A kapor az egyik legelterjedtebb és egyben legtöbbet használt fűszernövényünk egyike. De azon kívül, hogy egy kiválóan és sokoldalúan hasznosítható fűszernövény, még gyógynövényként is megállja a helyét. A jelenlegi gyógyászatban is és az ókori népi gyógyítás alkalmával is használták.
A konyhában a kapornak minden föld feletti részét hasznosíthatjuk. A zöld részeket frissen vagy szárítva, míg a beérett terméseket (magvakat) őrölt vagy egész formában tudjuk hasznosítani. Felhasználása vidékünkön is széles körben elterjedt, ugyanis főzelékeket, húsételeket, töltelékeket, süteményeket, illetve savanyúságokat is ízesítünk vele. Az ételízesítésen kívül egyes savanyúságok elengedhetetlen eleme, ugyanis tartósító hatása miatt is nagyon sokan kedvelik és használják, innen ered egyik népies elnevezése is, az uborkafű.
A kaporról általában
A kaprot szabadföldön a leggyakrabban tavasszal (márciusban) előveteményként termesztik, de a rövid tenyészidejének (3,5-4 hónap) köszönhetően másodnövényként, augusztusi magvetéssel is termeszthető. Ebben az esetben csak levélfűszerként a fiatal, zöld hajtásokat tudjuk felhasználni és/vagy értékesíteni, mivel az idő előrehaladtával az ősz folyamán már nem érkeznek beérni a magvak.
A kapor az ernyősvirágzatúak családjába tartozó, egyéves, kissé fásodó szárú növény. Viszonylag mélyre ható (40-60 cm) karógyökereiből a felső 20-30 cm-es rétegben egyenletes elosztásban, de nem túl sűrűn indulnak ki az oldalgyökerek. A gyengén fejlett gyökérrendszere miatt érzékenyen reagálnak a felső talajréteg vízforgalmára. Hengeres, mereven felálló szárának hosszát (60-140) a környezeti tényezők nagyban befolyásolhatják. Ezek a szárrészek a gyökérnyaktól kezdve bármelyik szakaszon elágazhatnak.
A kapor igényei
Egy közepesen melegigényes (12-20 °C) növényről beszélhetünk, melynek a hőigénye a fejlődése során folyamatosan változik: kezdetben az alacsonyabb, míg bimbós állapotban a magasabb hőmérséklet előnyösebb számára. Magjai már 4-5 °C-on csírázásnak indulnak, de az optimális csírázási hőmérsékleten (12-15 °C) sok levelet és jó gyökérzetet fejleszt. A hidegre kevésbé érzékeny. Előveteményként, korai vetéssel az esetleges késő tavaszi fagyok sem tesznek kárt benne.
Fényszükséglete hasonlít a hőigényéhez. Kezdetben félárnyékban is szépen növekszik, virágzáskor viszont sok napfényt kíván. Tavaszi magvetéssel öntözés nélkül is, de másodnövényként biztonságosan csak öntözéssel termeszthető, amikor különösen fontos a kelesztő öntözés.
A talaj iránt kevésbé érzékeny. Szélsőséges talajtípusok (futóhomok, szik) kivételével mindenütt termeszthető. Tápanyagban szegény talajokon is megterem, de ebben az esetben lényegesen kevesebb lesz a maghozama, és a szár magassága sem éri el a kívánt méretet. A könnyen melegedő, jó vízgazdálkodású középkötött vályogtalaj az ideális számára. Agyagos talajokon is megél, de a tenyészideje meghosszabbodik.
A kapor tápanyagigénye közepes, de bő lombozattal és terméssel (maggal) hálálja meg a tápanyagban gazdag területeket. Tápanyagutánpótlás tekintetében figyelembe kell vennünk azt, hogy a növénynek melyik részét szeretnénk értékesíteni. Ha a zöld, fiatal hajtásait, akkor a nitrogént, ha viszont a maghozamot szeretnénk növelni, akkor a kálium és a foszfor utánpótlására kellene nagyobb hangsúlyt fektetni.
A kapor társítása
A kapor egy kiváló társnövény. Jó mézelő és rovarcsalogató. Általában elősegíti a többi zöldség, különösen a káposztafélék, uborka, cékla, saláta és hagyma fejlődését. Kiválóan társítható még retekkel és zellerrel egyaránt. Nem szereti viszont a kömény közelségét. Ha a sárgarépa soraiba vetjük, hatására a sárgarépa gyorsabban és egyenletesebben kel ki, de ha a kapor nagyon megerősödik, akkor a répa gyökértermésére negatív hatással is lehet, terméscsökkenést okozva.
Termesztése
A kapor nevelése nem könnyű, de nem is nehéz. A kaprot szabadföldön, másodnövényként alkalmazva, tápanyagigényes növényeket követően, augusztusi hónap folyamán vetjük. Abban az esetben, ha a területen előveteményünk volt és megkapta a kellő mennyiségű szerves trágyát, újbóli trágyázás nem indokolt. A növényi maradványok eltávolítását követően aprómorzsalékos, kissé tömörödött magágyat készítünk. A magágyakba 15-20 cm sorokat húzunk, ahová 2-3 cm mélyen elvetjük a magokat, majd ezt követően az egyenletes kelés érdekében betakarjuk földdel és kissé tömörítjük azt. Ebben az időszakban igen érzékeny a kiszáradásra, ezért, különösen nyári vetéskor csak öntözéssel kel kifogástalanul.
Rövid tenyészideje alatt 2-3-szori kapálással gyommentesen tarthatjuk az ágyást. Szárazságban a kelesztő öntözéseken kívüli öntözéseket is meghálálja, ellenkező esetben a levelek gyorsan száradnak és a maghozama is csökken.
A gombás betegségek közül a fuzikládiumos varasodás okozhatja a legtöbb gondot. Ez könnyen összetéveszthető a lisztharmattal. Bimbós állapottól kezdve lép fel. Ellene a leghatásosabb védekezési mód a fertőzött növények eltávolítása és megsemmisítése. A kártevők közül a levéltetvek és a különböző lepkék lárvái veszélyeztethetik a töveket.
Betakarítása, értékesítése
A kapor összes föld feletti része hasznosítható. A másodnövényként termesztett kaprot leggyakrabban levélfűszerként, összecsomózott állapotban frissen értékesítjük. Ebben az esetben a növényt 30-35 cm magasság elérésekor szedjük, ez még a szárba indulás előtti szakasz. Ekkor a hajtások zsengék, dúsan levelesek. Ezenkívül ezeket a fiatal levágott hajtásokat szárítva, majd apróra összetörve zárt edényben tárolhatjuk és/vagy értékesíthetjük.
Ha tavaszi magvetéssel magtermesztésben gondolkodunk, akkor oda kell figyelni arra, hogy a magvakat folyamatosan szedjük, mert az elvirágzás sorrendjébe szakaszosan érnek. Különösen az első szedésre vigyázzunk, nehogy a középső főhajtás legértékesebb magjai elhulljanak. A megbarnult, de még nem pergő ernyőket metszőollóval vágjuk le és a levélhez hasonlóan mesterségesen szárítsuk tovább.
Nagy Csaba falugazdász,
Pro Agricultura Carpatika Alapítvány
Forrás: karpatinfo.net