Köztudott, hogy a fehér fűz (Salix alba) nagyon könnyen szaporítható vegetatív úton. Ehhez elegendő a fűzfának bármely levágott részét a talajba leszúrni, és lesz egy új növényünk mindenféle gyökeresedést serkentő anyag használata nélkül. Számtalan olyan eset ismert, mikor a kihajtottak a fűzfából készült paradicsomkarók, sőt esetenként még a szomorúfűzből készült futballkapu is kizsendült. Ez annak köszönhető, hogy a Salix alba szöveteiben a megszokottnál magasabb koncentrációban vannak jelen az auxinoknak nevezett növényi hormonok, melyek többek között a járulékos gyökérképződést is elősegítik. Vannak módszerek, melyekkel ki tudjuk nyerni ezeket a növényi hormonokat és azt fel tudjuk használni egyéb növények vegetatív szaporításánál is.
A természetes auxinokról fontos tudnunk, hogy nagyon fényérzékenyek. Ez a tulajdonság nagyon lényeges a növényi élettan szempontjából, hiszen ennek köszönhető a növények heliotropizmusa (fototropizmus), melynek köszönhetően a növények a fény felé növekednek. A növényi hajtások megvilágított oldalán jelen lévő auxinok megsemmisülnek (eloxidálnak), de az árnyékos oldalon megmaradnak és kifejtik hatásukat, amitől a növények árnyékos oldalán levő sejtjei megnyúlnak, s ezzel a fényforrás felé fordítják magát a hajtást. Viszont ez az élettanilag fontos hatás nagyon megnehezíti a természetes auxinok tárolását és használatát. Többek között ezért használják ipari termesztéstechnológiánál a szintetikus auxin-hatású készítményeket. Igen népszerű dísznövénytermesztők körében például az „Incit-1”, vagy a „Radix Tim” nevű szintetikus készítmények. Viszont otthoni körülmények között jó szolgálatot tehet a hobbikertésznek a házilag elkészített auxin-kivonat.
Kétféle módszer ismeretes, amellyel házilag gyökeresítő oldatot tudunk készíteni a fehér fűzből. 1. módszer: egy vízzel telt edénybe kb. 10-20 db fűzfavesszőt teszünk sötét helyre gyökeresedni. Miután megjelentek a járulékos gyökerek, eltávolítjuk az edényből a fűzfavesszőket, és ebbe az oldatba helyezzük a gyökeresíteni kívánt dugványokat. Ez a legegyszerűbb, de hatékonyságát tekintve, legkétségesebb mód.
Sokkal hatékonyabb a 2. módszer. 3-5 mm vastagságú fűzfavesszőket 3-7 cm-s darabokra vágunk és belerakjuk egy zománcos fém edénybe, melyet kb. 1-2 liter vízzel felöntünk hogy a víz ellepje a vessződarabokat, majd 20-30 percig lassú tűzön főzünk. Főzést követően a vizet a hajtásdarabkákkal kb. 8-12 órán keresztül sötét helyen állni hagyjuk. Hogy fokozzuk a gyökeresítő hatást, érdemes a kivonatunkhoz hozzáadni 4-5 Aloe vera levél kipréselt levét. Az aloé leveleket a kipréselés előtt 5 napig hűtőben kell tartani. Adjunk hozzá az oldatunkhoz még egy kevés borostyánkősavat, amely fungicid hatásával meggátolja a dugványaink bepenészedését és erősíteni fogja a növényeink vitalitását is. 1 liter oldathoz kb. negyed gramm (250mg) borostyánkősav szükséges. Annak érdekében, hogy a dugványokon képződő járulékos gyökerek megerősödjenek, célszerű 1 gramm szuperfoszfátot adni 1 liternyi oldathoz.
A fenti recept szerint elkészített oldatot a következőképen használjuk:
- gyümölcsfa-dugványokat és szőlővesszőket talajba ültetés előtt 2-3 órára a gyökeresítő oldatba helyezzük
- bogyós cserjék dugványait 30-40 percig kezeljük ebben az oldatban
- hajtatott palánták pikírozásakor (egyeléskor) elég csak bemártani ebbe a készítménybe közvetlenül palántázás előtt.
Amennyiben valaki túl bonyolultnak találná a fent leírt receptet, akkor megpróbálkozhat csupán a fűzfavessző kivonat alkalmazásával is, mert több forrás szerint így is jó gyökérképző hatást lehet elérni vele. A Salix alba kérgében lévő szalicil sav antiszeptikus hatása pedig önmagában is képes fertőtleníteni a dugványokat. A már fentebb említett fényérzékeny hatás miatt érdemes 2-3 napon belül elhasználni a gyökeresítő oldatunkat, mellyel – a teljes hasznosítása érdekében – a kiültetett dugványokat is bátran megöntözhetjük.
Krémer István
3. évfolyamos kertészmérnöki hallgató