Gyümölcsösök biológiai növényvédelme VI.

A légtérterítés gyakorlata

A gyümölcsösök növényvédelmében az elmúlt néhány évben világszerte számos változás következett be. Előtérbe kerültek a kártevők természetes ellenségeinek kímélését szolgáló növényvédelmi eljárások. Szemléletváltás történt a növényvédő szerek felhasználásának terén is, amennyiben a széles hatásspektrumú növényvédő szereket fokozatosan felváltják a rovarnövekedést szabályozó készítmények (biostimulánsok), továbbá a környezetkímélő, előrejelzésre alapozott eljárások, a feromonokon alapuló védekezési módszerek, mint például a légtérterítés.

A légtérterítés bevezetését világszerte nagy várakozás előzte meg, és mára már elegendő tapasztalat gyűlt össze ahhoz, hogy a módszert eredményesen alkalmazzuk. A felhasználó gazdák sikertelenségének gyakori oka, hogy a légtérterítés során a feromont a klasszikus rovarölő permetszer módjára kívánják felhasználni, így már a kijuttatás első évében látványos hatással számolnak. Ez tulajdonképpen nem is csoda, hiszen nem könnyű elszakadni olyan növényvédelmi gyakorlattól, amelyet már több évtizede követnek. Ezen módszer alkalmazásával – mérsékelt vegyszeres védekezéssel kombinálva azt – fokozatosan érhetünk el eredményt, miáltal évről évre kevesebb lesz a kártevő ültetvényünkben.

A légtérterítés kivitelezése

A kártevőkre számítva az ültetvénybe előre kihelyezzük a feromon illatanyag-hordozókat. Ezek a hordozók (lényegében speciális műanyag huzaldarabokról van szó) 5-6 hónapig fejtik ki a hatásukat, azaz a szezon egészében alkalmasak a főbb kártevők megzavarására.

A legelterjedtebb megoldás egy téglalap vagy négyzet alakú terület esetében, hogy az ültetvény szélére – a kerítésre vagy a szélső fákra – helyezzük ki a feromonnal átitatott hordozókat. Magyarán, minden szélső fára (vagy minden másodikra) ajánlatos kihelyezni egy darab feromonhordozót egyféle kártevő ellen. A fejlesztők ajánlása szerint maximum háromféle kár­tevő ellen ajánlatos kihelyezni ezeket a fermomonhordozókat. Ha az ültetvényünk nadrágszíj alakú, akkor is ajánlatos az összes szélső fára, avagy a kerítés teljes hosszában kihelyezni a hordozókat, s ezen felül még az ültetvénybe is jusson belőlük 200-250 méterenként minden sorban egy-egy fára.

Egy 3-5 hektáros ültetvénybe ajánlatos 100-200 db. hordozó kihelyezése. Az ennél nagyobb ültetvények esetében 500–1000 db-ig ajánlják növelni a hordozók számát a fejlesztők, a megfelelő légtérterítés érdekében. Ennél kevesebb hordozó kihelyezésével nem tudjuk kellőképpen lefedni a területet, s így a módszer nem lesz hatásos. Megfelelő számú hordozó alkalmazása esetén viszont a feromon folyamatosan párologva teljesen beteríti a légteret. A kártevők hím egyedei így oly mértékben megzavarodnak, hogy a legerősebb illatforrás felé fognak repülni, gyakorlatilag kicsalogathatók az ültetvényből. Az ültetvény szélére csalogatott hímek ellen alkalmazott rovarölős permetezés azután kielégítően megoldja a fő kártevők irtását.

Ismételten szeretném hangsúlyozni, a megfelelő biztonság érdekében nagyon fontos, hogy a gazda a feromonhordozókkal ellátott fákon (kerítésen) figyelje a kártevők megjelenését. Amikor már tömegével jelentkeznek a kártevők a feromonhordozóknál, felszívódó rovarölő készítménnyel nagy hatásfokkal védekezhetünk ellenük. Ezzel vegyszert, pénzt és időt takaríthatunk meg. Példának okáért a mostani esős időjárás kedvez a kártevők elszaporodásának, viszont a gépi permetezés igencsak nehézkes, mivel lágy a talaj, nedves minden, hiszen szinte mindig esik. A légtérterítés ebben az esetben különösen előnyös, mivel viszonylag kicsiny és célzott területet kell kezelnünk, ami csupán 10-30 perces csapadékmentes jó időt kíván. Nem mellékes az sem, hogy ezzel a módszerrel kevésbé tesszük tönkre az ültetvény sorközeit a keréknyomokkal.

A légtérterítés alkalmazhatósága

A kártevőferomonok mesterséges előállítása évről évre bővül. Mára már lemásolták a kutatók szinte az összes „főbb” molyfaj feromonját – almamoly, keleti gyümölcsmoly, gyapottokmoly, szőlőfürtmoly stb. –, továbbá kaphatók már a bundásbogár, a cseresznyelégy, az ilonca, a szitkárfajok feromonjai is. Az elkövetkező években valószínűleg tovább fog bővülni a paletta, mivel a módszer egyre nagyobb sikereket ér el.

Azt ne feledjük azért, hogy a légtérterítés csak a megcélzott fő kártevőt zavarja meg, a levéltetvek, atkák ettől még nyugodtan dolgozhatnak, ellenük változatlanul védekeznünk kell. (Folytatjuk…)

Molnár Ádám,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány falugazdásza

Forrás: karpataljalap.net