Október folyamán az uborkahajtatásra használt fűtetlen fóliasátrak nagy része már kiürült, vagy legalább is az utolsó terméseket szedik lefelé a gazdák. Azonban a teendők ezzel nem értek véget, a fóliasátrakat még fel kell készíteni a következő szezonra. Ebben a cikksorozatunkban ezekhez a teendőkhöz szeretnénk néhány tippet adni.
A sterilitás fél növényvédelem!
Az idei évben óriási mértékben elszaporodtak a különböző kórokozók és kártevők. Gondolok itt elsősorban a tripszekre, üvegházi molytetűre és atkákra. Ezeknek nagy része a növényi maradványokon telel át, onnan fertőzi meg majd tavasszal a fiatal állományt. S ezen még az sem segít, ha akkurátusan kihordjuk a fóliasátorból, s a kert egy távoli szegletében komposztáljuk az uborka-, paradicsom- vagy paprikatöveket. Ugyanis ezeknek a kártevőknek tavasszal nem jelent akadályt az a néhányszor tíz méteres távolság, amit esetleg biztosítani tudunk. Meg kell próbálnunk elpusztítani őket még a helyszínen, azaz a fóliasátorban. A termés betakarítása után erre a célra már szinte bármilyen brutális szert is felhasználhatunk, tetszőleges töménységben.
A megelőzést szolgálja
A következő szezonra történő felkészülés, a közhiedelemmel ellentétben, nem a palántaneveléssel kezdődik, hanem a fóliasátrak nagytakarításával. Ugyanis a letermett, elpusztult növényeken nagyon sok betegség és kártevő telepedett meg. A tapasztalatok szerint a legcélravezetőbb, ha még a nagytakarítás előtt elvégezzük ezeknek a kórokozóknak és kártevőknek az irtását. Mivel itt már nem kell a növényeinket félteni, használhatjuk a legdrasztikusabb vegyszereket is. Éveken át erre a célra a legjobb megoldást a fóliasátrak kikénezése nyújtotta. A technológia lényege az, hogy a jól bezárt fóliasátorban elégetünk 100 négyzetméterenként 1 kilogrammnyi kénport, s 2-3 napig hagyjuk, hogy a mérgező füst kifejtse gyilkos hatását. Egy alapos szellőztetés után aztán nekiláthatunk a fóliasátor kitakarításának. A kénezési technológiának van egy továbbfejlesztett változata is, amikor a kitakarított fóliasátorban újra elvégezzük a kezelést, csak előzőleg kb. 10 cm mélyen felmotorkapázzuk a talajt. A magyarázat szerint így elpusztítható a talaj felső rétegében található kórokozók és kártevők nagy része is, mivel a fellazított talajba be tud hatolni a számukra mérgező gáz.
Az utóbbi években a kénezés helyett inkább a formalinos légtérkezelést ajánlják a fóliaborítást gyártó cégek, ugyanis a kén-oxid és víz reakciójából keletkező sav roncsolja a fóliaborítást, csökkentve annak élettartalmát. Gyártanak ugyan kénsav-állót is, de ennek az ára magasabb. Saját tapasztalatom szerint a rendkívül erős nyári napsugárzás inkább roncsolja a fóliaborítást. Amióta a nyári időszakban a rachel-hálós árnyékolást alkalmazom, jelentősen meghosszabbodott a fóliaborítás élettartama, annak ellenére, hogy évente kétszer a kénégetéses fertőtlenítést végzem. A tavaly lecserélt S2-es fóliaborítások az egyik fóliasátron 4, a másikon pedig 5 évig bírták!
A formalinos kezelést hasonlóan kell elvégezni, mint a kénezést, kivéve talán azt, hogy a formalin kijuttatásához ajánlatos speciális ködképző permetezőgépeket használni. Amennyiben ilyen nincs a környéken, akkor a ventillátoros motoros háti permetezőgépekkel is be lehet fúvatni a vegyszert a fóliasátor légterébe. Természetesen kívül állva, s csak a permetezőgép szórófejét bedugva a fóliasátorba, a két végén kivágott kis lyukakon. A kijuttatandó (pontosabban „bejuttatandó”) mennyiség a formalin töménységétől függ. A tapasztalatok szerint a 40%-os formalinból legalább 2 liter kell 100 négyzetméterenként a látható hatás eléréséhez.
Az orosz szakirodalom szerint a formalinos légtérkezeléshez ennek a mennyiségnek a többszöröse, 20-40 ml 40%-os formalin szükséges légköbméterenként. E szerint a nagylégterű fóliasátrak esetében, ahol az átlagos belmagasság kb. 3 m, a felhasználandó formalin mennyisége kb. 10 liter 100 négyzetméterenként, azaz egy 400 m2-es fóliasátor légtérkezeléséhez mintegy 40 liternyi formalint kellene a fóliasátor légterébe juttatni. Valószínűleg ez a hatalmas mennyiség „irtó” hatásos, de szerintem a kisebb mennyiséggel is elfogadható eredményt lehet elérni, miközben sem magunkat, sem a szomszédokat, sem a környezetünket nem tesszük ki felesleges vegyszer-terhelésnek. Elvileg itt is alkalmazható a megismételt kezelés a talajlakó gombák és kártevők ellen.
Mit ajánl a mesterséges intelligencia?
