A szőlő szaporítása: téli munka, hosszú távú eredménye

A szőlő szaporítása: téli munka, hosszú távú eredménye

A tél közepe a szőlősgazda számára nem a tétlenség időszaka. Január hónapja hagyományosan a metszés kezdete, különösen a nagyobb területen gazdálkodók számára, míg a kisebb ültetvények tulajdonosai gyakran kivárják a kedvezőbb időjárást. Ez az időszak azonban nemcsak a metszésről szól, hanem alkalmat ad arra is, hogy megálljunk egy pillanatra, és átgondoljuk az ültetvény állapotát, hiányait és a következő évek irányát. A szőlő szaporításával kapcsolatos döntések ilyenkor születnek meg, még akkor is, ha a tényleges munka csak később kezdődik.

Még a legnagyobb körültekintés mellett is előfordulhat tőkehiány, kifagyás, mechanikai sérülés, vagy egyszerűen olyan fajta, amely az adott termőhelyen nem úgy viselkedik, ahogyan azt korábban reméltük. Ilyenkor elkerülhetetlenné válik a pótlás vagy az áttelepítés kérdése. Vásárolhatunk kész oltványt, ami gyors és kiszámítható megoldás, de sok esetben érdemes a már bevált, jól termő saját tőkéinkre támaszkodni. Ezek ismerete, több év tapasztalata olyan biztonságot ad, amelyet semmilyen katalógus nem tud pótolni.

A szőlő szaporításának módját mindig a termőhely határozza meg. Vidékünk kötöttebb talajain a filoxéra jelenléte továbbra is meghatározó tényező, amelyhez alkalmazkodnunk kell. Bár a kártevő ma már kevésbé látványos, jelenléte folyamatos, és amint lehetőséget kap, komoly károkat okoz. Ezért a saját gyökerű szőlő telepítése nem reális alternatíva, különösen nagyobb felületen.

Az oltás nem választás kérdése, hanem szükségszerűség, amely hosszú távon az ültetvény fennmaradását szolgálja.

Az oltás történhet kézben vagy helyben. A kézben oltás világszerte elterjedt módszer, mivel nagy mennyiségben, egyöntetű minőségben teszi lehetővé az oltványok előállítását. A megfelelően előkészített oltványok jó biológiai értékkel rendelkeznek, és megbízható alapot adnak új telepítésekhez. Ugyanakkor kis mennyiség esetén ez az eljárás nehezen kivitelezhető, költséges és sok előkészületet igényel, ezért a házikerti körülmények között gyakran háttérbe szorul.

A helyben oltás ezzel szemben megmaradt a kisebb területek, kiskertek gyakorlatában. Alkalmas elöregedett vagy nem megfelelő fajták átoltására, illetve új fajták kipróbálására is. A módszer nagy figyelmet, kézügyességet és fegyelmet kíván, hiszen az eredés sikere szoros összefüggésben van az alany és az oltóvessző állapotával, valamint az időzítéssel. A gyenge eredési arány szinte minden esetben visszavezethető valamilyen technológiai hibára, még ha az elsőre jelentéktelennek is tűnik.

A kézben oltás téli előkészületei közül kiemelkedik az alanyvesszők begyűjtése. Ezeket kizárólag fagymentes napokon, egészséges, jól beérett állományból szabad gyűjteni, majd megfelelő körülmények között tárolni. A különböző vadszőlő-alanyok eltérően reagálnak a talaj mésztartalmára, vízháztartására és a termőhely egyéb adottságaira, ezért nagyobb telepítés előtt ezek ismerete nem megkerülhető. A helyesen megválasztott alany évtizedekre meghatározza a tőke fejlődését és terhelhetőségét.

