A hajtatási paradicsom palántaneveléséről

A járványszerűen terjedő uborka tőhervadása miatt a kárpátaljai magyar fóliakertészek tömegesen állnak át valamilyen más zöldség hajtatására. Egy időben a szamóca volt a sláger, de az idén nagyon sokan a paradicsomban látják a reményt. Ebben talán közrejátszik az is, hogy az elmúlt néhány év sikeres volt a paradicsomtermesztők szemszögéből.

Mivel azonban sokuknak még nincs tapasztalatuk ennek a növénynek a termesztésében, indokolt, hogy részletesebben is írjunk a főbb tudnivalókról, a leggyakoribb buktatókról.

Válasszunk megfelelő tőzegalapú szubsztrátot!

A tőzeg alapú szubsztrátot gyártó cégek nem csak egyetlen terméket állítanak elő, hanem egy egész terméksort. Ugyanis a különböző növények számára más-más típusú magházföldre van szüksége, más EC, pH értékekkel. A vidékünkön termelt zöldségfélék palántái számára az úgynevezett standard összetételű keverékek a legalkalmasabbak, 5,5-6,5 pH-val és 1,0-1,5 EC-vel. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a palántanevelő edény méretétől függően más-más frakciójú (durvább, szálasabb vagy finomabb, aprószemcsésebb) keveréket kell használnunk. A nagyon kicsi gyökérterű sejttálcás palántanevelésnél (96-os, 160-as vagy 250-es sejttálcák) a legapróbb, 0-7-es frakciójú keveréket kell választani, a nagyobb gyökértérfogatú 40-es, 54-es sejttálcák számára, valamint a 2 dl-es műanyag poharakba a közepes, 0-20-as frakció a legalkalmasabb. Azok, akik ennél nagyobb poharakat használnak, a 7-25-ös frakciójú keveréket kell választaniuk. Természetesen a különböző cégeknél ezek a mérettartományok kis mértékben eltérhetnek egymástól. Azt, hogy az adott zsákban konkrétan milyen típusú és összetételű keverék van, a zsákok hátoldalán található táblázatból kell kiolvasnunk.

Előzzük meg a palántadőlést!

Az egyik leggyakoribb probléma évről évre a palántadőlés. Mivel ezt a tünetet többféle kórokozó is kiválthatja, nem elegendő a palántaneveléshez használt magházföldet egyféle gombaölő szerrel fertőtleníteni. Lehet, hogy a 2-3 féle „méregdrága” szer együttes használata pazarlásnak tűnik, de ha figyelembe vesszük az esetleges károkat, amit elkerülhetünk, nagyon megéri. Nálunk jól bevált a Previcur 20 ml + Topsin 10 g + Ridomil Gold MZ 25 g keverék 10 liter vízhez. Ez kb. 3-4 m2 palántanevelő felület egyszeri beöntözésére elegendő. Fontos, hogy a talaj előzőleg nedves legyen, mert különben a vegyszerünket a talaj felső (vékony) rétege magába szippantja, s így az nem tudja kifejteni a hatását az alsóbb rétegekben.

Hőmérsékleti rezsim: kényeztetés vagy edzés?

A vetés után, az egyenletes és gyors kelés érdekében éjjel-nappal 23-24 0C hőmérsékletet kell biztosítanunk. Ezen a hőmérsékleten kb. 5 nap alatt a paradicsommag kikel. Közvetlenül kelés után, a szikleveles állapotban fenntartandó hőmérséklettel kapcsolatban megoszlik a tudósok véleménye.

Egyesek azon a véleményen vannak, hogy a palánták felnyurgulását megelőzendő a lomblevelek megjelenéséig a hőmérsékletet az optimum alá kell csökkenteni, kb. 16-17 0C-ig. A lomblevelek megjelenésétől aztán az optimális szintre, kb. 20-21 0C-ra lehet növelni a nappali hőmérsékletet. A szakemberek másik része viszont azon a véleményen van, hogy ez fölöslegesen megnyújtja a palántanevelés időtartamát. A palánták felnyurgulását kiegészítő pótmegvilágítással kell visszafogni. Ebben az esetben mind a nappali, mind az éjszakai hőmérsékletet az optimális szinten tarthatjuk (20-21 0C, valamint 17-19 0C). Napsütéses időben a nappali hőmérsékletet 2-3 0C-kal növelhetjük.

A kiültetést megelőző 7-10 napban, különösen, ha fűtetlen, esetleg vészfűtéses fóliasátorba kerülnek majd kiültetésre a palánták, sort kell keríteni azok edzésére. Ez azt jelenti, hogy fokozottabban szellőztetünk, kicsit visszább vesszük az öntözést, valamint a fűtést is visszább vesszük: éjjel lemehet 8-10 0C-ig, nappal pedig 13-15 0C-ig is.

Tűzdelés, szétrakás

A fóliás paradicsomtermesztés igen hosszadalmas és energiaigényes folyamat. A jobb helykihasználás és energia-megtakarítás végett gyakorlatilag mindenütt a tűzdeléses módszert alkalmazzák, amikor egy viszonylag sűrű vetést 3-4 hét múlva a palánták pikírozása (tűzdelése) követi. Ilyenkor a vetési sűrűség kb. 1000-2500 mag/m2 között mozog, ami egy 2×2 vagy 3×3 cm sémának felel meg. Egy sűrűbb vetés korábbi, míg egy ritkább vetés későbbi tűzdelést tesz szükségessé. Nyugaton, ahol a palántanevelés szinte gyárilag, futószalagon történik, a tűzdelést már a 7-10 napos palántánál elvégzik. Így a számítógéppel vezérelt klímaszabályozás és pótmegvilágítás révén már 5-6 hét alatt kiültetésre kész, bimbós palántákat kapnak. A mi körülményeink között egyelőre egy hosszabb palántanevelési idővel kell számolnunk, aminek hossza elérheti akár a 8-10 hetet is. Ebben a rendszerben a palánták tűzdelését kb. 3-4 hetes korban végezzük. A tűzdelés után néhány napig a hőmérsékletet éjjel-nappal 18 0C közelében kell tartani, majd visszatérünk a fent leírt hőmérsékleti rezsimre.

Az utóbbi időben egyeduralkodóvá vált a műanyag edényekben történő palántanevelés. Az edények mérete nagyban meghatározza a palántanevelést. A kisebb edény ugyan kisebb költséget, de fejletlenebb palántákat is jelent egyben. Például a 7×7 cm-es poharakban átlagosan 14-15 grammos palántákat nevelhetünk ki, míg a 10×10 cm-es poharakban ez elérheti a 28-34 grammot is! Valamelyest javíthatunk a helyzeten, ha a lombozat összeérése esetén szétrakjuk a palántákat. Első alkalommal minden második sort szedjük ki és rakjuk át. Második alkalommal, ha szükség van rá, minden második poharat a sorból. Ezzel ugyan megakadályozhatjuk a palánták felnyurgulását, de a beavatkozás gyökérzet fejlődéséhez nem biztosít elegendő teret.

Gál István falugazdász,
 Pro Agricultura Carpatika Alapítvány

Forrás: karpatinfo.net