Ha már van ilyen lehetőség is, rákérdeztem az egyik legnépszerűbb mesterséges intelligencia-szolgáltató alkalmazásban, hogy milyen lehetőségek vannak a fóliasátrak fertőtlenítő légtérkezelésére. A már jól ismert lehetőségek mellett érdekes módszereket is ajánlott:
„A fóliasátrak légtérfertőtlenítéséhez alkalmazott szerek kijuttatási módjai különbözőek lehetnek az alkalmazott anyagtól és a technológiától függően. Íme, az említett szerek kijuttatási módszerei:
1. Klór-dioxid
Alkalmazási mód: A klór-dioxid gáznemű formában történő kijuttatásra alkalmas. Általában gázfejlesztő berendezések vagy ködösítő eszközök segítségével terítik szét a fóliasátorban.
Hőmérséklet/humidity: A gázos fertőtlenítéshez zárt tér szükséges, így a fóliasátrat zárva kell tartani a kezelés alatt. Fontos, hogy a megfelelő koncentrációban legyen jelen, hogy ne károsítsa a növényeket.
Utómunkák: A kezelést követően szellőztetésre van szükség, hogy a gázok elpárologjanak és ne maradjanak a légtérben káros maradványok.
2. Hidrogén-peroxid
Alkalmazási mód: Ködösítéssel vagy permetezéssel juttatható ki a fóliasátorba. Az eszközök finom permetcseppeket vagy ködöt hoznak létre, amely alaposan beborítja a területet.
Koncentráció: Általában 2-10%-os koncentrációban alkalmazzák, a célzott fertőtlenítési feladattól függően.
Utómunkák: Miután a kezelés megtörtént, a hidrogén-peroxid gyorsan lebomlik vízzé és oxigénné, így nincs szükség hosszú szellőztetésre. Mindazonáltal egy rövid szellőztetés ajánlott.
3. Peroxiecetsav (PAA)
Alkalmazási mód: Ködösítésre vagy permetezésre alkalmas, hasonlóan a hidrogén-peroxidhoz. A levegőben finoman eloszlatott köd hatékonyan fertőtleníti a légteret.
Koncentráció: A peroxiecetsavat általában 0,1-0,5%-os koncentrációban alkalmazzák. Erősen oxidatív, így fontos, hogy betartsuk a gyártói előírásokat.
Utómunkák: A kezelés után szükséges a szellőztetés, de a szer gyorsan lebomlik, így nincs tartós maradvány.
4. Kénfüstölés
Alkalmazási mód: A kénfüstölést speciális kénfüstölő készülékekkel végzik, amelyek ként égetnek el, és a füst szétterjed a fóliasátorban. A kénfüst meleg, száraz környezetben a leghatékonyabb.
Fertőtlenítési idő: Általában több órán át kell zárva tartani a fóliasátrat, hogy a füst kellően hatékony legyen.
Utómunkák: A kezelést követően alapos szellőztetésre van szükség, mert a kén irritálhatja a növényeket és az embereket is.
5. Kvaterner ammónium vegyületek
Alkalmazási mód: Ezek a vegyületek permetezéssel vagy ködösítéssel juttathatók ki. A permetezést gondosan kell végezni, hogy minden felületet lefedjen.
Koncentráció: Általában 0,1-0,5%-os oldatban alkalmazzák. Az adott termék használati utasításai szerint kell eljárni.
Utómunkák: A kezelés után szellőztetés szükséges a maradványok eltávolítása érdekében, de nem igényel hosszú várakozási időt.
Az alkalmazás pontos módját mindig a felhasznált szer típusához és a kezelési célokhoz kell igazítani.”
Komposztáljuk vagy égessük?
Figyeljünk arra, hogy a fóliasátor kitakarítása alapos legyen. A letermett növényeket, gyomokat igyekezzünk gyökerestől kihúzni a földből. Ilyenkor ne mulasszuk el a gyökérzet átvizsgálását, hogy nincsenek-e rajtuk valamilyen talajlakó kártevők nyomai. Itt elsősorban a fonálférgek tüneteire gondolok, amelyek kis csomók, koloncok, borsócskák formájában jelennek meg, pókhálószerű gyökér-elágazásokkal. Ugyanis magát a fonálférget nagyon nehéz lenne megfigyelni, viszont az általuk kiváltott elváltozások annál szembetűnőbbek. Amennyiben találkozunk ezekkel a tünetekkel, fel kell készülni az ellenük való védekezésre.
A kihordott növényi maradványok további sorsáról megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint érdemes komposztálni őket, különösen, ha előzőleg a fenti módszerekkel „sterilizálva” lettek. Igazolhatom, hogy az ezekből képződött komposzt valóban rendkívül jó szerkezetjavító hatással van a talajra. Mások szerint ezek a komposzt-dombok a betegségek és kártevők számára áttelelési lehetőségek, a következő évi állomány potenciális fertőzési forrásai. Ők a növényi maradványok elégetését javasolják. Talán érdemes lenne az arany középutat megtalálni, s a növény-egészségügyi szabályokat betartva, de mégiscsak környezetbarát felhasználást keresni a növényi hulladékok számára.
Gál I.,
az „Egán Ede” KGK” JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” KMJA munkatársa
Forrás: karpatinfo.net