Előző cikksorozatunkat megszakítva (fóliaházak talajainak javítása, termőképességének megőrzése, növelése) most az aktualitása miatt az előző cikksorozatunk nyolcadik, egyben befejező részével szeretnénk foglalkozni, mivel ezzel az írással még, úgymond, „adósok” voltunk az olvasóink számára. Eme írásból megtudhatjuk, hogy mikor és hogyan kell betakarítani leghatékonyabban a szójatermésünket és arra is választ kaphatunk, hogy amennyiben indokolt, akkor hogyan tudnánk eltárolni hosszabb távon termésünket anélkül, hogy különösebb minőségi és mennyiségi romlás következne be.
Betakarítás
A szója termesztésének az egyik legmeghatározóbb művelete az aratás. A betakarítás sikerességét, vagyis a betakarított termés mennyiségét, minőségét több tényező is befolyásolhatja. Ilyen tényezők lehetnek a talaj minél egyenletesebb felszíne, a szója tábla gyommentesen tartása, optimális fajtaválasztás, az időpont helyes megválasztása, valamint a kombájn szakszerű beállítása. Fajtától és időjárástól függően a szóját általában a szeptemberi–októberi hónapokban szokták betakarítani. Amennyiben meleg őszi napok követik egymást, úgy abban az esetben a szójamagok is intenzívebb érésnek indulnak. A szója akkor aratható a legkisebb veszteséggel, amikor már a csúcsi fürt hüvelyeiben a magvak teljesen kifejlődtek, a fajtára jellemző színűek és a növények levelei mind lehullottak. A magvak nedvességtartalma ebben az időszakban 14-16 % körül van.
Ha a betakarítás idejére jó minőségű talajfelszínt szeretnénk kapni, akkor azt a vetés előtti talaj-előkészületek alkalmával, illetve amennyiben nem sikerült tavasszal kiváló minőségű talajt előkészíteni, akkor abban az esetben a magágykészítés alkalmával egy menetben, vagy azt követően elvégzendő talajsimítással lehet elérni. Az egyenletes talajfelszín azért fontos, mert a szója alsó hüvelyei közel helyezkednek el a föld felszínéhez, aminek a felszedéséhez a kombájnok asztalait szinte teljesen a föld felszínéig le kell ereszteni.
Az egyik szintén fontos kulcspontja a sikeres szójatermesztésnek, hogy a területet gyommentesen tartsuk. Ugyanis amennyiben a szója állományunk begyomosodik, úgy az nem csak a vegetáció során okoz komoly terméskiesést, de a betakarítás alkalmával is szintén termésveszteségre kell számítani. Általában a szóját nem kell deszikkálni (lombozatát szárítani), de akadnak kivételes esetek, amikor indokolt. A deszikkálásra ott van szükség, ahol nem sikerült a szója gyommentesen tartása, illetve ahol megkéstek a vetéssel, és az utóvetemény őszi búzát időben szeretnék vetni.
Az őszi időjárás is nagyban befolyásolhatja azt, hogy milyen mennyiségben és minőségben tudjuk betakarítani a szójamagokat. Meleg őszi napokon hamar érik, és naponta képes akár 2-4% nedvesség leadására is. Mint azt már említettük, a szója 14-16% nedvességtartalom között aratható a legkisebb veszteségekkel. 12% alatt (törik a szem) és 20% felett már számolnunk kell betakarítási veszteséggel is. Amennyiben viszont túlzottan esős az ősz és az érett szóját túl sok eső éri, az késleltetheti a betakarítást és ronthatja a termés minőségét. A túl sok nedvesség növeli a penészedés és a gombás fertőzések kockázatát. Erős szél vagy viharos időjárás esetén a növények ledőlhetnek vagy megsérülhetnek, ami tovább nehezíti a betakarítást és növeli a termésveszteséget. A késő őszi fagyok pedig kárt tehetnek a szójabab hüvelyekben, ha a betakarítást késleltetjük.
A megfelelő fajta kiválasztásával is sokat tehetünk azért, hogy kiváló minőségben és mennyiségben takarítsuk be a szóját, ugyanis a fajtákkal szembeni egyes követelmények meghatározó szereppel bírnak az aratásnál. Ilyenek például: a kiváló szárszilárdság, egyöntetű érés, a száron elhelyezkedő alsó hüvely távolabb (10-20 cm) van a talajtól stb. Ezért ezek figyelembevételével egy megfelelő fajta kiválasztásával szintén minimalizálni tudjuk a betakarítási veszteségeket.