Hasonló gondosságot igényel a nemes vesszők begyűjtése is. Csak egészséges, rendszeresen termő tőkékről származó, egyéves vesszőket használjunk, és a fajták pontos jelölésére különös figyelmet fordítsunk. A téli nyugalmi időszak csendes munkái nem látványosak, mégis ezek adják meg a tavaszi oltások sikerének alapját. A szőlő szaporítása nem gyors eredményt ígérő feladat, hanem előrelátást és türelmet kíván, amelynek jutalma csak évek múlva válik igazán kézzelfoghatóvá.

Varga István,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa
Forrás: karpatinfo.net https://karpatinfo.net/gazdasag/karpatalja-ukrajna-szolotermesztes-szologazdak-2026-01-07

Tökfajták, tökkülönlegességek ősszel (2.)

Tökfajták, tökkülönlegességek ősszel (2.)

A tökfélék rendkívül változatos megjelenésű és felhasználású növények, amelyeket világszerte széles körben termesztenek. Alapvetően két nagy csoportra oszthatók: étkezési és dísztökök. Az étkezési fajták közé tartozik például a spárgatök, a cukkini és a patisszon, amelyek táplálók, sokféleképpen használhatók fel a konyhában. Alábbi írásunkban az étkezési tökfajtákat ismertetjük.

A spárgatök (Cucurbita pepo var. fastigata) a tökfélék családjába tartozik, és hosszú, vékony, zöld vagy sárga színű termést hoz. A spárgatök eredetileg Közép-Amerikából származik, de ma már világszerte termesztik, különösen a melegebb éghajlatú országokban.

A spárgatök gazdag rostokban és vitaminokban, különösen A-vitaminban, C-vitaminban, valamint magnéziumban és káliumban. Alacsony a kalóriatartalma, ezért ideális választás diétázók számára is. Különösen kedvelt a vegetáriánus vagy vegán konyha követői körében.

A spárgatök az egyik leg­gyakrabban használt főzőtökfajta. Színe halványsárga vagy enyhén zöldes, általában még éretlenül fogyasztjuk. Igen kedvező hatásai miatt gyógynövényként is hasznosítják: jól ismert gyulladásgátló hatása, csökkenti a vércukorszintet.

Spárgatökfajták

• Az alba spárgatök korai érésű, bokros növekedésű, bőtermő fajta. Termései hengeres alakúak, vajszínűek, éréskor sárgára változnak, héjuk enyhén bordázott, húsuk pedig zöldesfehér. Jól tűri a szárazságot, ezért alkalmas fólia alatti termesztésre és másodvetésre is. Friss fogyasztásra, valamint hűtőipari feldolgozásra egyaránt kiváló.

• Az indátlan fehér spárgatök bokros növekedésű, rövid indákat fejlesztő, bőtermő fajta. Termése hosszúkás, henger alakú, fehér húsú, átlagos tömege 2,5–3,5 kg. Friss fogyasztásra és tartósításra – például fagyasztásra – egyaránt kiválóan alkalmas. Mivel viszonylag kis területet igényel, kisebb kertekben is jól termeszthető.

• A Kveta spárgatök egy korai érésű, indátlan bokortökfajta, amely friss piaci termesztésre ideális. Henger alakú, fehér termései átlagosan 1,5 kg súlyúak, és a vetéstől számítva körülbelül 70 nap alatt érnek be. A fajta könnyen termeszthető, így kezdőknek is ajánlott, és sokoldalúan felhasználható a konyhában.

• A Cococella (tudományos nevén Cucurbita pepo) a spárgatök egyik fajtája, amely sötétzöld, sárga csíkozású héjával tűnik ki. Egy olyan különlegességnek számító fajtáról van szó, amely kedvező körülmények között fejlődik a legjobban, és tripoli vagy Kokocella néven is ismert.

Patisszon (csillagtök)

A legtöbb tökféléhez hasonlóan a patisszont is amerikai származású növénynek tartják. Az indián bennszülött lakosság körében régóta ismert és ter­mesztett, elsősorban Kaliforniában. Innen terjedt el fokozatosan Európa és főleg Ázsia melegebb éghajlatú országain keresztül az egész világon. Európa szinte minden országában ismerik, de csak helyenként és kis területen termesztik.

