Október folyamán kitakarításra kerül a fűtetlen fóliasátrak többsége. Ilyenkor van lehetőség azoknak a talajhibáknak a korrigálására, amelyek elhanyagolása súlyos terméskiesést eredményezhetnek a következő szezonban.
Ebben a cikkünkben a talaj átmosatásával, meszezésével és elegyenlítésével fogunk részletesebben foglalkozni.
A talaj átmosatása
A fóliaházak talajának elszikesedése, azaz a sófelhalmozódás a talaj felső rétegében igen gyakori probléma. Mivel a termesztési időszak kitolódása a kora tavaszi–késő őszi időszakra nem ad időt a talaj természetes csapadékkal történő átmosódására, ezt nekünk kell mesterségesen pótolnunk.
A talaj átmosatását legjobb ősszel elvégezni az állomány felszámolása után, de még a trágyázás előtt. A sikeres talajátmosatáshoz elengedhetetlen, hogy viszonylag rövid idő alatt annyi vizet juttassunk ki a fóliaház talajára, ami képes kioldani a talaj felső rétegében, azaz a termőrétegben felhalmozódott ásványi sókat, és levinni azt az alsó talajrétegekbe. A gyakorlat azt mutatja, hogy ehhez négyzetméterenként kb. 120-150 liter vizet kell kijuttatnunk olyan ütembe, ahogy a talaj azt képes elinni. Erre a célra a legmegfelelőbbek az esőztető öntőző berendezések. A talaj átmosatása ilyen módon csak akkor lehet eredményes, ha ez a vízmennyiség, benne a feloldott sókkal el is tudja hagyni a termőréteget. Ha a helytelen talajművelés és rossz talajszerkezet miatt kialakult „eketalp betegség” ezt nem teszi lehetővé, előzőleg orvosolnunk kell az eketalp betegséget mélylazítással, és a drénvíz-elvezető rendszer kiépítésével. Ez a magas talajvíz problémájának megoldásához is elengedhetetlen. A talaj átmosatása akkor volt eredményes, ha a talaj sótartalmát sikerült legalább 1-1,2 EC alá vinni, de az ideális 0,7-0,8 EC lenne.
A savanyú talajok meszezése
Vidékünk talajára általánosságban a savanyú kémhatás a jellemző, néhány kivételtől eltekintve. Egyes zöldségfélék jól tolerálják az enyhén savanyú talajkémhatást, de a semleges 6,5-7 pH-tól való jelentős eltérés súlyos tápanyag-felvételi zavarral jár. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a széleskörűen használt műtrágyák többsége tovább savanyítja a talajt.
A savanyú talajkémhatás helyreállítására már régóta használatosak a különböző mészkő őrlemények. Vidékünkön gyakorlatilag csak a Borzsavszke melletti mészkőbányában állítanak elő ilyen őrleményt. Sajnos, a monopol helyzetüket kihasználva olyan irreálisan magas áron adják a terméküket, hogy az már szinte nevetséges. Hatóanyagra átszámítva a Lengyelországban előállított minőségi, zsákolt égetett mészkő-por is olcsóbb, mint a kétes minőségű sajátunk.
A kijuttatandó mészkőőrlemény mennyiségét a talajelemzés eredménye határozza meg. Alkalmankénti dózis lehetőleg ne haladja meg az 50 kg/100 m2-t, az égetett mészből pedig a 25 kg/100 m2-t. Ha ennél is több kellene, akkor egy év múlva inkább ismételjük meg az eljárást.
A lúgos talajok pH-értékének csökkentése
Kárpátalaja egyes részein nem az alacsony pH-érték okoz gondot a termőföldeken, hanem ellenkezőleg, a lúgos kémhatás. Ennek korrigálásának, azaz savanyításának már nincs olyan nagy hagyománya, gyakorlata. Azonban, az egyedi pH-igényű növények termesztésének elterjedése, valamint az intenzív zöldségtermesztés sajátosságai miatt erre is megnövekedett az igény.
