– alapítvány a kárpátaljai magyar vidékért –
A meggy és a cseresznye biológiai növényvédelme V.
A meggy és a cseresznye esetében a kártevő fajok száma viszonylag csekélynek mondható a többi kultúrához képest, de egyedszámuk és kellemetlen kártételük sok fejfájást okozhatnak a termesztőknek és a fogyasztóknak. A következőkben két olyan kártevővel foglalkozunk, melyek ugyan nem okoznak nagy kárt, de biológiai termesztésben évről évre megjelennek a gyümölcsfákon.
Tovább
Sok fóliásparadicsom-termesztőnek okoz gondot a helyes generatív-vegetatív egyensúly fenntartása. Vagy akkora lombot nevel a tő, hogy a virágot is lerúgja, vagy olyan kicsit, hogy az már nem képes kinevelni a termést. Értelemszerűen azt a lombozat-termés arányt tartjuk ideálisnak, elérendő állapotnak, ami maximális termésmennyiséget biztosít. A lombozat (levélzet) a paradicsom esetében sem csak „dísz”, hanem annak a „motorja”. Itt folyik a napenergia megkötése, azaz a fotoszintézis, aminek az eredménye a termések kineveléséhez szükséges szerveses anyagok létrehozása. Tehát a nagy terméshez megfelelően nagy levélzet is szükséges. Azonban a levélzet mennyiségét csak addig növelhetjük, amíg át nem billen az egyensúly, azaz nem megy a termés rovására. Ennek az egyensúlynak a felborulására több jel is mutathat, azonban a tapasztalatom alapján a legegyszerűbben a virágfürtök állapota alapján tudjuk megbecsülni, hogy éppen hol tartunk. Ha a legfelső virágzó fürt túl közel van a hajtáscsúcshoz, s a levelek közötti távolságok is túl kicsik, akkor generatív irányba ment el az állomány. Ha ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk, azaz a legfelső virágzó fürt lemarad a hajtáscsúcstól, esetleg a fürtökön levelek, kis kacsok jelennek meg, akkor viszont vegetatív, azaz a lombozat irányába billent az egyensúly. Ebben a cikkünkben megpróbálunk néhány támpontot adni a kívánt egyensúly fenntartásához.
Tovább
Az idei esztendő késő tavaszi időjárása (hol esik az eső, hol süt a nap) sem igazán kedvező a betegségek szempontjából. A fűtött uborka- és paradicsomállományokban már megjelent a szürkepenész, amely igen jelentős terméskiesést tud okozni a gazda számára. Alábbi írásunkban e betegséget ismertetjük.
Tovább
A cikksorozatunk előző részében megismerkedhettünk azokkal a kártevőkkel és kárképeivel, amelyek ritkábban, vagy a nem megfelelő agrotechnika alkalmazása esetén fordulhatnak leginkább elő a búzatábláinkban. A mostani cikkünkben pedig az őszi búza jelentősebb kártevőinek megismerésével folytatjuk.
Tovább
A cseresznye és a meggy esetében alapvetően két levéltetűfaj kártételére kell számítanunk a szezon folyamán. Több levéltetűfaj is megtámadhatja gyümölcsfáinkat, de ha e két kártevő ellen megfelelően védekezünk, akkor minden levéltetű ellen hatékonyan fellépünk, akár áttelelő alakban, akár kifejlett állapotban jelenik meg a kertünkben vagy ültetvényünkben.
Tovább
A cseresznyelégy a legkellemetlenebb kártevők egyike. Megjelenésével nemcsak a termelőnek, de a fogyasztónak is el tudja venni a kedvét. Integrált termesztésben is nagy problémát jelent a kártétele, de a biológiai termesztésben különösen veszélyes kártevő.
Tovább
Nagyon sok kárpátaljai gazda tért át az egyre nehezebben termeszthető uborkáról a paradicsom hajtatására. Mivel ennek a növénynek a termesztése sokkal jobban bírja a viszontagságokat, mint akár az uborka, ezért még a háború kitörése után is a gazdák túlnyomó többsége döntött úgy, hogy nem hagyja kárba veszni a már kinevelt palántákat, s kiültették azokat.
Tovább
Vidékünkön is egyre többen próbálkoznak a bab hajtatásával. A többi zöldségféléhez hasonlóan a babnak is elég sok kártevője van, ami a termesztés során igen nagy problémát okozhat a gazda számára. Alábbi írásunkban a babot károsító kártevőkről és az ellenük történő védekezésről lesz szó.
Tovább
Korábbi írásainkban alaposan kiveséztük a biológiai védekezés alapjait a körtetermesztésben. A következő két-három alkalommal szeretném olyan technológiai tervben összegezni a leírtakat, mely utat mutathat a helyi ökológiai (bio)termelőknek is.
Tovább