Országos Magyar Gazdasági Egyesület 1959 ig
Első lépésekként a tápiószelei intézet történetében így olvashatjuk: „A birtok gondozására létrehozták a „Néhai Dr. Szelényi Lajos Mintagazdasági Tanintézményi Alapítványt”, amelynek célja a szakismeretek közreadása, a kísérleti munkák során szerzett tapasztalatok gyakorlatba történő alkalmazása, az eredmények közvetlen és a sajtón keresztüli megismertetése volt a gazdákkal. Ezen felül terveikben szerepelt az ifjú mezőgazdászok továbbképzésére is. A korabeli Gazdacímtár szerint a Szelényi-birtok 1893-ban 320, 1910-ben 329 kateszteri hold (189 ha) területű volt.”
A II. világháború utáni időszakban az intézményben növénytermesztés mellett állattenyésztési munkálatok is folytak.
A Növénynemesítési Hivatalnak és a Növényfajtakísérleti Hálózatnak köszönhetően beindult a búza hazai nemesített fajták és tájfajták aktívan történő felkutatása, begyűjtése. Később a búzán kívül kiterjesztették más gabonafélékre, szántóföldi herefélék, egyes zöldségnövények és fűszerfélékre az ezen jellegű gyűjtést. Jánossy Andornak köszönhetően gyűjteni kezdték az intenzív gazdálkodás miatti kiszorult gabonát, kukoricát, takarmánynövényeket, hüvelyeseket, zöldségfajtákat.
Országos Agrobotanikai Intézet
Jánossy Andor akadémikus irányításával és 81 állandó munkással, 1959 január 1-én megkezdi munkáját az Országos Agrobotanikai Intézet. „Az első évben a legfőbb feladatokat a szervezés, berendezkedés és technikai személyzet oktatása adták, abból a célból, hogy az intézet alkalmas legyen a megalakulásáról szóló kormányrendeletben felsorolt feladatok megoldására. Ebben az évben 871 faj 16596 fajtáját őrzi az intézet.” – olvasható az intézmény történetéről szóló tudósításban.
Jánossy Andor (1908-1975)
Szombathelyen született 1908 augusztus 20.-án. Szülei értelmiségiek voltak. Szombathelyen fejezte be a középiskolát, majd a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági karán végzett 1930-ban.
Életének fontosabb eseményei:
Gazdasági segédtiszt a nyirbátori Mándy-féle uradalomban (1931-1933)
„A mezőhegyesi állami birtok (1933–1937), a miskolci gazdasági felügyelőség gazdatisztje (1937–1938). Az Országos Növénytermelési Hivatal (ONH) nemesítési és vetőmag-szaporítási előadója (1938–1942), az ONH helyettes vezetője (1942–1944), vezetője (1945–1949), az Intézet átszervezése után a Növénytermesztési és Növénynemesítési Kutató Intézet Vetőmag-szaporítási Osztályának osztályvezető tud. munkatársa (1950–1951). A Földművelésügyi Minisztérium (FM) Fajtaminősítő és Vetőmag-szaporító Osztálya (1951), Növényfajta-kísérleti Osztálya vezetője (1951–1954), az Országos Növényfajta-kísérleti Intézet vezetője (1954–1959), az ebből megalakult tápiószelei Országos Agrobotanikai Intézet igazgatója (1959–1975). A DATE c. egy. tanára (1965-től).” – olvasható a Nemzeti Sirhelyek oldalon Jánossy Andoról szóló rövid megemlékezésben.
Jánossy Andor időben felismerte annak a veszélyét, ami a nagyüzemi gázdálkodás terjedésével várható volt. Gyűjtőutakat szervezve sűrgősen elkezték összegyüjteni a hagyományos és tájfajtákat. Főként a magyar kukorica, vöröshere és lucerna tájfajtáit.
Az ő nevéhez kötődik az „Agrobotanika” című tudományos folyóirat megjelenítése (1959) és az „Index Semmium” magkatalógus, mely lehetőséget adott az alapanyagcserére társ intézetekkel.
Az Intézmény első hűtött magtárolója
„Az 1972-es stockholmi ENSZ Környezetvédelmi Konferencia ajánlását követve 1973-ban épült fel az Intézet első hűtött magtárolója, és kezdődött el a nemzetközi szabványoknak és szakmai elvárásoknak megfelelő génbank kialakítása.” – olvasható az intézmény történetéről szóló tudósításban.
1975-1990
Jánossy Andor 1975-ös halála után az intézmény önállósága átmenetileg megszünt. Az átszervezések ellenére az alapfeladat megmaradt és a génforrás gyűjtemények fennmaradásával sem voltak gondok, bár az alapanyag kutatási tevékenység a háttérbe szorult.
Máté Gusztáv
2. évfolyamos kertészmérnöki hallgató