A hajtatott fejes saláta ápolása és betakarítása

A novemberi időszakban a hajtatott fejes salátát termelő kárpátaljai gazdák fóliasátraiban már javában találkozhatunk különböző típusú és fejlettségi állapotú saláta fejekkel. Típusuk nagyban függ az aktuális piaci igényektől, míg fejlettségi állapotukat a termesztett fajta tulajdonságai, a kiültetés időpontja és nem utolsó sorban a kiültetett palánták méretei határozzák meg. Fejlettségüktől függetlenül ebben a késő őszi időszakban nagy hangsúlyt kell fektetni a fejes saláta ápolási munkálataira, s majd a későbbiek folyamán a betakarítási műveletekre. Jelenlegi írásunkkal ezekre az aktuális és nagyon fontos munkafolyamatokra szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét.

A fejes saláta ápolási munkálatai közé a klímaszabályozást, a talajápolást, az öntözést és az esetleges fejtrágyázást soroljuk. A termesztés során ezekre az ápolási munkálatokra nagy figyelmet kell fordítanunk, mert ha ezeket a munkákat nem a kívánt időben és módon végezzük, akkor a saláta rövid tenyészidejének köszönhetően a hibák korrigálására alig van lehetőség anélkül, hogy a jövedelmezőség ne csökkenne.

Klímaszabályozás. A hőmérsékletet mindig a növények magasságában és lehetőleg a fóliaház több pontján mérjük, mert csak így kaphatunk reális hőmérsékleti képet. Az optimálisnál alacsonyabb hőmérsékleten lelassul a növekedés, elhúzódik a tenyészidő, súlyosabb esetben egyes fajtákon a levél fonáki részén kismértékű lilás elszíneződés is megfigyelhető. A magasabb hőmérsékleten nagyobb levelek, lazább fejek képződnek, ami minőségromláshoz vezethet. Hogy a fóliaházaink optimális levegőhőmérsékletét, a fényviszonyoktól és az évszaktól függően miként szabályozzuk, azt a következő táblázatban tekinthetjük meg.

A hőmérsékletet mindig a növények magasságában és lehetőleg a fóliaház több pontján mérjük, mert csak így kaphatunk reális hőmérsékleti képet.
A hőmérsékletet mindig a növények magasságában és lehetőleg a fóliaház több pontján mérjük, mert csak így kaphatunk reális hőmérsékleti képet.

A fejes saláta nagyon érzékeny a levegő páratartalmára. Úgy a palántanevelésnél, mint a tenyészidőszak folyamán is nagy hangsúlyt kell fektetni az optimális (70%) páratartalom megtartására. Ha túl magas a páratartalom, akkor az kedvez a gombás és baktériumos megbetegedések terjedésének, rontja a tápanyagok (leginkább a kalcium) felvehetőségét. Az őszi-téli, borús, párás időszakban nehéz a fóliaházaink páratartalmát az optimális értékhez lehúzni. Ebben az időszakban előfordulhatnak olyan élettani betegségek, amelyek a magas páratartalomra és a kevés fényre vezethetőek vissza. Ilyen például a levélszélbarnulás és az üvegesedés. Megeshet, hogy ebben az időszakban egyszerre kell fűtenünk és szellőztetnünk ahhoz, hogy kedvező értékeket kapjunk és elkerüljük ezeket az élettani betegségeket. Amennyiben a későn kiültetett (október – november) fejes salátáinkat átteleltetjük, és a betakarításukat kitoljuk a tavaszi időszakig, amikor már a külső hőmérséklet megemelkedik, a hirtelen páratartalom-csökkenés okozhat élettani zavarokat. Ha például napos szeles időben erősen kiszellőztetjük a fóliaházainkat, akkor a levelek szélei beszáradhatnak, és szintén megbarnulhatnak, amit külső vagy más néven száraz levélszélbarnulásnak nevezünk. Ez ellen úgy védekezhetünk, hogy ebben az időszakban rendszeresen párásítjuk a termesztőberendezéseinket.

A fóliaházaink rendszeres szellőztetésével nem csak a hőmérsékletet és a páratartalmat tudjuk szabályozni, hanem ilyenkor a növényeinket megfelelő szén-dioxiddal látjuk el, melynek hiányában az asszimiláció (tápanyagbeépülés) előbb lelassulhat, majd fokozatosan leállhat.

