Szüret után a szőlőben

Befejeződött a szüret, a fürtöket már szinte minden területről betakarították. Gondolhatnánk, a szőlőkben már az idei évben nincs más teendő egészen metszésig. Azonban vannak munkák, amelyekre ez a mostani, ősz végi–tél eleji időszak a legalkalmasabb. Ilyenkor elvégezhetjük a szőlők tápanyag utánpótlását, a talajmunkákat a sorközökben, sorok alatt, vagy a hiányzó tőkék pótlását.

A tápanyag­után­pótlás a szőlőnél igen fontos. Amennyiben ezt a műveletet több évig nem végezzük, a szőlő növekedési erénye, vitalitása, termésmennyisége drasztikusan lecsökken. A túlzott tápanyagbevitel szintén okozhat problémát, de ez a ritkábban előforduló probléma. A tápanyagok pótlása történhet műtrágyák kijuttatásával, illetve szerves trágya használatával. A folyamatos műtrágya használata azonban tönkreteszi a talajéletet, és hosszú távon nem bizonyul jó megoldásnak. A szőlők telepítése során mindig egy nagy adag szerves trágya kijuttatása ajánlott, ami a szőlőt a termőfordulásig, tehát az első 3-5 évben ellátja tápanyaggal. A további években kijuttatott tápanyagok mennyisége sok mindentől függ. Intenzív csemegeszőlő ültetvényekben a tőkék öntözéséről is gondoskodnak, amelynek segítségével évközben is pótolhatók a tápanyagok. Hagyományos szőlőkben a szerves és műtrágyák mennyisége csökkenthető, ha minél kevesebb szerves anyagot vonunk ki a szőlőből. Első lépésként jó megoldás, ha a lemetszett venyigéket, ami a vesszők 80-90 %-át jelenti évente, nem kihordjuk és elégetjük, hanem bezúzzuk és a talajba forgatjuk, így a kivont kálium mennyisége jelentősen lecsökken. A borászatban keletkező melléktermékek, mint törköly (törkő), kocsány, seprő szintén nagy mennyiségű szerves anyagot tartalmaz, amelyeknek a közvetlen visszajuttatása, azaz frissen a szőlősorba való szétterítése nem ajánlott. Nagyon jó megoldás ezen termékek komposztálása, majd azután a szőlőbe történő visszajuttatása.

A sorközök megmunkálására szintén alkalmas a szüret utáni időszak. Régi időkben a sorközök őszi szántása volt a leggyakoribb módszer, mára inkább a talaj őszi lazítása ajánlott. A lazító használatának számos előnye van, egyik legfontosabb, hogy a talajéletet nem teszi tönkre, viszont megszünteti a talajtömörödést és lehetővé teszi a téli csapadék mélyebb rétegekbe való lejutását. Az őszi sorközművelésnek egy komoly hátránya van: késleltetheti a metszési munkák kezdetét. A szőlőtermesztés az utóbbi években nem hoz nagy jövedelmet a gazdáknak, emiatt egyre kevesebb pénz jut a szőlők fenntartására. Ezért az olyan kézzel végzendő műveletek, mint a sorok aljának felásása, megmunkálása egyre jobban visszaszorul. Felváltja a soraljak kémiai gyomirtása, kaszálása. Ez elég sajnálatos, mivel az először említett módszer sokkal jobb. Tekintve azonban a vidékünkre jellemző munkaerőhiányt, illetve a kézi munkaerő igen magas árát, ez a helyzet nem hamar fog változni. Jó alternatívát nyújtanak azok a különböző traktorokhoz kapcsolható soraljművelő gépek, amelyekkel a szőlősoralj megmunkálható, gyorsan és viszonylag olcsón. Hátránya azonban, hogy ezeknek a gépeknek a beszerzése nagy befektetés, ami csak nagyobb terület megmunkálása esetén térül meg rövid idő alatt.

Egy szőlőterület gazdaságos megmunkálásának elengedhetetlen feltétele a tőkehiány minimálisra csökkentése vagy megszüntetése. Sajnos elkerülhetetlen már a telepítésnél, hogy ne keletkezzen tőkehiány, mivel minden tőke nem ered meg. Az első években történő sormegmunkálás szintén veszélyes, hisz a fiatal tőkéket egy óvatlan mozdulattal könnyen kivághatjuk. A tőkék pótlása az első 2-3 évben elengedhetetlen, igyekezzünk a tőkéket már ekkor pótolni. Ennek a legfőbb oka, hogy később a felnőtt, megerősödött tőkék között a pótolt szőlőtövek nehezen tudnak fejlődésnek indulni, megerősödni. 

Milyen módszerekkel pótolhatunk tőkét? Vidékünk hegyvidéki területein, amelyek szőlőtermesztésére a legalkalmasabbak – kötött talajú területek. Ezeken a területeken csak vad alanyra oltott szőlők telepítése ajánlott, a filoxéra kártételének elkerülésére. Emiatt a tőkehiány megszüntetésére nem jöhet szóba a síkvidéken, illetve homokos talajon alkalmazott módszer, a bujtás, homorítás vagy tőkedöntés. Ezek a módszerek, illetve a tőkék dugványozással való szaporítása csak bizonyos fajtáknál jöhet szóba, amelyek nagy többsége faj hibrid és ellenáll a filoxéra kártételének. Minden más esetben a szőlő oltása ajánlott, ennek több módszere ismert. Az oltás történhet helyben, illetve kézben oltással. Helyben oltásnak több módszere ismert, úgymint zöldre-zöld, zöldre-fás oltással, illetve a helyét tekintve történhet tőkenyakba vagy vesszőbe. Ezen módszer előnye, hogy a tőke az oltás után hamar termőre fordul, illetve alkalmas bekeveredett ültetvények átoltására. Hátránya, hogy nagy a kézimunka igénye, sok odafigyelést és nagy szakértelmet igényel. Nagyobb területeken, nagy mennyiségű szőlő telepítésekor, illetve sok tőke pótlásakor mindig kézben oltott, kész szőlőoltványokat használnak. A kézben oltás legnagyobb előnye, hogy viszonylag olcsón előállíthatóak, így az oltványok nagy mennyiségben állnak a szőlészek rendelkezésére.

A szőlő telepítésére, ültetésére az utóbbi évek időjárását megfigyelve, mindenképpen az őszi ültetést ajánlom. Az ültetést egészen a nagyobb fagyok beálltáig elvégezhetjük. Legnagyobb előnye, hogy megfelelő mennyiségű csapadék jut a tőkéknek, ami segíti a jó eredést. A tavaszi időjárás ezzel szemben sokkal kiszámíthatatlanabb, emiatt nagyobb kockázatot jelent, de ha mindent jól csinálunk, ez is eredményes lehet.

Varga István, 
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza
Forrás: karpatinfo.net