Kezdetben
“Majd ezt mondta Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy előtűnjék a száraz. És úgy lett. A szárazat Isten földnek nevezte, az egybegyűlt vizeket pedig tengernek. És látta Isten, hogy ez jó. Azután ezt mondta Isten: Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet; gyümölcsfát, hogy neme szerint való gyümölcsöt teremjen, és magva legyen a földön. És úgy lett. Hajtott tehát a föld gyenge füvet, maghozó füvet a maga neme szerint és gyümölcstermő fákat, amelyeknek gyümölcsei fajtájuknak megfelelő magvakat hoznak. És látta Isten, hogy ez jó. És lett este, és lett reggel: harmadik nap.” 1Móz.1: 9-12v.
Miközben foglalkoztam a témával, belemélyedtem az írásokba, cikkekbe, egyre többször jutott eszembe a fenti idézet a Bibliából. Ennek a hatalmas csodának, gyönyörű változatos világunknak a kezdete. Ahhányszor kimegyünk a természetbe s körbenézünk, értelmesen vizsgáljuk a még rendelkezésünkre álló biológiai sokféleséget, megláthatjuk benne a teremtőnek a kézlenyomatát. A Mindenható Isten egy gyönyörű, tökéletes világot teremtett, amit az első emberpár bűne beszennyezett. Ahhogyan akkor az első emberpárnak feladatot adott az Úr, hogy ápolják és gondozzák az éden kertjét, úgy ma is feladatunknak kell tekintenünk a ránkhagyott örökségünknek az ápolását, gondozását és fentartását. Miként lehet ezt megvalósítani jelen világhelyzetünkben, vagy egyáltalán lehet-e bármit tenni annak érdekében, hogy megmaradjon ez az örökség unokáinknak is? Erre a kérdésre mindenkinek személyesen kell válaszolnia. Lehetőségünkhöz képest meg kell tennünk mindazt, ami tőlünk telik a biodiverzitás megőrzése érdekében.
A következőkben néhány személyről illetve általuk alapított, vezetett intézményről szeretnék említést tenni. Ezek a személyek meggyőződésükből fakadóan végezték feladataikat, ezáltal hatással voltak a környezetükre, nemzetükre és az emberiségre.
Első génbank
Mindenekelőtt szeretnék néhány szót írni arról, hogy mik azok a génbankok. Röviden: a génbankok olyan intézmények, amelyek genetikai anyagokat tárolnak és őriznek meg a genetikai diverzitás megőrzése, tanulmányozása és fenntartása érdekében. Az első génbankok a 20. században jöttek létre, és azóta globális hálózattá váltak. Az egyik legkorábbi génbank a Szentpéterváron lévő Vavilov Intézet volt. Ezen intézet elődje az Alkalmazott Botanikai Intézet már 1894 óta végezett vadon élő és termesztett növények és magok gyűjtését.
Az intézet célja a növényi genetikai erőforrások gyűjtése, megőrzése és tanulmányozása volt. Már Nikolai Vavilov is felfigyelt a különböző fajták fokozatos eltűnésére. A 30-as években megközelítőleg 300 növény faj közel 250 000 mintájával rendelkeztek. Olvasva történeteket a Vavilov intézetről, megdöbbentő volt látni a munkások elkötelezetségét, ahhogyan óvták a mintákat, akár az életük árán is.
Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ
Az első s máig legjelentősebb génbank után térjünk át hazánkra, Magyarországra. A jelenleg mintegy központi génbankként működő intézmény a 2019-ben létrehozott Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ. Ennek az intézménynek is van saját története, meglehetősen régre visszanyúló. Nézzük meg ennek néhány megállópontját.
Először is szeretnék néhány szót írni arról a személyről, akinek közreműködése nélkül nem valósulhatott volna meg a fentebb említett intézmény létrejötte.
Dr. Szelényi Lajos (1794-1888)
Dr. Szelényi Lajos, Stessel Lajos néven született 1794-ben Kismartonban. Bécsben fejezte be a középiskolát, majd itt járt egyetemre is. Hatalmas összegeket adományozott magyar orovostudomány kutatásainak finanszírozására. Magánkönyvtárát felajánlotta az Orvosegyesületnek. Megközelítőleg 14000 kötetel gyarapította az egyesület könyvtárát. Ajándékai közül a legjelentősebbnek mondhatjuk a tápiószelei kastélyát és bírtokát, amit az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek adományozott.
Máté Gusztáv
2. évfolyamos kertészmérnöki hallgató