Cikksorozatunk előző részeiben megtárgyaltuk, hogy milyen szempontok szerint kell felépítenünk a palántanevelő fóliasátrat, milyen fűtési rendszerrel és mesterséges pótmegvilágítással kell azt felszerelnünk ahhoz, hogy szép, fejlett, zömök palántákat tudjunk kinevelni a téli időszakban is. Azonban az idő gyorsan szalad, s már most el kell gondolkodnunk azon, hogy mikor és mibe fogunk vetni.
A palántanevelés időzítése
A palántanevelés időzítéséhez tudnunk (terveznünk) kell a kiültetés időpontját. Ez leginkább a fóliaház fűtési rendszerétől, valamint az esetleges előveteménytől függ. Példaként vegyük alapul a legelterjedtebb hajtatási növényünket, az uborkát. Az uborkapalántákat csak olyan fóliaházba szabad kiültetni, amelyben a talaj kellőképpen felmelegedett (felmelegítettük) tehát meghaladja a 15-16 0C-t. Fűtetlen fóliaházakban ez április 20. környéke, vészfűtéssel április 5–10., mérsékelt fűtéssel március 20–25., míg vegetációs fűtéssel akár február elején is ültethetnénk, ha a piac megfizetné a tetemes fűtési költséget. Kezdő kistermelőknek március 1–5. közötti legkorábbi kiültetéssel érdemes indítani.
Ezektől a dátumoktól kell aztán visszafelé számolni a palántanevelés hosszát. Ez az időtartam leginkább a palántanevelő pohár átmérőjétől függ. A 6 cm átmérőjű, 2 dl-es poharakban maximum a 3. lomblevél megjelenéséig, tehát kb. 3 hétig (kelés után) lenne szabad nevelni a palántákat. Ugyanez vonatkozik az „54-es” sejttálcákra is, hisz a tenyészterület itt is hasonló nagyságú. Ha ennél fejlettebb palántákat szeretnénk nevelni, akkor bizony nagyobb poharakat kell használnunk. Minden plusz lomblevél kb. plusz 2 cm pohárátmérőt követel. Tehát a hajtatásban optimális, kb. 4-5 lombleveles palántákhoz kb.10 cm átmérőjű poharak szükségesek. Az uborka palántanevelésének hossza az ilyen poharakban kb. 4-5 hét a keléstől számítva.
Gyakori hiba, hogy kisméretű poharakban próbálunk ilyen fejlettségű palántát nevelni. Ennek eredménye azonban csak egy vékonyszárú, elvénített, leállt fejlődésű palánta, amelyet a fiatalabb palánták egy-kettőre lehagynak a fejlődésben.
A paradicsom és paprika hajtatásával foglakozó gazdák esetében a palántanevelés időszaka jóval hosszabb. Ráadásul ezeknél a növényeknél be kell iktatnunk egy plusz műveletet, a tűzdelést.
A palántaföld – keverékekről
A palántaneveléshez a termelőknek olyan palántanevelő közegre van szükségük, amely megfelel az alábbi kritériumoknak:
- megfelelő laza szerkezetű, s ezt a laza szerkezetet meg is tartja.
- jó nedvszívó és víztartó képességű
- megfelelő kémhatású (pH) legyen
- tartalmazza a megfelelő mennyiségű tápanyagokat (EC)
- steril legyen, azaz ne tartalmazzon növényi betegségeket kiváltó spórákat és mikrobákat.
Évszázadokon keresztül erre a célra az istállótrágya komposztján alapuló keverékeket használták a gazdák, több-kevesebb sikerrel. Azonban a felsorolt 5 pontból csak az első 2-nek felelt meg tökéletesen, a második kettőnek esetlegesen, míg az utolsó pontnak egyáltalán nem.