A szója betakarítását leggyakrabban kombájnnal végzik, melyek pontos beállításával szintén sokat tehetünk az aratási veszteség minimalizálásának érdekében. A túl nagy sebesség vagy a nem megfelelő vágási magasság károsíthatja a szójamagokat. A túl gyors haladás megnöveli annak kockázatát, hogy a hüvelyek túlzott rázkódása miatt a magok kiesnek. A sebesség meghatározása függ a növények állapotától, a talajviszonyoktól és a kombájn típusától. A szója hüvelyek közel vannak a talajhoz, ezért a kombájn vágási magasságát úgy kell beállítani, hogy minél közelebb legyen a talajhoz, de ne szedjen fel feleslegesen talajt vagy növényi részeket. A szója magjai érzékenyek a mechanikai sérülésekre. Ha a cséplési sebesség túl magas vagy a rotorok túlzott nyomást gyakorolnak a magokra, azok megtörhetnek, és ez csökkentheti a termés minőségét. A cséplőrendszert úgy kell beállítani, hogy óvatosan szedje ki a magokat a hüvelyekből.
A betakarítás során vágási veszteség abból is származhat, ha a gabona vágóasztallal felszerelt kombájn vágószerkezete nem simul teljes hosszában a talajfelszínhez. Ennek kiküszöbölésére fejlesztették ki a legtöbb kombájnra beszerezhető flexibilis vágóasztalt. Az aratás során a szalmát lehetőség szerint szecskázzuk, mert nagyban megkönnyíti az aratás utáni talajmunkát. A különböző szójafajták arathatósága eltérő. A legtöbb fajta szárszilárdsága megfelelő, de előfordul, hogy a szójaállomány megdől. Ha bármi ok miatt – túlzott nitrogén műtrágyázás vagy szélsőséges időjárás – a dőlés általános és nagymérvű, akkor egyirányú vágással csökkenthető a veszteség.
Szárítás, tárolás
A szója leggyakrabban a szeptemberi, októberi hónapokban kerül betakarításra. Ezekben a hónapokban gyakran kényszerül a termelő az optimálisnál magasabb nedvességtartalommal történő betakarításra. Ha a szóját 14%-nál magasabb nedvességtartalommal takarítjuk be, szárítani szükséges. A szárítást mindenképpen előzze meg az előtisztítás, amely során eltávolításra kerülnek a szármaradványok, hüvelyek, éretlen magok, valamint a nagyobb mennyiségű por, esetleg rög. A szárítás történhet meleg vagy hideg levegővel, a termény nedvességtartalma és a szárítóberendezés teljesítménye függvényében. A szója rendkívül érzékeny a szárítás ütemére.
A szárítás során a szárítandó és a leszárított mag nedvességtartalmát, a szárító közeg hőfokát és relatív páratartalmát folyamatosan mérni kell. A szárítás során a mag hőmérséklete nem haladhatja meg a 30ºC-ot. Minél magasabb a betakarított mag nedvességtartalma, annál alacsonyabban kell a szárítási hőmérsékletet beállítani. 18%-ig 50–60ºC, ennél nagyobb, 20% feletti nedvességtartalomnál a szárító közeg hőmérséklete 30–40ºC legyen. A szójababot 14% nedvességtartalomra kell szárítani, mert a tárolás így biztonságosan megoldható.
A szójabab tárolása során a megfelelő körülmények létfontosságúak a hosszú távú minőség megőrzéséhez. A hosszabb távú tároláshoz a szója magjainak nedvességtartalmát 14% alatt kell tartani. Ennél magasabb nedvességtartalom mellett a magok hajlamosak a penészedésre, illetve más tárolási problémákra. A tárolóhelyiségek megfelelő szellőztetése is szintén fontos a páratartalom szabályozásához és a túlmelegedés megelőzéséhez. A túl magas hőmérséklet vagy a magas páratartalom gyorsan rontja a magok állapotát. A szója tárolásakor figyelni kell a rágcsálók, rovarok és más kártevők megjelenését, melyek ellen szükség esetén védekezni kell. Ezek súlyos károkat okozhatnak a tárolt magokban. A tárolóhelyeket tisztán kell tartani, és rendszeresen ellenőrizni kell a kártevőfertőzéseket.
Nagy Éva,
az „Egán Ede”KGK” J. A. falugazdásza,
a Pro Agricultura Carpatika Megyei J. A. munkatársa
Forrás: karpatinfo.net