi ültetés esetén) a kijelölt sorokban beiszapoló öntözést végzünk, amely: esőztetve, csepegtető rendszerrel vagy akár slaggal is történhet. Ami a fejes káposzta tenyészterület-igényét illeti, fajtánként változó lehet. A másodnövényként alkalmazott 70-90 napos tenyészidejű fajták legtöbbje nem nevel túl nagy fejeket. Ezeknél a fajtáknál a fejméret átlagtömege 1,5-3 kg közötti, amely egy sűrűbb tőszámot (60 000 tő/ha) engedélyez meg a számunkra. Ezeknél a fajtáknál a 30-40 cm tőtávok a legbeváltabbak. Az ennél hosszabb tőtávok nagyobb, míg a rövidebb tőtávok kisebb fejméreteket eredményezhetnek. A hosszabb tenyészidejű (110-130 napos) fajták területigénye viszont jóval nagyobb lehet, mivel e fajták esetében nem ritka az akár 5-8 kg súlyú fejtömeg sem. E fajták esetében egy jóval nagyobb térállással, csupán 40 000 – 45 000 tő/ha tőszámmal kell számolnunk. A sortávolságok nagyságát általában az határozza meg, hogy a szezon folyamán az adott területet milyen géppel szeretnénk megművelni.
Az ültetést elvégezhetjük kézzel (furkóval) és géppel is. A kézi ültetés esetében nagyon fontos, hogy az ültetést is egy újabb beiszapoló öntözés kövessen, amely nem árt, ha foszforban gazdag. Gépi ültetés esetében viszont ez a beiszapoló öntözés általában az ültetéssel egy menetben, (közvetlenül a gyökérzethez juttatva) az ültető gépre felszerelt tartájból történik. Gépi ültetésnél nagyon fontos figyelembe venni még azt, hogy az adott palántaültető gép milyen típusú palánták lerakására képes. Amennyiben sejtálcás palántákat ültetünk, akkor abban az esetben ügyeljünk az ültetési mélységre, hogy a gyökérnyaki rész ne kerüljön mélyebbre a talaj szintjétől, mert ebben az esetben megkímélhetjük magunkat és a pénztárcánkat is egy esetleges kései palántadőlés elleni beavatkozástól.
Nagy Csaba falugazdász,
Pro Agricultura Carpatika Alapítvány
Forrás: karpatinfo.net