Az intenzív mezőgazdaság magas termelékenységű és hatékonyságú mezőgazdasági gyakorlatokat jelent, amelyek a lehető legnagyobb mennyiségű élelmiszertermelésre fókuszálnak adott területen. Jellemző rá a nagy, több esetben túlzott mennyiségű műtrágya és vegyszerek használata, illetve az, hogy monokultúrákra épül. Bár jelenleg növel és megfelelően fenntartja az élelmiszerellátást, hosszú távon fenntarthatósági kérdéseket is felvet, mint például a talajkimerülés és a környezetszennyezés.
Szerves részét képzi ennek a gazdálkodástípusnak az intenzív talajbolygatás is, amely nagyban megzavarja a talajfaunát és a biodiverzitást. Ezek pedig nagyon fontosak a talajstruktúra és minőség, tápanyagkicserélődés, biológiai védelem és talajvédelem szempontjaiból. A túlzott bolygatás miatt a talaj elveszítheti a víztartóképességét is, illetve olyan talajszerkezet alakulhat ki, amely nem lenne alkalmas növénytermesztésre, mivel a túlzott talajművelés rombolja, elporosítja a szerkezetet. Volt (és a jövőben is lehet) a talajra káros hatása is az emberi tevékenységnek, és pedig olyan mértékű, hogy a helytelenül művelt területek elsivatagosodottak vagy erodálódva, talajtakaró nélkül terméketlenek maradtak. Megemlítendő a szikesedés (mint talajdegradációs folyamat), amely során a vízben oldódó sók feldúsulnak a talajban, mivel a vízben feloldódnak és együtt mozognak vele. Amikor a víz elpárolog, felfelé irányulva felhalmozódnak. Ennek a folyamatnak végett jöhet létre az úgynevezett szoloncsák talaj.
A vegyszerek, a műtrágyák és a növényvédőszerek az intenzív mezőgazdaság másik meghatározó jellemzője. Ezek a vegyi anyagok nagyon fontosak és hatékonyak a növények termelékenységének fokozására és a kártevők és betegségek elleni védelmére. A terméssel elvont tápelemek a műtrágyákkal és szervestrágyákkal pótolhatók, használatuk hozzájárul a termékenység fenntartásához, illetve növeléséhez. Alkotórészeik a talajban is előforduló növényi tápelemek. Viszont az ilyen formájú termesztés során – mivel a profit maximalizálása és a legnagyobb termés elérése a cél – háttérbe szorul ezeknek a káros hatásainak figyelembevétele, amelyek között lehetséges, hogy visszafordíthatatlan problémák fognak szerepelni. A műtrágyák szakszerűtlen használata vagy túladagolása környezetkárosító hatásokat vonhat maga után. Ezek pedig a következők lehetnek: kiegyensúlyozatlan tápelemarányok kialakulása a talajban, a talajsavanyúság fokozódása, a talajoldat nitrátkoncentrációjának növekedése, a felszíni természetes vizek eutrofizációja. A túlzott mennyiségű talajba és környező vizekbe kerülő vegyszer a biodiverzitás veszteségét okozhatja, valamint az emberi egészségre is drasztikus hatással lehet. Végül, de nem utolsó sorban talajdegradációhoz vezethet. Egyértelmű, hogy a növényállománynak szüksége lehet nagyobb mennyiségű, vagy olyan tápanyagokra, amelyeket a talajból nem tud felvenni, mivel hiányzik abból. Ezen okok miatt az intenzív mezőgazdálkodás és a vegyszerek használata közötti egyensúly megtalálása az egyik kulcskérdése a fenntartható mezőgazdálkodásnak.
Végül a monokultúra, mint káros hatásokat maga után vonó termesztési jellemző. Ez a termesztési mód azt jelenti, hogy egy adott táblán éveken keresztül ugyan az a növényfaj kerül termesztésre. A talajra, a talajszerkezetre, talajéletre jellemzően degradáló hatású. Ilyen termesztési mód következtében a következő káros hatások jelenhetnek meg: tápanyagok egyoldalú kimerülése a talajban (a növények különböző tápanyagigényei miatt), az ökológiai egyensúly felborulása, kártevők és betegségek terjedése, biodiverzitás csökkenése. A megoldáshoz elméletben már közel állunk, olyan ismeretekkel rendelkezünk, amelyekkel lehetséges volt felismerni a káros hatásokat. Megoldást jelenthetnek a következő lépések: kevesebb, megfontoltabb talajbolygatás; vetésforgók sokfélesége; megfontoltabb vegyszerhasználat; ökológiai/regeneratív gazdálkodás; az innováció és technológia kihasználása.
Molnár Péter
2. évfolyamos kertészmérnöki hallgató