A patisszon a tökfélékhez tartozó zöldség, amely alacsony kalóriatartalma és magas víztartalma miatt kiváló választás azoknak, akik egészséges táplálkozásra törekednek. Gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban, beleértve a C- és B-vitaminokat, valamint a káliumot, a magnéziumot és a rostokat.

A patisszon fajtái között találunk például fehér, narancssárga és zöld változatokat, amelyek általában bokros növekedésűek és bő termést hoznak. Ezek a fajták lehetnek korai érésűek, kb. 48-50 napos tenyészidővel. Frissen vagy savanyítva egyaránt fogyaszthatók.

Cukkini

A cukkini sem egyedülálló fajta, több változata létezik. A klasszikus sötétzöld héjú, hengeres fajtán kívül számos, színben és formában is eltérő fajtát termeszthetünk. Minden fajtájára jellemző, hogy bőtermő, ízben nem térnek el egymástól. A cukkini fajtái közé tartozik a hagyományos sötétzöld, a sárga és a kerek cukkini, amelyeket a legjobb tölteni. Emellett léteznek futó (nagy területet igénylő, de bőségesen termő), mini (zsenge és gyorsan szedhető), valamint különféle csíkos és pöttyözött, netán aranyszínű, fényes fajták is.

Tihor-Sárközi Mónika,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa

Forrás: karpataljalap.net https://karpataljalap.net/2026/01/03/tokfajtak-tokkulonlegessegek-osszel-2

A tavaszi szezon ősszel kezdődik! – A talaj-EC sajátosságai a hajtatásban

A tavaszi szezon ősszel kezdődik! – A talaj-EC sajátosságai a hajtatásban

A cikksorozatunk korábbi részében már kitértünk arra, hogy a tavaszi szezonra történő felkészülés egyik legfontosabb eleme a talajhibák korrigálása, azaz a talaj kémhatásának (pH értékének) valamint a sótartalmának (EC-értékének) a beállítása. A pH-érték mérése viszonylag egyszerű, és többé-kevésbé pontos értéket kapunk attól függetlenül, hogy mennyire szakszerűen végeztük el a mintavételt a fóliaházunk talajából. Sajnos az EC-érték tekintetében nem ilyen egyszerű a helyzet. Nagyon sok gazda esett abba a hibába, hogy egy helytelenül elvégzett, vagy egy rosszul értelmezett mérési eredmény miatt elrontották a talajelőkészítést, ami a későbbiekben jelentős terméskieséssel járt.

Érdemes tehát részletesebben körbejárni ezt a fontos témát, hogy minél kevesebb problémánk legyen a későbbiekben miatta.

A szántóföldi növénytermesztésben a talajok EC-értékére, azaz a benne lévő teljes sótartalomra ritkán szükséges odafigyelni. A talajelemzések célja itt inkább a különböző tápelemek mennyiségének meghatározása külön-külön, hogy a tápanyagellátás folyamán azokból juttassunk ki többet, amiből hiány van. A káros sófelhalmozódás itt igen ritka, kivéve néhány szikesedésre hajlamos területet. A nyári, szárazabb időszakban mindenütt lezajlik ugyan egy kisebb szikesedési, só-felhalmozódási természetes folyamat, ugyanis a talajfelszínről elpárolgó nedvességből ott maradnak az addig benne feloldott ásványi sók. Azonban a csapadékosabb időszakokban ezek az ásványi sók újból feloldódnak, és lemosódnak a mélyebb talajrétegekbe, és helyre áll az eredeti állapot. Mivel ezeknek a tápanyagoknak (ásványi sóknak) az „ingázása” a különböző mélységű talajrétegek között viszonylag egyenletesen megy végbe a szántóföldünk teljes területén, ezért a 2-3 hektárt meg nem haladó tábla esetében elegendő egy vizsgálatot végezni.