Ezeknek a hiányosságnak a kiküszöbölésére kezdték el használni a tőzeg alapú palántanevelő közegeket. Azonban a tőzegről tudni kell, hogy „nyers” formában alkalmatlan erre a célra. Ugyanis a tőzeg általában igen savanyú kémhatású. Ennek a savanyú kémhatásnak köszönheti a sterilitást, hisz a gombák és mikrobák ezt nem kedvelik. Ezen kívül a közvetlenül hasznosítható tápanyagokban is igen szegény.
Tehát a tőzeget alkalmassá kell tenni a fent említett célra. Megfelelő mennyiségű mész hozzáadásával be kell állítani egy semlegeshez közeli kémhatást (5,5-6.5 pH), valamint a lassan lebomló műtrágyák hozzáadásával biztosítani kell a megfelelő tápanyagszintet.
Mivel a gazdák többségének csak 1-2 m3 magházföldre van szüksége, ők készen is megvásárolhatják az ún. szubsztratot, a gazdaboltokban. Csak figyeljünk oda, hogy mit is vásárolunk!
A tőzeg alapú szubsztrátot gyártó cégek nem csak egyetlen terméket állítanak elő, hanem egy egész terméksort. Ugyanis a különböző növények számára más-más típusú magházföldre van szüksége, más EC, pH értékekkel. A vidékünkön termelt zöldségfélék palántái számára az úgynevezett standard összetételű keverékek a legalkalmasabbak, 5,5-6,5 pH-val és 1,0 EC-vel. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a palántanevelő edény méretétől függően más-más frakciójú (durvább, szálasabb vagy finomabb, aprószemcsésebb) keveréket kell használnunk. A nagyon kicsi gyökérterű sejttálcás palántanevelésnél (96-os, 160-as vagy 250-es sejttálcák) a legapróbb, 0-7-es frakciójú keveréket kell választani, a nagyobb gyökértérfogatú 40-es, 54-es sejttálcák számára, valamint a 2dl-es műanyag poharakba a közepes, 0-20-as frakció a legalkalmasabb. Azok, akik ennél nagyobb poharakat használnak, a 7-25-ös frakciójú keveréket kell választaniuk. A vödrös-konténeres termesztésnél ezt kiegészítjük még a legdurvább, 0-45-ös szálas tőzeggel is, a gyökérzet jobb levegőzöttségének biztosításának érdekében. Természetesen a különböző cégeknél ezek a mérettartományok kis mértékben eltérhetnek egymástól. Azt, hogy az adott zsákban konkrétan milyen típusú és összetételű keverék van, a zsákok hátoldalán található táblázatból kell kiolvasnunk. Nem egységes a konkrét termék jelölésére használt betű-, szám-, vagy szín-kód sem, amit a zsákok elején vagy oldalán kell megkeresnünk.
Előzzük meg a palántadőlést!
Az egyik leggyakoribb probléma évről évre a palántadőlés. Mivel ezt a tünetet többféle kórokozó is kiválthatja, nem elegendő a palántaneveléshez használt magházföldet egyféle gombaölő szerrel fertőtleníteni. Lehet, hogy a 2-3 féle „méregdrága” szer együttes használata pazarlásnak tűnik, de ha figyelembe vesszük az esetleges károkat, amit elkerülhetünk, nagyon megéri. Kelés előtti beöntözéshez jól bevált a Previcur 20 ml + Topsin 10 g + Ridomil Gold MZ 25 g keverék 10 liter vízhez. Ez kb. 3-4 m2 palántanevelő felület egyszeri beöntözésére elegendő. Fontos, hogy a talaj előzőleg nedves legyen, mert különben a vegyszerünket a talaj felső (vékony) rétege magába szippantja, s így az nem tudja kifejteni a hatását az alsóbb rétegekben. Kelés után a mankoceb tartalmú gombaölő szereket (Ridomil Gold stb.) viszont már kerülni kell a beöntözéseknél, mivel több gazdánál is gyökérperzselést okozott.
Gál István,
Pro Agricultura Carpatika Alapítvány
Forrás: karpatinfo.net