A talaj pH-értékének csökkentését környezetbarát módon úgy tudnánk megoldani, ha viszonylag nagy mennyiségű savanyú tőzeget dolgoznánk bele. Ezzel nem csak a savanyúbb kémhatást tudjuk elérni, hanem jelentős mértékben javul a talaj szerkezete is. Egy hátránya van, mégpedig az igen magas költsége.
Olcsóbb és hatékony megoldás a kénpor használata. A magyar szakirodalomban ventilált kénpor néven emlegetik, míg Ukrajnában takarmány kén néven (szirka kormova) szerezhető be az interneten keresztül. A kijuttatandó dózissal kapcsolatban nincs egységes gyakorlat. Az orosz szakirodalom szerint 100 gramm/m2 mennyiségű kénpor kijuttatása kb. 2,5 egységnyivel csökkenti a talaj pH-értékét. Ha figyelembe vesszük, hogy évente legfeljebb 1 egységnyivel szabad korrigálni a talaj kémhatását, akkor egy kezeléssel legfeljebb 50 gramm/m2 mennyiséget szabad kijuttatni. Egy 400 m2-es fóliasátor esetében ez kb. 20 kg-ot jelent, ami a 15 hrivnya/kg-os árral számolva nem egy jelentős költség. Egy hátránya van, hogy a hatását lassan, kb. fél év alatt fejti ki.
Elvileg sokkal gyorsabb hatású lenne a vasgálic (FeSO4) bedolgozása a talajba. Az interneten talált cikkekben mintegy 5 dkg/m2 dózis kijuttatását ajánlják. Mivel saját, vagy hitelt érdemlő gyakorlati tapasztalatokról nincs tudomásunk (a savanyú tőzeg vagy kénpor használatával ellentétben), ezért inkább óvnánk a gazdákat attól, hogy „saját bőrükön” kísérletezzenek. Nekem, személy szerint vannak aggályaim az ilyen nagy adagú vas kijuttatásával kapcsolatban, amely elvileg súlyos foszforfelvételi zavart kell, hogy okozzon.
A talajfelszín szintkülönbségeinek kiegyenlítése
A csepegtetőcsöves öntözés elterjedésével a gazdálkodók jelentős része szembesült azzal a problémával, hogy a termőterületen a talaj egyes részeken túlöntözötté válik, míg máshol száraz marad. Ennek egyik fő oka a talaj lejtése, szintkülönbségek kialakulása. Ugyanis a csepegtetőcsövekből a víz az öntözés befejezésével az alacsonyabban fekvő részekre folyik ki. Annál súlyosabb a probléma, minél gyakrabban és minél kisebb vízadagokkal öntözünk. Sokat javíthatunk a helyzeten, ha ilyenkor (a szezonon kívüli időszakban) időt szakítunk a terület elegyengetésére. Ehhez egy slangos vízmérték segítségével pontosan fel kell mérni, hogy mely területek és mennyivel vannak az ideálisnak számító vízszintes átlaghoz képest magasabban vagy mélyebben. A magasabban fekvő, dombosabb részekről aztán lehordunk annyi talajt a laposabb részekre, amennyit a mérések és számítások megkívánnak. Eközben ügyeljünk arra, hogy a területünk megtartsa a homogenitását, azaz nem szabad csak a felső termő réteget elhordanunk egyik helyről a másikra. Ugyanis ebben az esetben a dombok helyén csak a szinte terméketlen altalaj marad. E helyett a dombosabb részeken keskeny, de 2-3 ásónyom mélységű kis árkokat kell ásnunk, s az így kitermelt földben vegyesen lesz a felső termőréteg és az alsó altalaj is. Az őszi ásás folyamán aztán eltűnnek ezek a keskeny kis árkok.
Gál István,
Pro Agricultura Carpatika Alapítvány
Forrás: karpatinfo.net