A vizsgálathoz a talajmintát a tábla 10-12 pontjáról gyűjtjük be, ezt összekeverjük és ebből a keverékből veszünk ki kb. 1 kg-ot a vizsgálatok elvégzéséhez.

A fóliasátrak talajának esetében azonban másként zajlanak le ezek a folyamatok. A magas hőmérséklet miatt itt sokkal intenzívebb a talajvíz párolgása, így a káros sófelhalmozódás is a talajfelszín közelében. Ráadásul, mivel védve van az esőtől, hótól, ezért nem megy végbe ezeknek a sóknak a természetes kimosódása sem. Ennek a folyamatnak az eredménye az, hogy 1-2 év alatt a gazdaságos zöldséghajtatásra alkalmatlanná válik a fóliasátrunk talaja úgy is, hogy az üresen állt, és egy csepp műtrágyát sem juttattunk ki rá. Azonban még egy ilyen esetben is az általános szabályok alapján elvégzett mintavétellel viszonylag pontos eredményt kaphatunk az átlagos EC-értékről, mivel a sófelhalmozódás, ha fokozottabban is, de viszonylag egyenletesen megy végbe a fóliasátor talajának teljes felületén.

Sokkal összetettebb ez a folyamat azokban a fóliasátrakban, ahol már folyik a termesztés. Ugyanis itt főnövények számára (uborka, paradicsom, paprika stb.) a tápoldatot csepegtetőcsővel juttatjuk ki. Hónapokon keresztül a fóliaház talaja csak ezen a keskeny sávokon kap nedvességet. S mint már írtuk, a talajfelszín viszont mindenütt párologtatja a vizet, s amikor a talajból a víz elpárolog, a talajfelszín közelében hagyja az addig benne feloldott ásványi sókat. Ennek eredményeképpen itt megnövekszik a só koncentráció, azaz az EC. A csepegtetőcső közvetlen közelében az öntözővíz ezeket a felhalmozódott sókat újból feloldja, s viszi magával őket egészen az átnedvesített sáv határáig. Itt aztán a víz egy része elpárolog, a benne feloldott sók pedig a fent leírt módon újra kicsapódnak, felhalmozódnak. Ennek a folyamatnak az eredményeképpen eléggé élesen elhatárolódó sávok alakulnak ki: a csepegtetőcső mentén átnedvesedő sávban egy alacsony EC-jű, míg azon túl egy magas sókoncentrációjú zóna alakul ki. Magyarán, a bakhátak talajának EC-értéke, főleg a csepegtetőszalagok alatt, viszonylag alacsonyabb, míg attól kicsit távolabb, különösen a művelő utaknál, pedig nagyon magas. Ezeket az EC-érték eltéréseket aztán nagyon látványosan kirajzolják az előveteményként termesztett hónapos retek vagy saláta állományok. A csepegtetőcsövek helyén világosabb zöld, dúsabb levélzetűek lesznek a növények, míg attól kicsit távolabb már sötétzöld, apróbb levelüek.

Mint látjuk, a fóliasátrak esetében a káros sófelhalmozódás nem egyenletes, és egészen különböző mérési értékeket fogunk kapni attól függően, hogy éppen honnan vettük a méréshez a mintát. 

A nyári állományváltásnál még megtehetjük azt, hogy csak a bakhátakat mosatjuk át, és az abból vett mintákat mérjük be. Ugyanis ilyenkor általában nem végzünk szántást vagy mélyásást, csak a bakhátak talaját lazítjuk fel, azaz a bakhátak talaja nem keveredik össze a művelő utak „sósabb” talajával. Az őszi talajelőkészítés során azonban már elkerülhetetlen a fóliaház talajának teljes átmosatása a cikksorozatunkban már korábban leírt módon. 