Talajápolás. Mivel a fejes saláta gyökérzete rendkívül érzékeny, ezért bármiféle gyomirtózási kísérletet kizárhatunk. Gyomosodásra hajlamos talajon legfeljebb csak az első két-három hétben nyílik lehetőség a terület gyomlálására és átkapálására. Gazdatapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy azok a termelők, akik a talaj-előkészítést megelőzően eltávolítják a gyomokat (legfőképp a lúdhúrt) a fóliaházaikból, azok jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy a későbbiek folyamán kevesebb gyomlálással és a vele járó taposási kárral nézzenek szembe.

Öntözés. Az öntözést igyekezzük mindig napos időben és a reggeli, vagy déli órákban elvégezni. Ilyenkor a növények gyorsabban felszáradnak és kevesebb az esélye a gombás és baktériumos fertőzések fellépésének. Mivel a saláta sekélyen gyökeresedő növény, ezért ajánlatosabbak a kisebb adagú (10-15 l/m2) öntözések. A késő tavaszi és kora őszi időszakban ezt az öntözést érdemes lenne napi 1-3 alkalommal párásító öntözésekkel (1-2 l/ m2) kiegészíteni.

Fejtrágyázás. A talaj tápanyagtartalmától függően egy, esetleg két alkalommal válhat szükségessé a fejtrágyázás. Ez is csak akkor indokolt, ha az ültetést megelőzően a szükséges műtrágyaadagot (nitrogén, kálium) teljes egészében nem tudtuk kijuttatni. A perzselés veszélye miatt, fejtrágyaként, alkalmanként 5g/m2-nél több nitrogén, és 10g/m2-nél több kálium hatóanyagnak megfelelő műtrágyát ne adjunk. Ilyen célra könnyen oldódó, gyorsan hasznosítható műtrágyákat válasszunk.

Növényvédelem

Ha a fejes saláta termesztése során ügyesen választunk fajtát (peronoszpóra, vértetű, saláta mozaik vírus ellenálló), betartjuk a klímaszabályozásokat, megfelelő ültetési mélységbe ültetünk, és megfelelő időben öntözünk, akkor akár teljesen vegyszermentesen is végigvihetjük a termesztési időszakot. A meztelen csiga az, amelyik az utóbbi időben, a rengeteg csapadéknak köszönhetően, sok fejtörést okoz a termelőknek. Ellenük bevethető az a Nemaslug elnevezésű élő, biológiai csigaölő készítmény, amely a spanyol csigák ellen is hatékony. De ezen kívül más, a forgalomban kapható csigaölő granulátumokat is bevethetünk. Ha a termesztés során mégis valami oknál fogva szükségünk van valamilyen vegyszeres növényvédelmi kezelésre (peronoszpóra, szürkepenész, tőrothadás, levéltetű stb. ellen), akkor ezeket minél hamarabb, a tünetek megjelenését követően, a zöldségtermesztésben engedélyezett vegyszerekkel, az élelmezési szabályokat betartva válasszuk ki és használjuk.

Betakarítás

Ha a saláta fejek elérték a kívánt méreteket, akkor következhet a betakarítás. Amennyiben a betakarításunk kitolódik a késő tavaszi időszakig, akkor abban az esetben igyekeznünk kell a betakarítással, mert ha magszárképzésre hajlamos fajtát ültettünk, akkor azok esetében a hosszú nappalok hatására gyorsan megindulhat a magszárképzés. Ha a kiültetés során a palántákat megválogattuk és egy adott helyre azonos fejlettségű palánták kerültek, akkor nagy valószínűséggel egy, kettő vagy esetleg háromszori felszedéssel, minél kevesebb taposási kárral tudjuk betakarítani a saláta fejeket.

Vágáskor a fejet az egyik kezünkkel kismértékben megdöntjük, a másikkal a talaj felett 1 cm magasan elvágjuk úgy, hogy az alsó sárga, gyakran sérült, piszkos levelek a földön maradjanak. Amennyiben ezt követően is maradtak rajta eltávolítandó levelek, azokat is levágjuk. Ezt követően a levágott és lepucolt fejekről gyenge vízsugárral eltávolítjuk a maradék földet és a vágási felületen jelentkező tejnedvet. Ezt a folyamatot a rutinosabb termelők úgy végzik, hogy dróthálóból egy nagyobb méretű „ágyat” készítenek, amelyre a vágást követően fejjel lefelé fordítva ráhelyezik a salátafejeket és lemossák. Ez után hagyják, hogy egy kicsit lecsorogjon, majd beládázzák és értékesítik.

Nagy Éva falugazdász, 
a Pro Agricultura Carpatika Alapítvány megbízásából
Forrás: karpatinfo.net