Mára nem csak a fűtött, hanem a fűtetlen fóliasátrakban is megnövekedtek az aktuális tennivalók. Itt is vannak hasonlóan fontos és kihagyhatatlan (elhanyagolást nem tűrő) munkálatok, mint például a rendszeres szellőztetés, egyenletes öntözés, vagy esetleg az időszerű zöldmunkák. A fűtetlen fóliasátrakban azonban mégsem ezek a munkálatok teszik ki a legtöbb munkaórát. Hogy mik azok a plusz munkafolyamatok, amik ilyenkor adódnak, és mire kell odafigyelnünk annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki az adott létesítményünkből és termesztett növényeinkből, azt a jelenlegi írásunkban szeretnénk kifejteni.
Ha egy fűtetlen (hideg) fóliasátorban zöldségtermesztésben gondolkodunk, és a lehető legjobban szeretnénk kihasználni a létesítmény adta adottságokat, akkor elengedhetetlen a fő növényünk (uborka, paradicsom, paprika, csemegekukorica stb.) előtt valamilyen elővetemény (hónapos retek, zöldhagyma, fejes saláta, sóska stb.) termesztése. A fűtetlen fóliasátrak esetében az áprilisi hónap általában az átmeneti időszakról szól, vagyis az elővetemény betakarításától egészen a főnövény ültetéséig. Ez az időszak nagyon meghatározó a főnövény sikerességének a szempontjából, amely leginkább a talajelőkészítés körüli tennivalókra koncentrálódik.
Amennyiben előveteményünk van, úgy több szempontot is figyelembe kell venni. Az egyik ilyen az elővetemény idejében történő betakarítása. Ez kulcsfontosságú lehet abból a szempontból, hogy a főnövényünk termésével mikor jutunk a piacra. Amennyiben szeretnénk elérni a kedvezőbb felvásárlási árakat, úgy az elővetemény betakarítása legkésőbb április közepéig meg kell, hogy történjen. Ezt csak úgy érhetjük el, ha szánunk elegendő időt (pl. hónapos retek esetében legalább 60 nap) az elővetemény kifejlődéséhez, nem zsúfoljuk túl (tenyészterület betartása) és megfelelően gondozzuk az állományunkat.
A másik szintén nagyon fontos szempont, hogy az elővetemény betakarítását követően és a főnövény ültetését megelőzően legyen elegendő időnk a megfelelő talajelőkészületekre és az ebben az időszakban elvégzendő egyéb más műveletekre. Erre a munkára legalább 10-14 napot számolnunk kell. Azért is van szükségünk elegendő időre ezekre a műveletekre, mert amennyiben a főnövényünk sóérzékeny (például az uborka), akkor az olyan területeken, ahol nagyobb sófelhalmozódást észlelünk, részleges talajátmosatást kell alkalmaznunk. Ezek a területek általában az előveteményben kialakított művelő utak környékén, és azokon a területeken szokott előfordulni, ahol az elővetemény elmaradottan fejlődött az egész állományhoz képest. Ezt a részleges talajátmosatást kevesebb vízzel kell elvégezni, mint az ősz végi, tél eleji nagy mennyiségű talajátmosatást, ugyanis itt figyelembe kell venni azt, hogy hagyjunk elegendő időt (kb. 5-7 nap) a víz „elszivalkodásához”. Ezt a műveletet közvetlenül a fóliaház talajának fellazítását (ásás, szántás, frézerezés) követően végezzük.
A talaj fellazítását és mosatását követően, amikor még kellő nedvességgel rendelkezik a talajunk (kiszáradását nem megvárva), elvégezzük a talaj átkeverését, porhanyítását. Fontos, hogy a porhanyítást ne szó szerint értsük, vagyis ügyeljünk arra, hogy a talajt ne frézerezzük túl, tartsuk meg annak morzsalékos talajszerkezetét. Mivel a főnövények általában magas tápanyagigénnyel rendelkeznek, ezért annak kielégítésére kellő alaptrágya kijuttatására van szükség. A talaj frézerezésével egy menetben nyílik lehetőségünk, hogy bedolgozzuk a talajba a kellő mennyiségű szerves trágyát (20-30 kg/m2), egyéb, lassan lebomló alaptrágyákat, talajfertőtlenítőket, vagy különböző talajjavító és növénykondicionáló, mikroorgazmusokat is tartalmazó készítményeket.
A másik nagyon fontos szempont még, amit nem szabad szem elől tévesztenünk, az az, hogy az ültetésre váró főnövény palántánk ne „vénüljön” el, mert egy elöregedő palánta sokkal nehezebben fog begyökeresedni és intenzív fejlődésnek indulni, mint egy idejében kiültetett, fejlett növény. Ezért ennek érdekében mindig kellő odafigyeléssel válasszunk megfelelő méretű sejttálcákat, vagy éppen műanyag edényeket a palánták kineveléséhez, és mindig rendelkezzünk egy „B” tervvel abban az esetben, ha valami oknál fogva csúszna az ültetésünk. A „B” terv alatt értendő például nagyobb palántanevelő felület a palánták esetleges szétrakásához, vagy netán azok nagyobb ültető edénybe való átültetéséhez.
A főnövény palánták kiültetése lehetőleg kiemelt ágyásokba (bakhátakba) történjen, amelyek esetében fontos, hogy csepegtető öntözéssel és jó esetben valamilyen talajtakaró fóliával, agroszövettel, mulcs anyaggal legyen befedve, védve ezzel a gyökérzónát a kiszáradástól, gyomosodástól. A megfelelő foganás és begyökeresedés kulcsmomentumai (munkálatai) közé soroljuk még az ágyások (bakhátak) vízzel való feltöltését, a délutáni ültetést, és az ültetést követő gyökérnyaki fertőtlenítő beöntözést palántadőlés ellen.
Pro Agricultura Carpatika Megyei Jótékonysági Alapítvány,
Nagy Éva falugazdász
Forrás: karpatinfo.net