Mint látjuk, ennek az átmosatásnak két célja is van. Az első, kézenfekvő cél a káros sófelhalmozódás megszüntetése, kimosatása a felső talajrétegekből. A másik, kevésbé fontos célunk pedig a talaj „homogenizálása” azaz annak elérése, hogy a talaj-EC értéke a fóliasátorban mindenütt viszonylag egyforma legyen, bárhonnan is vesszük majd a mintát a méréshez. Így érhetjük el, hogy a következő szezonban az állományunk egyenletesen fejlődjön, és maximális termést kapjunk. 

Gál István,
Pro Agricultura Carpatika Alapítvány

Forrás: karpatinfo.net

Felkészülés a metszésre

Felkészülés a metszésre

December közepén járunk, a tél már naptár szerint megérkezett, ugyanakkor az utóbbi években megszokott módon inkább enyhébb, gyakran csapadékszegény időjárás jellemzi ezt az időszakot. Ezek az időnként napos, fagymentes téli napok sok gazdálkodót késztetnek arra, hogy elgondolkodjon: nem lenne-e időszerű megkezdeni a metszési munkákat a gyümölcsösben vagy a szőlőültetvényben. A metszés kezdési időpontját több tényező is befolyásolja, ezek közül azonban továbbra is az egyik legmeghatározóbb a művelt terület nagysága. A kisebb kertek tulajdonosai, ahol a metszés néhány nap alatt elvégezhető, még megengedhetik maguknak a kivárást. A nagyobb területen gazdálkodók esetében viszont, ahol a metszés több hetet igénybe vevő munkafolyamat, már az év elején célszerű elkezdeni a munkát. A nedvkeringés megindulása előtt ugyanis mindenképpen be kellene fejezni a metszést, a tavaszi felmelegedés pedig az utóbbi években gyakran a megszokottnál korábban következik be.

Tovább

Az uborka kártevőinek csapdázási eredményei

Az uborka kártevőinek csapdázási eredményei

(Kárpátalja, 2025. augusztus–október)

A növényvédelem szó hallatán legtöbbször a permetezésekre és a különféle kemikáliákra gondolunk, holott ez rendkívül összetett tevékenység. Egyik sarokpontja a rovarcsapdázás, mely történhet monitoring (megfigyelés) vagy a kártevők gyérítése céljából. Esetünkben mindkét módszert vizsgáltuk, az alábbi eredményekkel.

Tovább

Aranyszínű sárgaságot okozó fitoplazma – Küszöbön az új filoxéra vész?

Aranyszínű sárgaságot okozó fitoplazma – Küszöbön az új filoxéra vész?

Az aranyszínű sárgaságot okozó fitoplazma és az amerikai szőlőkabóca nevével egyre többet találkozhatunk. A Kárpát-medencében gazdálkodó szőlész kollegákkal találkozva, beszélgetve egyre több gazdától hallom, hogy őket is elérte ez a veszedelem. Először szlovéniai gazdák számoltak be erről a betegségről, náluk már 5-6 évvel ezelőtt felütötte a fejét, és elmondásuk szerint mára nagyon elterjedt és sok szőlő kivágásához vezetett. Ami pedig a legrosszabb, hogy újratelepítés után sem javul a helyzet, az új telepítéseken is megjelenik a betegség. A tavalyi szezonban már Magyarország nyugati részén, de az idén nagyon sok borvidéken jelent meg a betegség, Szlovákiában is jelen van, és jelentős károkat okoz. Nagyon valószínű, hogy rövid időn belül nálunk, Kárpátalján is megjelenik, ezért nagyon fontos, hogy felkészüljünk az ellene való védekezésre.

Tovább

Felkészülés a növényvédelmi munkákra

Felkészülés a növényvédelmi munkákra

Az idei évben korán beköszöntött a tavasz. A februári hőmérséklet megközelítette a márciusi átlagot. Főként ennek köszönhetően a gyümölcsösökben és szőlőskertekben a vegetáció közel egy hónappal előrébb jár a régen megszokottól. A gyümölcsfák hamarosan virágba borulnak, néhány növény, mint a sárgabarack pedig már virágzik. 

Tovább