Az elmúlt évtizedekben és ahogy halad az idő egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a hagyományos talajművelési módszerek nem fenntarthatóak hosszú távon. A talaj termőképességének csökkenése, a talajerózió és a környezetszennyezés egyre nagyobb kihívások elé állítják a mezőgazdaságot. Ennek következtében egyre többen kezdenek érdeklődni a regeneratív mezőgazdaság iránt.
A regeneratív mezőgazdaság azt jelenti, hogy a mezőgazdasági gyakorlatokat olyan módon végezzük, amelyek megújító hatással vannak a talajra, a talajéletre, az ökoszisztémára és a biodiverzitásra.
Kezdjük a talajjal, mivel ez az alapja a földi életnek, illetve a mezőgazdaságnak. A talaj különböző mikroorganizmusoknak és eltérő nagyságú élőlényeknek ad helyet. Ezeknek összessége alkotja a talaj biodiverzitását, alakítva egy ökológiai közösséget. Ezek az élőlények különböző folyamatokban vesznek részt, összhangban dolgoznak együtt, hogy el tudják látni a rajta lévő növényeket, elvégezzék a lebontási, (de)nitrifikáló és védekezési, talajlazítási folyamatokat. A regeneratív mezőgazdaság első alapköve, hogy a talajt nem forgatják, nem művelik, hanem megpróbálják megtartani annak természetes struktúráját és életközösségeit, mivel ezekre káros hatással van a túlzott talajbolygatás.
A második alapkő a növények sokféleségének növelése. A növekvő élelmiszerigény megköveteli, hogy minél többet termeljünk, ezt az igényt monokultúrás termesztéssel tudjuk elérni. Ez a termesztési mód azért káros, mivel a talajból a tápanyagok egyoldalúan kimerülnek, az ökológiai egyensúly felborul, emellett a kártevők és betegségek könnyebben el tudnak terjedni, idővel pedig immunissá válnak minden vegyszerre. A regeneratív gazdaságokban vetésforgót alkalmazunk, különböző fajta takarónövényeket együttesen vetünk, a gyümölcsös sorközében változatos növénytakarót alkalmazunk, és a legelőkön elősegítjük a növényzet minél gazdagabb faji összetételét. Ennek következtében nőni fog a biodiverzitás, a víz- és tápanyagmegőrzés, illetve a folyamatos takarás védelmet nyújt a talajnak a különböző időjárási viszonyoktól, különös jelentőséggel az eróziótól, deflációtól. A sokféleség növelésének további előnyei: jó hatással van a növények egészségére, életműködésére, biomasszájára, javítja az ökológiai rendszerek működését.
Harmadik alapkő: élő gyökérzetet biztosítunk a talajban. Ezt a lehető leghosszabb ideig kell tennünk, mivel az élő gyökerek lazítják a talajt, stabilizálják azt, életteret és energiaforrást biztosít a talajban élő mikroorganizmusok számára (a gyökérből szivárgó váladék táplálék a talajlakó szervezeteknek). Továbbá a vizet és a tápanyagot a körforgásban tartják, nem vesznek el. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a fő kultúra tenyészidőszakán kívül takarónövényeket vetünk, ami például lehet zöldborsó, mustár, olajretek stb. A takarónövénynek melléktermékei (zöldtrágya) is a talaj szervesanyagtartalmát fogja növelni, ami jelentős mennyiségben növeli a talaj vízmegtartóképességét, növeli a tápanyagtartalmát, segíti a tápanyagmegkötést (abszorpció), javítja a talajszerkezetet.
Végül az állattartás integrálása a növénytermesztésbe. Az állati trágya értékes tápanyagokat biztosít, csökkentve a műtrágyák használatának szükségességét. Emellett ezzel is növeljük a talaj szervesanyagtartalmát.
A növényvédelem is megoldható kemikáliák használata nélkül – „biovédelem” – élő szervezetek és természetes eredetű vegyületek, baktériumok felhasználásával a kártevő- és betegségpopulációk leküzdését tudjuk biztosítani.
Azonban a regeneratív mezőgazdaság gyakorlata, elterjedése sok kihívással jár. Sok gazda tapasztalja, hogy az átmeneti időszakban csökkenhet a terméshozam, és nehézségekbe ütközhetnek a hagyományos talajművelési módszerektől való eltéréssel. Ennek ellenére azonban reményt adhat a fenntartható mezőgazdaság jövőjére, lehetőség nyílik arra, hogy a gazdák hatékonyan termeljenek, miközben megőrzik a talaj termékenységét és védelmezik a környezetet.
Molnár Péter
2. évfolyamos kertészmérnöki hallgató